„Tisztelt Merkel asszony! Tisztelt Putyin és Hollande úr!
Mi, a Donbassz lakói, a minszki megállapodások garantálóiként fordulunk most Önökhöz.
Egész soknemzetiségű népünk nevében kijelentjük: Önöknek az a terve, hogy minket visszatereljenek Ukrajna kötelékébe, óhatatlanul a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság lakosságának népirtásához vezet majd.
Ma Kijevben egy olyan oligarcha klikk irányít, amely törvénytelenül, a Majdanon kiontott vér révén jutott hatalomra. Ez a klikk a mi vérünk árán, illetve a terrorista politikájukat ellenző ukránok vére árán kapaszkodik a hatalomba.
Mindazokkal szemben, akik a békére, az igazságosságra hívnak fel, hajsza és üldöztetés folyik. Ma százakat és ezreket vetnek börtönbe – Kijevben, Ogyesszában, Harkovban, Zaporozsjében, Dnyepropetrovszkban –, csak azért, mert szót mertek emelni a régiók önállóságáért, harcba mertek szállni a nyomorral, az USA diktátumának való vakbuzgó engedelmességgel, Hitler cinkosainak eszement heroizálásával.
Ma Ukrajnában a hatalmat gyilkosok egy olyan csoportja tartja kézben, amely semmitől sem riad vissza. Könyörtelenül leszámolnak mindenkivel, akik bírálni merészelik a fennálló rezsimet.
Csupán a legutóbbi hónapok során, a fékevesztett politikai terror eredményeként öngyilkosságba hajszoltak olyan ellenzéki politikusokat, mint Mihail Csecsetov, Sztanyiszlav Melnyik és Szergej Valter, a Régiók Pártjának tagjai; Alekszej Kolesznyik, az Ukrán Kommunista Párt tagja; Nyikolaj Szergijenko, az Ukrán Államvasutak korábbi vezető-helyettese; Vagyim Visnyevszkij üzletember; Valentyina Szemenyuk-Szamszonyenko, az Állami Vagyonkezelő Alap vezetője.
Fizikailag is leszámoltak Olesz Buzina és Szergej Szuhobok újságíróval, Oleg Kalasnyikov és Alekszandr Peklusenko parlamenti képviselővel.
Módszeresen, fényes nappal és abszolút büntetlenül gyilkolnak ma embereket.
Ukrajnában gyakorlatilag tömeges terror kezdődött a másként gondolkodó ukránokkal, illetve azokkal szemben, akik az oroszok, zsidók, magyarok, bolgárok, tatárok és gagauzoki
Ukrajna délkeleti részének minden lakóját – Besszarábiátólii kezdve a harkovi régióig – a kijevi klikk megbízhatatlan egyéneknek tartja, és alig leplezetten alacsonyabb rendű embereknek nevezi őket. Porosenko és Jacenyuk úr e régiók irányításával, idegenből, Nyugat-Ukrajnából való személyeket bíz meg, akik ellenségesen viszonyulnak Délkelet lakóihoz. Ezeket a „vezetőket”, félreérthetetlen formában, azzal bízzák meg, hogy nyomják el, számolják fel az ellenzéket. Amely feladatot amazok buzgón végre is hajtanak.
Bárkit, akinek önálló véleménye van a dolgokról, rögtön szeparatistáknak, a terroristák szálláscsinálóinak teszik meg. Terroristáknak viszont Porosenko minket, a Donbassz lakóit nevez.
Mi lesz hát, tehát, abban az esetben, ha a Donbasszt kiszolgáltatják Porosenko és Jacenyuk kénye-kedvének – úgy, ahogy Önök, urak, erről Minszkben megállapodtak?
Akkor ők egyszerűen le fognak gyilkolni mindnyájunkat – éppen úgy, ahogy öldösik saját ellenzékieiket és újságíróikat.
