16 évig volt Bécs és Budapest gyarmata Tiencsin belvárosának 108
hektáros területe. Bár a koncessziós zóna gazdaságilag semmit sem
lendített a Monarchia gazdaságán, tény: osztrák állampolgár volt az itt
élő első kínai köztársasági elnök, majd császárrá koronázott Jüan
Si-kaj.
Az 1896-ban kínai nagykövetnek kinevezett báró Moritz
Freiherr Czikann von Wahlborn (1847–1909) javasolta először, hogy az
Osztrák-Magyar Monarchia távol-keleti kereskedelmének megerősítése és
felfuttatása érdekében minél hamarabb alapítson kereskedelmi telepeket
Pekingben és a Sárga-tenger kínai partszakaszán. A Hofburg döntését
elősegítette, hogy Ce-hszi kínai császárnő hatalma megtartása érdekében
1860-tól évről évre kényszerűségből több önálló törvényhatósággal
felruházott koncessziós területet, százezres lakosú városrészeket
(Sanghaj, Tiencsin) adott át a külföldieknek.
A nyugati
kizsákmányolást és a „pökhendi fehér ördögöket” megunva azonban 1899
novemberében főleg paraszti rétegek kezdeményezésére polgárháború, majd
népfölkelés tört ki a Középső Birodalom északkeleti területén. A boxerek
nemcsak a mandzsu császárság megdöntését, hanem az európaiak és a
keresztények elűzését is célként tűzték ki maguk elé. Állampolgáraik és
külképviseleti szerveik védelmében a nagyhatalmak (Nagy Britannia,
Franciaország, Oroszország, Egyesült Államok, Németország,
Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország és Japán) 54 ezer fős hadsereget
küldtek az időközben a felkelők mellé állt Ce-hszi császári özvegy
fővárosát védő 170 ezres kínai és boxer hadsereg ellen.
Az egykori osztrák-magyar koncessziós terület Tiencsinben napjainkban. (Grafika: Falanszter.blog.hu)
Bécs négy páncélos cirkálóval (Zenta, Maria Theresia,
Elisabeth, Aspern) és 500 fős szárazföldi harcokban is jártas
tengerészkülönítménnyel vett részt a közelharcokban. A monarchia
tengerészei a Pejho (napjainkban Hajho) folyó torkolatánál lévő pejtangi
erőd szeptember 25-ei rohamánál vívták leghevesebb harcukat. Az
ütközetben a monarchia katonai kontingensének 36 százaléka elesett. A
halottak egyharmada magyar nemzetiségű volt. Az erődöt egyébként őseink
hősiesen bevették.
Nagy zűr kis Kínában
A kínai császári
udvar 1901. szeptember 7-én kötötte meg Pekingben a békét a nyolc nemzet
szövetségével. A szerződés értelme szerint az 1860-ban átadott
tiencsini és sanghaji francia és angol koncessziós területek nagyságát
Párizs és London mind a két nagyvárosban megduplázhatta, illetve
megtriplázhatta. A tengeri kijárattal rendelkező, ekkor még egymillió
lakosú Tiencsin város területének 60 százalékát felosztották egymás
között a harcokban részt vett államok.
Míg a Hajho folyó jobb
partján (nyugati oldal) alakult meg folyásiránynak megfelelően a japán, a
francia, az angol, illetve a német gyarmatok (városrészek), addig a
folyó bal partján (keleti oldal) kapott helyt az osztrák-magyar, az
olasz és az orosz koncesszió. Mivel már 1900 júliusában tudható volt,
hogy az amerikai és az angol zóna egyesülni fog, így kilencedik
nemzetként, de nyolcadik területbirtokosként a nagyhatalmak a fazékhoz,
pontosabban az orosz koncesszió mellé odaengedték a szintén
meggazdagodni kívánó semlegesnek tartott Belgiumot is.
