“A jó képességek nem jelentik azt, hogy benne van a kezük mindenben”

A XXI. század hajnalán a magánszféra védelme nem csak az egyénnek, de az államoknak is összetett problémát jelent. Az egyénnek jogában áll megvédeni saját online információit – de az államnak tartania kell a lépést, mert másképpen nem tudná kordában tartani a veszélyes bűnözőket. A szakértők szerint ma már mindenki figyel mindenkit, Nyugaton mégis elsősorban Oroszországot vádolják azzal, hogy visszaél ezekkel a készségekkel.

„A digitális technológia világában, ahol a Nagy Testvér mindent figyel, a privát szféra biztosítása lehetetlen feladat. Az embereknek jogában áll megvédeni személyes adataikat, de másrészről, ha az állam leállna az internet figyelésével, nem lenne képes lenyomozni a veszélyes bűnözőket. Kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség, és gondoskodni kell arról, hogy senki ne férhessen hozzá személyes információinkhoz bírói végzés nélkül” – mondta Antonio Nilov, a Turin Politechnikai Intézet információbiztonsági igazgatója. A szakértőt a Szputnyik hírügynökség kérdezte arról, lehetségesnek tartja-e, hogy tényleg orosz hackerek állnak minden olyan támadás mögött, amiről a nyugati sajtó azt állítja. Az olasz szakértő azt mondta, az emberek nincsenek tisztában azzal, milyen súllyal van jelen a digitális hadviselés az államközi viszonyokban, ezért ma még komoly súlya van annak, ha egy országot hackertámadással vádolnak meg. A színfalak mögött azonban mindenki megfigyel mindenkit, az államok saját szövetségeseik ellen is agresszorként lépnek fel, anélkül, hogy az nyilvánosságot kapna.

Nilov elmondása szerint az orosz hackerekről okkal állítható, hogy „legjobbak a világon”, de ez még nem jelenti automatikusan, hogy ha támadás ér egy országot, azt orosz hackerek követték el. „A jó képességek nem jelentik azt, hogy benne van a kezük mindenben. Ez egy ősi játék: te figyelsz engem, én figyellek téged.” – mondta. A szakértő szerint teljes mértékben a politika szabja meg, hogy melyik hackertámadáson kell felháborodni, és melyiken nem. Ismert tény, hogy Angela Merkel német kancellár és Silvio Berlusconi volt olasz kormányfő kommunikációját is megfigyelte az amerikai titkosszolgálat – ám ennek nem volt nagy mértékben eltúlzott visszhangja. Akik az állítólagos orosz hackertámadáson felháborodtak, úgy gondolták, az amerikaiaknak bizonyos szempontból megengedhető, hogy kémkedjenek saját szövetségeseik ellen.

Korábban Donald Trump megválasztásával kapcsolatban terjedtek olyan információk, miszerint orosz titkosszolgálatok befolyásolták az amerikai elnökválasztás kimenetelét. Oroszország következetesen tagadta ezeket a vádakat, melyeknek a külügyminisztérium szerint sokkal inkább az lehetett a célja, hogy egy külső ellenségképpel eltereljék a figyelmet az Egyesült Államok belső problémáiról.

http://www.hidfo.ru/2017/02/a-jo-kepessegek-nem-jelentik-azt-hogy-benne-van-a-kezuk-mindenben/

Németország tíz százalékkal növeli a hadsereg létszámát

Németország tíz százalékkal növeli a hadsereg méretét a következő hét év során, a védelmi minisztérium kedden kiadott közleménye szerint. A bejelentés alig egy nappal azt követően történt, hogy az amerikai alelnök felszólította a NATO-országokat szerepvállalásaik fokozására.

A német védelmi minisztérium először 2016 májusában jelentette be, hogy 14300 fővel bővíti a hadsereg személyi állományát, ami az első létszámbővítés lesz a hidegháború óta. Később ezt a számot húszezerre növelték, a legújabb tervek szerint 2024-re 198000 főre kell nőjön a Bundeswehr.

Ursula von der Leyen védelmi miniszter szerint most „nagyobb szükség van a német hadseregre, mint eddig bármikor”, és ennek alátámasztásaként számos országot felsorolt, ahol a német katonák NATO-misszió részeként „stabilizáló szerepet töltenek be”. A miniszter a létszámnövelés indokaként említette a Daes terrorszervezetet és az „orosz veszélyt” is.

