Német sajtó: terroristák miatt eshet szét Ukrajna

Államellenes szervezkedésről ír a német sajtó a Munkács térségében zajló lövöldözések és robbantásos merényletek kapcsán. A Der Spiegel szerint Ukrajna darabokra hullhat.

A német napilap szerint mostanra az államhatalom elleni fegyveres lázadás jegyeit mutatják az Ukrajnában zajló események, és azok a szélsőséges csoportok, melyeket korábban Kijev a Donbassz régióban zajló háború miatt fegyverzett fel, most az állam ellen fordulnak, és a Jobb Szektor új frontot nyithat Ukrajnában. A Der Spiegel szerint fokozott aggodalomra ad okot, hogy az események alig 40 kilométerre a magyar határ mellett történnek, emiatt “egy újabb kisebbség is érintetté válhat a fegyveres harcokban”, ami Ukrajna széthullásához vezethet.

A Jobb Szektor fegyveresei július 11-én keveredtek összeütközésbe a rendfenntartással. Az összecsapás során gránátvetők és gépkarabélyok is előkerültek, és 3 ember életét veszítette, 13-an megsérültek. A Jobb Szektor az eset után gyakorlatilag hadat üzent az ukrán hatóságoknak. A csoport az első összecsapásokat követően bejelentette, hogy a most hatalmon lévő politikusok miatt “halt el egy nemzeti forradalom”, ezért megszálló erőnek tekintik őket.

“Nemzet forradalom” azonban soha nem is kezdődött Ukrajnában: a Jobb Szektort abból a célból juttatták – először illegális úton – fegyverekhez, hogy közreműködjenek az államhatalom eltávolításában. A szervezet 2013-14 fordulóján közreműködött a legitim kormány eltávolításában, mert abba a hitbe ringatták, hogy nyers erővel képes lesz majd hatalomra jutni a kormány eltávolítását követően. Ehelyett a nyugati országok saját embereiket ismerték el legitim kormánynak, a Jobb Szektor pedig terrorista csoporttá vált, amivel korábbi támogatói is szembefordultak.

Az orosz sajtó már a kijevi puccs idején nyíltan beszélt arról, hogy nyugati titkosszolgálatok fegyverekhez juttatták a Jobb Szektor tagjait. Az Európai Unió azonban mindaddig szemet hunyt a csoport működése felett, ameddig az hozzájárult a nyugatbarát kormány hatalomra jutásához. A Der Spiegel most emlékeztet arra, hogy Dimitrij Jaros, a Jobb Szektor vezetője korábban már figyelmeztette a hatalmon lévő politikusokat, hogy az ő pozícióhoz jutásukkal “a forradalom még nem ért véget”, emiatt a kormány hatalmas hibát követett el azzal, hogy fegyverekhez juttatta a Jobb Szektor tagjait. Dimitrij Jaros Oroszországban terroristaként van nyilvántartva, a Jobb Szektor működését pedig az orosz felkelések leverésébe bekapcsolódásuk, majd az első tömegsírok megtalálását követően betiltották.
http://hidfo.ru/2015/07/nemet-sajto-terroristak-miatt-eshet-szet-ukrajna/

Kárpátalja: banditaharcnak indult, de…

Nagyon úgy tűnik, hogy Maradék-Ukrajna jelenlegi LEGFŐBB gondját napjainkban Donbassz mellett Kárpátalja adja. Az egyszerű munkácsi banditaösszecsapás olyan hullámokat kezd verni, ami kezd lassan túlnőni sima ukrán belügyön. Ugyanakkor a kijevi hatalom elkapkodott-másrészt pedig határozottan rossz lépései a kárpátaljai helyzet kezelésére olyan válságot eredményezett, ami már a hatalom csúcsait remegteti.

Valcman elhamarkodottan kiszivárogtatott elgondolásai kijevi kormányberkekben is komoly ellenérzéseket váltott ki. A Jacenyjuk adminisztráció szemmel láthatóan szembe megy az elnökivel. Ugyanakkor pipogya lépések botor és elbaltázott sorozatát lépték meg. A Jobb Szektor ugyan ugrik a valcmani lehetőségre, ám ereje kevés az ajándék birtokbavételéhez, viszont zűrzavar keltéséhez éppen elgendő.

Valcman is rájött a hülyeségeire!-de már késő. Ma már a fél világ a kijevi rezsim ballépéseit taglalgatja. A lehetőségeket, az eshetőségeket, és a következményeket. Az alábbi rövid idézet egy nagyon hosszú elemzésből származik.

