Románia minden városában az “1918. december 1.” nevet kell viselnie egy központi főútnak
- Hírek és kommentárok -
Hír/MTI:
“Romániában kihirdették azt a törvényt, amelyik kötelezővé teszi, hogy
minden városban egy központi főút az “1918. december 1.” nevet viselje –
közölték a szerdai román lapok. A dátum a gyulafehérvári nagygyűlés
napját jelöli, amelyen az erdélyi, bánsági és magyarországi románok
kinyilvánították az általuk lakott területek és Románia egyesülését.
Románia nemzeti ünnepének a
megünnepléséről szóló jogszabály azt is előírja, hogy december elsején
Románia központi és helyi hatóságainak nevelő hatású kulturális,
történelemidéző programokat, valamint katonai parádékat kell
szervezniük.
A Krónika című napilap emlékeztetett
rá, hogy a tervezetet Mircea Dusa védelmi miniszter nyújtotta be a
parlamentben, akit Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök többször
is pártja erdélyi magyar ügyekben illetékes szakpolitikusának nevezett.
A lap szerint a miniszter egyértelműen a székelyföldi városokat célozta
meg törvénytervezetével.
A jogszabályt a szenátus áprilisban,
a képviselőház szeptemberben fogadta el. A parlamenti vita során román
honatyák is kifogásolták az ünneplés kötelezővé tételét. December
elsejét 1990-ben nyilvánították Románia nemzeti ünnepévé, amelyen arra
emlékeznek, hogy 1918-ban a magyarországi románok egy gyulafehérvári
nagygyűlésen kifejezték azon szándékukat, hogy Erdély, a Partium és a
Bánság egyesüljön Romániával.
A romániai városok túlnyomó
többségében létezik már 1918. December 1. nevű út, ez alól viszont a
magyar többségű Hargita megye székhelye, Csíkszereda kivételt jelent.
Sepsiszentgyörgyön régóta konfliktust okoz, hogy az 1918. December 1.
utca egyes szakaszait átnevezné az önkormányzat.
A Krónika emlékeztetett rá, a
székelyföldi Hargita megyében mandátumot szerzett politikus már korábban
is benyújtott egy jogszabálytervezetet, amelyben megtiltotta volna,
hogy román személyiségekről elnevezett utcák nevét megváltoztassák. A
2011-es próbálkozás azonban elbukott a képviselőházban. Dusa akkor azzal
érvelt, hogy a székelyföldi városokban magyar személyiségek neveire
keresztelik át a román személyiségek neveit viselő utcákat.
2001-ben, amikor Mircea Dusa a
Nastase-kormány kormánybiztosi tisztségét töltötte be Hargita megye
prefektusi hivatalának élén, Csíkszeredában rendezték meg a december
1-jei központi ünnepséget. A székelyföldi politikusok egy csoportja
provokációnak minősítette, hogy a szociáldemokrata kormány egy magyar
többségű várossal akarja megünnepeltetni Erdély Romániához csatolását, a
Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) azonban azt hangsúlyozta,
hogy a románságnak és magyarságnak kölcsönös tisztelettel kell
viseltetnie egymás nemzeti ünnepe iránt.”
Véleményünk: Ezt az újabb kedves román gesztust, a ‘Divide et Impera!’ – jegyében, (Oszd meg és uralkodj!) – mi elfogadhatatlannak tartjuk.
Lehet, hogy az RMDSZ elfogadja, – s lehet, hogy az RMDSZ szerint; …”a románságnak és magyarságnak kölcsönös tisztelettel kell viseltetnie egymás nemzeti ünnepe iránt…”
– mi azonban nem tartjuk helyesnek az olyan ünnepek megtartását,
amelyek egy másik közösséget sértenek méltóságukban. És ez a december 1.
pontosan ilyen. A románoknak országuk gyarapodását, a magyaroknak pedig
a haza szétdarabolását jelentette ez a dátum.
Ha az RMDSZ-nek igaza lenne, s akkor
akár mi is ünnepelhetnénk napokat, melyek fájnak a románoknak. Például
nem december elsejét, hanem mondjuk december 6-át, amikor a Központi
hatalmak csapatai, 1916-ban Mackensen vezetésével elfoglalták
Bukarestet, – azután, hogy Románia megtámadta Erdélyt.
