Az Orbán-kormány unortodox gazdaságpolitikájának meghatározó eleme, hogy bizonyos ágazatokat a vállalkozásokat terhelő általános adók mellett ágazati különadókkal is terhel. A kilenc új válságadó kb. 2200 milliárd forintot hozott 2010 óta a költségvetésnek, amely révén biztosítani lehetett a költségvetési hiánycél teljesülését. A Policy Agenda megvizsgálta ezeket az adókat, és az látszik, hogy a reklámadó mérföldkő volt az unortodox gazdasági szabadságharcban.
Az Orbán-kormány 2010 óta előszeretettel nyúl ahhoz az eszközhöz a költségvetési céljainak teljesülése érdekében, hogy egyes szektorokat a gazdaságban átmeneti, vagy annak tűnő adókkal sújt. Az elmúlt öt évben kilenc új szektoriális adót vezetett be:
- pénzügyi szervezetek különadója;
– ágazati különadó (2013-tól megszűnt);
– közműadó;
– telefonadó;
– pénzügyi tranzakciós illeték;
– baleseti adó;
– biztosítási adó;
– népegészségügyi termékadó;
– reklámadó.
Ezekből 2010 és 2014 között 2194 milliárd forint folyt be a költségvetésbe, míg az idei évben a tervek szerint további 546 milliárd forintot várnak. Az látszik, hogy a költségvetés egyre inkább hozzászokott ezekhez az adókhoz, mivel a legtöbb pénzt 2014-ben szedték be belőle, 613 milliárd forint. Ez a költségvetés bevételi oldalának 4 százaléka volt, összehasonlítva a 2010-es évvel, amikor még csak 3 százalékot tett ki.
kadó

Láthatólag a kormány ezen bevételek nélkül nem lett volna képes 3 százalék alatt tartani a hiányt, amely biztosan gazdasági bukást jelentett volna, főképpen a 2011-2012-es feszült gazdasági hangulatban.
Reklámadó megfordított valamit
A válságadók legfőbb jellemzője a kiszámíthatatlansága volt. Egyrészt nem lehetett tudni, hogy mely szektorok lesznek, és mikor érintettek, másrészt menetközben is gyakran átíródtak a szabályok. A Policy Agenda számításai szerint tizennégy alakalommal változtatták meg az adók mértékét, szabályait, az érintett termékek körét.
Ezeket a változásokat nem csak a gazdasági szereplők tudták nehezen követni, hanem a kormány sem volt képes igazából tervezni. 2010-2014 között 1954 milliárd forintot terveztek a különadókból, amelynél 12 százalékkal többet szedtek be. Ennek oka, hogy az elmaradó egyéb bevételek pótlása, vagy az adóbevételek rossz tervezése miatt évközben kellett új különadókat bevezetni, vagy változtatni rajtuk.
Ilyen volt a reklámadó is, amelynek nyomai a 2014-es költségvetésben egyáltalán nem voltak meg, még csak év közben vetették ki. Ugyanakkor ez volt az első eset, amikor az egyik szereplő aránytalan adóztatása miatt a kormány várhatóan változtatásra kényszerül. Az RTL Klubot érintő 40 százalékos, majd 50 százalékos kulcs olyan mértékű volt, melyet sem jogilag, sem politikailag nem tudott védeni a kormány. Már csak azért is problémás volt, mert a reklámadó bevétele a válságadók 0,5 százalékát tette ki, azaz költségvetési szempontból elhanyagolható mértékű a teljes költségvetés szempontjából.
A reklámadó egyfajta mérföldkő volt a válságadók terén, mivel ezt követően jelentette be a kormány, hogy a bankadó mértékén is hajlandó lesz változtatni 2016-tól kezdve, amely már nem csak a szereplők közötti terhek átrendezését jelentheti, hanem a teljes szektor terhének csökkentését is.
Ugyanakkor az látszik, hogy a kormány hozzászokott a válságadókhoz, és annak összege már akkora, hogy nehezen lesz leszoktatható erről. Jelenlegi politikai helyzetben nyilvánvalóan nehéz lesz elmagyarázni a választóknak, hogy a válságadók csökkentése helyett miért nem például a szociális kiadásokat növelik. Miközben ezek az adók lassítják a gazdaság növekedését.
(Policy Agenda)