(http://topwar.ru/78859-strana-404-zakarpate-kak-rassadnik-separatizma)

“Есть все основания полагать, что между венгерскими и украинскими спецслужбами существовала негласная договоренность: Киев не вмешивается в дела Закарпатья, в первую очередь венгерской общины, а Будапешт не вдается в подробности внутриполитических игр в Киеве. Но в свете последних событий все меняется.”

“Minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a magyar és az ukrán titkosszolgálatok szóban azért megegyeztek: Kijev nem foglalkozik Kárpátalja ügyeivel, elsősorban is nem foglalkozik a magyar közösséggel, és cserébe Budapest nem fogja firtatni a Kijevben zajló belső politikai játszma részleteit.”

Ám az idő és a történések már túlhaladtak a feltételezéseken. Olyannyira, hogy a Podkarpatszkoj Rusz (a Kárpáti Ruszinok Köztársasága) vezetője Petro Gecko hivatalos oldalán megjelent bejegyzés a kárpátaljai helyzet nagyon komoly elmérgesedésére is rávilágít.

A kárpátaljai ruszin szervezetek Koordinációs Tanácsa és Nemzetközi Közgyűlése mára virradóan közös nyilatkozatot adott ki a Kárpátalján kialakult helyzetről.

Tekintettel a szöveg hosszára, annak szó szerinti fordítására nem vállalkozhatunk, viszont “rövidített, lényeges, magyarított” változatát közzétesszük.)

“Határozottan elítéljük a Jobb Szektor Kárpátalja destabilizálására tett erőszakos kísérleteit, amellyel szeretnék megszerezni a régió feletti ellenőrzést. A PSz által végrehajtott terrorcselekmények a hivatalos hatalom ellen irányulnak Kárpátalján.

Ebben a helyzetben MI SZOLIDARITÁST VÁLLALUNK a központi és regionális hatóságokkal annak érdekében, hogy sikerrel legyenek képesek fellépni a térség destabilizálása ellen, és hogy képesek legyenek megakadályozni a szélsőséges nacionalista és pro-fasiszta szervezetek működését.

A kormány (Kijev) számíthat a kárpátaljai ruszinok Koordinációs Tanácsának és Nemzetközi Közgyűlésének közreműködésére a régióban működő szélsőséges szervezetek ténykedésének visszaszorítására tett erőfeszítések sikere érdekében.

A Munkácson történt fegyveres konfliktus magyar és ruszin áldozatokat is követelt. Ez a tény pedig arra utal, hogy a szélsőséges szervezetek-köztük a Jobb Szektorral-politikai térnyerése a Kárpátalján élő nemzeti kisebbségek elleni népirtáshoz vezethetnek.

Kifejezzük abbéli szándékunkat, hogy szervezeteink minden lehetséges segítséget megadunk a központi és regionális adminisztrációnak a fenyegetés elhárításához.

Egyetértünk és szolidárisak vagyunk a kijevi kormány belügyminisztériumának intézkedéseivel, amelyekkel megakadályozták az illegális hatalomátvételt Kárpátalján.”

(A teljes eredeti szöveg itt: http://getsko-p.livejournal.com/565459.html)


https://balrad.wordpress.com/2015/07/15/karpatalja-banditaharcnak-indult-de/

55 millióért hallgatott a parlament néma leventéje

Íme a T. Ház legcsendesebb tagja! Bíró Márktól (Fidesz) távol állnak a parlamenti szópárbajok, hiszen eddig még egyszer sem szólalt fel.

Az Országgyűlés néma leventéje pedig nem is újonc már. Még 2010-ben választották be, vagyis öt év is kevés volt neki, hogy valami fontos problémára hívja fel a figyelmet.

Ennek ellenére a kormánypárti képviselő felmarkolta a neki járó fizetést és juttatást, s nem is kis összegbe került az adófizetőknek. Az előző ciklusban Nógrád megyei listáról jutott be, ezért négy éven át havi 394 230 forintos alapfizetése mellé 414 ezres választókerületi pótlékot is kapott, hozzá a 116 ezer forintos lakhatási támogatást. Az új ciklusban pedig havi bruttó 748 ezer forintos fizetésért „intézi” az ország ügyeit. Így a Blikk számítása szerint a fél évtized alatt Bíró közel 55 millió forintot kapott az Országgyűléstől – annyit, amennyit a most 241,6 ezres bruttó havi fizetésért robotoló átlagember éppen 19 év alatt rak össze. Ám mivel a honatyák munkatársait, laptopját, de akár irodáját is fizetik a közösből, Bíró után az egyéb költségekre újabb tízmilliók mehettek el.