Mike Pence amerikai alelnök hétfőn Brüsszelből üzent az európai országoknak: azt mondta, az USA továbbra is elkötelezett a katonai szövetség iránt, de az európai országoknak fokozniuk kell a védelmi kiadásokat, ha azt akarják, hogy ez a jövőben is így maradjon. A német védelmi minisztérium másnap bejelentette a további bővítésre vonatkozó terveket.

http://www.hidfo.ru/2017/02/nemetorszag-tiz-szazalekkal-noveli-a-hadsereg-letszamat/

Trump, Watergate, Nixon és Rockefeller

Jon Rappoport írása alapján

Két elnök, két teljesen eltérő személyiség, az ellenük indított támadások hátterében álló okok azonban megegyeznek.

Ötven év távlatából nézve a Watergate botrány két újonc újságíró csodába illő győzelmének tűnik egy korrupt elnök ellen. Elvégre a Wikipedia ezt írja.

Vajon találunk másik esetet a közelmúltban, aminek szintén néhány riporter állt a középpontjában, csak éppen az ő nyomozásuk majdnem a karrierjükbe került? Furcsa.

De térjünk vissza a 70-es évekhez. Az egyik riporter, Bob Woodward, híres lett. A hatalom megengedte neki, hogy az legyen. Példanélküli hozzáférést kapott titkosított anyagokhoz, így leleplező könyveket írhatott leendő elnökökről. Woodward lett az ügyeletes leleplező.

A másik riporter, Carl Bernstein neve feledésbe merült. Nem csoda, hiszen később leginkább azzal volt elfoglalva, hogy leleplezze egyes újságírók kapcsolatát a CIA-val. Nem túl produktív lépés a karrierje szempontjából. Valószínűleg a CIA-nak abba a kezébe harapott bele, amelyik a Watergate-nyomozás során a megfelelő információkkal etette őt és társát.

Amit a két riporter nem tudott a nyomozás során, hogy a mega-vállalati-pénzügyi front, vagyis a Rockefeller-féle világuralmi terv (a vámmentes szabadkereskedelem), éppen kezdett szépen alakulni, amikor is Richard Nixon néhány intézkedése keresztbetett neki.

A szóban forgó hazug csaló, az államfői poszt paródiája, Richard Nixon, eltért a forgatókönyvtől. Méghozzá nagyon.

Az amerikai vállalatok megerősítése és a külföldi versennyel szembeni védelme érdekében új vámokat kezdett bevezetni bizonyos importtermékekre.

Amennyiben hagyják, hogy ez a Nixon-féle új gazdasági terv más országokba is begyűrűzzön, a szabadpiac bevezetésére és az üzleti-vállalati uralkodók hatalmának megpecsételésére vonatkozó globális terv ezeréves vereséget szenvedett volna.

Nixon a Rockefellerek embere volt. A kezükben, jobban mondva a zsebükben volt. A Rockefeller család nem egyszer mentette meg a teljes anyagi csődtől és most ott csücsült a Fehérházban és éppen aláásta a család legnagyobb álmát. A Rockefellerek nézőpontjából áruló volt.

Valamit tenni kellett. Az elnöknek mennie kellett. Ez volt a Watergate-ügy mögötti motiváció. Természetesen voltak mellékszálak is, alsóbbrendű kontextusok, mint minden nagy esemény mögött, de a lényeg a szabadkereskedelmi erőfeszítések visszazökkentése volt az előírt kerékvágásba és közben persze megtalálni a tökéletes bosszút a Fehérházban ülő emberük ellen, akinek volt mersze  letérni a kijelölt útról.

Az a történész, aki ezt nem látja vagy nem ismeri el, kontár vagy tudatosan hazudik.

Az összkép szempontjából lényegtelen, hogy a Watergate betörést előre kitervelték, vagy csak kihasználták az adandó alkalmat. Az eset megtörtént és a Washington Post, annak kiadója, veterán szerkesztője és két újonc riporter ezt használták kiindulópontnak az elnök tönkretételéhez.

Arra az esetre, ha Rockefelleréknek egy másik beépített emberre is szüksége lett volna, hogy folyamatosan jelentsen nekik a mentálisan leépülő elnök mindenkori állapotáról, ott volt nekik Henry Kissinger.