Nem, tisztelt urak, köszönjük szépen – de mi egy ILYEN Ukrajnába nem akarunk visszatérni. Köztársaságaink vezetői pedig ebben támogatnak minket. Követeljük: érjék el Porosenkónál, hogy hagyjon fel a politikai terrorral. És ha ez csak úgy megy, hogy eltávolítják őt a hatalomból, akkor szóljanak neki, hogy távozzon. Érjék el Kijevnél, hogy az egy olyan valódi, reális – és nem egy fiktív – alkotmányreformot hajtson végre, amely szavatolni fogja a régiók, a nemzeti kisebbségek jogait. Járjanak közbe annak érdekében, hogy legyen jogunk önmagunk védelmére és megvédésére. Távolítsák el a hatalmi struktúrákból azokat a pszichikailag beteg embereket, akik folyvást erőszakra, bosszúra vágynak, és akik az újabb és újabb vérontások révén csinálnak maguknak karriert.iii
Változtassák Ukrajnát normális országgá! Olyan normális vezetőkkel, akik készek a velünk folytatandó becsületes párbeszédre. Akkor esély nyílik arra, hogy megoldódjanak mindazon súlyos problémák, amelyekről Önök Minszkben tárgyaltak. Egy ilyen fejleményre mi, a magunk részéről, készen állunk.”
A „Donyecki Köztársaság” Egyesület
A „Szabad Donbassz” Egyesület
A Donbassz Civil Kezdeményezései
A „Berkut”iv Donbasszi Veteránjainak Szövetsége
Az „Ifjú Köztársaság” civil szervezet
A Donyecki Népköztársaság Kommunista Pártja
„A Donbasszi Ifjúság Országos Szövetsége”
„A Donbassz Népi Mozgalma” elnevezésű civil szervezet
„Az Igazságos Donbassz” elnevezésű civil szervezet
A légi deszantosok régióbeli szervezeteinek „A Donbassz Deszantosainak Szövetsége” elnevezésű civil tömörülése
„A Patrióta Donbassz” nevű országos civil mozgalom
Az „EGYSÉGES HON” elnevezésű társadalmi mozgalom
Az „Afganisztáni Veteránok Szövetsége – DNR” társadalmi szervezet
„A Donyecki Népköztársaság Színházi Élete Képviselőinek Szövetsége”
A Donbassz Asszonyai
Az „Egységes Ruszv” civil mozgalom
A „Népakarat” elnevezésű civil szervezet
„A Donbassz Újjászületése” nevű civil szervezet
A Donyecki Népköztársaság Írószövetsége
Az Afganisztáni Veteránok Szövetsége
A Luganszk-vidék Ifjúsági Szervezeteinek Egyesülete
A „Bulat” Hazafias Egyesület
Az LNR (Luganszki Népköztársaság) Írószövetsége
A Luganszki Veteránok Tanácsa
A Luganszki Népköztársaság Szakszervezeteinek Szövetsége
Az „ARTLandia” ifjúsági szervezet
Vlagyimir Monomahvi „Rusz” Mozgalma
Az „Ifjú Köztársaság” nevű ifjúsági szervezet
Az „Ifjú Köztársaság” Diákegylet
A „Segítő Kéz” elnevezésű önsegélyező egyesület
A „Mezőőrök” nevű civil gyermekszervezet
Szverdlovszk városvii Légideszantos Honvédelmi Sportklubja
A”Pravoszláv Ifjúság” civil szervezet, Szverdlovszk
Az „Avangard” („Élcsapat”) elnevezésű sportegyesület, Antracit város
Az ifjú könyvtárosoknak „A jövő szakembere” elnevezésű Tanácsa
A „Kaszkad” („vízesés”, „vízlépcső”) honvédő-hazafias egyesület
A „Csernobil Szövetség – LNR” civil szervezet
„A Luganszk-vidék Békéje” társadalmi mozgalom
A „Luganszk Gazdasági Tömörülése” elnevezésű civil szervezet
A Nagy Honvédő Háború és a Hátországviii Veteránjainak Szövetsége
Az Ukrajnai Menekültek Társadalmi Tanácsa
i A gagauz – török nyelvű népcsoport, mely a XVIII. század vége óta él, zömében a hajdani Besszarábiában – a mai Moldova déli részein, illetve Ogyessza megyében.
