Elhamarkodott lenne új hidegháborúról beszélni 2014-ben, azonban annyi bizonyosan látszik, hogy a korábbi, Egyesült Államok által dominált nemzetközi rendszer változóban van, aminek a következményeit lehetetlennek tűnik megjósolni.
Az utóbbi pár évben, főleg pedig 2014 elejétől a nemzetközi kapcsolatokat szemlélő szakemberek, biztonságpolitikai szakértők és újságírók a hidegháború újjáéledéséről beszélnek. Ennek oka az Ukrajnában kialakult válság, a nem várt orosz expanzió a Krímben, valamint az amerikai és az orosz elnök közötti elhidegült viszony.
Obama nem volt határozott
Van-e valóban új hidegháború? A kérdés megválaszolásához először érdemes a személyes kapcsolatokat megnézni. A Szovjetunió szétesése után a két nagyhatalom vezetői között nagyon jó viszony alakult ki.

Borisz Jelcin és Bill Clinton elnöksége idején voltak csúcsponton a kapcsolatok, a két politikus remek viszonyt is ápolt egymással. A lassú elhidegülés 2003, a második iraki háború kitörése után gyorsult föl, ami mostanra a mélypontra vitte a viszonyt.
Barack Obama az elmúlt években a bizonytalan elnök benyomását tette, amit Putyin egyszerűen csak kihasznált. Ezzel csupán egy XIX. századi állapotba lökte vissza Oroszország nemzetközi kapcsolatait. Akkor Szentpétervár csak akkor kötött megállapodásokat a Nyugattal, amikor az érdekei úgy kívánták, de végig szuverén szereplőként tekintett magára.
Egy a sok közül
Az utóbbi megállapítás, valamint az is, hogy az Egyesült Államok mértékadó köreiben nem tekintik globálisnak a konfliktust Oroszországgal, inkább az új hidegháború ellen szól. Washington számára az ukrán válság csupán egy a sok globális probléma közül, ráadásul még nem is a legfontosabb Afganisztánhoz vagy az Iszlám Állam problémáihoz képest. A hidegháború évei alatt jelentős számú amerikai csapat állomásozott az európai kontinensen, azonban a krími orosz expanziót követően sem várható, hogy az USA növelné a katonai jelenlétét.
elnök
Ezzel szemben Oroszországban úgy látják, a törés köztük és a Nyugat között egyre mélyebb. Ennek egyik legfőbb jele volt, hogy Putyin többször is az orosz kisebbségek világszintű megvédéséről beszélt, ami érthető idegességet váltott ki a környező államokból. Ez akár teljes moszkvai izolálódáshoz is vezethet, de a nemzetközi viszonyok gyors változása miatt ez sem tekinthető biztosnak.
Veszélyes elegy
2008-ban külpolitikai szakértők szerint véget ért az egypólusú világrend, és a helyét egy nagyhatalmi rivalizálással teli időszak váltotta föl, ahol egyik ország sincsen domináns helyzetben. Az európai kontinensen a NATO révén az Egyesült Államok szeretné megőrizni a befolyását, míg Oroszország a gazdasági kapcsolatai által kívánja aláásni a washingtoni pozíciókat. Mindez kiegészül az Európai Unió érdekeivel, amely pedig déli és keleti irányba terjeszkedne, bár ez a mostani bizottsági ciklusban nincsen célként meghatározva.
Ez a helyzet pontosan azért veszélyesebb, mint a hidegháború idején, mert nincsenek pontosan meghatározva a szabályok, és a hatalmak közötti aszimmetrikus viszonyok kedvezhetnek a kalandorpolitikáknak. A végkimenetelt illetően elemzők szerint akár egy több évtizedes rivalizálás a folyamatos bizonytalansággal együtt fennmaradhat, de a konkrét háborút sem lehet teljesen kizárni.
Válságban van Oroszország
A hidegháborús viszonyok ellen hathat azonban, hogy Oroszország, akárhogy is nézzük, nagyon súlyos válságban van. Szédítő ütemben csökken az ország népessége, előrejelzések szerint 2050-re csupán 120 millióan élnek majd Oroszországban, akiknek ráadásul a több mint fele muszlim vallású lesz. Ilyen viszonyok között a növekvő népességű USA-nak idővel egyáltalán nem lesz riválisa Moszkva, feltéve, ha nem tud fordítani ezeken a tendenciákon.
mami
A 2008 után kialakult világrendben a korábbiaknál is nehezebb meghatározni, hogy adott államok milyen szándékokkal és elképzelésekkel kívánják érvényesíteni az érdekeiket. Jól látható, hogy Putyin gondolkodását nem lehet egy nyugati vezetőéhez hasonlítani, aki parlamenti ciklusokban gondolkozik. Az orosz elnök többször is deklarálta, hogy magára nem politikusként tekint. Teljesen kiszámíthatatlan, mi alapján hozza meg a döntéseit, így felkészülni sem lehet rá.
Oldódhat a helyzet
A hidegháborús helyzetet idővel oldhatja, hogy Oroszország, hasonlóan az Egyesült Államok 2001. szeptember 11. utáni lépéseihez, úgy tűnik ugyanabba a hibába esik. A hadsereg megerősítése Washington esetében sem vezetett sehová, mind az afganisztáni, mind az iraki hadszíntéren nem tudott áttörést elérni, és a világ ezen részei továbbra is a legveszélyesebb helyek közé tartoznak.
