Alex Krainer elemzése radikálisan szembemegy a második világháborút megelőző „megbékélési politika” (appeasement) közkeletű értelmezésével. Állítása szerint az 1938-as müncheni egyezmény és Csehszlovákia feláldozása nem gyávaságból vagy tévedésből történt, hanem egy tudatos, hosszú távú brit geopolitikai stratégia része volt, amelynek célja Németország megerősítése és kelet felé, a Szovjetunió ellen terelése volt  
Krainer szerint a hivatalos narratívával ellentétben Csehszlovákia 1938-ban katonailag erős, jól felszerelt és védhető állam volt, amely akár egyedül is komoly vereséget mérhetett volna a náci Németországra. A német katonai vezetés tisztában volt ezzel, olyannyira, hogy Hitler eltökélt támadási szándéka esetén puccsot és merényletet is terveztek ellene. Ezt azonban – Krainer értelmezésében – a brit diplomácia aktívan akadályozta meg. 
A beszéd részletesen bemutatja, hogy London és Párizs miként gyakorolt folyamatos nyomást Prágára a területi engedmények elfogadására, miközben a brit sajtó és politikai elit propagandakampánnyal teremtett háborús pszichózist: eltúlozta a német katonai fölényt, démonizálta a cseh államot, és elhallgatta a szovjet és francia segítség lehetőségét. A müncheni egyezmény így nem a békét szolgálta, hanem lehetővé tette, hogy Németország harc nélkül megszerezze Csehszlovákia ipari és katonai kapacitásait. Krainer hangsúlyozza: a müncheni megállapodás után Hitler nemcsak megszegte a vállalásait, hanem a megszerzett cseh fegyverekkel és iparral vált Európa meghatározó katonai hatalmává. Mindez – az előadás szerint – összhangban állt a brit elit „háromblokkos” világrend-elképzelésével, amelyben Németország Közép- és Kelet-Európa ura, egyben Oroszország elleni ütőeszköz lett volna. 
A beszéd végén Krainer párhuzamot von a harmincas évek és a jelen között. Úgy véli, a mai politikai diskurzusban újra megjelenik a történelem leegyszerűsítő és manipulált használata, amikor aktuális geopolitikai konfliktusokat Hitlerrel és 1938-cal hasonlítanak össze. Figyelmeztetése szerint a történelem félreértelmezése és tudatos torzítása könnyen új, sokkal pusztítóbb háborúba sodorhatja Európát, ezért elengedhetetlen a hivatalos narratívák kritikus újragondolása.