Miért kell nekünk az ízfokozó nátriumglutamát? Nem kell, de esszük! Manapság nehéz elkerülni, hiszen az élelmiszeripar majdnem minden termékében megtalálható ez az ízfokozó adalékanyag.


Japánban már régen megfigyelték, ha bizonyos tengeri hínárokat tesznek az ételekbe, azok kiemelik az ételek ízeit. 1908-ban egy japán kutató izolálta ezt az ízfokozó hatóanyagot, ami nem más mint a nátriumglutamát.



1940 után az nyugati élelmiszeripar is felfedezte benne a lehetőségeket, igy egyre több termékének ízét ezzel dobta fel. Mára olyannyira elterjedt, hogy szinte nem is találni olyan terméket ami nem tartlalmaz nátriumglutamátot.
És akkor mi van, kérdezhetik sokan. Ették régen esszük most, mégsem halunk bele. Legfeljebb ízesebb az ételünk, mondják.
Az, hogy az ételünk ízesebb, az egyértelmű, de, hogy mégsem halunk bele, az már nem annyira. A gyanú eleinte akkor merült fel ezzel az adalékanyaggak kapcsolatban, mikor a japán és kínai étermekben elfogyasztott ízletes vacsora után egyeseknek különböző panaszaik támadtak: fejfájás, feszültség az arcban, a mellkasban, a nyakon, szívdobogás érzés, asztmás tünetek, emésztőrendszeri panaszok. El is nevezték "kínai étterem szindrómának" ezeket a tüneteket.

Az idő telt-múlt, a panaszok sokasodtak, úgyhogy elkezdték célirányosan vizsgálni a Na-glutamát hatását. A kutatások felemás eredményeket hoztak. Végül megállapították: a teljesen egészséges embereknél a 150 mg/kg  testsúly alatti mennyiség nem vált ki látható tüneteket. Viszont, ha már ennél több az adalékanyag aránya, bizony itt is megjelennek a felsorolt problémák.
Hosszabb távon több betegség kialakulásában is közrejátszik ez az ízekre ható szer.  Ilyenek az elhízás, a cukorbetegség, az agykárosodás, a meddőség, és áttételes hatásai révén más betegségek kialakulását is elősegíti.
Ezen kutatási eredmények nyílvánosságra hozása után az élelmiszeripar egyöntetűen felhördült, hiszen ha nem tennének ízfokozót termékeibe, jó néhány gyártmányukat el sem lehetne adni, annyira ízetlenekké válnának.
Úgy érezték támadás érte érdekeiket. Ilyenkor mit tesznek a harcmezőn a tábornokok?  Ellentámadást vezényelnek.

Olyan újabb kutatási eredményekre volt szükségük, amelyek a nátriumglutamát veszélytelenségét igazolják. Nem találtak. Semmi baj, akkor újabb kutatásokat kell csinálni, hiszen az előzőben bizonyára valamit nem jól vizsgáltak. Mit tesz Isten, ezek az újabb, leginkább az élelmiszeripar által finanszírott kutatások nem találtak összefüggést a "kínai étterem szindróma" és az Na-glutamát közt.
Azért annyi változott, hogy a gyermek tápszerekbe már nem teszik, és a gyermeknek sem ajálnják ennek fogyasztását.

Adrienne Samuels 2008-ban a "Felelősség a kutatásban: irányelvek és minőségi garanciák" (Accountability in Research: Policies and Quality Assurance) című szaklapban megjelent tanulmányában rámutat, hogy nagy gazdasági érdekek fűződnek a Na-glutamát forgalmazásához (Samuels, 1999.)

Ma, az összeesküvés elméletek és a megvásárolható tudósok korában, túl könnyű bármilyen valós problémáról elhitetni, hogy azt eszelősök szűk csoportja találta ki, s mindig akadnak köztiszteletben álló tudósok, akik jó pénzért szemrebbenés nélkül védelmezni fogják akár a ciánt is.

A Na-glutamát lassan ölő méreg, ritkán okoz látványos tüneteket, s hatása szépen belesimul a nyugati étrend egyéb "áldásos" hatásaiba: az elhízásba, a cukorbetegségbe, a metabolikus szindrómába és az idegek lassú romlásába. Nem lóg ki a sorból, tehát a jogalkotók szerint: alkalmazható.
A termékeken feltüntetett jele:  E621, vagy csak egyszerűen "ízfokozó".

Dr. Madarasi Pál összeállítása