Genyeral Zima v Kijeve (Tél Tábornok Kijevben)

Tél Tábornok hadai lerohanták Maradék – Ukrajna fővárosát! Kijevet úgy belepte a hó, mint Moszkvát. Így szokott ez lenni télidőben. De hát ezzel a dologgal évszázadok alatt megtanultak együtt élni mind Moszkvában, mind pedig Kijevben. (Meg a világ sok helyén.)

De most ez a tél Kijevben kissé másabb lesz, mint amit megszoktak eddig a városlakók. Mert ha esni kezdett a hó – megjelentek rögvest a hóeltakarítók. “La navigare ecce est – Hajózni pedig muszály” – jelmondattal eltakarították többé – kevésbé a lehullott hómennyiséget. Annyira mindenképpen, hogy a közlekedés ha nem is zavartalan volt, de működött.

Mára virradóan éjfél után érkezett meg Genyeral Zima felderítő csapata Moszkva felől. Úgy le nyűgözték ezek az előőrsök Kijevet, hogy Maradék – Ukrajna fővárosa belebénult a látványba. Pedig csak alig tizenöt centi hó esett, szél se fújt, és még csak hideg sincs!

De Kijev lebénult! Klicsko helytartó tajtékzik, és már – már azzal fenyegeti vacogó nyaloncait, hogy ő maga lesz kénytelen hólapátot ragadni! No nem azért hogy havat takarítson, hanem tehetetlen udvaroncainak hátán – fején verje szét azt a lapátot. De hát attól még a hókotrók nem indulnak be! Hiába Klicsko városházi bömbölése, üzemanyag kéne a masinákba! Nyaloncai vizelete még nem bírja a motorokat működésre. (Van némi gond az oktánszámmal!)

Szóval beköszöntött a tél Kijevbe! Máskor örültek az emberek az ilyesminek. Még hógolyóztak is. De utána hazamentek a meleg lakásba, főztek egy jó forró teát, lezuhanyoztak egy forró tus alatt, aztán olvasgattak, televíziót néztek, stb.

Most hó van! Meg lesz! Meg hideg. Meg még hidegebb lesz! (Genyeral Maroz csapatai is közelítenek Kijevhez!)

De nincs működő hóeke, nincs gáz, nincs szén, nincs villany! Csak a hólepte, sötét, fagyos, európai nagyváros!

A kijevi televíziókban egymást érik a majdani megemlékező műsorok! (Mondjuk nem mindenki láthatja a szakasdzos áramkorlátozások miatt, de majd elmesélik egymásnak a kijeviek a látottakat. A munkahelyeken! Már akinek van. Meg aki eljut a munkahelyére a nagy hóban.)

https://balrad.wordpress.com/2014/12/01/genyeral-zima-v-kijeve-tel-tabornok-kijevben/

Moldovában is kezdődik az eurázsiai átmenet?

Moldovában november 30-án országgyűlési választásokat tartottak, ami az eurázsiai átmenetet támogató szocialista és kommunista pártok vélhető győzelmével végződött. Ma reggeli adatok szerint a két párt együttesen megkapja az összes szavazat több mint 40%-át, tehát lehetőségük lenne egy relatív többséggel bíró koalíciós kormány megalakítására. Közel ugyanekkora támogatással bírnak a Brüsszel érdekeit képviselő pártok, így a következő napokban aktív tárgyalássorozat kezdődik meg, ami esetlegesen egy koalíciós kormány megalakulásával végződhet.

Az eredményeket egyelőre nem jelentették be hivatalosan, de a szavazás lezajlott, az ország megtette választását, a következő napokban már csak annak következménye fog kiderülni. Igor Dodon, a szocialista párt vezetője szerint a nyugatbarát pártoknak igen kellemetlen eredményt tartogatnak a végleges számok, és a választások eredménye mindenféleképpen elégedetlenkedésekhez fog vezetni, de az emberek többsége egy erős Oroszország mellett létező virágzó Moldovára szavazott, ezt minden párt tiszteletben kell tartsa. Mikor a pártvezető ezt a nyilatkozatot tette, azt egyelőre az exit poll alapján mondta, tehát még nem jelenthető ki bizonyossággal az eredmény.

Igor Dodon, - az egyik lehetséges kormányfő

Dodon pártja magabiztosan támogatja az eurázsiai átmenetet, Moldova tagságát a Moszkva által alapított vámunióban és az Eurázsiai Gazdasági Unióban. Itt meg kell jegyezni, hogy a nyugat felé lekötelezett szociológusok aktív diskurzust tartottak a választásokat megelőzően, és alig 2%-ra becsülték annak a pártnak a támogatottságát, ami most kormányt alakíthat (közvetlen a választások előtt már 10%-ot mondtak). Ez nem egy meglepő dolog, a szociológiában ismertek a tömeg véleményalkotásának mechanizmusai, és egy alapvető összefüggés, hogy a választópolgárok mintegy kétharmada ahhoz igazítja a véleményét, ami általánosan elfogadott (Solomon Asch féle kísérletek nyomán), - az információs társadalomban; amit a tömegmédia általánosan elfogadottnak állít be. Moldovában ennek az aktív közéleti diskurzusnak az volt a célja, hogy a választópolgárok támogatását az európai integráció irányába terelje. Értelemszerűen, ha az eurázsiai átmenet támogatói nyerik a választást, választási csalásról lesz szó. Ha az európai integráció támogatói nyernek, akkor is választási csalásról lesz szó, mert az országban egy éles külpolitikai törésvonal van.

A választások idején történt másik csavar, hogy az eurázsiai átmenetet támogató egyik kis párt, a Patria ki lett zárva a választásokon részvételből, mivel külföldi támogatásokat kaptak. Hogy melyik párt nem kap bizonyíthatatlan módon külföldi támogatást, arról lehetne vitát nyitni, mindenesetre tény, hogy a Patria kizárásával a nyugati és keleti orientáltságú pártok eredményei kiegyenlítettek, tehát meglehet, hogy éppen a Patria kizárása miatt fog az utolsó pillanatban nyugatbarát koalíciós kormány alakulni.

A tárgyalási folyamatot elsősorban a kommunisták helyezkedése fogja meghatározni. Általánosságban véve a párt támogatja az eurázsiai vámuniós tagságot, de korábban több képviselőjük is átigazolt a nyugati koalícióhoz, így a végső eredmény kiszámíthatatlannak tűnik. Ma reggeli hírek alapján annyi még tudható, hogy mivel a pártok az elektronikus szavazatszámláló-rendszer hibájára hivatkoztak, a szavazatokat kézzel újra fogják számolni.

