A Tárki Társadalmi riport 2014 című kiadványából kiderül, hogy Magyarország szinte minden témában a leszakadók közé került a régión belül. Azért az elmúlt 25 év nem volt teljesen elvesztegetve. Az is kiderül, hogy mi a magyar társadalomban a szegénységnél is sokkal súlyosabb probléma.
A kormány helyett közösségi támogatással jelent meg a Tárki Zrt. Társadalmi riport 2014 című kiadványa, bónuszként vendégkommentárokkal – írja a Napi.hu. A friss kiadványból kiderül: Magyarország szinte minden téren a leszakadók közé került. Azonban a rendszerváltozás óta eltelt időszaknak komoly pozitív hozadékai is voltak. A mostani magyarországi folyamatok ugyanakkor az európai, illetve a régiós trendekkel ellentétes irányúak – írja a Napi.hu.
Azért javulás az volt
A magyar gazdaság európai konvergenciájának elmúlt két évtizedében messze alulteljesített , az 1991-2013 közötti időszak alig több mint egyharmadában mutatkozott gyors – az EU-15-ök GDP-jét legalább 1,5 százalékponttal meghaladó ütemű – konvergencia. Magyarország az EU régi tagországaihoz viszonyított fejlettségi szintje 1991-2013 között így is 45 százalékról 60 százalékra emelkedett. Ám az alacsonyabb szintről induló Szlovákia és Lengyelország felzárkózása ennél sokkal jobb, míg a magasabb szintről induló cseheké jóval rosszabb volt.
A 2000-es évek elején tapasztalt gyorsabb felzárkózás erős eladósodottságon alapult, amelyet 2006 után drámai lemaradás követett. A leszakadás 2014-re állt meg, amikor elkezdtek érződni az uniós transzferekből származó forrásbővülés hatásai.
Egyre tovább élünk, de csekélyke jövedelemből
A háztartási jövedelmek középértéke a V4-ek között leggyorsabban Szlovákiában nőtt 2005-2013 között, a legkevésbé pedig Magyarországon. Míg 2005-ben csak Csehország előzte meg hazánkat a régió országai közül, addig ma már Lengyelország és Szlovákia is jobban áll, azaz sikeresebben emelte a lakosság jólétét – derül ki a tanulmányból. Ráadásul itt a felzárkózási sikertelenség az egyenlőtlenség növekedésével járt együtt, és a szegénységre és kirekesztettségre vonatkozó indikátorok is hasonló képet mutatnak, vagyis a magyar trendek a legkevésbé biztatóak .
Ám az 1993/1994-es mélypont óta javulnak az életkilátások: a férfiak születéskor várható élettartama 71,6, a nőké 78,7 évre emelkedett. Azonban a nyugat-európai országokhoz való közeledésben sem Magyarország teljesített a legjobban.
Sok-sok közmunkás van
Az elmúlt 17 évben a foglalkoztatás részlegesen regenerálódott, ma már eléri az 1992-es szintet, de még mindig elmarad a rendszerváltás előttitől. Magyarországon továbbra is rendkívül alacsony a foglalkoztatás, önmagában és az EU-tagállamokkal való összehasonlításban is – írja a cikk. A 2009-2013 közötti 232 ezer fős foglalkoztatotti növekményből 114 ezer volt közmunkás, 52 ezer ember dolgozott külföldön, és 66 ezren dolgoztak itthon.
Ami a közfoglalkozatást illeti, a közfoglalkoztatás befejezését követő fél éven belül az érintettek mindössze 10 százaléka tud átlépni az elsődleges munkaerőpiacra.
Nagyon rossz az iskolarendszer
A kutatások szerint a kedvezőtlen munkaerő-piaci tendenciák részben az iskolarendszer válságára vezethetőek vissza. Nemzetközi felmérések szerint ugyanis a magyar tanulók teljesítményei évtizedes távlatot tekintve romlanak. A társadalmi háttér szerinti szelekció korán kezdődik, a családi háttér teljesítményt meghatározó szerepe igen nagy, a magyar iskolarendszer kevéssé képes az esélyek kiegyenlítésére.
A szegénységgel és társadalmi kirekesztettséggel veszélyeztetettek aránya Magyarországon 2005-2008 között csökkent, majd jelentősen emelkedett, 2009 óta pedig a visegrádi országok között a legmagasabb. A kutatók azonban a jövedelmi szegénységnél is súlyosabb problémának tartják a magyar társadalomszerkezet torzulását. A leszakadó szakképzetlen réteg már 2002-ben is tíz százalékponttal nagyobb volt Magyarországon, mint az EU-átlag, ez a különbség tíz év alatt 15 százalékponttal nőtt.
Túl sok a szakképzetlen
Ennek megfelelően a felsőfokú végzettségűek, a vállalkozók és a menedzserek 13 százalékponttal kevesebben vannak, mint az uniós átlag, de lemaradásunk a visegrádi országokhoz képest is tíz százalékpont. Vagyis ma a magyar társadalom legsúlyosabb problémája a felső középréteg alacsony, és a leszakadó, szakképzetlen munkát végző rétegek magas aránya – állapítják meg.
(privatbankar)
Bal-Rad komm: “…az EU régi tagországaihoz viszonyított fejlettségi szintje 1991-2013 között így is 45 százalékról 60 százalékra emelkedett…erős eladósodottságon alapult…”
-Éves szinten “gyenge” 1,7 százalékos emelkedés, miközben a MAGYAR gazdaságot felszámolta gyakorlatilag a magyr politikai elit. Amely közben viszont gátlástalanul adósította el az országot. A rendszerváltáskori GDP – hez viszonyított kb. 5 – 6 százalék mértékű netto államadósságot sikerült “feltornászni 80 százalékra! És a folyamatnak nincs még vége!
“…a foglalkoztatás részlegesen regenerálódott, ma már eléri az 1992-es szintet, de még mindig elmarad a rendszerváltás előttitől…A 2009-2013 közötti 232 ezer fős foglalkoztatotti növekményből 114 ezer volt közmunkás, 52 ezer ember dolgozott külföldön, és 66 ezren dolgoztak itthon…” -azaz: gyakorlatilag majdnem ugyanannyi volt a közmunkások létszáma, mint a “versenyszférában” idehaza és KÜLFÖLDÖN együttesen dolgozók száma! De belegondolni is rossz, hogy mi van akkor, ha a külföldön dolgozó 52 ezer magyar itthon maradt volna?
“…ma a magyar társadalom legsúlyosabb problémája a felső középréteg alacsony, és a leszakadó, szakképzetlen munkát végző rétegek magas aránya…”
- A magyarországi gazdaság a gyarmati létre rendezkedett be! Kevés magasan kvalifikált munkavezetőre, és rengeteg tanulatlan, elbutított szalagmunkásra van szükség a multik összeszerelő és csomagoló szalagjai mellett! Kell még néhány targoncás, és biztonsági őrnek kinevezett martalóc. A “magyar” oktatási “rendszer” pontosan ezen igények szerint ontja a szükséges emberanyagot.  Összegzésképpen viszont bátran kijelenthetjük: ORSZÁGUNK minden tekintetben siralmasabb helyzetben van, mint volt a II. vh. befejeztekor. Súlyosbítja ezt a helyzetet ráadásul az a tény, hogy míg AKKOR volt a talpraállásunkhoz segítség, MOST nincs!  Az AKKOR megkezdődött ország és társadalomépítés negyven esztendeig tartott, aminek eredményeit teljesen szétzilálva és lerombolva napjainkig csak súlyosbítottak politikai maffiáink. Ha az AKKORI építkezés közel 45 évig tartott? – ki lehet kalkulálni, hogy MENNYI IDŐT ÉS ENERGIÁT emésztene föl egy új ORSZÁG ÉS TÁRSADALOMÉPÍTÉS?!
Ne is fogjunk hozzá kalkulálgatni! Az újrakezdéshez, az újjáépítéshez szinte minden kellék hiányzik! De kiváltképpen és leginkább a bátorság, a tudat és az akarat!
Márpedig tudjuk jól: “GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA!”