Nyolc
Nemzet Szövetsége. Ballról jobbra haladva: Egyesült Királyság, Egyesült
Államok, Oroszország, Brit-India, Németország, Franciaország,
Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország, Japán (Fotó: ns06.com)
Az Osztrák-Magyar Monarchia a félig-meddig Belvárosként működő
Hebej városrész délnyugati, csúcsára állított háromszögre hasonlító
kerületét kapta meg. A 108 hektáros zóna semmilyen európai építészeti
városszerkezettel nem rendelkezett. Az európai nagyságot és stílust
sugárzó nagyobb méretű angol és francia negyedekkel szemben az
osztrák-magyar gyarmat sűrűn lakott, alacsony magasságú favázas, mázas
cserepekkel fedett régi hutongokból állt, amiket szűk, kacskaringós és
saras sikátorok választottak el egymástól.
A terület keleti
oldalán ráadásul több mocsaras terület is akadályozta az urbanisztikai
elképzeléseket és gyarmati fejlesztéseket. Ennek ellenére a terület
gazdaságilag ígéretesebb falatnak ígérkezett, mint a többi nemzet
zónája, hiszen a szomszédos olasz negyeddel közösen - kerülőút nélkül-,
csak a magyar koncesszión keresztül lehetett megközelíteni Tiencsin
orosz negyedének északnyugati szélében álló Keleti pályaudvarát a folyón
túlról érkező kínaiak által lakott Tatárvárosból.
Az 1901
szeptemberében kinevezett Karl Bernauer főkonzul rögvest munkához
látott. Mivel a terület sem gazdaságilag, sem jogilag, sem katonailag
nem függött a Csing-dinasztia vezette császári Kínától, így bevezették a
Duna-menti monarchia pénzügyi, erkölcsi- és belügyi rendszerét. (A
többi állam hasonlóan cselekedett.) Az itt élő kínaiak bár nem kapták
meg az osztrák (vagy a magyar) állampolgárságot, de az adózás
szempontjából lakhely bejelentési kötelezettségük volt. (Az 1906-os
népszámlálás szerint az osztrák- magyar zónában 25.744 fő kínai és 80
Kárpát-medencéből származó állampolgár élt).
Az Osztrák-Magyar koncessziós területe Tiencsinben (Grafika:Falanszter.blog.hu)
A rendvédelem fenntartása érdekében az Acurti Hugó
sorhajóhadnagy vezette 40 fős osztrák-magyar és horvát származású
katonaság mellé a főkonzul 70-80 kínaiból álló rendőrséget, úgynevezett
shimbót is verbuvált, akiket a gyarmatváros négy különböző pontján
felállított rendőrőrsön helyeztetett el. A 022tj.net honlap szerint a
rendőrség nem csak a közbiztonságért, hanem a Bécsnek és Budapestnek (a
konzulátusnak) beszedendő adó behajtásáért is felelt.
A gyarmat
gazdaságának fellendítése érdekében Beinao Er Zhu Jin nagykereskedőből
lett alkonzul vezetésével 1902 novemberében három nagy raktárból álló
kikötővel felszerelt vámszabadterületet is felállítottak az újonnan
kialakított Bécs utca felső részén (ma Pinganjie utca) és az Osztrák
rakpart (ma Keleti Hajho rakpart) között. A több mint öthektáros
vámszabadterület folyamatos üzemeltetéséért a hat kínai származású
hivatalnokból álló Városi Tanács felelt.
A vétójog és bírói
hatáskör természetesen a főkonzul és a katonai parancsnok kezében
maradt. (A 300 munkásnak és 32 matróznak munkát adó gabonaraktárak
melletti buddhista templomban alakították ki a k.u.k. Tiencsinben
állomásozó tengerészetének kaszárnyáját, a kórházat és a börtönt is.)
Karl Bernauer főkonzul irányítása mellett 1901-ben a lakosság
segítségével a terület déli részét teljesen lebontották, hogy helyére
széles, európai elvárásoknak is megfelelő utcaszerkezetet alakíthassanak
ki. (Az északi rész nem esett át ilyen nagyarányú beavatkozáson. Ott
csak az árvizek elkerülése miatt egyméteres feltöltésekre, és
macskakövezésekre került sor).
