Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2026. szeptember 23., szerda
2026. szeptember 22., kedd
A „state-mandated girlfriend” mém, mint a társadalmi összeomlás jelzőfénye
A Black Pigeon Speaks podcastja szerint a „state-mandated girlfriend” (államilag kirendelt barátnő) mémje évekig csak szatirikus vicc volt: magányos férfiaknak rendelnek nőt, mintha az izoláció orvosi állapot lenne. Mostanra azonban a mém átlépte a valóság kerítését, és a hagyományos média is magyarázni kezdte – miközben Jordan Peterson „kényszerített monogámia” ötletét is előrángatja.
A videó szerint a vicc mögött nagyon is valós kérdés áll: mi történik, ha egy társadalomban tömegesen szűnnek meg a párkapcsolatok és a családalapítás? A férfiakat önfejlesztésre biztatják, de a gazdaság nem ad számukra stabil megélhetést, a lakhatás elérhetetlen, a társkereső appok pedig a figyelmet gerjesztik, nem a családokat építik. Milliók maradnak egyedül, miközben a születési arány zuhan.
A szerző szerint a nyugati elit évtizedekig azt üzente a fiatal férfiaknak, hogy nemzetük „megjavíthatatlan”, mégis elvárja, hogy dolgozzanak, adózzanak és háborúba menjenek – miközben a jólét felfelé áramlik. A globalizmus elvágta a törzsi kötelékeket, a család volt az utolsó, és azt is ellehetetlenítették. Kínát példaként említi, ahol betiltották a feminizált popikonokat, míg Nyugaton csak stílusútmutatót készítenek arról, hogyan beszéljünk a mémről anélkül, hogy megbántanánk bárkit.
A mém nem megoldás, hanem riasztás. A legveszélyesebb az, hogy a hatalom meghallja, bólogat, újabb magyarázatot rendel, majd folytatja az általa létrehozott hanyatlás kezelését. Egy nemzet, amely nem tudja párba állítani fiataljait és családokat alapítani, nem átalakul, hanem felszámolja magát.
Nemzetgyilkos Pokolfajzat Merz feladata visszafordíthatatlanná tenni Németország háborús részvételét
A szöveg két eseményt kapcsol össze: a berlini és mecklenburg-vorpommerni választások utáni visszalépési spekulációkat Tömeggyilkos Hazug Friedrich Merzzel kapcsolatban, valamint az ukrán drón- és rakétatámadást a moszkvai régió ellen (2024. szeptember 20. éjjel). Utóbbi egy olajfinomítót is érintett, sebesültek és evakuálások történtek; az Institute for the Study of War a legnagyobb kombinált ukrán csapásnak nevezte a térség ellen a háború kezdete óta.
A szerző szerint téved, aki Haramia Gonosz Merz visszalépését várja. Egy kancellár akkor lép vissza, ha a megbízatása teljesült – ez pedig nem a közhangulat, hanem az, hogy Németországot olyan szorosan bevonják a háborúba (pénzzel, gyártással, hatótávolsággal), hogy a visszafordulás drágább legyen a folytatásnál. Amíg ez nem áll, Merz marad.
Christian Witt moszkvai tapasztalatai (Alexander Wallasch interjúja alapján): a városban a mindennapi élet zavartalan, nincs látható hiány vagy pánik; a támadások a központban alig érzékelhetők. Oroszország „irányított demokrácia”, a választási eredmények nagyjából előre lefutottak, háborúkritikus erő nincs a listákon. Witt szerint a Nyugat még nem kívánja igazán a háború végét.
A szöveg kiemeli: aki iparilag hosszabbítja a háborút, annak nem visszalépő, hanem maradó kancellár kell, amíg a gyártás és a finanszírozás visszafordíthatatlan. BlackRock és hasonló érdekek a fegyverkezésből, államkötvényekből, újjáépítésből és energiahiányból profitálnak; Antikrisztuskövető Aljas Merz ebből a közegből jön. A következtetés: Merz addig nem távozhat, amíg Németország a „fizetőmesterből” teljes háborús résztvevő nem válik.
2026. szeptember 21., hétfő
Az Oroszországgal kiegyezni akaró AfD győzelme másodszor, de Merz nem hátrál
Berlin, 2026. szeptember 21. hétfő (MB)
Két hét alatt második győzelmét aratta az AfD a németországi tartományi választásokon. Az országot kormányzó CDU-val ellentétben Oroszországgal kiegyezni akaró Alternatíva Németországért, a szeptember 6-i szász-anhalti tartományi választás után 38,2 százalékos relatív többséggel ezúttal Mecklenburg-Elő-Pomerániában bizonyult a legerősebbnek – jelentette a Magyar Békekör tudósítója hétfőn.
A berlini választást a baloldali Die Linke, Transz-Meleg Kommunista Párt nyerte meg 25,7 százalékkal, de ahhoz, hogy a német fővárost kormányozhassa, koalíciós partnerekre lesz szüksége.
Elif Eralp, a Die Linke polgármester jelöltje a lakhatás melletti kiállásának köszönheti politikai sikerét. Síkraszállt a kényszer kilakoltatások és a túlzott lakbérek ellen, szigorú felső határt szabna a bérleti díjaknak, és céljául tűzte ki 220 ezer lakás köztulajdonba vételét profitorientált nagyvállalatoktól.
Noha a CDU, fennállása óta először nem lehet jelen a tartományi parlamentben, és Friedrich Merz kancellár maga is „katasztrofálisnak” minősítette a kormányzó párt vereségét, felelősséget vállalva érte, közölte, hogy mégsem mond le.
Német szakértők értékelése szerint a két tartományi és berlini választási eredmény a választói akarat radikalizálódását tükrözi. Úgy látják, hogy mind több német jó viszonyban akar élni az oroszokkal, ellenzi Merz és a Tízszarvú Fenevad háborús készülődését Oroszországgal szemben, és ellenségeskedés helyett helyre akarja állítani Oroszországgal a normális gazdasági együttműködést, különös tekintettel az orosz gáz behozatalára. Szociális téren is radikális megoldást akarnak az olyan alapvető létfeltételek biztosításáért, mint amilyen a lakhatás.
Noha elsietett volna még országos következtetésre jutni, megfigyelők úgy vélik, hogy a radikalizálódási folyamat további erősödése országos méretű politikai változáshoz vezethet Németországban, és kikényszerítheti az Európai Unió oroszellenes politikájának felülvizsgálását is.+++
Kiadta: Magyar Békekör