ii Besszarábia: a történelmi Moldova fejedelemség keleti, a Prut és a Dnyeszter folyó között elterülő része, amely az éppen esedékes orosz-török háborút lezáró 1812-es bukaresti béke alapján került orosz fennhatóság alá. A királyi Románia által 1918-ban elfoglalt és bekebelezett vidéket 1940 júniusában a Szovjetunió békés úton visszaszerezte. Az újonnan megalakuló moldáv szovjetköztársasághoz hozzácsapták a Dnyeszter bal partján lévő, addig Ukrajnához tartozó moldáv autonóm köztársaság területét (ez ma a Dnyeszter-mellék). Ugyanakkor, Ukrajna kárpótlásaként, Besszarábiától hozzá csatolták Észak-Bukovinát (Csernovci megye), illetve Besszarábia egyes déli területeit (ami ma Ogyessza megye nyugati része).
iii Ilyen személyiségnek számít, például Alekszandr Turcsinov, akit a tavaly februárban győztes puccs után nyomban a parlament elnökévé választottak – és aki a májusi elnökválasztásig ellátta egyben az ügyvezető államfő tisztét is. Ebben a minőségben adta ki a parancsot tavaly áprilisban a Donbassz tiltakozó mozgalmainak fegyveres erővel való letörésére, „Antiterrorista Műveletnek” nevezve el a békés lakosság elleni katonai büntetőakciókat. (Turcsinov ma a kormány nemzetbiztonsági kabinetjének titkára).Hasonló pszichés zavarok jelei láthatók Oleg Ljaskón, a demagóg, agresszív fasiszta pártvezéren is. Aki perverz fajtalankodásairól, szadizmusáról vált hírhedtté. Az amúgy is meglehetősen „verekedős” ukrán parlamentben állandó botrányhős. Ljaskóban egy gestapós vallatótiszt veszett el: különös előszeretettel gyötri meg lelkileg a népi hatalom éppen fogságba került különböző beosztású aktivistáit, helyi vezetőit – amiről több megrázó videofelvétel is készült már.
Petro Porosenkot már többször látták, enyhén szólva, illuminált állapotban. Általános megütközést keltett még Ukrajnában is, amikor – jól láthatóan kapatosan, alig forgó nyelvvel ­– egy focilabdát ajándékozott egy olyan katonának, akinek lábát nem sokkal korábban amputálni kellett. Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök már Nyugaton is nem egyszer váltott ki meghökkenést elképesztően sületlen megnyilatkozásaival. De nincs minden rendben Arszen Avakov belügyminiszter pszichés állapotával sem, aki szexuális „másságáról” is ugyancsak ismert.
Az ukrán hadsereg – híven a legfelsőbb vezetés általános lelkiállapotához – széles körben elterjedt alkoholizmusáról, kábítószerezéséről vált hírhedtté.
iv „Berkut” („Királysas”, vagy „Szirti Sas”) – korábban az ukrán rendőrség készenléti egységeinek a neve. A három hónapig tartó erőszakos kijevi zavargások idején ez az egység próbálta védeni a kormányépületeket. Janukovics államfő azonban kifejezetten megtiltotta nemcsak azt, hogy erőszakkal lépjenek fel a pogromlovagokkal szemben – de még azt is, hogy önmaguk védelmében erőszakot alkalmazzanak. Így a készenléti rendőrök gyakorlatilag kiszolgáltatott, védtelen prédákként álltak az őrjöngő tömeggel szemben. A megbuktatandó államfő eme bűnös parancsának köszönhetően győztes lázadók első dolga volt, hogy a puccs február 22-i győzelme után feloszlassák az általuk halálosan gyűlölt „Berkut” egységet – vidéki rendőreit pedig hazazavarták (ahol többnyire szintén megaláztatások várták őket). Lvovban két készenléti rendőrt – akik nem voltak hajlandók letérdelve megalázkodni – a fasiszták elevenen megégettek. A Krímben és a Donbasszban viszont hősökként ünnepelték az egység hazatérő tagjait – a tüntetők kiáltásai között gyakran hangzott el a „Berkut-Berkut!”– a hősiesség, a törvényes rend képviselői, védelmezői számára kijáró tiszteletként.