A Washington Post tulajdonosa akkoriban Katharine Graham volt, aki szintén közeli barátságban állt a Rockefeller családdal. Évekkel később a John D. Rockefeller által alapított Chicagói Egyetem érdemrenddel tüntette ki, halálakor pedig a Rockefeller egyetem munkatársai fizetett gyászjelentésben búcsúztak tőle a New York Times hasábjain.

Graham és Nixon már 1970-ben ellenségek voltak.

A Washington Post ügyvezető szerkesztője, Ben Bradlee, nagy tehetség volt a promóciós cikkek írásában. Tapasztalatát Európában szerezte, ahol egy CIA frontszervezetnek írt. Volt tengerésztisztként és titkosszolgálati szakemberként megkedvelte egyik újoncát, Bob Woodwardot, aki szintén a tengerészet titkosszolgálati egységénél volt korábban.

Amikor Woodward megkereste Bradleet egy potenciális sztorival, miszerint valaki egy parkolóházban fehérházi/FBI titkokat adott át Watergate-ről, komolyan el kellene hinnünk, hogy Bradlee, megörülve a szaftos ügynek, egyszerűen szabad kezet adott Woodwardnak a nyomozáshoz, hogy egy másik zöldfülűvel kettesben nekivágjanak egy olyan ügynek, ami a Washington Post és saját hírnevébe kerülhetett volna, a Graham birodalom túlélését is kockára téve, ha netán tévednek?

Azt kéne hinnünk, hogy Brandlee zöld utat adott anélkül, hogy tudta volna ki volt a titokzatos férfi a parkolóházban, vagy anélkül, hogy tudta volna, vajon megbízhat-e a Woodwardban, és hogy Graham engedélyezni fogja-e a folytatást?

Bradlee, az edzett veterán, aki pontosan tudta, hogy mire képes Washington azokkal a naiv pályakezdőkkel, akik az iskolapadból kikerülve azt gondolják, hogy bármit megtehetnek, egyszerűen csak útjára engedte a két újságírót, azzal, hogy alaposan járjanak utána az információknak, nehogy téves tippekre alapozzák a sztorit?

Két ismeretlen riporterkölyök az oroszlánketrecben. Egy ilyen felállásnak az esélye gyakorlatilag nulla. Bradlee-nek már a kezdetektől sokkal többet kellett tudnia ennél, és szüksége volt Katharine Graham jóváhagyására is. A sorsdöntő sztorikat kiskanállal adagolták az újonc riportereknek, akiket teljesen elvakított, hogy a világszenzáció milyen hatással lesz majd a karrierjükre. Bradlee azért volt annyira magabiztos, mert jóval az alkalmazottai előtt ismerte a botrány lényeges pontjait, egészen Nixon személyéig.

Bradlee nem volt bolond. Mindegy volt, hogy „Deep Throat” mit etetett meg a fiúkkal a parkolóházban. Bradlee már képben volt. A fülesek arra voltak jók, hogy a történet apránként haladjon előre a nyilvánosság előtt és a két riporter megmaradjon abban a hiszemben, hogy egy hagyma rétegeit hámozzák le.

A függöny mögött álló férfi Rockefeller volt.

A botrány után, Nixon csúfos távozását követően, David Rockefeller beszédet mondott az Európai Közösség Kereskedelmi Kamarájában (1975 októberében). Azért utazott oda, hogy megnyugtassa az egybegyűlteket az új gazdasági rend elárulásának rendezésével kapcsolatban. Nem kellett sokat törnie magát. 1973-ban már létrehozta a szabadkereskedelmet támogató Trilaterális Bizottság nagyhatalmú testületét, a Fehérházba pedig egy tökéletes bábot ültetett Gerald Ford személyében, aki David bátyját, Nelson Rockefellert választotta alelnökének.

David közölte az Európában egybegyűltekkel:

„Szerencsére nincs jele annak, hogy a [Nixon által] támogatott szabadkereskedelem-ellenes intézkedéseket a [Ford] kabinet támogatná.”

Ennyi. A globális mega-kolosszus ismét sínen volt. A mátrixon ejtett repedést befoltozták.

Eközben a politika alacsonyabb berkeiben mindenki a botrány részleteivel volt elfoglalva és egymás lábára taposva gratuláltak egymásnak a korrupt összeesküvés leleplezéséért.

Eközben az igazi játékosok békésen ültek a babérjaikon, nagyobb hatalommal, mint valaha. David Rockefeller és csapata pedig egy még nagyobb puccsra készült. Megtalálták a tökéletes elnökjelöltet a szinte ismeretlen Jimmy Carter személyében, aki a Trilaterális Bizottság minden célját teljesíti majd. Carter óta pedig valamennyi elnök, pártállástól függetlenül támogatta és tovább bővítette ezeket a globalista célokat. Kérdés nélkül. Obama, aki 2008-as elnöki kampánya során véletlenül kimondta, hogy a „NAFTA-t újra kell gondolni”, elődeihez hasonló hűséggel teljesítette az utasításokat.

Ebből a megközelítésből nézve azt, hogy miként nyeli el a GMO ipar a földeket és forrásokat, hogy miként teszik tönkre a családi gazdaságokat és fosztják ki a természeti forrásokat a harmadik világban vagy nyitják meg az utat a megavállalatok előtt az ENSZ „békefenntartói”, a globalista kezek munkáját is láthatjuk.

Látva a valuták megsemmisítését vagy a fenntarthatatlan adósságok halmozódását, illetve, ahogy az ENSZ-közeli csoportok egyre nagyobb számban és mértékben vájják fogaikat a helyi közösségekbe a „fenntartható fejlődés” nevében, kirajzolódik a terv.

A vámok nélküli szabadkereskedelem erősödését látva pedig a hogyant is megfigyelhetjük.

Az ártalmatlan hangzású „szabadkereskedelmi” irányvonal minden amerikai elnök elsőszámú prioritása. Két dolgot várnak személyétől: hogy ritkán említse és hagyja, hogy haladjon. Ennyi. Cserébe úgy csinálhat, mintha ő lenne a világ leghatalmasabb embere.

Ha pedig esetleg meggondolja magát és úgy dönt, hogy szembe megy a szabadkereskedelmi törekvésekkel, megnézheti, hogy mi történt Nixonnal.

Vagy esetleg felidézheti, hogy mit mondott Zbiggi Brzezinski, a Trilaterális Bizottság társalapítója és David Rockefeller asszisztense intellektuális ügyekben:

„A nemzetállam, mint az emberi élet alapvető szervezeti egysége, már nem tekintendő az elsőszámú kreatív erőnek: a nemzetközi bankok és multinacionális vállalatok a nemzetállam politikai koncepcióinál messze fejlettebb módon cselekszenek és terveznek.”

Jimmy Carterhez hasonlóan a mindenkori elnök kedvére jótékonykodhat vagy akár az önzetlenség mintaképévé válhat a világ szemében, míg nem tér el a tervtől. Ellenkező esetben jönnek az ügynökök és egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy pályafutásának vége.

Mindezek után egyszer csak megjelenik egy fölényeskedő, magát előszeretettel hátba veregető, hol gyorsan, hol összevissza beszélő cowboy, akit Donald Trumpnak hívnak. Megnyeri az elnökválasztást és lássanak csodát, nekimegy a globalizmusnak. Még nevén is nevezi. Több alkalommal kijelentette, hogy megszabadul majd az egésztől és az amerikai nacionalizmust fogja inkább előnyben részesíteni. Ezt az ígéretét nem egyszer megismételte. Ráadásul vesztes versenytársa a globlistákhoz egész életében hű Hillary Clinton volt.

Függetlenül attól, hogy Trump részéről ezek csupán üres ígéretek voltak, vagy tényleg neki akar menni a Rockefeller kolosszusnak, kimondta a tiltott szavakat: nevén nevezte a globalizmus és a szabadkereskedelem bűneit.

Elárulta a titkot, az emberek pedig felfigyeltek.

Ezt senki sem teheti meg büntetlenül.

A „Deep State”, vagyis az államokba mélyen beágyazott szervezet nem egyéb, mint a Rockefellerhez és hozzá hasonló globalistákhoz hű ügynökök közössége, akik a fősodrású médiával együtt azonnal falra másznak, valahányszor Trump szóba kerül. Mindent megtesznek, hogy tönkretegyék és ellehetetlenítsék.

Az ő nézőpontjukból egy új Watergate elindításáról van szó egy új Nixon ellen.

Új idő, új Nixon, régi célok.