Bárhogy is alakuljon a végeredmény, az éles törésvonal miatt borítékolható, hogy az ellenzék választási csalásra fog hivatkozni, és tömeges kormányellenes tüntetések kezdődnek majd.

http://www.hidfo.net.ru/2014/12/01/moldovaban-kezdodik-az-eurazsiai-atmenet

Bezárták Ukrajna híres repülőgépgyárát - már kezdődik az ipar szétverése

Bezárta kapuit az ukrán Antonov repülőgépgyár, Ukrajna egyik leghíresebb és legjelentősebb gyárüzeme. A bezárás okai; nincs elegendő megrendelés, az állam nem tud fizetni a már megrendelt repülőgépekért, a cég tulajdonosai pedig veszteségesen nem kívánják tovább üzemeltetni a gyárat. Az Antonov repülőgépgyár 1920-ban alakult a Szovjetunió Hadiipari Tanácsának rendelete alapján. A második világháborúban a gyárat elköltöztették, és nem önálló gépek, hanem Jak repülők összeszerelését végezte, a háború után hazatelepítették, és továbbra is ezeket a repülőtípusokat gyártotta és javította. Első saját AN sorozatnevű repülőgépét 1948-ban kezdte el gyártani An-2 néven. Ezek után a gyár többcélú repülőgépek, katonai repülőgépek, utasszállítók gyártását végezte.

A mostani gyárbezárással több ezer munkahely szűnt meg. A megszűnés okai között az is szerepel, hogy a gyár saját nyersanyagellátás nélkül maradt; a repülőgépek gyártásához szükséges alapanyagok java vagy Oroszországból érkezett, vagy az éppen háború alatt álló újorosz területekről. Így a gyár kénytelen lett volna nyugatról, sokkal drágábban beszerezni az alapanyagokat. Beleszólhatnak természetesen az energiaellátási és fűtési problémák is, valamint az, hogy a gyár képtelen volt kiváltani a termékeihez szükséges orosz beszállító cégeket, amelyek a repülőgépek alkatrészeinek jelentős részét szállították. Akkor, amikor Putyin elnök Janukoviccsal megegyezett abban, hogy Ukrajna végül az Eurázsiai Unióhoz csatlakozik, felajánlotta, hogy munkát és jelentős civil és hadiipari megrendelést biztosítanak az Antonov gyárnak. Szervezés alatt állt a Szuhoj gyárral történő első egyeztető tárgyalás arról, hogy becsatlakoznak a gyár jelentős külföldi Superjet100 megrendeléseinek teljesítésébe és más hadiipari megrendelésekbe is.

Nagy megrendelések és munkahelyteremtés helyett a bezárást választották

A gyár bezárása egyenes következménye a "nyugati átmenetnek", az atlantista politikának. Bukott, oligarchák és bűnszövetkezet jutottak hatalomra Kijevben, melyeknek semmi egyéb feladata nincs, mint Ukrajnát teljesen szétverni, hogy a nyugat minden ellenállásra képtelen, kiszolgáltatott prédája legyen, majd a nyugat hiteleiből, nyugatról vásároljon - vagyis Ukrajna ipar nélküli felvásárló piacnak kell. Ehhez pedig segédkezet nyújtott a hasznos idióták nacionalista csapata, amely a CIA támogatásával hatalomba segítette ezt az atlantista bűnbandát. Az ukrán politikusok rombolásának egy állomása, az egyik leghíresebb és legjelentősebb ukrán gyár csődbe juttatása.

http://www.hidfo.net.ru/2014/12/01/bezartak-ukrajna-hires-repulogepgyarat-mar-kezdodik-az-ipar-szetverese

Orbán vagyona!

Kommentként érkezett L'Espresso: Orbán már az öt leggazdagabb magyar egyike című cikkünkre. A fotókat illusztrációként mi tettük hozzá. (szerk.)

Orbán épp csak azóta lop, amióta lehetősége van rá: 1993 óta. Az Orbán család ingatlangyarapodásáról kulcsfigurája a felesége. A kormányfőt ő egy olyan vállalkozónak tekinti, akinek nincs cége, "a politika maga a vállalkozása. Lévai Anikó pedig ennek a politikai vállalkozásnak a gyümölcsszedő asszonya". "Volt egyszer egy farmeres srác, most meg van egy dandy család... Ma már egyértelmű, hogy Orbán újfeudalizmust épít és saját dinasztiát, nem négy, nem nyolc évre, hanem hetedíziglen." Lévai Anikó 2010-es vagyonnyilatkozata ismert csupán, abban 38 ingatlan szerepel. (Noha a törvény szerint a házastársnak is évente be kell nyújtania a nyilatkozatát, ez nem nyilvános: csak a Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottság tagjai tekinthetnek bele, de ők is csak hivatalos vizsgálati eljárás során.)

A 2010-es adatok szerint a Lévai Anikó tulajdonát képező 38 ingatlanból áll.. Az Orbán-család az első miniszterelnökség idején ment át először igen látványos vagyongyarapodáson. A szűkebb család két fő ingatlanadatát nézve: 1. az 1998-ban már birtokolt 5,5 hektárnyi földterület négy év múltán a tizenegy és félszeresére: 63 hektárra növekedett; 2. a tulajdonukat képező (1994-ben 563 ezer forintért vett) belvárosi lakás helyett kertes sváb-hegyi villát vásároltak 2002-ben (75 millióért), majd azonnal hozzáláttak (több tízmilliós) átépítéséhez is. A miniszterelnök apjának többségi tulajdonában lévő bányacég, a Dolomit Kft. saját vagyona meghétszereződött (98-ról 666 millióra nőtt); a másik vállalkozás, a kizárólagosan birtokolt Gánt-Kő Kft. nyeresége ugyanekkor a tízszeresére emelkedett (16 millióról 167-re).