A Monarchia haditengerészei a Duna-menti állam kínai gyarmatán (Fotó: Vasárnapi Újság)
1901 végén az angolokkal karöltve elkezdték az osztrák-magyar
koncessziós terület közműhálózatának, vezetékes ivóvízellátásának
kiépítését is. 1902-re a zóna csaknem összes régi-új utcája
macskakövezett, csatornázott, kandeláberekkel kivilágított széles közút
lett. Az új utcaszerkezetű gyarmatot délről a Zára utca (ma Zijou utca)
keletről a Trieszt utca (ma Shengli út) és a Peking-Feng között
közlekedő vasút magas töltése választotta el a magyar zónánál kisebb
területű olasz koncessziótól.
A mocsarak lecsapolása után a
kerületet északon a Nan Jun Ho csatorna (Admiralitás csatorna, majd
feltöltése után napjainkban Shizilin sugárút), nyugaton pedig a Hajho
folyó választotta el a szomszédos városrészektől. Angol mérnökök
segítségével 1902-ben (más források szerint 1906-ban) elbontották a
Tatárváros és az osztrák-magyar koncessziós területet összekötő Hajho
folyón átívelő pontonhidat, hogy a helyére egy korszerű, öt pilonos
vasgerendából készült átkelőt építhessenek. (Sávoly Pál a francia és az
orosz koncesszió közé tervezett nyitható 97 méter hosszú hidat 1928-ban
tervezte.)
Az új híd a szintén az ebben az évben átadott
hivatalosan Ferenc József utcának, de a köznyelvben csak Osztrák utcának
nevezett (ma Jianguo utca) körútra futott rá. Ez az utca lett egyébként
a magyar koncessziós terület új ütőere. A belga East Gate Electric
Company társaság által 1902-ben elindított városi villamosközlekedés
egyik vonala ugyanis a Keleti pályaudvart a Szentpétervár, és a III.
Viktor Emánuel király körutakon át a Ferenc József utcán keresztül
vezették az új hídon át Tatárváros felé.
Az 1906-ban átadott Hajho folyón átívelő vashíd. A háttérben jobbra az Osztrák-Magyar Monarchia főkonzulátusi épületei (Fotó: 022tj.net)
Az infrastruktuális fejlesztéseknek köszönhetően az Osztrák
utca mentén alakult ki a koncessziós zóna új üzleti negyede. A korábban a
rakpart mentén átadott három raktár mellé többnyire egyszintes, a
monarchia építészetére jellemző eklektikus és historizáló stílusban
megépített balkonokkal tagolt középrizalitos házak épültek egészen az
olasz területig.
A takaros ingatlanokba nemcsak teapiacokat,
boltokat, áruházakat, éttermeket és kávéházakat üzemeltettek az ott
élők, hanem egy mozit is. (A francia, az angol és a német negyedekben ez
idő alatt fasorokkal szegélyezett öt-hatszintes bérházakat, valamint
Párizs, London és Berlin nagyságát és szépségét visszaidéző palotákat,
villákat és luxushoteleket adták át. A szomszédos olasz negyedben
ekkoriban már kaszinó, fórum, vásárcsarnok, európai szintű színház és
több piroslámpás ház is működött.)
A többi nemzet gyarmatához
képest szerényebb küllemű osztrák-magyar koncessziós területen épülő
ingatlanokat nem Bécs vagy Budapest finanszírozta, hanem az itt élő - a
vámszabadterület miatt meggazdagodó- kínai kereskedők és kézművesek.