Tény, hogy a parlament nemcsak a vitákból áll, de egyéb más fronton sem tűnik a munka hősének a képviselő. Jelenleg csak egy bizottság (honvédelmi) tagja, ami minimálisan elvárt. Frakciótisztsége nincs, s a háttérfeladatok ellátásában sem jeleskedik – legalábbis a parlamenti honlap adatai szerint. Bíró öt év alatt tíz indítványt nyújtott be, míg a legtöbb társa ennek alaphangon 10-20 szorosát; de például az MSZP-s Demeter Márta – aki első évét tölti a T. Házban – egy év alatt 396-ot.
(blikk)

‘A magyar dőlésszög’ – Kárpátaljai Népköztársaság?

…”Magyarország nyilván minden olyan eseményre felfigyel amely a határain kívül rekedt honfitársaival kapcsolatos, és általában elmondhatjuk, hogy a magyarokra jellemző a nemzeti újjászületés érdekében tett erőfeszítések tisztelete. Ezt az érzést nem érthetjük, talán csak annak ismeretében, hogy Magyarország területeinek nagy részét elvesztette a történelem folyamán, Erdélyt, a mai Szlovákia egy részét és magát Kárpátalját is.

Ez a konfliktus azt eredményezheti, hogy a magyarok többé nem tekintik nyugodt, stabil régiónak Kárpátalját, hanem úgy értelmezik, hogy testvéreiket elnyomják és ennek következtében fellángolhat a regionális szeparatizmus. Még a helyiek is úgy tekintenek majd a kialakult szituációra, -amely akár a kijevi hatalom mozdulataitól független is lehet- hogy a Jobb Szektor, mint a helyi elit szabadcsapata új konfliktusokat generál a térségben, akár „szigorúan üzleti alapon” is.

Természetesen a munkácsi konfliktus egy kisebb, helyi gengszterháborúnak is felfogható, vagy akár mint a belpolitikai háborúskodás egyik eleme. Azonban ma már kijelenthetjük, hogy ennek alapvető okai nem fognak „könnyen felszívódni”, még ha  a közeljövőben elcsendesedik is a Kárpátok vidéke. A konfliktus gyökere megmaradt, és hamarosan újra a felszínre kerülhet. Akár komolyabb következményekkel is…”

A Jobb Szektor kiprovokálta Ukrajna magyar bölcsőjében a szeparatizmust… “Begyújtotta a kárpátaljai nagy rombolóerejű időzített bomba gyújtózsinórját”…

A Jobb Szektor először a helyi kiskirályok konfliktusát provokálta ki, majd egészében az ukrán hatalmi szerkezet gyengeségét emelte a felszínre, ezáltal úgy tűnik nagyon veszélyes folyamatokat indított be a „kontinetális Ukrajnától” külön elterülő régióban. Habár a jelenlegi ukrán hatalom sok mindent rosszul csinál, most kemény kézzel nyúlt a helyzet megoldásához, ezáltal elmélyítve az amúgy is gyenge lábakon álló kapcsolatokat Kijev és Kárpátalja között. A Lenta.ru hírügynökség munkatársa elemzi a Munkács körül kialakult helyzetet:

Alapvető következtetések

Természetesen semmiféle konfliktus a Jobb Szektor és a kijevi hatalmi központ között nem alakult ki, annak ellenére, hogy Jaros már több ízben ígért „hosszú menetelést” a főváros ellen. A Dél-keleti frontról az ígért 15 batallionnyi (15 zászlóalj – a szerk.) harcos helyett mindössze egy század került átdobásra a kárpátaljai konfliktus színhelyére, a hírhedt „Csornij” (fekete) csapat. Nem lángoltak fel szerte Ukrajnában a beígért tömegtüntetések lángjai, mindössze néhány városban gyűlt a főterekre néhány elégedetlen polgár. Ezen következtetések alapján már meg lehet ítélni Dmitrij Jaros tényleges katonai erejét és valódi befolyását, hatalmát az Ukrajnában folyó események kapcsán.

Július 14. napjáig bezárólag sem Kijev körül nem épültek ki a beígért ellenőrző pontok, a Kárpátok hágóin sem jelentek meg a Jobb Szektor harcosai, még a Bankovaja utca bejáratát, az ukrán elnök rezidenciájának szívét sem sikerült megszállni a Jaros-seregnek. Zajongás ugyan volt elég, de csak verbális és informális jellegű, jelszavak röpködtek, torkok nyíltak nagyra. Különösen furcsa a kijevi kormány viselkedése a már megtörtént események tükrében.