A globalista vállalati irányítás fenntartása a Földön.

Csakhogy ezúttal a nacionalista, globalizmus-ellenes érzelmek az egész világot átitatják, a kedélyek lecsillapítása így nem lesz egyszerű. Ennek köszönhető a Trump elleni össztámadás a média és az ügynökök részéről. Akkor is tönkre akarják tenni, ha végül kiderül, hogy Trump se több, mint a globalizmus ellenes mozgalom alaposan feldíszített jelképe.

Eközben néhány háztömbnyire az Ovális Irodától, a Közösségi Főszervező, a Fehérházban töltött 8 év után egy párhozamos elnökség felállításán dolgozik, 30 000 szárazföldi baloldalival a kezei alatt, akik csupán a parancsára várnak, hogy elmozdítsák Trumpot az elnöki székből.

Biztosak lehetünk benne, hogy Obama főnökei emlékeztették a volt elnököt, hogy nyolc év alatt nem sikerült elfogadtatnia a Csendes óceáni Partnerséget és ideje már, hogy befektetésük megtérüljön. Elvégre 2008-ban szinte a semmiből juttatták az Egyesült Államok élére és mivel még mindig nekik dolgozik, eredményeket várnak.

Méghozzá gyorsan.

Talán a Watergate 2017-es verzióját.

Thea: Egy másik általam kedvelt elemző szerint nagyon is jó oka van annak, hogy végül Trump került az elnöki székbe. Erről ITT lehet olvasni.

Illetve ide kívánkozik még egy fontos emlékeztető, amit Trump győzelme után osztottam meg egy másik weboldalról:

„A legriasztóbb az eredményben az, hogy Donald Trump lett az Egyesült Államok elnöke.

A legvigasztalóbb az eredményben az, hogy Hillary Clinton nem lett az Egyesült Államok elnöke.
A legjobb pedig az, hogy továbbra is Isten az urak Ura és királyok Királya.”

Listázni fogják az idegen hatalmak álciviljeit

Nemsokára Magyarországon is külföldi ügynökként kell regisztráljanak azok az álcivil szervezetek, melyek külföldi támogatáson élve próbálják befolyásolni a közélet alakulását. A XXI. században a civil és katonai szféra közti határvonal elmosódik, az álcivilek kordában tartása nemzetbiztonsági érdek.

„Új kategóriába, “külföldről finanszírozott szervezetként” kellene regisztráltatnia magát minden olyan szervezetnek, amelynek külföldről kapott támogatásai meghaladják a később megállapítandó értékhatárt, vagy össztámogatásukon belül a külföldi források aránya magasabb egy bizonyos aránynál” – írja a HVG. A lap beszámolója szerint Trócsányi László igazságügyi miniszter a Fidesz-KDNP évadnyitó ülésén ismertette a civil törvény módosítására vonatkozó terveket, de egyelőre nincs fixen megállapítva, milyen összeghatár felett kell majd bejelentsék külföldi támogatásaikat a civil szervezetek.

A beszámoló szerint az intézkedés célja kifejezetten a Nyílt Társadalom Alapítványhoz kötődő hálózat kiszorítása lesz, de a kormány törekszik arra, hogy a hazai forrásból működő civil szervezetek elé ne állítsanak akadályokat.

Drákói csapás: nemsokára megkezdődik a szekták felszámolása

A lap emellett elismerte, hogy a társadalom többsége támogatja az álcivilek kiszorítását: azt írták, több Fideszes képviselő is elismerte, hogy a kormánypártok számára újabb szavazatokat hoz a tervezett intézkedés. A Századvég februári kutatása szerint a Fidesz-KDNP támogatottsága 49%-on áll a biztos szavazók körében, második helyen pedig kevesebb mint fele ekkora támogatottsággal áll a Jobbik és az MSZP. A civil törvény módosítását megelőző mérések alapján a társadalomnak ennél jóval nagyobb hányada támogatja az álcivilek kiszorítását, az intézkedés a jelenlegi támogatottságon felül további szavazókat hozhat a kormánypártoknak.

Januárban Németh Szilárd, a Fidesz frakcióvezető-helyettese kijelentette; minden eszközzel vissza kell szorítani, és „el kell takarítani” a magyar közéletből a Soros György pénzén működő álcivil szervezeteket. Az ellenzéki mozgalmak akkor a civil szféra korlátozásáról beszéltek, és azt állították, az Orbán-kormány fel akar számolni minden civil szervezetet.

A külföldről pénzelt civil szervezetek kockázati tényezővé átminősítése mindinkább előtérbe került az utóbbi hónapok során. A NATO legutóbbi csúcstalálkozóján döntés született az ún. hibrid háború elleni intézkedésekről, ennek részeként az orosz támogatású szervezetek elleni fellépésről döntöttek az észak-atlanti tömb tagjai. Egy orosz geopolitikai szakértő, Andrej Koribko azonban könyvében kifejtette, hogy az amerikai titkosszolgálatok az utóbbi két évtized során több mint 70 kormányt döntöttek meg úgynevezett hibrid háborús módszerrel, közvetlen katonai erő bevetése nélkül. Ennek a hibrid háborús hadviselésnek szerves részét képezi a külföldről finanszírozott civil szervezetek és sajtóorgánumok hálózata.

http://www.hidfo.ru/2017/02/listazni-fogjak-az-idegen-hatalmak-alciviljeit/

Soros György kitiltását követelik az amerikaiak

Egy nemrég indult petíció arra kéri az amerikai elnököt, hogy vonja meg Soros Györgytől az amerikai állampolgárságot, majd tiltsa ki őt és alapítványait az Amerikai Egyesült Államok területéről. A kezdeményezés szerint a magyarországi születésű milliárdos manipulálja az amerikai politikát, és a nyugati értékek megsemmisítésén dolgozik.

A change.org oldalon indult online petíciót már több mint tízezren írták alá. Az Ohioból indult kezdeményezés szerint Soros György, az ő családja, ill. vállalkozásai és alapítványai manipulálják az amerikai politikusokat, megpróbálják destabilizálni az Egyesült Államokat egy globális „új világrend” ideológiájával, ami a határok nyitva tartását és az alapvető nyugati értékek felszámolását hirdeti.

A petíció szerint Soros megvásárolja a politikusokat, manipulálja a dollár árfolyamát, és médiamanipulációval, az oktatási intézmények működésének befolyásolásával megpróbálja fellazítani a nyugati értékeket: támogatja az abortuszt, az ateizmust, a kábítószerek legalizálását, az eutanáziát, a feminizmust, a szabad fegyverviselés tiltását, a globalizációt, a tömeges bevándorlást, és más szélsőséges nézeteket, amivel megpróbálja mesterségesen átformálni a társadalmakat.

„Azt akarjuk, hogy Amerika szuverén ország maradjon.” – áll a petícióban. „Keresztény nemzet akarunk maradni. Ez az ember és a fia megpróbálja megsemmisíteni a nyugati értékeket, a mi értékeinket, emiatt mind egyetértünk abban, hogy Sorost le kell tartóztatni, vagy ki kell tiltani az országból, a haza és a tradicionális értékek védelmében.”

http://www.hidfo.ru/2017/02/soros-gyorgy-kitiltasat-kovetelik-az-amerikaiak/

Azonosítatlan migránsok tombolnak Stockholm külvárosában

Ismeretlen migránsok kezdtek gyújtogatásba és fosztogatásba Stockholm külvárosában. A multikulturalizmus prédikátorai szerint javult a bűnözési statisztika.
A rendőrség közleménye szerint az ismeretlen személyek Stockholm Rinkeby negyedében autókat gyújtottak fel, és kifosztották a helyi üzleteket. A közlemény szerint a fosztogatás este 22:20 körül kezdődött meg, az utcákon 7-8 gépjárművet lángba borítottak az éjszaka során. A negyedben számos üzletet kifosztottak.

A zavargás során kövekkel dobálták meg a rendőröket – egyikük megsérült -, két rendőrt pedig megvertek. A helyi sajtó szerint 30-50 fő vett részt a zavargásban. A rendőrség állítólag néhány óra alatt helyreállította a közrendet.

Rinkeby egyike Stockholm azon negyedeinek, ahol a lakosság többsége bevándorló (a negyed lakosságának 89,1%-a második vagy harmadik generációs migráns). A történtek után a helyi sajtó beszámolóit olyan kommentárok árasztották el, miszerint “már nem telik el egy hét sem anélkül, hogy a migránsok gyújtogatnának, rongálnának, vagy megerőszakolnának valakit”.