Szuk Géza, a Ganz gyár főmérnöke talán pont emiatt panaszkodott 1904-ben
a Vasárnapi Újság hasábjain a „mi kis Khinánk” cikkében, hogy „nem
ártana, ha a többi nagyhatalom példájára mi is kihasználnék telepünket
kereskedelmi czélok előmozdítására.( …)
Míg az összes
nagyhatalmak a telepítvényeket csak bérlik a Khinaiaktól, addig a mi
telepítvényünk az osztrák-magyar monarkhia tulajdonát képezi, mi azt
elfoglaltuk; csakis a magántulajdon tekintetében történt megegyezés. Ha
ugyanis magánépületekre, vagy telkekre van szükség, azt nekünk ki kell
sajátítanunk s a kisajátítási összegek a házak fekvése szerint vannak
megállapítva. A nyilvános épületeket, templomokat egyszerűen elvettük,
ezek a mieink.”
A sárkány csókja: kínai hadurak kedvelt magyar városa
A főmérnök siránkozásának valamelyest ellentmond Tiencsin város
turisztikai honlapjának történelmi ismertetője. A site szerint az
osztrák-magyar koncessziós területen 1902-re már több osztrák építészeti
ízlésnek megfelelő villát is átadtak. A Budapest utcában például egy
komplett kis Rózsadomb épült fel egy év alatt, amit a mandzsu
császársággal elégedetlen, ezért a Duna-menti monarchia menedékjogát,
majd állampolgárságát élvező gazdag északi kínai hadurak építtettek és
finanszíroztak.
Ezeknek az épületeknek a többsége
középrizalitos, tetőteres emeletes családi ház volt, amelyeknek a
főhomlokzatát vagy hosszú lépcsőn megközelíthető három félköríves
záródású bejáraton, vagy az erkély alatt árkádokkal tagolt
kocsifelhajtókon lehetett megközelíteni. 1902-ben a Ferenc József utca
északi részén átadták a szintén egyemeletes verandával kibővített, ám
egy érdekes, semmilyen funkciót be nem töltő csonka toronnyal rendelkező
tiszti kaszinót is. Az épület anyagi hátterét nem a bécsi
Hadügyminisztérium, hanem a konzulátus gazdálkodta ki.
Az egykori tiencsini Budapest utcában kínai hadurak által épített villák napjainkban (Fotó: Panoramio.com)
Érdekes, hogy a magyarokon kívül zártkörű tiszti klubot a
németek és az angolok építettek csak fel a városban. (A japán megszállás
alatt egyébként a monarchia tiszti kaszinója Nagy Északi Hotel néven
menedéket biztosított a kémnek titulált Mej Lanfang pekingi
operacsillagnak.) 1907-től a városi hivatal elkezdte a születések,
házasságok és a halálozások anyakönyvezetését is. Két houtong épületben
megindult az általános iskolai oktatás, illetve egy harmadik épületben a
kétéves szakképző iskola is, ahol a matematika mellett a kötelező
nyelvoktatás nem a német vagy a magyar volt, hanem az angol.
Az
1908-ban új főkonzulnak megválasztott világhírű Erwin Ritter von Zach
sinológus új konzuli épületeket építtetett a monarchia tiencsini
birtokán, amit végre valahára Bécs finanszírozott. A két szomszédos
konzolos épületet a Ferenc József utca és az Osztrák rakpart
kereszteződésébe, a korábban átadott új híd tövében építették fel. Mind a
két villa csonkagúla tetőben végződő középrizalitos, halpikkely alakú
cserepekkel lefedett építmény volt. A kastélyszerű téglaépületek
főhomlokzatai nem a Haine folyóra, hanem észak felé néztek.
A
főkonzulátus épületei összesen 1200 négyzetméteresek voltak, a hozzájuk
csatolt diplomatakert területe pedig meghaladta a 7 hektárt! (Bécs
egyébként 1923-ban mind a két épületet eladta a kínai kormánynak, akik
az ingatlanokat továbbértékesítették Dun Ji Jin Zhai selyemkereskedőnek.