Tehát Orbán a kormányzati hatalmat használta föl a családi vagyongyarapításra -, azt leglátványosabban a Tokaj hegyaljai szőlővállalkozás (Szárhegy Dűlő - Sárazsadány - Tokajhegyalja Kft.) története igazolja, ahol a miniszterelnök és üzlettársai csak vissza nem térítendő állami szőlőtelepítési támogatásból mintegy 64,5 millió Ft-ot nyertek el. A második miniszterelnökség nagy projektje a felcsúti focibirodalom felépítése - ugyancsak közvetett (adóból leírható adomány) vagy közvetlen állami pénzekből. A tulajdoni viszonyok átláthatatlanok, Orbán 50 évre ingyen használatba adott földjein épült föl számos objektum. De 50 év lejárata után, az övé az egész Stadion és az akadémia!!! Stróman-gyanús személyek Orbán körül.

A miniszterelnök közvetlen környezetében legalább 3 olyan ember (család) van, akik mesés vagyongyarapodáson mentek keresztül az elmúlt években: Mészáros Lőrinc, a Flier-család és Garancsi István. Mészáros a földbérleti pályázat második legnagyobb nyertese az egész országban. A kormányfő megyéjében - osztották ki a legtöbb földet 5 350 hektár, illetve 121 588 aranykorona értékben. Ez az országosan bérbe adott összterület 24,4%-a és a földérték 30,8%-a. Mészárosék nemcsak Fejérben a másodikak, hanem országosan is. Az Orbánnal szoros kapcsolatban álló két család (a Mészáros és a Flier) nyerte el az országban kiosztott földterület 8,8 százalékát, aranykoronában a 11,6 százalékát! A Mészárosék és a Flierék által elnyert földek több helyen érintkeznek Orbánné földjeivel, a légi felvételeken egy nagybirtok körvonalai sejlenek föl. Mészáros és alpolgármesterének családja nyerte el az ország 10 legnagyobb Auchan áruházának trafikjogát. Mészáros alvállalkozói (a Gere-testvérek) nye rtek el további 10 frekventált dohányárusító helyet országszerte. Mészáros szerelőcége 2007-ben még veszteséges, 2009-ben már félmilliárd bevétele volt, 2010-ben 835 millió, 2011-ben több mint 2,2 milliárd, 2012-ben pedig 4,6 milliárd, ami a kormányváltás óta ötszörös növekedés. A tiszta nyereség 2010-ben ez még csak 250 millió, 2011-ben már meghaladta a 850 milliót, 2012-ben pedig az egy és negyed milliárdot (1,264) 2012-ben fele-fele arányban 800 milliós osztalékot vett ki M. és felesége, ám az utóbbi lemondott a maga részéről a férj javára.

És ő? A mesés gyarapodás forrását busás állami és önkormányzati beruházások adják. Garancsi a Videoton FC elnöke, a Duna Takarék tulajdonosa. Utóbbi 600 milliós hitelt adott Orbán alapítványának - a Duna Takarékot a törvény egyedüliként mentesítette a takarékpénztárak államosítása alól. Garancsi egyik budai lakása szomszédos a Lévai Anikóéval. Az utóbbiban Orbán Ráchel lakott házassága előtt, Garancsiéban »bérlőként« Orbán Gáspár. Garancsi 2012 júliusában 75 százalékos tulajdonos lett Kékessy Dezső 2000 hektáron gazdálkodó tiszaigari agrárcégében. (Kékessy volt Orbánék üzlettársa Sárazsadányban, ő vette meg aranyáron a korábbi lakásukat, majd a tokaji szőleiket is.) Garancsi az egyik tulajdonosa annak az offshore cégnek, amelyik hatalmasat kaszált a gázüzleten: az Index szerint 55 milliárdos osztalékot vettek ki a cégből tavaly. Aki elhiszi, hogy mindez véletlen egybeesés, az ..

orkvagyNos..Összegezzük... Azt tudjuk, hogy Orbán 1998 és 2002 közt vette meg romániai kastélyát, több száz hektár földterülettel,egy nagy hotelt is elkezdtek akkor építeni, de mivel 2002-ben megbukott, az építkezést abbahagyták ..Budán is van egy hoteljuk, gyermekeinek egy lakást vettek Párizsban és Londonban. . Tokai hegy a szőlővel biztosan az ő tulajdona. Debrecenben is van házuk. A falusi gázszerelő bekerült 3 év alatt a leggazdagabb magyarok közé Orbán jóvoltából. Szívjóság ? Orbán is jó ingatlanos lesz, ha egyszer abbahagyja a politikát. A múltkor vett az V. kerületi önkormitól egy olyan lakást 560 000 ( ötszázhatvanezer) forintért, aminek a felújítására előtte 6-7 milliót költött az önkormi, majd néhány évre kiadta albérletbe egy amerikai nőnek havi 2000 dollárért, azután eladta az üzlettársa, bizonyos Kékessy Dezső vejének 63 000 000 ( hatvanhárom millió ) forintért. A mostani pecót is elég jól vette, valami 75 milláért, pedig szakemberek szerint még most is ér v agy 250 millát, így válság után. Haris-köz-i ingatlanokat bagóért megszerezték, amit 100-szoros áron adnak el valami csoda folytán. "Az Orbán-család vagyonát egyes közírók 500 milliárd forint körülire teszik, amihez hozzátartozik egy Pintér Sándor belügyminiszterrel közösen vásárolt és fenntartott horvátországi sziget az Adrián, valamint egy kb. 600 millió Ft. értékű jacht, ami francia lobogó alatt került nyilvántartásra..." Lopni törvényesen is lehet, anélkül, hogy bizonyítható bűncselekményről beszélhetnénk. Erre a Fidesz-kormány idején működő Országimázs Központ, Happy End Kft. és Ezüsthajó Kft. mesterhármasa szolgál ékes példával. " Magyarországról az elmúlt 25év óta 242 milliárd dollárnyi magántőkét menekítettek ki a világ különböző adóparadicsomaiba. Most akkor ezt forintosítjuk, hogy a nagyságrend még jobban látszódjon: 48 ezer milliárd forintot!!! (200 forintos dollár árfolyamon)

A Tax Justice Network adatai szerint Magyarország méretéhez és tőkeerejéhez képest példátlanul nagy veszteségeket szenvedett az elmúlt évtizedekben az offshore jelenség miatt. 242 milliárd dollár magántőke - a teljes magyar államadósság két és félszerese - került offshore számlára. Az összeg abszolút mértékben is hatalmas: ezzel a világranglista 12. helyét foglaljuk el. Európából senki nem előz meg bennünket, és a többi kontinensről is csak gazdasági világhatalmak és néhány olajország. El kell olvasni Ferenczi Krisztina könyvét, a:Szüret az Orbán vagyonok nyomában címűt, és akkor a kezdetektől láthatjuk dokumentálva az első Ft-okat. Még több gaztett található: http://mozgovilag.com/?p=5012http://www.parlament.hu/irom37/18470/18470.pdf

Nem lesz addig kormányváltás amíg be nem vágják a sittre, ha mégis lenne, Orbán nem késlekedne egy hetet és lángba borítaná egész Pestet, ha nem az egész országot. Amíg szabad lábon van itt fű nem terem.

http://www.serfozoistvan.hu/szemtolszembe/orban-vagyona

Vígjátékot ígértek – drámát vetítettek! Nekünk!

Az előző ciklus elején a Fidesz-kormány számos ígérettel állt elő. Azóta eltelt négy év, és a magyar gazdaság állapota egyáltalán nem tükrözi azt, hogy ezek az ígéretek, vagy inkább jóslatok megvalósultak volna. Szerencsére ebből az időből számos dokumentum áll rendelkezésre (például a Széll Kálmán Terv, vagy korábbi konvergencia programok), amelyek segítséget nyújtanak abban, hogy összehasonlítsuk, mit is remélt 2014-re a kormány, és ebből mi valósult meg.

A számok és az adatok nem azt mutatják, hogy bármi is megvalósult volna a kitűzött célok közül. Ahol pedig meglepően “jól” teljesített a kormány, ott általában ehhez az eredményhez a trükközés is hozzájárult. Mindenesetre ha csak a legfrissebb szegénységi adatokat vesszük figyelembe, akkor jól körvonalazódik, hogy az elmúlt négy évben a kormánynak nem sikerült leküzdenie a magyar gazdaság betegségeit, és egyáltalán nem teljesítünk jobban 2010-hez képest.

Ígérgetés az volt

Nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy az elmúlt 10 év (2004-2014) Magyarország elvesztegetett 10 éve, és ebbe nemcsak a Gyurcsány-kormány téblábolása és gazdasági ámokfutása, hanem a második Orbán-kormány semmittevése és rossz célokra épülő gazdaságpolitikája is hozzájárult.

2010-ben sokan remélhették, hogy a kétharmad erejével sikerül valamiféle gazdasági áttörést elérni, 4 év után azonban az látszik, hogy a sok ígéretből gyakorlatilag semmi sem valósult meg. A “Magyarország jobban teljesít” nem több egy egyszerű propaganda szövegnél. Miközben sokan előálltak már jó javaslatokkal, vagy éppen mentőövvel, a Fidesz még mindig abban a hitben él, hogy Magyarország úgy halad előre, mint egy elsüllyeszthetetlen gyorsnaszád.

Ennek egyik jelképe az újraiparosítás meghirdetése volt, ami megint egy jól hangzó ígéret azok számára, akik nem rendelkeznek alapvető közgazdasági ismeretekkel. Miniszterelnökünk Európa legiparosodottabb országát szeretné létrehozni hazánkból, amellyel a “nagy sikerű” Romániát taszíthatnánk le erről a trónról. Valójában az egy főre eső nemzeti termék annál magasabb, minél nagyobb a szolgáltatószektor aránya az adott országban. Többek közt ezért is totális tévút az orbáni újraiparosítás vágyálma.

Lássuk tehát, hogy milyen számokat mondott a kormány, és ebből 2014-re mi valósult meg.

Munkaerőpiac:

Nagy valószínűséggel még senki sem felejtette el Orbán Viktor 1 millió új munkahelyről szóló 2010-es beszédét, amely sokak számára megmosolyogtató lehetett, hiszen a rendszerváltás utána legszebb időszakban is (1997-2003) is távol állt a magyar foglalkoztatás az 5 milliós számtól. Időarányosan ez azt jelenti, hogy az elmúlt 4 év alatt 400 ezer új munkahelynek kellett volna létrejönnie.

Ha a legfrissebb KSH-adatokat nézzük a foglalkoztatásról, akkor nem is állunk olyan távol ettől a számtól, összehasonlítva a négy évvel ezelőtti hasonló időszak adatával. A statisztika alapján 344 ezer fővel több a foglalkoztatott, és a munkanélküliség is csak 7,1 százalék (ami 7 éves negatív csúcs), csakhogy az ördög a részletekben rejlik.

Logikus, ha az 1 millió új munkahely (időarányosan pedig a 400 ezer új munkahelyet) úgy képzeljük el, hogy ez a termelő, vagy a szolgáltató szektorban jön létre, hiszen a munkaerő hozzáadott értéke itt érvényesül legjobban. Ha kiszűrjük a közmunkásokat (minimum 200 ezer fő) és a külföldön dolgozókat, akkor már közel sem ilyen szép a statisztika. A valós szám valahol 100 ezer fő körül lehet, ennyi új munkahellyel büszkélkedhet valójában a kormány. Ez az eredmény azonban korántsem meglepő a válság utáni kilábalási időszakban.

Növekedés:

Sokan emlékezhetnek még Matolcsy György 6-7 százalékos GDP-növekedési álmáról, az MNB jelenlegi elnöke ugyanis ezekkel a számokkal rukkolt elő még az előző kormányzati ciklus elején. Valahol, valami azonban félresiklott, hiszen a magyar unortodox gazdaságpolitika atyjának terve nemhogy nem valósult meg, hanem a Fidesz előző kormányzati ciklusának első két évében például egyáltalán nem volt növekedés, pedig már akkor is 3-4 százalékkal kellett volna száguldania a gazdaságnak.

A nagy álom annyira nem valósult meg, hogy 2012-ben például recesszió volt. Az összességében 10-15 százalékos növekedés álmából pedig jó, ha 4 százalék összejön 2014 végére. Ez a viszonylag kedvezőnek mondható adat is csak az idei évnek köszönhető. Ha idén nem pörögtek volna fel az állami megrendelések, és ezzel együtt az uniós források lehívása, akkor a 10-15 százalék helyett 2-3 százalék lenne a 4 év gazdasági növekedés. Ez pedig korántsem bízható a következő 4 évre nézve tekintve, hogy 2015-16-ban jóval kevesebb uniós forrás áramlik majd hazánkba (Az Unió 7 éves költségvetési ciklusokban gondolkodik, ezeknek mindig a végén gyorsulnak fel a kifizetések, 2014-ben ér véget a mostani ciklus).

