Atlantista
nagykoalícióval döntött ma a parlament arról, hogy Magyarország az
Egyesült Államok felszólítására részt vesz Irakban az “Iszlám Állam”
nevű terrorszervezet elleni harcban.
A Jobbik
állásfoglalása már ismert volt ezügyben, a párt jóval a szavazás előtt
bejelentette, hogy nemmel fog szavazni az iraki katonai részvételre,
mert Magyarország jelentős erőt nem képvisel egy ilyen akcióban (nem
rajtunk múlik a konfliktus kimenetele), viszont a terrorfenyegetettség
emiatt megnőhet Magyarországon.
A többi
párt esetében nagyjából a pártok hatalmi hovatartozása mentén dőlt el a
kérdés; a külső befolyás szempontjából Berlinhez (Fidesz) és
Washingtonhoz (DK, Együtt) kötődő pártok támogatták a beavatkozást, mert
a nyugati olajcégeknek jövedelmező a kurdisztáni régióban
terjeszkedés, amiből a Mol is kihasítja a maga részét.
A végső
döntést ügyetlenül kivitelezett médiapropaganda előzte meg, több
különböző eset is történt, melynek részeként “vélhetően” az IÁ tagjai
törtek fel magyarországi weboldalakat. Ezzel összhangban Szijjártó
Péter egy nyilatkozatában elutasította a Jobbik politikusainak érveit,
miszerint a katonai beavatkozás fokozná a terrorveszélyt
Magyarországban. Szijjártó szerint a terrorfenyegetettség adott,
függetlenül attól, hogy részt vesznek-e magyar katonák a háborúban vagy
nem. Mindezt alátámasztandó, történt néhány “hackertámadás”
Magyarországon, de a beavatkozás megindokolásával nem sokat foglalkozott
a hatalmi elit, gyakorlatilag hetekkel a szavazás előtt kezdődött meg a
kifejezetten ügyetlennek látszó médiapropaganda.
A
történtek érdekes színfoltja, hogy a norvég forrásokból működő LMP nem
támogatta a javaslatot. Norvégia az orosz gáz kiiktatása esetén
monopolhelyzetben lenne az európai gázpiacon, olaj- és gázérdekeltségei a
közel-keleti régióban is piaci versenyben vannak úgy az orosz, mint a
nyugati érdekeltségekkel. Az LMP nem egyedülálló jelenség, a norvég
finanszírozású pártok Európa-szerte nem csak a megújuló források mellett
(orosz gázmonopólium ellen) lobbiznak, hanem mint a mai példa mutatja,
minden olyan terjeszkedés ellen, ami a norvég energetikának fölösleges
piaci vetélytársakat hoz. Ettől függetlenül Schiffer András
kifejezetten értelmes érveket tudott felhozni a beavatkozás ellen, a
magyar politikában majdhogynem egyedülálló módon elsőként az LMP
javasolta, hogy Magyarországnak segítenie kellene az iraki kormánynak
felderíteni, milyen forrásból jutnak fegyverhez és pénzhez a
terroristák. Mivel iraki politikusok gyakran hangoztatják, hogy a
nyugati koalíció gépei dobják le a fegyvereket az ISIS által
ellenőrzött területeken, egy ilyen segítségnyújtás értelemszerűen a
nyugati energetikai cégeket hozná piaci hátrányba a régióban.
Egy
másik érdekes momentum a katonai részvételt nem támogató MSZP, amiben
az utóbbi évek során érdekes folyamatok zajlanak. Miután egy választási
vereség után kidobták az izraeli kampányszakértőt, kérdésessé vált,
hogy milyen új kötődéseket alakít ki a párt a geopolitikai átrendeződés
közepette. A mai szavazás hatására egyes sajtóorgánumok publicistái
már megkérdőjelezik az MSZP nyugati kötődését. Az a tény viszont, hogy
az MSZP frakcióban éles vita előzte meg a szavazást, azt mutatja, hogy a
párt még egyáltalán nem kötelezte el magát az új nagypolitikai
közegben hovatartozást illetően.
Az iraki
katonai beavatkozás lényege azonban ma is ugyanaz, mint az elmúlt 25
évben mindvégig: Magyarország nem rendelkezik független külpolitikával,
a pártok többségnek döntéseit idegen hatalmakkal összejátszás
határozza meg. A kormány ugyan tesz bátortalan lépéseket ilyen téren,
de az minden esetben olyan irányba történik, amerre a német külpolitika
alakulása várható. Magyarországon továbbra is kétharmadban van az
atlantizmus, ha a nyugati üzleti érdekek kiszolgálása kerül terítékre. A
kormány vélhetően úgy gondolja, hogy 150 magyar katona élete nem túl
nagy áldozat azért, hogy Washington pár hónapig enyhítsen a kormányra
nehezedő nyomáson.
https://hidfo2015.wordpress.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése