Egyelőre megalapozatlan információk terjednek arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok közel 60 év alatt összeszedte a bátorságát, és mégis tankokat küldene Magyarországra. Csakhogy ma már senki nem várja a “felszabadító nyugati csapatokat”.
1956-ban megszámlálhatatlanul sokan haltak meg azért, mert abba a hamis hitbe ringatták őket, hogy valamiféle segítségre számíthatnak a Nyugat részéről, ami már akkoriban is a demokrácia és szabadság védelmezőjének szerepében tetszelgett. A nyugati csapatok azonban nem jöttek, a forradalom elbukott, és a magyarság újra meg kellett tapasztalja, hogy a Nyugat számára csak geopolitikai tényező, majd járulékos veszteség vagyunk. Az Egyesült Államoknak szüksége volt arra a látszatra, hogy a rivális nagyhatalom befolyási övezetéhez tartozó országok rabszolgasorban élnek, és amerikai felszabadításra várnak – de semmi többre. Az amerikaiak tevékenysége akkor is kimerült az elégedetlenség szításában, az államellenes szervezkedésben, de soha egy pillanatra nem gondolták komolyan, hogy a destabilizáláson kívül bármi mást is tesznek – köszönjük szépen, eljátszottátok a nektek leosztott szerepet, de ennyi volt.
Washington külpolitikája nem sokat változott azóta. Az utóbbi évek során is szemtanúi lehettünk annak, hogy az amerikai titkosszolgálatok egész népeket hergeltek újabb gyilkos forradalmakba, majd a Nyugat segítségnyújtása az olajmezők őrizetéig terjedt. Káoszba süllyedt Észak-Afrika és a Közel-Kelet, mert valaki elhintette a fegyveres ellenállás magvát, majd valaki a jobb világra vágyó becsületes emberek százezreivel elhitette, hogy segítségnyújtásra számíthatnak, és utána tényleg egy jobb világ jön. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a szép új világ londoni munkavállalást jelent. Nekünk sem, és az afrikaiaknak sem tudtak mást adni. Megérte? Dehogy. Ha tehetnék, már ők is visszacsinálnák.
A térségi politika most, közel 60 év után újra úgy alakul, hogy a magyarság geopolitikai tényező lett az amerikaiak számára. Se több, se kevesebb. Arra kellünk az amerikaiaknak, hogy rajtunk át vonulhassanak Oroszországba. A felelősséget, a következményeket pedig majd mi viseljük – ahogy ’56-ban is.
Washington nem jelent fenyegetést Oroszországnak. Az amerikai kontinensen lévő fegyverek nem fenyegetik Moszkvát – ellentétben azokkal a fegyverekkel, amit Kelet-Európában helyeznének el az amerikaiak. Itt jön képe a magyar nép, mint éppen aktuális geopolitikai tényező, és a magyar politikai elit mint balek. Mindig szükség van az éppen aktuális balekra, aki hozzájárul ahhoz, hogy az általa vezetett országból lőhessék ki az éppen aktuális rakétát. Cserébe gazdag lehet, és nem kell félnie az amerikaiaktól, akik itt minden áron fegyvereket akarnak elhelyezni, akár az éppen aktuális vezető politikus holttestén át is.
Kell ez nekünk? Részt akarunk venni egy a Föld túlsó szegletéből terjeszkedő nagyhatalom egy európai ország elleni háborús készülődésében? Tényleg Európa árulói lennénk? Ezt jelenti ugyanis, ha beengedjük hazánkba egy másik kontinens nagyhatalmának fegyvereit, amik egy európai országra irányulnak.
Szerencsére mutatkoznak annak jelei, hogy Magyarországon vannak olyan politikusok, akik nem Európa árulói. Bár a kormánypárt ellenállása egyelőre kimerül annyiban, hogy ők nem hallottak ilyen megkeresésről, az már látható, hogy az amerikai terjeszkedés Magyarországon egy újabb megosztó tényező. Se a kormány, se az ellenzék nem akarja ezt. Előbbiek inkább időhúzásra törekszenek (a holttestükön át opció miatt), utóbbiak nyíltan ellent mondanak. Volner János, a Jobbik alelnöke az amerikai tankok érkezéséről közölt sajtóhírek után azonnal egyértelművé tette; pártja elutasítja, hogy a kormány nagyhatalmak katonai konfliktusainak lehetséges helyszínévé tegye Magyarországot. Nem akarnak amerikai fegyvereket. A párt hazánk semlegességét szorgalmazza, ami legkevesebb annyit jelent, hogy nem engedünk teret egy térségi ország elleni háborús készülődésnek. A Jobbik szerint a kormány eddig is az amerikai érdek képviseletében küldött magyar katonákat idegen országokba, Magyarországnak nem fűződik érdeke ázsiai és közel-keleti országok erőszakkal elnyugatosításához. Talán évekkel ezelőtt azt mondta volna a liberális médiamonopólium, hogy ez egy hangos kisebbség véleménye. Csakhogy azóta a Jobbik legnagyobb ellenzéki párt lett, a kormány pedig kizárólag azzal tudta megállítani népszerűségvesztését, hogy alkalmazkodott a hangos kisebbségnek deklarált csendes többség elvárásaihoz.
Magyarországon nincs szükség az amerikai páncélosokra. Nem akarjuk, hogy az Egyesült Államok innen kiindulva “építsen demokráciát”, ami a korábbi tapasztalatok szerint csak újabb országok lerombolásához, újabb népek cserbenhagyásához vezet. Nem akarunk egy káoszba fordult Ukrajnát, ahol – a líbiai minta szerint – nincs központi kormány, és a terrorszervezetek fanatizmusa miatt mindennapos problémát okozna a magyar hatóságok számára, hogy ismeretlen merénylők ne robbantsanak budapesti szupermarketben. Évtizedekkel ezelőtt az amerikaiak által felhergelt ellenzék várta a nyugati csapatokat – ma nem várja őket senki. Maradjanak az amerikai kontinensen! Kezdetben az is elég lenne, ha ott megvalósítanák az emberi jogokat és demokráciát.


http://hidfo.ru/2015/08/nem-kellenek-az-amerikai-fegyverek-nem-vagyunk-europa-arulo/