v Rusz – a különböző proto-orosz fejedelemségek laza föderációja a mongol támadás és hódoltság előtt. A kijevi nagyfejedelmet tekintették a laza államszövetség vezetőjének, akinek a többi fejedelem alávetette magát. Innen is ered az akkori Oroszország elnevezése: Kijevi Rusz. Soviniszta, délibábos ukrán történészek szerint a Kijevi Rusz ukrán államalakulat volt – a mongol hódoltság idején a mai oroszok korcsosultak el az ukránok által képviselt „igazi szlávokhoz” képest. (Magyar ukrán fanok hozzájárultak e történelemhamisításhoz, amikor a tihanyi sétányon I. András és hitvese, Kijevi Anasztászia emlékére emelt szobor feliratában a magyar királynét „UKRÁN HERCEGNŐKÉNT” említik. A másik – romantikus szellemiségű orosz történészek és politikusok által képviselt – véglet szerint viszont a szláv népek (oroszok, ukránok, beloruszok) ma is egységes, orosz népet alkotnak. Magyarán: olyan népek, mint ukrán és belorusz, valójában nincsenek is – csak egy egységes, un. „orosz világ” van, amit, a Szovjetunió széthullásának keserű tanulságaként, helyre kell állítani. Józan történészek, mindezekkel szemben, úgy tartják, hogy kb. a XV. század végére kialakult az ukrán nemzet. Még ha önálló államuk – az 1917­–20-as epizódokat leszámítva, 1991-ig nem is volt. Az akkor létrejött Ukrajna pedig több szakaszban alakult ki (toldozódott-foltozódott össze) – az újabb és újabb területi gyarapodásokkal időnként gyökeresen eltérő kultúrájú, mentalitású népek lakta régiók tömörültek egy államalakulatban – miközben ezek az eltérő régiók igazából nem tudtak egy egységes nemzetté összekovácsolódni. A fasiszta puccsal most éppen „a legkevésbé ukrán”, szélsőséges nacionalista, fasiszta szellemiségű nyugati régió (Galícia) próbálja ráerőltetni a maga „ukránságát” a nagy területű ország többi részére – így az Oroszországhoz nyelvileg, szellemiségében és érzelmileg is erősen kötődő, a szovjet hagyományokhoz leginkább ragaszkodó „Délkeletre” (Krím, Donbassz, illetve „Nagy-Novorosszija”) is.
vi XII. századi kijevi nagyfejedelem. Koronája olyan jelkép, mint nálunk a „Szentkorona”
vii A Donyec-medencében (Donbassz) is van egy Szverdlovszk nevű település. (Tehát nem az Urálban lévő városról van szó – amit egyébként 1991 után visszakereszteltek Jekatyerinburggá). Ha a nevezett település a junta kezén lenne, akkor – a kommunista /szovjet jelképekről szóló törvény értelmében – most át kellene keresztelni. Lista jelent meg már arról a 25 ukrajnai településről, amelyeknek a szovjet korszakra emlékeztető elnevezéseit meg kell változtatni. Nem is szólva az összes olyan utcanévről, amelyek bolsevikok, szovjet politikusok nevét viselték eddig.
viii A Nagy Honvédő Háború mellett a hátország hőseinek tetteit is elismerik: azokét, akik kiemelkedően helytálltak a hátország feladatainak megoldásában, a sokszor ember feletti munkában, a feszített tempójú termelésben.
(Írta: News-front.info Megjelent: 2015. máj. 04.)