Az eset alig egy nappal azt követően történt, hogy a liberális sajtó hazugsággal vádolta Donald Trump amerikai elnököt, aki a Svédországban már-már pokolivá váló migránshelyzetre tett utalást. A multikulturalizmus képviselői szerint Svédországban javult a bűnözési statisztika.

http://www.hidfo.ru/2017/02/azonositatlan-migransok-tombolnak-stockholm-kulvarosaban/

Felgyújtották az iszlám kulturális központot Göteborgban

Ismeretlen személyek felgyújtották a mecsetként is használt iszlám kulturális központot Göteborgban, miután Stockholm külvárosában közel-keleti migránsok csoportos gyújtogatást és fosztogatást folytattak.

Svédországban a helyi sajtó arról számolt be, hogy kedden ismeretlen személyek felgyújtottak egy mecsetet. A gyújtogatás egy nappal azt követően történt, hogy Stockholm egy többségében migránsok által lakott negyedében zavargások kezdődtek, és ismeretlen személyek utcán parkoló autókat gyújtottak fel, boltokat fosztottak ki.

A Göteborgban történt gyújtogatásról a török Daily Sabah lap is címlapon számolt be. A lap szerint a támadók hajnali 2 körül gyújtották fel az épületet. A helyszínre kiérkező tűzoltók megfékezték a lángokat, de az épületben komoly anyagi kár keletkezett. Az épületet korábban a Török Demokraták Európai Szövetsége használta, két hónappal ezelőtt adták át kulturális központnak.

A török lap emlékeztetett, hogy októberben egy Malmöben működő muszlim imaszoba is gyújtogatás áldozatává vált.

http://www.hidfo.ru/2017/02/felgyujtottak-az-iszlam-kulturalis-kozpontot-goteborgban/

Merkel vezetői alkalmatlansága vezetett a megfigyelési botrányhoz

Angela Merkel német kancellár csütörtökön a Bundestag bizottsági meghallgatásán továbbra is korábbi állításához ragaszkodott, miszerint nem tudott arról, hogy a német titkosszolgálatok tömeges megfigyelést folytatnak.

A vizsgálati bizottságot 2014-ben állították fel, elsődleges feladata az volt, hogy derítse ki, hogyan és milyen kiterjedtségben figyelt meg európai állampolgárokat – beleértve magas rangú német politikusokat és hivatali vezetőket is – a német titkosszolgálat.

A vizsgálatok során nyilvánosságra jutott tények sokkolták a közvéleményt: 2015-ben kiderült, hogy a német külföldi hírszerzés amerikai megrendelésre figyelt meg európai vezetőket, ráadásul tömeges jelleggel: több mint nyolcvanezer európai politikus, hivatali tisztviselő, nagyvállalati vezető IP-címeit és telefonját hallgatták le az amerikai NSA kérésére.

2016 folyamán azonban kiderült, hogy a német BND nem csak amerikai megrendelésre kémkedett szövetséges országok ellen, hanem saját érdekei mentén is. A közéleti vita később arra terelődött, hogy a titkosszolgálatok kicsúsztak ellenőrzés alól, és Merkel uralma alatt a demokratikusan választott vezetők nem képesek ellenőrizni a működésüket.

A német kancellár csütörtökön a Bundestag bizottsági meghallgatásán továbbra is korábbi állításához ragaszkodott, miszerint nem tudott arról, hogy a német titkosszolgálatok tömeges megfigyelést folytatnak. Az ellenzék azonban nem fogadja el ezt mentségként. A Kalózpárt tagja, Patrick Schiffer szerint ez éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a német kormány és a BND közti kommunikáció minimálisra csökkent; a kormány nem tudja, mit csinál a titkosszolgálat, és végső soron a kellő ellenőrzés hiánya vezetett a megfigyelési botrányhoz.

A politikus szerint Angela Merkel tudtán kívül is félrevezette a közvéleményt, mert egyszerűen nem rendelkezett elégséges információkkal ahhoz, hogy a tömeges megfigyelés kapcsán nyilatkozzon. A botrány nem csak a szükséges koordináció hiányára, de Angela Merkel alkalmatlanságára is mindinkább felhívja a figyelmet.

http://www.hidfo.ru/2017/02/merkel-vezetoi-alkalmatlansaga-vezetett-a-megfigyelesi-botranyhoz/