Az első szembetűnő aspektus, hogy Petro Porosenko csak a konfliktus vége felé lépett a színre, bölcs instrukcióival kvázi lezárva a harcokat. Más hatalmasságok sem szakadtak meg a megerőltetéstől, jelesen Arszen Avakov sem agitálta az extrémista sereget békés tárgyalásokra, persze komoly tevékenységet imitált kedvenc Facebook-honlapján. A hírhedt SZBU, a biztonsági szolgálat, a védelmi minisztérium (ez utóbbi különösen) bölcsen a háttérben maradtak, és teljesen átengedték a harcmezőt a rendőri erőknek. Elmondhatjuk, hogy e színház valamennyi résztvevője csúnyán leszerepelt, bemutatva valódi erejét, pontosabban gyengeségét. Jaros semmiféle politikai előnyt nem tudott kovácsolni az események alakulása folyamán, meg sem próbálta a „sajátjait” megvédeni, de Kijev sem használta ki a lehetőséget, hogy végleg leszámoljon veszélyes ellenfelével, és így „egységes jogot formáljon az erőszakra” az országon belül.

Jaros motivációja többé-kevésbé érthető, nem akarta kiélezni a helyzetet, hiszen jól eszébe véste a „hivatalos haderő” többször kimutatott ellenszenvét és véleményét a szedett-vedett Jobb Szektor seregről. Amennyiben a teljes létszám elhagyta volna Novorosszija hadszínterét, úgy Kijevnek gyerekjáték lett volna a menetelő hadsereget beszorítani és megsemmisíteni. Emlékezzünk rá, nemrég – úgymond tévedésből – az ukrán tüzérség jól megszórta a Jobb Szektor egyes századainak állásait a keleti fronton, azon céllal, hogy lehűtse a forró fejű és féktelen harcosok csapatait. Nyilván amint kimozdulnak állásaikból a Jobb Szektor egységei, többé senki sem garantálja biztonságukat a fronton. Jaros Ungvárra az ígért harckocsi-fedezet helyett mindössze hat testőr gyűrűjében érkezett, és ez a kép kissé árnyalta a tárgyalások komolyságát is.

Amire nem tudunk még magyarázatot adni, az Kijev gyengesége és tehetetlen lassúsága. Az látható, hogy bonyolult analízisekbe nem bocsátkoztak a konfliktus kialakulása idején, mindössze „forró nyomon” reagáltak az eseményekre, erről ad bizonyságot a Jobb Szektor egynémely kezdeményezése is. Kijev csak operatív módon reagált a kialakult helyzetre, semmiféle taktikai vagy akár stratégiai célokat nem dolgoztak ki a konfliktus napjaiban, sőt még hétfőn is csak „tűzoltás folyt” a központi hatalom részéről.

A problémákat azok kialakulásának sorrendjében megoldani nem rossz taktika, ám ezen esetben az ukrán kormány elmulasztotta a lehetőséget, hogy megszabaduljon kontrollálhatatlan ellenfelétől, akik pedig komoly lövöldözést kezdeményeztek a Kárpátok bércein túl, sőt a belügyi szervek harcosait legyilkolók gond nélkül bemenekülhettek a magashegyi rengetegbe.

Szerencséjük volt, mert, ha Kijev kissé radikálisabb álláspontra helyezkedik, a Jobb Szektor tagjai nem kerülhetik el a számonkérést. Porosenko még mindig elég hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy hadseregét a veszélyes ellenfél elleni leszámolásra küldje, akár a Donbássz-ban elfoglalt állásaik, akár az erdőbe menekült harcosok ellen, nem is beszélve a kiterjedt hajtóvadászat ellen, amellyel a Jobb Szektor városokban székelő bázisait felgöngyölíthette volna. Mindez azonban elmaradt. Pedig érdemes lett volna megkockáztatni, ugyanis a Jobb Szektor begyújtotta a kárpátaljai nagy rombolóerejű időzített bomba gyújtózsinórját.

Rövid kárpátaljai analízis

Ez a régió mindig különlegesnek volt tekinthető, független attól, hogy melyik hatalom birtokolta. 1945-ben a szovjet hatalom az Ukrán SZSZK-hoz csatolta a területet, habár néhány évig ide-oda dobálták egyes részeit. Néhány szlovák falu cserélt gazdát, pontosabban átkerült Csehszlovákia fennhatósága  alá. A legyőzött Magyarország felé a Szovjetunió semmilyen gesztust nem tett.

Objektív történelmi események után Ukrajna területén egy olyan régió alakult ki, amely  etnikailag, kulturálisan sőt lingvisztikai szempontok szerint nem volt ukrán sohasem. Kárpátalja a Szovjetunióban csak geográfiai értelemben volt Nyugat-Ukrajna része, valójában ott egyféle kulturális autonómia alakult ki, például Beregszász városban -amely tiszta magyar enklávének tekinthető- még a szovjet időkben sem volt orosz nyelvű felirat sehol.

Ungvár, de különösen Munkács, – a magyar nemzeti érzés számára különös fontossággal bíró települések. Munkács például a neves Rákóczi-nemzetség családi fészke, a család erdélyi hercegek sorát adta, a török, később a Habsburg birodalom elleni harc vezetői is közülük kerültek ki. A Rákóczi-vár, Palanok vára, nemrégen még múzeum volt, amelyet Schönborn várával együtt a közelmúltban a Baloga testvérek, a régió valódi gazdái akartak megszerezni.

A statisztikát ismerők kijelenthetik, hogy az utóbbi időkben mindössze 12-13% magyar anyanyelvű ember lakik a régióban, de ez az adat csalóka, és az elmúlt évtizedek tudatos ukrainizációjának az eredménye. Sok magyar, a hegyeken átkelve a magyar földhöz közeli oldalon telepszik le, mások nevet változtatnak, és így rejtőznek el az erőszakos asszimilálás elől. Ily módon tett a már említett „gazda-testvérpár”, akik a régies, magyaros Balogh családnevet a modern, ukránosabb csengésű Baloga névre cserélték.

Az ilyen procedúrán átesett magyar emberek komoly szociális emelkedésre számíthatnak, elég csak Dmitrij Firtas oligarcha, vagy Feledes Mihail SZBU tábornok, illetve Heletey Valerij egykori védelmi miniszter karrierjére gondolnunk. Ma is igen sok magyar származású tiszt szolgál a bonyolult haditechnikát képviselő ukrán légierő és más egységek soraiban.

Ám nemcsak a magyar kérdés választja el Kárpátalját a „kontinentális Ukrajnától”. A régió lakossága a kezdetektől fogja némi megvetéssel tekint a Galíciából betelepedettekre, visszautasítva  a magamutogató „ukránkodást”. A régióban lakó ukránok is más nyelvjárást használnak, eltérőt a „galiciai mova” nyelvezettől. Igen sok magyar és szlovák jövevényszó tarkítja beszédüket. „Város” a „miszta” helyett, „kórház” a „likarnyi” váltószava, egy kijevi vagy lvovi polgár sok esetben nem is érti a helyi dialektusokat. A terület lakói ezúton próbálták védeni magukat a hegyen túlról jövő erőszak formái ellen.

A ruszin népesség is több hasonló módszert eszelt ki az ukrainizáció ellen.

Az egyre erőszakosabb asszimilációs politika is komoly ellenállásba ütközik a térségben. Példaként az unitárius egyház terjeszkedése sem váltott ki olyan erős ellenállást, mint a Volinyi területen. Az ukrán hatalom packázásai ellen a térség lakói zárt életformájukkal védekeztek, egy sajátos „átrakóhely” lett Ukrajna és Európa között, „nem igazán Ukrajna” életérzést mutatva kifelé.

A magyar dőlésszög

Valóban lehetséges, hogy Kárpátalja lakosságának akár egyharmada is a csempészetet választhatja fő kereseti forrásául, mindenekelőtt a cigaretta a legkelendőbb árucikk. Ha egy ilyen áruval megrakott tehergépkocsi eljut Olaszországba, a tulajdonos akár félmillió eurót is zsebre vághat. Beregszász és Munkács körül gyorsan kinőtt néhány elit település, amelynek lakói nemrég még kertészkedéssel keresték kenyerüket. Ezt az idilli képet féltékenyen vigyázták és óvták az illetékesek, és a családi klánok tagjai a kíváncsi szemektől. A klánok szívesen házasodtak egymás között, például a Heletey és Balog család.