Államadósság:

Talán még ennél is jobban félrement az adósságkezelés. Matolcsy György 2011-ben még úgy tervezte, hogy a magyar államadósság 2014/15-re 65-70 százalékra süllyedhet a GDP arányában. Ehhez képest az utolsó adatok alapján a magyar államadósság 83 százalék, és az év végén a kormánynak különböző trükköket kell bevetnie ahhoz, hogy a tavalyi 79 százalékos szint alá vigye az adósságot. Még ha ez össze is jön, akkor is legalább 10 százalékponttal leszünk távol Matolcsy céljától, ami már nem magyarázható a forintárfolyam mélyrepülésével (ne felejtsük el, hogy ebben vaskos szerepe volt a kormánynak is).

Költségvetés:

A költségvetésnél már sokkal jobb a helyzet, mind a Konvergencia Programban, mind a Széll Kálmán Tervben szereplő számok teljesültek, igaz 2014-ben a vártnál valamivel magasabb lehet a hiány a kiköltekezés miatt (de még így is 3 százalék alatt lesz). Ehhez viszont rengeteg ad hoc-intézkedés kellett, és nem kevés megszorítás.

2012 például sokak számára emlékezetes év maradhat, a kormány ugyanis kéthetente jelentette be az újabb és újabb csomagokat annak érdekében, hogy a hiánycél teljesüljön. Jövőre pedig újabb adók tömkelegével erősít be a kormánypárt.

Adóztatás:

Az adórendszerben számos átalakítás történt, és ennek fényében a Nemzetgazdasági Minisztérium nyugodt szívvel jelentette ki, hogy az adóterhelés csökkenni fog. 2011-ben ez is megvalósult, azóta viszont korántsem ilyen jó a helyzet. Hiszen a magyar adórendszer nemcsak a személyi jövedelemadóból áll (itt sem csak csökkentés volt, hiszen az adójóváírást például kivezették), hanem számos új adóból, amelynek a kulcsát megemelték (például áfa), vagy éppen a Fidesz által bevezetett új ágazati különadókból, amelyeket a szolgáltatók nyilvánvalóan áthárítanak (bankadó,tranzakciós adó, telefonadó, médiaadó és még hosszasan lehetne sorolni).

Az adórendszerrel kapcsolatban pedig sohasem lehetünk biztosak semmiben sem. Cséfalvay Zoltán például 2012-ben azt mondta, hogy nem lesznek új adók, ehhez képest azóta bevezették a tranzakciós adót, a média adót, illetve belebegtették az internetadót, amely hatalmas tüntetésekhez vezetett.

De nemcsak az egyre bonyolultabb adórendszer miatt vakarhatják a fejüket a vállalkozások, hanem a meg nem valósult adminisztrációs tehercsökkentés miatt is.

Hogyan tovább?

Az álmok kergetésével továbbra sem hagyott fel a kormány. Ötmillió foglalkoztatottat szeretnének az évtized végére, de az nem derült ki, hogy hogyan. A végtelenségig mégsem lehet növelni az egyébként létminimum alatt tengődő, ötvenezer forintos bérből élő közmunkások számát. Az újraiparosítást már korábban kielemeztük, ahogy azt is megírtuk, hogy a mesterségesen fenntartott növekedés sem fog örökké tartani.

Egyelőre az előző ciklushoz hasonló nagy ígéretek és jóslatok elmaradtak, de biztosak lehetünk abban, hogy valaki ismét elő fog olyan számokkal állni, amelyek aztán 2018-ban majd távol állnak a valóságtól. Ígéretek helyett teljesítményre lenne szükség, az egyre nagyobb szegénység pedig nem azt támasztja alá, hogy a kormányzati gazdaságpolitika mögött teljesítmény lenne.
(tenytar)

Bal-Rad komm: “…Valójában az egy főre eső nemzeti termék annál magasabb, minél nagyobb a szolgáltatószektor aránya az adott országban. Többek közt ezért is totális tévút az orbáni újraiparosítás vágyálma…” – ebben a mondatban viszont van egy hatalmas neoliberális csúsztatás. A szolgáltatószektor teljesítménye ugyanis arányban kell(ene) hogy legyen az ipar – és más értékteremtő gazdasági ágazatok – teljesítményével. Hiszen a szolgáltatóágazat produktumát csak egy jól működő termelő gazdaság jövedelme képes megfizetni.

ORSZÁGUNKBAN viszont hazai tulajdonú, értékteremtő termelő ipari és mezőgazdasági ágazat – ugyebár – nincs! Ami van, az viszont csak külföldi tulajdonú, magyarországi (!) gyárak – üzemek. Akárcsak a szolgáltatóágazat túlnyomó többsége!

Ráadásul bármilyen ágazatot is nézünk, a tulajdonosok a képződött nyereséget ki is viszik az országból.

Ennélfogva tehát HAZÁNK kizárólag a spekulánsok játéktere! És mivelhogy a “gazdaság” zömét ők tartják kézben – zsebben, ők diktálják a ritmust is. Ami viszont a legritkább esetben egyezik meg a mi ritmusérzékünkkel! A kormányéval persze… – de hát a kormány az más!

A kormányaink (a mindenkoriak) más filmet néznek! Amit nekünk vetítenek, az vígjátékként van elővezetve! És nem értjük, hogy miért zokogunk a végén?

Hogyan tovább? Van ELKÉPZELÉSÜNK! De az biztos: JELENLEGI POLITIKAI ELITÜNNKEL CSAK BUKUNK! ŐK nem! Csak MI!

A kínaiak végeznek a magyar fűszerpaprikával is?

Szépen lassan elsorvad a magyar fűszerpaprika-termelés, amennyiben az ágazatban nem változik semmi. Közben mindent elönt az olcsó kínai áru.

Becslések szerint néhány százmillió forintra lenne szükség a fennmaradáshoz, a Fűszerpaprika Terméktanács 16 pontos javaslatcsomagot készített a kormánynak, de választ még nem kaptak.

Németh József, a terméktanács elnöke a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy a magyarországi termelés drágább a versenytársakénál, többek között azért, mert itt gázzal szárítják a paprikát, míg másutt általában a napon teszik ezt. A paprikaörlemény ára Magyarországon 30-40 százalékkal van a világpiaci átlag felett. Az elmúlt évben már mintegy 3000 tonna volt a behozott - főként kínai - fűszerpaprika mennyisége, míg a kivitelé alig 1500 tonna.

Összefogással mégis lehetséges?

Sikeresnek tűnik a Kotányi fűszerkereskedelmi cég, a Fűszermalom Kft. és a mórahalmi önkormányzat összefogása, a térségben nemrégiben újjáéledt a fűszerpaprika-termesztés, és az első évben mintegy 50 tonna kiváló minőségű őrleményt állítottak elő a szegedi tájkörzetben betakarított terményből.

A kitűnő adottságokkal és nagy hagyományokkal rendelkező homokhátsági területen mintegy félszáz család kapcsolódott be a fűszerpaprika-termesztésbe, mintegy 300 tonna nyers árut állítottak elő. Erwin Kotányi, a Kotányi Hungária Kft. tulajdonosa szerint az időjárás nyáron kedvező volt, így kiváló minőségű, édes, aromás paprika termett, bár a szeptemberben lehullott jelentős mennyiségű csapadék miatt a termésátlagok nem lettek a legkedvezőbbek. Újabb termelők bevonásával jövőre szeretnék legalább megduplázni az előállított őrlemény mennyiségét, néhány éven belül pedig akár két-háromszáz termelő is bekapcsolódhat az együttműködésbe.

Kapcsolódó cikkeink:
Kínai pirospaprika magyarnak álcázva? Mutatjuk a képeket!
Miért ne vegyél kínai fokhagymát? MTI

“Ki kell ennek jönni…!” Befűzve a film a kormányzati vetítőgépbe!

A nemrég látványos népszerűségvesztést elszenvedett kormánypárt szinte kizárt, hogy támadási felületet hagyna majd magán az igen kényes államadósság kapcsán. Nagyon meglepődnénk, ha nem tennének meg mindent, hogy legalább valamicske csökkenést mutassanak ki most az év végével. Szerencséjükre a jelenlegi magyar makropálya mellett nem lesz különösebben nehéz ezt éppen elérniük, de az általuk újabban hangoztatott célt – mínusz 1,7 százalékpontot ígérnek -, már nem biztos, hogy sikerül teljesíteniük. Számításaink szerint ehhez a kincstári egységes számlának a trükkösen betervezett apasztása mellett még további enyhe forinterősödésre is szükség lenne. Márpedig tavaly decemberrel ellentétben ez most egy nagyon érzékeny pont volna, hiszen a lakosságra erőltetett forintosítás 309-es árfolyam mellett történik. Végül pedig halkan jegyeznénk meg, hogy az elképzelhető csökkentések bármelyikének a kivetítése mellett is rémisztő távolságra marad az unió által forszírozott 60 százalékos adósságszint.

A magyar GDP-arányos államadósság csökkenő pályára való állítása nem pusztán uniós kötelezettségünk, hanem a Fidesz-kormány számára is egy rendkívül kényes politikai kérdés is egyben. Jól tükrözte ezt az elmúlt időszak politikai kommunikációja, ami még akkor is azt mondta, hogy csökkent az adósságmutatónk, miközben az éppen emelkedett az adott negyedévben (a negyedévek ingadozása egyébként nem hordoz érdemi információt a trendről). 2013 végén fél százalékos GDP-arányos csökkenést tudtunk felmutatni az előző évhez képest, vagyis egy nem különösebben impozáns eredményt. Most pedig azon igen kényes kérdés előtt állunk, hogy sikerül-e tovább csökkentenünk ezt a nagyon makacsnak tűnő mutató, és ha igen, mennyivel.

Hogyan csökken?

Elvileg három szabályunk is van arra, hogyan csökkenjen az államadósság Magyarországon.
(1) Az EU-nak létezik az 1/20-os adósságszabálya, ami nagyjából évente 1 százalékpontos adósságcsökkentést írna elő számunkra, de ezt valahogy egyelőre kevés figyelem övezi idehaza.
(2) A stabilitási törvény egy képletet közöl a kívánatos adósságcsökkentés kiszámításához, ám ez csak 2016-tól lép életbe – hacsak addig át nem írják, mert ez a szabály szakmailag gyenge.
(3) Az alaptörvény azt rögzíti, hogy a devizaadósság-részt változatlan árfolyamon számolva minden év végén kisebbnek kell lennie az államadósságnak, mint egy évvel korábban volt.
(4) Ezzel az előbbivel az a probléma, hogy gyengülő árfolyam mellett úgy is elérhető lenne, ha amúgy az adósságráta emelkedik. Mivel ez politikailag nehezen lenne kommunikálható, így érezhető az az erősebb törekvés, hogy a GDP-arányos államadósság a mindenkori piaci forint árfolyamon számolva is kisebb legyen, mint egy évvel korábban.

Tulajdonképpen az elmúlt időszakban a törekvések, trükközések arra irányultak, hogy ezt a (4) szabályt teljesítse a kormány.

Hogy néz ki az adósságmutatónk?

Az elmúlt négy évben 79 és 85,6 százalék között alakultak a negyedéves GDP-arányos adósságmutatói Magyarországnak.
Erre a historikusan igen magas szintre a közvéleménnyel szemben nem az IMF-hitel, vagy a devizatartalékok feltöltése állt, hanem a pénzügyi válság okozta GDP-visszaesés, a költségvetési félrecsúszások, a forintgyengülés és a kincstári egységes számlának (kesz) a magasabb szintre való emelése.
A bruttó adósságunk elmúlt 25 évét vizsgálva 1995 első negyedévében találjuk a csúcsot: 95,2 százalékig emelkedett akkor a GDP-arányos mutató.
A legalacsonyabb adósságrátánk az első Fidesz-kormányzás 2001-es évében volt, ekkor a bruttó adósság a második és a negyedik negyedévben is pusztán a GDP 52,7 százalékára rúgott.
A legutóbbi hivatalos statisztikánk szerint 2014. harmadik negyedévben 83 százalékon állt a GDP-arányos államadósság-mutató.
Ez bár két százalékpontnyi csökkenést jelent az előző negyedévhez képest, még 3,6 százalékpontra van a tavaly év végi szinttől.

A cél ebben a történetben az, hogy idén december 31-én a piaci értéken számított bruttó államadósság egy pillanatfelvétel erejéig 79,4 százaléknál kisebb legyen. A dolog bár a harmadik negyedéves, 83 százalékos arányt elnézve nem tűnik könnyűnek, valójában több tényező is szerepet játszik abban, hogy ez nem lesz mégsem annyira nehéz.

Itt sokan rögvest a kormányzat által bevetett kozmetikázásra gondolnak, a trükkök azon armadájára, amivel egy pillanatra kisebb adósságot tud felmutatni az országunk. Noha ezzel nem tévedünk nagyon sokat, de érdemes kitérni rá, hogy ezek nagy részét már tavaly is bevetette az állam, ami pedig azt eredményezi, hogy pusztán ezek újbóli bevetésével további csökkenést már nem tud kimutatni az adósságállományban – tehát ezek a trükkök valójában nem képesek a trendre hatni.

Így kell kozmetikázni az adósságmutatót

A válságot követő években a kincstári egységes számlán (kesz) az állam jóval nagyobb összeget kezdett tartani magánál, amivel lényegében a rövidtávú finanszírozási kockázatát próbálta mérsékelni. Ha ugyanis befagyna az állampapírpiac, akkor ebből kéne fedeznie az államnak a lejáró állampapírjait.

Határozott szabály viszont nincs a kesz-állományra, így pedig a jelenlegi vezetés az év végére szándékosan leapasztja annak szintjét, hogy alacsonyabb adósságot mutasson ki. Ennek az egyik trükkös formája az a piac által sokat emlegetet tranzakció, amikor is a MOL-nál levő PEMÁK-állományt egy rövid időre visszavásárolja az állam. A Portfolio becslése szerint ez nagyjából 1 milliárd eurós tételt jelenthet.

Szintén felmerült tavaly, hogy a kormányzat az év végi forintárfolyamra is megpróbál hatni, ugyanis az államadósságunk nagyjából 40 százaléka euróban van jegyezve. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 1 forintnyi erősödés az euróval szemben 0,1 százalékponttal csökkenti az adósságmutatónkat. Az MNB nem teszi közzé, hogy mikor és milyen mértékben hajt végre devizapiaci intervenciót, vagy hogy egyáltalán él-e a lehetőséggel.

Elég könnyű belátni, hogy mivel a deviza-forint spot ügyletek átlagosan csak napi 200 milliárd forintot tettek ki idén, ezért az euró-forint kereszt napon belüli (vagy akár időszaki) elmozdítása nem igazán nagy kihívás egy ~35 milliárd eurós devizatartalékkal. Mivel az ilyen ügyletek nem kikövetkeztethetőek a nyilvános statisztikákból ezért csak arra hagyatkozhatunk, hogy a forint viselkedése furcsa volt-e ezen kényes időpontban. A válasz pedig az, hogy tavaly mérsékelten igen: a december 31-i időpont előtti két hétben erősödtünk az euróval szemben, miközben a velünk általában együttmozgó feltörekvő piaci devizák nagy része gyengült (kivétel a cseh korona és a lengyel zloty, amik nagyjából stagnáltak).

Ez volt az az időszak amikor utoljára még pár napig 300 forintnál kevesebbért vásárolhattunk eurót, azóta nem volt ilyen.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ezzel nem lehet éven túlnyúlóan trükközni (hiszen még ennél is nagyobb árfolyamcsökkentés kellene, hogy ennek pluszhatása legyen), de arra mindenképpen alkalmazható, hogy amennyiben az alapfolyamatok szerint is közel lennénk a csökkenő adósság felmutatásához, akkor ezzel rásegítsünk – elvégre olcsó húzás.

A legfontosabb kozmetikázó eszköz viszont kétség kívül a kesz év végére való leapasztása. Az elmúlt időszakban rendszeresen kisebb-nagyobb kommunikációs bakikat elkövető Nemzetgazdasági Minisztériumnak hála, tudhatjuk, hogy a terveik szerint egészen 300 milliárd forintig kívánnak lemenni idén év végén. Egyéb értesüléseinkből viszont úgy hallottuk, hogy a MOL-tranzakcióra idén nem fog sor kerülni, mert anélkül is teljesülhet az adósságráta csökkentése – noha a 300 milliárdos keszhez a saját becslésünk alapján igencsak elkéne az is.

Így folyik az államadósság elleni “harc”

Hazánk bruttó adóssága 25 112 milliárd forint volt piaci értéken számolva a harmadik negyedév végén, aminek nagyjából 40 százaléka volt devizában jegyezve. Novemberben viszont visszafizettünk egy EU-s hitelt kétmilliárd eurós nagyságrendben, a rövid diszkontkincstárjegyek kibocsátását visszafogtuk – hetente pusztán 30 milliárdot adtunk el a már jövőre lejáró papírokból, érdemi ráemelések pedig nem történtek. Mindezek eredményeként igen gyors ütemben tudtuk apasztani a keszt így az év végéhez közelítve, persze az még egyáltalán nem látszik kirajzolódni, hogy a 300 milliárdos “mélységet” sikerül-e végül elérni.

Ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk mondani, milyen tényezők mellett teljesülhet a csökkenő adósságráta, első körben az év végén várható GDP-eredményekről kell tiszta képet alkotnunk. Saját becsléseink szerint a negyedik negyedévben az ország növekedési dinamikája 3,2-ről 3,0 százalékra lassulhat, míg a GDP-deflátor a harmadik negyedévre becsült 1,7 százalékát követően 2,3-ra emelkedik majd. Az így képzett negyedéves nominális GDP-számokat a már ismert 2014-es tényszámokhoz adtuk hozzá, amik eredményeként 30 720 milliárdos éves nominális számot adtak ki a számításaink. Ez azt jelenti, hogy az év átlagában 3,4 százalékos reálnövekedéssel és 2,225 százalékos deflátorral számoltunk, amivel például reál értelemben az Európai Bizottság őszi prognózisánál (3,2) optimistábbak vagyunk, de az NGM nominális GDP-becslésénel ez kisebb.

Ezen számításainkból az következik, hogy a forint árfolyamát változatlannak tekintve ~750 milliárdos adósságleépítésre volna szükség a harmadik negyedévhez képest az alapcélhoz – vagyis a 79,3 százalékos rátához, ami éppen csökkenést jelentene. Ez már a novemberi 2 milliárd eurós uniós hitel visszafizetését követően nem sokkal teljesülhetett is (a forint erősödött eddig), és még akkor is elérhető lenne (gondoljunk még a MOL-nál levő PEMÁK-al való trükközésre), ha a forint az idei leggyengébb szintjére gyengülne vissza (317,3). Az a fő következtetésünk tehát, hogy nem ússzuk meg a kormány dicsekvését, ugyanis a jelenlegi körülmények között nagyon valószínű, hogy csökkenő rátát tud majd felmutatni az év végén.