De nem vezetne ez sehova. Mi, a magunk
részéről nem tartjuk helyesnek a feszültség gerjesztését a
Kárpát-medence népei között. Nagyon jól tudjuk, kik állnak a népek
egymásra uszításának műveleti mögött. Akiknek az a céljuk, hogy a
zavarosban halásszanak, – akiknek az egy-egy országban eluralkodó
gyűlölet és káosz, – jó üzletet jelent.
Rendre van szükség, – a rend záloga pedig; az pedig egyes történelmi régiók önrendelkezése lehet.
Rend kell Székelyföldnek, egy önnönmagát
kormányzó autonómia által, mint, ahogy rend kell egész Erdélynek is,
egy önkormányzati autonómiával, vagy akár a függetlenség
kinyilvánításával. – Minden attól függ, hogy a központi kormányzat
mennyire lehet partner ezekben a kérdésekben.
De vannak, akiknek egész Európában nem
tetszenek a függetlenségi törekvések és mozgalmak. Mert azok az adott
régiókban rendet hoznának és egységet, – s ez árt bizonyos körök üzleti
érdekeinek, – akik szó szerint a liberalizmus és a multikulti
katyvaszában élnek jól, mint hal a vízben. Kiknek lételemük a
rendetlenség.
Ezért nem tetszenek nekik sem Skócia,
sem Baszkföld, vagy netán Velence függetlenedési törekvései sem. Mert
ezen területek autonómiája, vagy függetlenedése esetén, – beköszöntene
ott a rend és az összefogás korszaka, – s nem lehetne fenntartani a
határokon belüli örökös ellenségeskedést, – mely számukra nagy üzlet.
Ezért is lettek idegesek ezek az
atlantisa és unionista háttérerők, – a Krím Ukrajnából népszavazással
történő kiválásakor, majd az eredeti anyaországához való
csatlakozásakor. – Mert a Krím precedenst teremtett.
Mi, nem kívánjuk, hogy a
magyarság Közép-Európában más népek rovására érvényesüljön, de azonban
úgy gondoljuk, hogy Székelyföld népének vagy akár egész Erdélynek joga
van az önrendelkezéshez és minimum az autonómiához.
Annál is inkább, mivel az
erdélyi románok szerint is kizsákmányolják Bukarestből Erdélyt. Angela
Tocilă blogger, közíró honlapján megjelent leveléből idézünk, melyben
Erdély függetlenségéért, de legalábbis autonómiájáért emeli fel szavát:
“Bukarest és az ország többi része
számára Erdély csak egy jövedelemforrás, ahogy az volt Ceauşescu
idejében is. 1989 óta semmi sem változott, annak az elvnek az alapján,
hogy Erdély köszöni szépen, egyedül is boldogul. Igaz, Erdély elboldogul
és egyedül még jobban is boldogulna, de tekintettel arra, hogy annyi
pénzt fizet be az állami költségvetésbe, – exponenciálisan több pénzt
kellene kapnia, hogy fejlődhessen és nem csak annyit, amennyi a
túléléshez kell…” – A teljes cikk erről ITT olvasható >
Mi a magunk részéről, ugyanúgy,
ahogyan a fent említett román hölgy, – egy szabad és független Erdély
államot preferálnánk, – amely nem tartozik sem Romániához, sem pedig
Magyarországhoz. – Három hivatalos nyelvvel: a magyarral, a románnal és a
némettel. – Persze mindezt csak egy helyi népszavazással lehetne
megvalósítani.
S mivel a történelem az élet nagy
tanítómestere, (Historia est magistra vitae), – ezért mi is történelmi
példával indokoljuk elgondolásunkat; – mégpedig, a független Erdély
Aranykorával, mely Bethlen Gáborral kezdődött 1613-ban.
Éppen ezt javasoljuk mi is, –
ahol ennyi nemzet él egymás mellett, – csakis a másik tisztelete
jelentheti a békét és a fejlődést. A sebeket nem kellene minduntalan
felszaggatni. Ahogyan ez az újabb kedves román gesztus is teszi.
Az Első Világháború utáni status quo
fenntartásával, – a háttérhatalomnak a közép-európai népek egymással
szembeni ellenségeskedésének állandósítása az érdeke. Ne okozzunk neki
örömet ebben.
B-R/SzRTI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése