A katasztrofális vietnami háború idején azt mondták, hogy az Egyesült Államok kormánya úgy kezelte a lakosságot, mint egy gombatenyészetet: sötétben tartotta és trágyával etette. A hősies Daniel Ellsberg kiszivárogtatta a Pentagon Iratokat, melyek tanúsították, hogy az Egyesült Államok kormánya könyörtelenül hazudozik a háborúról, hogy megvédje azokat a politikusokat, akiket zavarba hozna az igazság. Fél évszázaddal később, az ukrán háború idején még több trágyával táplálják a gombát.

Az Egyesült Államok kormánya és az alázatos New York Times szerint az ukrán háborút senki se provokálta ki. Szerintük Putyin Nagy Péterrel tévesztette össze magát, megtámadta Ukrajnát, hogy újjáteremtse az Orosz Birodalmat. De ahogyan lenni szokott, a sok hazugságba belegabalyodik a hazudozó, és olykor kimondja az igazságot. Ez történt a múlt héten Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral, aki az Európai Parlamentnek tett tanúvallomásában világossá tette, hogy a háború valódi oka Amerika arra irányuló csökönyös törekvése volt, hogy kibővítse a NATO-t Ukrajnával. Ezért tartunk ott, ahol most. Íme Stoltenberg leleplező szavai:

„A dolog háttérében az állt, hogy Putyin elnök 2021 őszén küldött egy szerződéstervezetet, amelyet szeretett volna aláíratni a NATO-val, hogy ígérjék meg, nem bővítik ki a NATO-t. Ezt megküldte nekünk. Ez előfeltétele volt annak, hogy ne támadják meg Ukrajnát. Természetesen ezt nem írtuk alá.

Ellenkezőleg, visszautasítottuk. Azt akarta, hogy adjuk írásba az ígéretet, hogy soha nem bővítjük ki a NATO-t. Azt akarta, hogy távolítsuk el katonai infrastruktúránkat a NATO-hoz 1997 óta csatlakozott minden szövetségesből, vagyis a NATO feléből, egész Közép- és Kelet-Európából. Ez azt jelentette volna, hogy első és másodosztályú tagokra osztottuk volna a NATO-t. Mi ezt elutasítottuk.

Tehát Putyin háborúba indult, hogy megakadályozza a NATO-t, nehogy még nagyobbá váljon a határai közelében”.

Amikor John Mearsheimer professzor, én és mások ugyanazt állítottuk, mint Stoltenberg, Putyin apologétáinak tituláltak minket. Az igazságot tagadók úgy döntöttek, hogy eltitkolják, vagy figyelmen kívül hagyják a NATO ukrajnai bővítése elleni figyelmeztetéseket, amelyeket Amerika vezető diplomatái közül többen régóta hangoztattak már, köztük a nagy tudós-államférfi, George Kennan, valamint az Egyesült Államok korábbi oroszországi nagykövete, Jack Matlock és William Burns.

Burns, jelenleg a CIA igazgatója, 2008-ban az Egyesült Államok oroszországi nagykövete volt, és a „Nyet azt jelenti, Nyet” című feljegyzés szerzője. Ebben a feljegyzésben Burns kifejtette Condoleezza Rice külügyminiszternek, hogy nem csak Putyin utasítja vissza a NATO-bővítést, hanem az egész orosz politikai osztály. Burns feljegyzéséről csak azért tudunk, mert kiszivárgott. Különben máig homály fedné.

Miért ellenzi Oroszország a NATO-bővítést? Azon egyszerű oknál fogva, mert nem fogadja el, hogy az amerikai hadsereg állomásozzon a 2300 km-es ukrajnai határán, és a Fekete-tenger térségében. Oroszország nem veszi tudomásul, hogy az Egyesült Államok Aegis rakétákat telepít Lengyelországba és Romániába, miután Washington egyoldalúan felmondta a ballisztikus rakéták korlátozásáról kötött egyezményt (ABM).
Oroszország nem nyeli le azt sem, hogy az USA nem kevesebb, mint 70 rendszerváltó műveletben vett részt a hidegháború alatt (1947-1989), azóta pedig még számtalan más műveletben, köztük Szerbiában, Afganisztánban, Grúziában, Irakban, Szíriában, Líbiában, Venezuelában, és Ukrajnában működött közre rendszerváltásokban. Oroszországnak az sem tetszik, hogy sok vezető amerikai politikus „Oroszország dekolonizálása” jegyében aktívan támogatja Oroszország elpusztítását. Olyan ez, mintha Oroszország Texas, Kalifornia, Hawaii, a meghódított indiai területek és mások eltávolítását követelné az Egyesült Államokból.