A gépkocsibejárók kialakítása érdekében ekkor alakították át teljesen
az épültek főhomlokzatát. A várost ért 1976-os földrengés során súlyosan
megrongálódott délebbre fekvő épületet lebontották, az északabbra fekvő
ingatlant kínai ízlés szerint „nyugatiasan” felújították. Az egykori
konzulátusban jelenleg egy étterem működik.)
Osztrák állampolgár volt Kína első elnöke
Az osztrák-magyar koncessziós terület talán legszebb épülete az Osztrák
rakparton 1918-ban átadott úgynevezett Jüan-épület volt, amit a Ce-hszi
császárnő hatalmának megdöntésében aktív szerepet vállaló Jüan Si-kaj
hadúr kezdett el Ausztria állampolgáraként építtetni 1908-ban.Az Alpok
villáira hajazó háromszintes 54 szobás villa tervét a Tiencsinben működő
Német-Brit Építészbizottság tagjai készítették el. A megrendelő
kérésére a mérnökök direkt nem alkalmazhatták a feng-shui elveit a
Hajho-parti 2089 négyzetméteres épület megtervezésénél.
Osztrák
állampolgárságot szerzett első kínai köztársasági elnök, majd császárrá
koronázott Jüan Si-kaj osztrák stílusú villája napjainkban (Fotó: Panoramio.com)
Az „L” alaprajzú épület középpontjában egy karcsú torony
osztotta ketté a neobarokk stílusú tetőteret, amit az időközben a Kínai
Köztársaság első elnökének kinevezett Jüan Si-kaj egy magánkórházzal és
egy emeleti sziklakerttel is kibővíttetett. (Érdekes momentum, hogy
Si-kaj akkor sem mondott le osztrák állampolgárságáról, amikor 1915-ben a
demokratikus eszméket megunva császárrá kiáltatta ki magát.) Talán a
pálfordulás következménye, hogy az császár az épület második emeletét
egy titkos vaslépcsővel összekötötte a pincével, hogy onnan a kert alatt
kiépített alagúton gyorsan elhagyhassa az épületet.
Hajho hej jó! Végjáték Duna-parti módra
Mivel a többi nagyhatalommal ellentétben Bécs és Budapest nem támogatta
anyagilag kínai koncesszióját, így az osztrák-magyar terület Tiencsin
leglassabban fejlődő gyarmatának számított. A kolónia kereskedelméből
befolyt pénzt így nem is utalták vissza a főkonzulok a Duna-medence
fővárosainak, hanem automatikusan a gyarmat-negyed fenntartására
fordították.
Problémát okozott az is, hogy a korábban jó
adottságú területnek gondolt vízparti kerületet a Sárga-tengerről a
Hajho folyóba bekanyarodó 1200-1400 tonna vízkiszorítású hajók a sekély
medermélység miatt, csak a francia koncesszió területéig tudtak
eljutni-, tovább, így a magyar negyedig már nem. Komolyabb méretű kikötő
így nem is épülhetett az Osztrák rakpart mentén. Szintén probléma volt,
hogy a dualista állam a többi nagyhatalommal ellentétben nem
rendelkezett jelentős kereskedelmi tengeri flottával – így az 1908-tól
1912-ig főkonzuli teendőket ellátó Miloslav Kobr, majd az 1917-ig
hivatalban lévő Hugo Schumpeter nem tudta elszállíttatni Európába az itt
felhalmozott terményeket.
A budai vár kupoláját utánzó lakópark (Fotó: Falanszter.blog.hu)
Tetézte a bajokat, hogy a magyar gyarmat fölött északra a
kínaiak több gyárat is felhúztak a frissen átadott Központi pályaudvaruk
környékén-, így a magyar területről szép lassan elindult a kínai
kivándorlás a szomszédos városrész felé. Az 1910-es népszámlálási adatok
szerint a kolónia lakossága négy év alatt 25.744 főről 14.946 főre
csökkent. A gazdasági egyensúlyt csak a kivándorlás miatt elnéptelenedő,
ezért a magyar koncessziós területet Tiencsin villakerületévé formáló
hadurak pénztárcája és építkezései mentették meg.
