Orbán híresen voluntarista, olyan mint a piaci légy, azt lépi meg, amit meg lehet. Ugyanakkor, ha baj is volt időnként a realitásérzékével, legalább azt érezte, hol a fal, ami elől vissza kell fordulni. Miért nem tesz rendet? Elveszítette a realitásérzékét? Ugye két probléma lehet. Nem látja, ezért ütközik bele. Vagy látja, de nem tud fékezni. Orbán a saját rendszerének a foglya lett és jelenleg képtelen korrigálni az irányvonalon és sodródik. Kétségtelenül maga hozta létre ezt a rendszert, ő alakította ki a szövetségeket, ő hozta meg azokat a döntéseket akár az oroszokkal kapcsolatban, amik most problémákat okoznak. S nem tudni, hogy ezekben van-e még mozgástere. Egyszerűen rosszul méri fel a helyzetet? Kormányon van, döntéseket kell hozni, övé a felelősség. Zavarodottság? Egyetlen hónap leforgása alatt radikálisan megváltozott az állampárti kommunikáció. Míg október elején arról lehetett hallani, hogy jön a nyugodt építkezés, novemberben már - nagyon sokan úgy gondolják a Fideszben is - bármi megtörténhet. A vezető fideszes politikusok háttérbeszélgetéseken nem zárják ki, hogy hónapokon vagy féléven belül közjogi fordulat legyen. Erre pár hónappal korábban még gondolni sem mertek. A ciklus közben csak két módon lehet ilyen jelentős változást indukálni. A parlament feloszlatásával, vagy egy konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal, azaz a miniszterelnök leváltásával és egy új megnevezésével. Ma a parlamentben – ha az összes ellenzéki képviselő támogatna is egy ilyen indítványt – mindkét verzióhoz kellene legalább harminc fideszes szavazat. Tehát, ha lesz valaha palotaforradalom a Fideszben, csak így mehet végbe: magyarán Orbánt csakis a Fidesz tudná megbuktatni. Persze ez a dolog közjogi része, de tudjuk, alakulhat úgy a gazdasági helyzet vagy kerülhet elő olyan ügy, hogy tarthatatlanná válik egy politikus helyzete.
Soha korábban vezető fideszes politikusokkal kapcsolatban ennyi negatív hír nem jelent meg. S nem nagyon jöhetnek máshonnan, csak belülről. Ez valahol természetes, így működnek a politikai szervezetek, a szereplők versengenek házon belül is. Ami Fidesz-specifikus: a párt vezetése átalakult a korábbi időszakhoz képest, tünedezik az az erő, ami a korábbi generációt még a szakkollégiumi évek óta – akár baráti alapon – összetartotta. A fiatalabbak már klasszikus hatalmi politikát folytatnak. Ezeket Orbán eddig megpróbálta az erős tekintélyét latba vetve, illetve különféle hatalmi technikákkal, kamarillapolitikával keretek közé szorítani. Ha viszont megrendül egy ilyen politikai vezető tévedhetetlenségébe, zsenialitásába vetett hit, akkor a belső harcok kikerülnek a nyilvánosság elé. Ez történik éppen. Miért rendült meg ez a hit? Hiszen Orbán idén háromszor győzött. A politikában soha nincs pont. Folytatódik a történet a választások után is. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy tele van Brutusokkal a Fidesz, - hozzátéve - mint bármelyik másik párt. Kérdés, hogy kialakul-e egy olyan helyzet, amikor egy Brutus meghozza azt a bizonyos döntést és "apja" ellen fordul egy politikai gyilkosságot végrehajtva. A Fideszen belül eddig is voltak ellentétek, hatalmi harcok, csak annyira le voltak fojtva, hogy most meglepetésként hat a konfliktusok nyilvánosságra kerülése. Elsősorban a hatalomról szól Simicska és Orbán konfliktusa is, ennek rendezetlensége is tekintélyvesztéshez vezet Orbán részéről a fiatal feltörekvő politikusok szemében. Már nincs kire felnézni a pártban. Ahogy Simicska mondta az 1994-es interjújában, ehhez három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Tehát a pénzről is. Az a kérdés, hogy hol van a hatalmi központ. Hiába építették fel ketten ezt a pártot, alapozták meg ezt a politikát, feltehetően egy idő után mind a ketten úgy érezték, hogy a másik hatalma már terhes. Bár a politikusok a hatalmi játszmákban igen racionálisan tudnak viselkedni, a motivációik nagyon sokszor érzelmiek. Egy ilyen régi kapcsolat esetén valószínű, hogy érzelmi okok is állnak a háttérben, így nem is olyan könnyű visszatalálni a tárgyalóasztalhoz. Itt az a kérdés, hogy Orbán miért nem számolja fel ezt a frontot, hogy például a külső nyomású amerikai konfliktusra - ami a napokban vázolt atlantista felforgatás része - tudjon koncentrálni. Ez lenne a logikus, hiszen szüksége lenne azokra az erőforrásokra, elsősorban a médiára, mely történetesen Simicskánál van jelenleg. Nem tudni, ez miért nem történik meg.


Várhegyi Kálmán