A klánok házasodása kapcsán fellépő horizontális tagozódás lehetővé tette az üzleti érdekeltségek egyszerűbb ellenőrzését és a konfliktusok elkerülését. E körön kívül álltak a 90-es években hírnevet, hatalmat és vagyont szerzett banditák, akik közül ma már csak Mihail Lanyo él, ő is magyar anyanyelvű és a kijevi parlament tagja. Egyes vélemények szerint Lanyo saját csempészútvonalakkal rendelkezik, ez nem kevéssé irritálja a helyi „családokat”, konkrétan a Heletey-Baloga klánt, ők részint ugyanúgy a 90-es évek visszamaradt kövületei.

Ez a csendes szembenállás robbant ki a felszínre, ehhez csak a politikai helyzetnek kellett beérnie. Lanyo megvádolta a Baloga klánt, hogy az pénzeli a Jobb Szektor kárpátaljai egységeit. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a radikálisok éppen Lanyo személyében kerestek tárgyalópartnert a konfliktus idején, úgy eléggé egyértelműnek tekinthető a helyzet. Vagyis a Jobb Szektor a békés tárgyalások helyett „valakinek” az oldalán szállt be a csempészpiac újra felosztási műveleteibe.

Kijev máris sietett kijelenteni, hogy az eseményeket komoly retorziók követik majd, konkrétan az egész helybeli vámhivatalt szélnek eresztették. Csakhogy a helyi vámosok kiesésével a „vendégmunkás tisztviselőket” értelemszerűen Kijev hatáskörébe utalják, annak minden következményével együtt, azaz a helyi „elit” újfent a kijevi befolyás alól szeretne majd szabadulni törekvéseiben, beleértve Lvov közvetítési funkciójának teljes elhagyását. Azon kívül a helyi lakosságot az utóbbi időben egyre jobban nyugtalanítja az erőszakos cselekmények számának növekedése, amelyet rendszerint a helyi cigányság nyakába varrtak, ám most a teljes médiateret kitölti az „idegenek behatolása” elleni tiltakozás, hiszen azok megzavarják Kárpátalja „nyugodt életét.”

Az események Magyarországon is erős reakciókat váltottak ki. A határ megerősítése ugyan demonstratív kampánynak tekinthető, ám fontosabbnak tűnik Budapest álláspontja, amely szerint akár testükkel is megakadályozzák, hogy ukrán menekültek árasszák el területüket. Hozzátennénk, hogy nem a magyar etnikum lakóiról van szó, nekik már jó ideje magyar útlevelük is van.

Nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy a magyar és az ukrán titkosszolgálatok között már jó ideje egyetértés uralkodik arra vonatkozóan, hogy ha Kijev nem avatkozik Kárpátalja magyarjainak sorsába, úgy Budapest nem erőlteti az ukrán belügyek részletes taglalását és analízisét.

Magyarország nyilván minden olyan eseményre felfigyel amely a határain kívül rekedt honfitársaival kapcsolatos, és általában elmondhatjuk, hogy magyarokra jellemző a nemzeti újjászületés érdekében tett erőfeszítések tisztelete. Ezt az érzést nem érthetjük, talán csak annak ismeretében, hogy Magyarország területeinek nagy részét elvesztette a történelem folyamán, Erdélyt, a mai Szlovákia egy részét és magát Kárpátalját is.

Ez a konfliktus azt eredményezheti, hogy a magyarok többé nem tekintik nyugodt, stabil régiónak Kárpátalját, hanem úgy értelmezik, hogy testvéreiket elnyomják és ennek következtében fellángolhat a regionális szeparatizmus. Még a helyiek is úgy tekintenek majd a kialakult szituációra, -amely akár a kijevi hatalom mozdulataitól független is lehet- hogy a Jobb Szektor, mint a helyi elit szabadcsapata új konfliktusokat generál a térségben, akár „szigorúan üzleti alapon” is.

Természetesen a munkácsi konfliktus egy kisebb, helyi gengszterháborúnak is felfogható, vagy akár mint a belpolitikai háborúskodás egyik eleme. Azonban ma már kijelenthetjük, hogy ennek alapvető okai nem fognak „könnyen felszívódni”, még ha  a közeljövőben elcsendesedik is a Kárpátok vidéke. A konfliktus gyökere megmaradt, és hamarosan újra a felszínre kerülhet. Akár komolyabb következményekkel is.

Források: Lenta.ru (július 14.) – Rapid Press Hírszolgálat

A Jobb Szektor ellenőrzése alá vonta Lvov városát

Taras Kuziakov, a Jobb Szektor Lvov régió béli képviselője bejelentette, hogy a szervezett ellenőrzése alá vonta Lvov városát és környékét.