Jövőre más rátát látunk majd

A Központi Statisztikai Hivatal is áttért az ESA 2010-es elszámolási rendszerre, ami érdemben megváltoztatta az elmúlt közel 20 év nominális GDP-idősorát. A tavalyi GDP (szint) nominálisan például 2,6 százalékkal magasabb volt, mint eddig tudtuk, emiatt a tavaly év végi adósságrátánk nem 79,4 százalék, hanem “csak” 77,3 százalék volt. Ettől függetlenül idén még az előző módszertant alkalmazzuk, vagyis továbbra is 79,4 százalék alá kell süllyednie a rátának. Érdemes megjegyezni: ezzel a változtatással csak a ráták és szintek változtak meg, a tendenciák nem, így például a magas szinten beragadó, oldalazó adósságpálya is maradt. Az alábbi ábrán a vastag sárga és szürke vonalak mutatják a tavaly év végi trükközés nélküli adósságrátát, amely alapján nemhogy csökkenésről nem beszélhetünk, hanem inkább kis emelkedésről.

A fentebb vázolt helyzetet valószínűleg már a kormányzat döntéshozóinak is elmagyarázták, ami pedig ahhoz vezetett, hogy sokkal ambiciózusabb célt tűztek ki az egyszerű, kicsi csökkenésnél. Banai Péter Benő államháztartásért felelős államtitkár a kormany.hu-nak azt nyilatkozta november 6-án, hogy az adósságmutatónkban (a GDP arányában) 1,7 százalékpontos csökkenés várható. Ez a merész cél szerintünk már visszahozhatja a régi-új trükköket az asztalra, ugyanis ehhez a kesz-állomány igen drasztikus apasztására lesz szükség.

A modellünk alapján így egészen pontosan 1242 milliárdnyi süllyedésre lenne szükség a harmadik negyedéves bruttó adóssághoz képest. Szeptemberben az állam kincstári egységes számláján 1715 milliárd forint volt, vagyis tér bőven lenne a trükközésre, de vajon mi valósulhat ebből meg? Óriási szerencsénkre az NGM-től megkapott finanszírozási tervből (aminek egyébként teljesen titkosnak kéne lennie) tudhatjuk, hogy a negyedik negyedévre mínusz 481 milliárd forintos nettó kibocsátás várható. Ezen felül az adósságkezelő statisztikája szerint október elsejétől máig 179,1 milliárd forintnyi állampapír-visszavásárlás történt. Ha bevetünk nagyjából 300 milliárdos PEMÁK-visszavásárlást még év végéig azzal is pusztán 78,6 százalékos adósságrátáig jutunk változatlan forintárfolyam mellett (harmadik negyedév végén: 310,3).

Ha nem tud ennél is durvább visszavásárlásokat végrehajtani az állam (és nem történik csoda GDP-téren), akkor innentől kezdve a forint árfolyamára van bízva, hogy elérhető-e a “mesés” 77,7 százalékos cél. Modellünk szerint 301-es árfolyam mellett érkeznénk meg a jelenlegi feltételezéseinkkel a kívánt 77,7 százalékos szintre, ami azt jelenti, hogy mához képest bő 5 forinttal erősödnünk kéne az euróval szemben.

A forint a bökkenő

A kormány tisztán láthatóan abban a helyzetben van, hogy év végéig minél erősebb árfolyamra lenne szüksége az adósságráta kicsit is impozánsabb csökkentéséhez, csakhogy van itt egy súlyos bökkenő. Méghozzá a devizahitelek 309-es euróárfolyam melletti forintosítása, ami lényegében kötelező a lakosságra nézve. Márpedig a jelenlegi földcsuszamlásszerű népszerűségvesztése mellett teljesen kizárható, hogy a Fidesz olyan helyzetbe evezné magát, ahol a lakosság veszít az árfolyamrögzítésen. Simán kijelenthető, hogy politikai képtelenség volna, ha a forint erősödne az elkövetkező időszakban, és innentől a kérdés csak az, hogy legalább pillanatnyilag (december 31-ig) merne-e a vezetés erősebb forintot mutatni.

Mivel számításaink szerint a gyengébb (enyhén csökkenő) cél forinterősítés nélkül is teljesíthető a visszavásárlási trükkökkel, ezért idén nem fognak az árfolyamhoz nyúlni. Egészen egyszerűen azt mondják majd, hogy mindenféle számítási módszer szerint csökken az adósságrátánk, és megígérik, hogy ez így is marad.

Persze azt már nem fogják hozzátenni, hogy amennyiben csak a tavalyinak megfelelő fél százalékpontos csökkenést tudjuk tartani évente, akkor 2052-ig kell várnunk a maastrichti 60 százalékos arány elérésre. Ha pedig valaki arra alapozva, hogy az elkövetkező években lassulhat a gazdasági növekedés itthon, és ezért mondjuk inkább az elmúlt négy év 0,1 százalékos átlagos csökkenésével számolna, akkor bizony 2210-et dobna neki a kivetítő.

(portfolio)

Bal-Rad komm: “Ki kell ennek jönni…!” – mármint az udvari elvárásoknak és beharangozásoknak tökéletesen megfelelő számoknak. A felkészülés a fényesebbnél fényesebb diadaljelentések összetákolására megtörténtek. A hadovakórusok nagyvolumenű megerősítése megtörtént, a jelentéseket csinálók megkapták az ösztönző milliárdokat, úgyhogy – indulhat az évvégi hajrá az álomgyárban. Egy kis trükk itt, egy jó nagy ott, nyomjuk meg a ceruzát oszt’ mán kész is van újabb fél százalékos csökkenés! Papíron!

Nem mintha nem lenne teljesen mindegy, hogy 79,5 százalék, vagy 79 százalék? 210 milliárd dollár, vagy csak 209,9 milliárd? Se ez, se az – soha vissza nem fizethető! Nincs is miből! Nem is lesz!

Lesznek viszont csodajelentések! Számhalmazok olyan összegekről, hogy beleszédül a magyar!

Pontosan ez a lényeg, és a cél! A szédítés! Ebben meg egészen kíválóan teljesít a Nemzethy Ügyek Kormánya!