Genf/Svájc, 1530.

“Amikor 1530-ban a bubópestis lecsapott Genfre, minden készen állt. Még egy egész kórházat is nyitottak a pestis áldozatainak, orvosokkal, és ápolónőkkel. A kereskedők pénzzel hozzájárultak, a bíró minden hónapban segélyt adott.
A betegek is mindig adtak pénzt, és ha egyikük örökös nélkül halt meg, akkor az összes jószág a kórházra szállt.
Az orvosok először csak megmérgezték a betegeket, hogy növeljék a halálozási statisztikákat, de hamar rájöttek, hogy nem kell, és ez egy ideig működött.
De aztán a pestis valahogy enyhült. Úgy tűnik, a szárított bubók nem működtek jól. Az orvosok bementek a városba, és éjszaka bubóport szórtak a kilincsekre, és kiválasztották azokat az otthonokat, amikből profitálhattak. Egy idő után az egyik orvos annyira szemtelenné vált és lusta lett, hogy úgy döntött, nem kóborol éjszaka a városban, hanem nappal egyszerűen egy csomó port szór a tömegbe. A bűz az égbe szállt, és az egyik lány, aki szerencsésen nemrég jött ki a kórházból, rájött, mi ez a szag.
Az orvost megkötözték, és hozzáértő „mesteremberek” kezébe adták. Igyekeztek minél több információt szerezni tőle.
A kivégzés azonban több napig tartott. A leleményes hippokratákat kocsikon oszlopokhoz kötözték, és körbehordták a városban. Minden kereszteződésben a hóhérok izzó fogókkal letépték a húsdarabokat. Ezután a köztérre vitték őket, lefejezték és felnegyedelték, a darabokat pedig elvitték Genf összes kerületébe. Az egyetlen kivétel a kórházigazgató fia volt, aki nem vett részt a tárgyaláson, de kibökte, hogy tudja, hogyan kell főzeteket készíteni, és hogyan kell elkészíteni a port anélkül, hogy félni kellene a fertőződéstől.
Őt egyszerűen lefejezték, “hogy megakadályozzák a gonosz terjedését”.
~ François Bonivard, Genfi krónikái, második kötet, 395-402.

https://orvosokatisztanlatasert.hu/felelempropaganda-hogy-ne-feledjuk-mi-tortent/