Új hidegháborúról beszélni elhamarkodott lenne, mivel korábban az Egyesült Államok és a Szovjetunió között egy mély ideológiai ellentét is húzódott, míg most mindkettő politikai rendszere némileg hasonlít egymáshoz. A felek között egy félreértésekkel teli szituáció alakult ki, ami valóban elhidegüléshez vezetett, de a nemzetközi rendszerre nem bír a korábbiakhoz hasonló meghatározottsággal.
(Origo)
Bal-Rad komm: “…annyi bizonyosan látszik, hogy a korábbi, Egyesült Államok által dominált nemzetközi rendszer változóban van…”
Az egész riogató írás magyarázata már az első mondatban meg is jelenik! Olyan változás állott be a világban, amit a legfőbb latorállam – az USA – nehezen visel el! Dominanciáját vonják kétségbe kissebb – nagyobb államok! Ami teljesen igaz, csakhogy a valódi kérdés az, hogy miért ez a kétségbevonás?
Hát kérem ennek az oka a latorlelkület, ami jellemzi az USA – t, és valamennyi szövetségesét. Legalábbis a vezetői rétegeket illetően.
A rendszerváltásokkor kifosztott és lealázott Közép – Kelet – Európa kezd észhez térni. Legkorábban viszont Oroszország tért magához a jelcini megrázkódtatásból. (Ha nekünk van okunk a panaszra, az oroszoknak százszor annyi okuk van!)
A Szovjetunió fő utódállama kénytelen volt szembesülni a számtalan, szebbnél – szebb, neki tett amerikai és NATO – ígéretek felrúgásával. Oroszország – a nyíltan és sokszor megalázott ország – határainál egyszercsak fölbukkantak az új tagokkal feldúsított latorszövetség hadai. Annak az Oroszországnak a határainál, amely azért a jelcini – érában majdnem kivéreztetve is, rettegéssel töltötte el a legfőbb latort és irányítóit.

A kivéreztetési kísérletbe és a folyamatos megaláztatásba beleunt OROSZOK azonban erőt vettek magukon, és talpra álltak. Elég nagy szerencséjük is volt persze, hogy akadt egy patriota szellemiségű vezetőjük. És itt azért nem szabad figyelmen kívül hagyni az orosz lélek miénktől (pláne a nyugatitól) eltérő jellemzőit. Putyin elnök – miniszterelnök – elnök mögé felsorakozott a sértett nemzet, a megalázott egykori nagyhatalom lakossága, és ismét nagyhatalommá lett! Nem is akármilyenné!
Ezt nem ismerte föl a legfőbb latorállam és latorszövetsége! A mai napig sem! Még mindig abban a hitben ringatóznak, hogy… – Pedig dehogy!
Az USA és a NATO kísérti az újabb világégést! Ott visítoznak Oroszország határain, és őrjöngenek, hogy Putyin és az ő Oroszországa veszélyes a világbékére! Amit ők teremtettek, és amely valójában egy rendet – az ő általuk konstruált és fenntartott rendet – jelenti! Ameky rendből viszont az önbecsülését visszanyert, megerősödött, és ismét politikai – gazdasági – katonai világhatalmi pozícióra szert tett Oroszország nem hajlandó elfogadni!
Nehéz elhinni az atlantisták Putyin elnök és Oroszország elleni ajvékolását akkor, amikor az utóbbi 24 év világpolitikai és katonai agresszióit sorba vesszük. Az USA – NATO – latorszövetség mindben nyakig benne volt – benne van!
amz
Elég csak az utóbbi háromnegyed – év ukrajnai eseményeire gondolnunk. Odesszában és Donbasszban orosz nemzetiségűek ezreit gyilkolja halomra egy atlantista kijevi pribékhatalom, amely az USA pribékje! Mindezt pedig teszik Oroszország határai közvetlen közelében, vagy közvetlenül mellette. Ám azon ajvékolnak, hogy Putyin és Oroszország hogy mer orosz nemzetiségűek védelmére kelni? Amikor ez egyenesen világháborús veszélyt hordoz magában! Szerintük!
Mert – ugyancsak szerintük – amit ŐK megtehetnek, az tilos Oroszországnak! Mert az Ő ÁLTALUK kiagyalt világren képébe ez nem fér bele. Csak az iraki, a jugoszláviai, a sziriai, a líbiai – meg a korábbi “modellek”! Amik modellként szolgálnak mai – ukrajnai szerepjátékukhoz.
Pedig a világ megváltozott! Nagyon megváltozott! Nem a legfőbb latorállam és szövetségesei kénye – kedve szerint változott meg.
Ami viszont – Ő SZERINTÜK – világháborús veszélyt jelent! Tény és való: az ő pusztulásukat valószínűleg!
Ezért ez a nagy és ijedt vinnyogás!
Hát csak vinnyogjanak! Egyelőre még vinnyoghatnak!
ŐK CSINÁLTÁK A BAJT MAGUKNAK! – BÁR NEM ÍGY KÉPZELTÉK EL A DOLGOKAT!