Még Zelenszkij csapata is tudta, hogy a NATO kibővítésére irányuló törekvés háborút jelent Oroszországgal. Olekszij Arestovics, a Zelenszkij elnöki hivatalának volt tanácsadója kijelentette: „99,9%-os valószínűséggel a NATO-hoz való csatlakozásunk ára egy nagy háború Oroszországgal”.
Arestovics csak sok évvel később állította, hogy Oroszország a NATO-bővítés nélkül is megpróbálja bevenni Ukrajnát. De a történelem rácáfol állítására. Oroszország évtizedekig tiszteletben tartotta Finnország és Ausztria semlegességét, még csak nem is fenyegette őket. Sőt, Ukrajna 1991-es függetlenné válásától kezdve Ukrajna megválasztott kormányának 2014-es, az Egyesült Államok által támogatott megdöntéséig Oroszország nem mutatott érdeklődést Ukrajna területeinek elfoglalása iránt. Oroszország csak akkor vette vissza a Krímet, amikor az Egyesült Államok 2014 februárjában beiktatta a határozottan oroszellenes, NATO-barát rezsimet, attól tartva, hogy a Krím-félszigeten lévő fekete-tengeri haditengerészeti bázisa (1783 óta) a NATO kezébe kerül.

Oroszország akkor sem követelt más területet Ukrajnától, csak az ENSZ által támogatott Minszk II. egyezmény teljesítését, amely az etnikai-orosz Donbász autonómiáját követelte, nem pedig orosz igényt a területre. Mégis, a diplomácia helyett az USA hatalmas ukrán hadsereget fegyverzett fel, képezett ki és segített megszervezni, hogy a NATO-bővítés kész ténnyé váljon.
Putyin 2021 végén tett még egy utolsó diplomáciai kísérletet, és előterjesztette az USA-NATO biztonsági megállapodás tervezetét a háború megelőzése érdekében. A megállapodás tervezet lényege a NATO-bővítés befejezése és az amerikai rakéták Oroszország közeléből történő eltávolítása volt. Oroszország biztonsági aggályai jogosak voltak, és a tárgyalások alapját képezték, Biden azonban határozottan elutasította a tárgyalásokat az arrogancia, a héja-beidegződés és a súlyos számítási tévedések kombinációja miatt. A NATO fenntartotta álláspontját, miszerint a NATO nem fog tárgyalni Oroszországgal a NATO-bővítésről, mert a NATO-bővítés nem tartozik Oroszországra.

Az Egyesült Államoknak a NATO-bővítés iránti rögeszméje mélységesen felelőtlen és képmutató. Az Egyesült Államok szükség esetén háborúval válaszolna arra, ha orosz vagy kínai katonai bázisokkal kerítenék körül. Vallja ezt az 1823-as Monroe-doktrína óta. Amikor viszont mások biztonsági aggályairól van szó, vak és süket törvényesek igényeikkel szemben.
Tehát igen, Putyin háborúba indult, hogy megakadályozza a NATO-t, még több NATO-t az orosz határ közelében. Ukrajnát tönkreteszi az amerikai arrogancia, ismét bizonyítva Henry Kissinger közmondását, miszerint Amerika ellenségének lenni veszélyes, barátjának lenni pedig végzetes. Az ukrán háború akkor ér majd véget, amikor az USA elismer egy egyszerű igazságot: a NATO kibővítése Ukrajnával örök háborút és Ukrajna pusztulását jelenti. Ukrajna semlegességével el lehetett volna kerülni a háborút. Ebben rejlik most is a béke kulcsa. A mélyebb igazság az, hogy az európai biztonság a kollektív biztonságon múlik, ahogyan azt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kéri, nem pedig a NATO egyoldalú követelésein.++++

*A szerző amerikai közgazdász, akadémikus, közpolitikai elemző, a Columbia Egyetem és a Pápai Akadémia professzora

Lád még: https://bekekor.wordpress.com/2023/06/14/ukrajnanak-semlegesse-kell-valnia-jeffrey-sachs/

Kiadta: Magyar Békekör