Azért vagyunk szegények, mert ti gazdagok vagytok!

Azért vagyunk szegények, mert ti gazdagok vagytok! Először Frankfurtban láttam ezt a mondatot. Jobb helyre nem is ragaszthatták volna, hiszen Frankfurt Németország, sőt Európa pénzügyi központja, a bankok fővárosa.

A mondat eredetileg egy 1990-es angol film, “A menet” kezdetén jelenik meg. A fejlődő világ és a gazdag országok közötti égbekiáltó különbségekről szól, de erre már kevesen emlékeznek. Azokban a napokban éppen a pénz uralma ellen tiltakoztak Frankfurt központjában. Lehet, hogy a tiltakozás nem a legjobb szó, mivel sokan sajátos hétvégi programnak tekintették, ahol volt kolbászsütés, sörözés eszméletvesztésig, szabad szerelem lányok és fiúk minden kombinációjában. Miközben a német nyelv teljes gazdagságát bevetve szidalmazták a gaz tőkét, és néha kísérletet tettek egy-egy rendőrkocsi felborítására. A bankokat négy ezer rendőr védte, akik nem vették elviselhetetlen kötelességnek a rend fenntartását, mivel hétvégi túlórát kaptak, és kényelmes szállodákban töltötték az éjszakát. Ebből is látható, hogy nem a német munkásosztály akarta bevenni a tőke bástyáit, hanem sokkal inkább középosztálybeli fiatalok és szabadfoglalkozású értelmiségiek weekendeztek Goethe szülővárosában.

A frankfurti osztályharcnak álcázott utcai bulizás ne tévesszen meg senkit sem! Egyre többen ismerik fel, hogy akárhogyan is dolgozunk, akárhogyan is takarékoskodunk, szegények vagyunk. Nehogy azt gondolják, hogy ez a felismerés egyszerű. Mit is mond Tevje a Hegedűs a háztetőben? A szegénység nem szégyen, de nem is dicsőség, Senki sem vallja be szívesen, hogy szegény vagyok. De ez az első lépés.

Itt gyakran vége is az útnak, mert nem tesszük fel a kérdést: miért vagyok szegény? Azok loptak, csaltak, jó időben jó helyen voltak, vagy a legjobb esetben örököltek. Megnyugszunk, hogy ilyen a világ. És vasárnap, amikor elvisszük a gyereket a plázába, még meg is vigasztalódunk: nem is olyan rossz ez a világ, sőt a világ a miénk is.

Ha nem nyugodnál meg, segít neked a kormány. Szépen elmagyarázzák, hogy munka alapú társadalomban élünk. Ha jobban fogsz dolgozni, akkor többet fogsz keresni. Bemesélik neked, hogy az EU-ban azért keresnek sokkal többet, mert ott hatékonyabban dolgoznak. Arról nagy ívben hallgatnak, hogy a tőke nálunk tudatosan alacsonyan tartja a béreket, mert az olcsó munkaerő vonzza a külföldi tőkét. És természetesen az is vonzza, hogy te nem tüntetsz, nem sztrájkolsz, és úgy általában befogod a szád.

A kormányban nem buta emberek ülnek, akik mindennel igyekeznek a figyelmedet lekötni. Csökkentik a rezsit, a hús áfáját, ingyenesen kapja a gyereked a tankönyvet. Nem kell tüntetned sem, mert a Soros-féle álcivilek annyira elveszik a kedved a tüntetésektől, hogy a televíziót is kikapcsolod, ha őket mutatják. És ha sikerül nekik, akkor te nem fogsz kérdezni. Nem fogod megkérdezni, hogy egyesek miért gazdagok, miért milliárdosok, amikor én két műszakban dolgozok, és mégsem jutok egyről a kettőre.

Mostanság egyre többen ismerik fel szegénységünk okát, és egyre többen merik kimondani. Sőt, a legnagyobb kapitalisták szidják legjobban a kapitalizmust. Csak egyet nem mondanak ki: a tőkés azért lehet gazdag, mert elveszi tőled azt a többletet, amit a munkáddal létrehozol. Büntetlenül elveheti, mert övé a gyár, a bank. Törvényesen rabolhat ki téged, mert az ő emberei ülnek a parlamentben és ők hozzák a törvényeket. Te szörnyülködsz azon, hogy százmilliárdokat loptak el a négyes metró építésénél, és nem veszed észre, hogy téged nap mint nap meglopnak. A gyárban, amikor a fizetésed kiszámolják. A bankban, ahova kötelezően átutalják a fizetésedet, természetesen nem ingyen. Az üzletben, ahol rengeteg dolgot megvettetnek veled, amire nincs is szükséges, csak a trendinek nem lehet ellenállni.

Azért vagyunk szegények, mert ti gazdagok vagytok. Ha ezt felismertük, ha megértettük, már jó úton vagyunk életünk megváltoztatásához. Ha azt is megértjük, hogy a tőkéskormányok ajándékai, a rezsicsökkentés, a három évre beígért minimálbér-emelés és hasonlók, csak morzsák, ráadásul olyan morzsák, amikért mi fogunk a végén fizetni, nos, akkor már készek vagyunk a harcra.

Ha azt akarjuk, hogy a mi életünk legyen jobb, akkor el kell venni a gazdagoktól. És nem kell megriadni ettől. Olyan világ soha nem lesz, hogy mi is jól élünk, meg a milliárdosok is. A szocliberálisok megkísérelik elhitetni, hogy a kapitalizmusban lehet kötelező alapjövedelmet adni, amiből mindenki tisztességesen megél. S, ha így van, akkor ki törődik azzal, hogy másoknak milliárdjai vannak. Ilyen nincs és nem is lehetséges.

Rá kell kényszeríteni a tőkés kormányokat, hogy adóztassák meg, korlátozzák a tőkét. A parlamentbe olyan embereket kell beszavazni, akik dolgozói ésszel gondolkodnak és képesek a gazdag tolvajok kezére csapni. De tudjuk a végcélt is: új társadalmat teremteni, ahol a gyár, a bank, a föld mindannyiunké. Olyan társadalmat, ahol emberként élhetünk. Emberként, mert nem lesznek gazdagok.

Thürmer Gyula / Munkáspárt.hu