“Szervezetünk ellenőrzése alá vonta a várost, hogy megelőzzük az esetleges provokációkat. Ellenőrző pontokat alakítottunk ki Lvov körül, a város megközelítése ezeken az áthaladási pontokon át lehetséges.”

A mai nap folyamán két robbantás történt Lvov területén. A támadások egyetlen óra leforgása alatt történtek, mindkettő egy-egy rendőrőrs bejáratánál. A Jobb Szektor térségi vezetője szerint nem ők felelősek a terrortámadásért, és valamiféle összeesküvést sejtenek a háttérben, ami “hitelteleníteni” akarja a szervezetet. Az utóbbi napok eseményei azonban azt mutatják, hogy a szervezet ténylegesen szembefordult a rendfenntartással.

Napokkal ezelőtt Munkácson fegyveres összetűzés bontakozott ki a Jobb Szektor tagjai és rendőri erők közt. Az első esetek után Dimitrij Jaros, a magát nemzetiszocialista szervezetként meghatározó csoport vezetője teljes harckészültséget rendelt el, és utasításba adta, hogy a szervezet tagjai lőjenek a rendőrökre vagy az ukrán fegyveres erők embereire, ha azok a Jobb Szektor tagjait fegyvereik átadására szólítják fel.

Az eset nem egyedülálló, már hónapokkal ezelőtt nyilvánvalóvá vált, hogy Ukrajnában az állam elveszítette az erőszakmonopóliumot, ami az ukrán államiság megszűnésének jele.

A Jobb Szektor nevű csoportot 2013-2014 fordulóján, a kijevi puccs idején nyugati titkosszolgálatok fegyverezték fel a legitim ukrán kormány eltávolítása céljából. A szervezet katalizátorként vett részt a kijevi puccsban, melynek során egy atlantista kormány jutott hatalomra. Az államhatalmat magához ragadó csoportot a nyugati országok Ukrajna legitim kormányának ismerték el, annak ellenére, hogy ez a “kormány” az újabb országgyűlési választások kiírásáig, nyolc hónapon át demokratikus legitimitás nélkül működött.

Az atlantista kormány hatalomra jutása miatt 2014 márciusában megkezdődött Ukrajna széthullása. Elsőként az orosz többségi lakosságú régiók egy része nyilvánította ki függetlenségét, de hónapokon belül láthatóvá vált, hogy az új kormány nyugati katonai magánvállalatok nélkül nem tud hatalmon maradni. Kijevben az államhatalom megdöntése céljából felfegyverzett extrémista csoportokat a puccs utáni első hónapokban olyan módon próbálták felszámolni, hogy tagjaikat besorozták és kiképzés nélkül a frontra küldték. A Jobb Szektor tagságának egy része azonban túlélte a délkeleti régiókban zajló háborút, és közel egy éves harci tapasztalattal érkezett vissza Nyugat-Ukrajnába. Ennek köszönhetően Ukrajnában az állam elveszítette az erőszakmonopóliumot, amit az atlantista kormány azzal próbált tompítani, hogy vezető pozíciót adott a Jobb Szektor vezetőjének, – annak reményében, hogy az integrálja az ellenőrzése alatt álló fegyveres csoportokat az ukrán erőstruktúrákba.

A Jobb Szektor magyarsággal szembeni ellenséges fellépése indokolttá teszi, hogy a kormány határozottan fellépjen Kárpátalja magyar lakosságának védelmében. Amennyiben igaz a képviselő kijelentése, és Lvov környéke a Jobb Szektor ellenőrzése alatt áll, ugyanez heteken belül megtörténhet akár Munkácson is, ami indokolttá tenné, hogy Magyarország saját kezébe vegye a kárpátaljai magyarság fizikai védelmét.

http://hidfo.ru/2015/07/a-jobb-szektor-ellenorzese-ala-vonta-lvov-varosat/

Munkácstól-Omszkig

Ember legyen a talpán, aki képes megjövendölni, hogy mi fog történni az elkövetkező órákban Maradék-Ukrajnában, vagy Donbasszban! A kijevi politikai helyzet már olyan katyvasz képét mutatja, amihez foghatót a vén Európa még tán’ sohasem látott.

Igor Jascsenko ezredes, az LNR fegyveres erőinek helyettes vezérkari főnöke ma délután meglepő felfedezésről számolt be.

A luganszki “hátországból” megindultak Kijev felé a hadsereg és a Nemzeti Gárda egyes egységei. Az LNR hírszerzése szerint a viszonylag “harcmentes” luganszki front “nélkülözhető erői” a kijevi rezsim védelmére vonulnak Maradék-Ukrajna fővárosa irányába, merthogy a német hírszerzés riasztotta Valcmanékat: az “Ajdar” parancsnoki állománya szervezkedik Jaros támogatására, és Kijevi látogatást terveznek. A hétvégi munkácsi maffiaháború hullámai tehát egészen Donbasszig érnek.

Ugyanakkor biztosra vehető, hogy a “félbehagyott donbasszi melót” a Valcman-hű erők a “helyzet normalizálódását” követően folytatni kívánják-közölte Jascsenko ezredes.

De a “meló” az nem ért véget. A maradók azok teszik amit megkövetel tőlük Valcman. A latortüzérség dolgozott ma vad ütemben.

Mologyezsnojét “Grad”-vetőgépekkel lőtték a martalócok.

Zsjelobokot BMP-2 páncélosok géppuskáival és lövegeivel lőtték.

Gorlovkától délnyugati irányban ma délután ismét egy kisebb összecsapás robbant ki.

Donyecket ma “csak módjával” tudta lőni a valcmanista latortüzérség.

Sztaromihajlovka pszichiátriai gondozóházát viszont délután teljesen szétágyúzták.

Peszkiben változatlan hevességgel dúlnak az összecsapások.

Ugyanakkor Donyecktől délre ma még tartott a viszonylagos csend.

Omszkban a deszantos kiképzőlaktanya romjai között 23 katona halt meg. 19 másik sérült meg különbözőmértékben. A mai napot az Omszki-régió kormányzója Viktor Nazarov gyásznappá nyilvánította.

A katasztrófát a nemrégiben történt felújítás során elvégzett hanyag munka okozhatta az elsődleges vizsgálatok megállapításai szerint.

https://balrad.wordpress.com/2015/07/14/munkacstol-omszkig/

Lavrov: Washington ki kell vonja az amerikai rakétákat Európából

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter emlékeztetett Barack Obama korábbi kijelentésére, miszerint Európában az iráni atomfegyver fenyegetése miatt volt szükség az amerikai rakétapajzsra. Mivel Iránnal megállapodtak, amerikai rakétarendszerre sincs szükség Kelet-Európában.

A külügyminiszter az amerikai elnök egy korábban, 2009-ben tett kijelentésére emlékeztetett, melynek során Barack Obama először jelentette be, hogy amennyiben az iráni atomprogram kérdése megoldódik, nem lenne szükség amerikai rakétavédelmi rendszerre Európa területén. Moszkva most választ vár az Egyesült Államoktól arra vonatkozóan, hogy eloszlottak-e “félelmei” az iráni fenyegetéssel kapcsolatban. Lavrov emlékeztetett arra, hogy Barack Obama kijelentésének számos ország vezetői és a széles nyilvánosság is szemtanúja volt, így az amerikai elnöktől most reakciót várnak arra vonatkozóan, hogy visszavonja-e az Európába teleptett amerikai rakétarendszerekre vonatkozó igényét.

Az iráni atomprogramról szóló megállapodást ma jelentették be Bécsben, és a megállapodás biztosítéka annak, hogy már nem létezik az a fenyegetés, amit az amerikaiak ürügyként használtak arra, hogy rakétarendszereket telepítsenek Kelet-Európába. Amennyiben az Egyesült Államok az iráni fenyegetést nem csak ürügyként használta európai katonai jelenlétének fokozására, ki kell vonja az amerikai rakétarendszereket Európából, mivel azok jelenléte semmivel nem indokolható.

Ismervén az amerikai elnök szavahihetőségét azonban okkal tarthatunk attól, hogy az Iszlám Állam hamarabb fog atomfegyverhez jutni, mint hogy az amerikaiak ürügy híján kivonják a rakétáikat Európából. Iraki politikusok szerint az Iszlám Állam nevű terrorszervezet Washington irányítása alatt áll, és a csoport működésben tartásával az Egyesült Államok ürügyet teremt arra, hogy katonai erőt állomásoztathasson távol az amerikai határoktól. Ha Washington újabb ürügyet akar gyártani az amerikai rakétarendszerek európai jelenlétének megindokolására, a terrorszervezet a közeljövőben atomfegyverhez és ballisztikus rakétákhoz juthat, vagy a nemzetközi sajtó kezdhet álhírek terjesztésébe arra vonatkozóan, hogy a terroristák rakétái elérik Európát.

http://hidfo.ru/2015/07/lavrov-washington-ki-kell-vonja-az-amerikai-raketakat-europabol/