A mandzsu
Csing-dinasztia birodalom megdöntésére, majd a kerület lakójából eleinte
köztársasági elnökké, majd császárrá koronázott Jüan Si-kaj
megbuktatásában a magyar gyarmaton szerveződő hadurakból, kormányzókból
és politikusokból álló úgynevezett Ju Gong-osztály ugyanis jobban
preferálta Bécs és Budapest nyújtotta laza lehetőségeket, mint a
szigorúbb londonit, vagy párizsit.
Mivel 1917. augusztus 14-én
Peking hadüzenetet küldött Bécsnek, így az Osztrák-Magyar Monarchia
kínai gyarmatára mindenfajta ellenállás nélkül bemasírozhatott az ázsiai
ország hadserege. Peking ellenben a gazdasági válság elkerülése miatt
továbbüzemeltette a különleges jogkörrel rendelkező koncessziót.
Ausztria a tiencsini területet jogilag az 1919-es saint-germaini béke,
Magyarország pedig az 1920-as trianoni békediktátum során vesztette el.
Új Magyarország a Hajho-partján
Amire Bécs és Budapest 100 évvel ezelőtt csak álmodott, azt most
megépítette Peking. A rohamosan fejlődő kínai gazdaság következményeként
2005. július 20-án Tiencsinben kihirdették a Hajho folyó belvárosi
szakaszának teljes 15 év alatt elvégzendő revitalizációját, amely a
korábbi nyolc nemzet birtokolt koncessziós városrészekből 955 ezer
négyzetkilométernyit újított fel, bővített ki.
A hatóságok 615
épületet nyilvánítottak műemléknek. Mivel a történelmi viszontagságok
miatt pont a Belvárost elfoglaló egykori osztrák-magyar területen maradt
fent a legkevesebb műemlék, így a Városi Tanács úgy döntött, hogy egy
osztrák-magyaros hangulatú modern negyedet zsaluztat majd ki
rekordgyorsasággal. Az egykori Zára utca előtt egy 4700 négyzetméter
nagyságú hegedű alakú barokkosan nyírt lombokkal tagolt parkot
alakítottak ki a kínaiak, amely nem titkoltan a Hofburg kertjét próbálja
leutánozni kicsiben.
Az új osztrák stílusú katolikus templom a volt főkonzultus mellett (Fotó: Falanszter.blog.hu)
Itt kapott helyt egy három méter magas, az Erzsébet téri
szökőkútra erősen hajazó 14 méter széles díszkút, a Duna-menti
monarchiához valamilyen mód köthető két és fél méter magas zeneszerzők
(Beethoven, Strauss, Liszt, Bach és Haydn) szobrai, valamint az az
aranyozott kupolájú zenepavilon, ahol az előbb említett muzsikusok nótái
csengenek fel, ha leülünk a fedett lócára. Picivel arrébb a budai vár
II. világháború után kapott kupoláját lemásoló, kínaiasan elnagyolt és
aránytalan tümpanokat, balusztrádokat felvonultató
osztrákos-olaszos-magyaros folyóparti luxus-lakóparkja nyújtózkodik el.
Bármelyik alföldi falu ínyére lenne az az egyhajós római katolikus
templom, amit az egykori főkonzulátus mellett építettek fel az
hajdanvolt Ferenc József utca végében. Bár Tiencsinben egyre jobban
fogyatkozik a keresztények száma, a város az elnagyolt rokokós elemeket
magán hordozó templomot Magyarország egyik büszkeségének tartja. Hogy
Ausztria se maradjon szégyenben, az egykori főkonzulátus folyóparti
falszakaszára egy négy méter magas gipszből kivakolt Strauss domborművet
kapott. A hírek szerint a felújítás előtt álló tiszti kaszinó elé, egy
vágtázó huszárszobor kerül majd.
Jamik Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése