Luhanszk, Gorlovka, és Donyeck valcmanista ágyúzására rásegitett Nyalókakirály Birodalmi Légiereje is-egy darabig. Becslések szerint a “rásegitésnek” legalább nyolc vagy tiz polgári áldozata lett, több tucat súlyos sebesülttel.

Több is lehetett volna mindez, de az önvédelmisek kiiktatták a latorgépet, amely be is fejezte pályafutását a jenakijevói sztyeppén. A pilótát letartóztatták, és a közeljövőben be kivánják neki mutatni munkálkodása gyümölcsét.

A déli hadszintéren – jobb kifejezés nincs rá -szó szerint katasztrofális vereségbe futottak bele a “felszabaditók”! A főerőként funkcionáló hordát teljes egészében felszámolta a népi milicia, és este nyolc órakor “Dolzsanszkijra” kitűzték a DNR zászlaját. Pedig reggel még a miliciáknak eszük ágában sem volt támadó hadműveletet inditani, hiszen ők csak rajtaütésekben gondolkodtak.

Az eset hatására a déli térségben tanyázó latorbandák igencsak megszeppentek, és bénultan leselkednek. Lőszerük még talán akad, de üzemanyag, élelmiszer és gyógyszer semmi.
Igencsak felzaklatta őket az a hir is, miszerint az északi “katlanban” rekedt hordatársak között egy nagyon magas rangú parancsnok is horogra akadt, aki viszont rádión kiadta a parancsot a fegyverletételre.

A Szaur-Mogil által uralt területeken rekedtek meg is kezdték a felsazereléseik átadását ma délelőtt a miliciáknak, és most egy “fehér folyosó” megnyitásáról alkudoznak az önvédelmi erőkkel, amin keresztül Oroszországba távozhatnának.

Ráadásul a kijevi Nagyfőnök – Parubij – szinte biztosra vehetően a déli végeken bekövetkezett katasztrófa miatt lemondott, helyettese pedig még nem jelentkezett. Különben is: a górékat most a kijevi események kötik le, sorsuk – egzisztenciájuk ott dől el.

Péntek délelőtt tehát Donbassz már a hétvége hangulatát vette föl! (Kedves olvasóink már megfigyelhették, hogy a hétvégék általában csendesek Donbassz csataterein.)

A legkritikusabb a luhanszki gyűrű. A várost továbbra is lövi Valcman latortüzérsége, de az intenzitás csökkent, hiszen mostmár nagyon kell a zsoldoshordának a háta mögé is fegyelnie, hiszen a népfelkelők komoly technikai erősitésre tettek szert tegnap, és minden eddiginél mozgékonyabbak lettek. Az Orosz Kommunista Párt (KPRF) segélyszállitmányának egy része ráadásul mára virradóan bejutott Luhanszka, és igy az élelmiszerhiány azért valamelyest csökkent.

További érdekessége az ukrajnai helyzetnek, hogy az Ivano-Frankovszkban összetoborzott új zászlóalj nem volt hajlandó Donbasszba menni. “Idegen érdekekért nem harcolunk!” – jelentették Kijev felé az elhatározásukat. “Majd harcolunk Újoroszország ellen akkor, ha idejönnek!” (Megjegyezzük, hogy a legfantáziadúsabb “újorosz” térképeken sem szerepel Ivano-Frankovszk. Az Galicia! – és a lengyelek jussa!)

https://balrad.wordpress.com/2014/08/08/donbassz-valcmanista-dobbenet-es-tomeges-fegyverletetel/



A Donbassz-Oroszország határszakasz Izvarinotól-Dgyjakovoig a teljes 165 km.-es szakaszon a népi milicia ellenőrzése alatt áll ismét.

Az emlitett határszakasz teljes hosszában zavartalan mind a segélyszállitmányok, mind pedig az utánpótlás beszállitása Donbassz területére Oroszország irányából.

Mint emlékezetes, Nyalókakirály az inkriminált határszakasz birtokba vételéért inditott “felszabaditó” háborút, és bukott be idáig legkevesebb tizezer latoréletet.

Csütörtökön – tegnap este – a “Krivbassz” nevű valcmanista latorzászlóalj Marinovka közelében megkisérelte a népi milicia egyik blokkposztját felszámolni. Viszont jól működött az önvédelmisek “előjelzőrendszere”, és várták a pribékhorda érkezését.

A zászlóaljparancsnok – Vlagyimir Kardabnyev őrnagy – az elsők között adta ki a páráját néhány frissen keletkezett lyukon át. A rövid ám annál hevesebb rajtaütésben a latrok fölfogva hogy csapdába estek, szerte-széjjel futottak. Már aki tudott. A zászlóaljparancsnokon kivül még heten haraptak fűbe. Öt martalóc a DNR kötszer és gyógyszerkészletét koptatja.

https://balrad.wordpress.com/2014/08/08/a-donbasszi-orosz-hatar-teljes-hossza-a-miliciak-ellenorzese-alatt/