A varsói csata a történelem tükrében

A varsói csata néven ismert, lengyel győzelemmel végződő ellentámadás (hadművelet) az 1920-as szovjet-lengyel háború egyik ütközetsorozata volt, melynek fő eseményét 1920 augusztus 15.-ére teszik. Ez a katolikus egyház által Mária mennybemenetelének szentelt ünnepnap, Lengyelországban emellett a Lengyel Fegyveres Erők ünnepe.

Az 1920-as konfliktus előtt a szovjet kormány két alkalommal ajánlott - a háborút megelőzendő - béketervet a lengyeleknek, amit a lengyel vezetés elutasított. A lengyelek a béketerv elfogadása esetén 388 ezer km2-el nagyobb területhez jutottak volna, mint amit végül a háborút lezáró rigai egyezmény megítélt számukra. A szovjet vezetés egyezkedési terveinek oka a még le nem zárt fehérek és nyugati szövetségeseik ellen vívott háború volt, melyet oroszországi polgárháború néven ismerünk. A szovjet vezetés nem akart két fronton harcolni egyszerre. Mégis kénytelen volt, ugyanis a Pilsudski vezette lengyel állam 1920 április 24.-én támadást indított a Moszkva szövetségi rendszerébe betagolt Ukrán Szovjet Szocialista Népköztársaság ellen, azzal a céllal, hogy saját vezetése alatt egy egész Közép-kelet Európára kiterjedő hatalmi rendszert hozzon létre. Ezt lehet az ujjáéledő lengyel államszervezet soviniszta túlburjánzásának is tekinteni, Pilsudski többször is kijelentette, hogy „Egy nap majd Moszkvát is elfoglaljuk, és parancsot adok arra, hogy a Kreml falára felírják:Oroszul beszélni tilos!”

A háború váltakozó sikerekkel zajlott, a Vörös Hadsereg Kijev visszafoglalása után ellentámadásba ment át, és augusztus elején már csak 90 km választotta el az orosz csapatokat Varsótól. Miután bevették a lengyel fővárostól északkeleti irányba 25 km-re fekvő Radzymint, 10 km-re Varsó fölé nyomultak, és különösen heves harcok után a lengyel erők augusztus 15.-én visszaszorították az oroszokat. A háborúban ezután az oroszok a visszavonulás-harcfelvétel-visszavonulás taktikát alkalmazták. A szovjet vezetés rájött, hogy az orosz katonák harci morálja távol az anyaföldtől jelentősen csökken, ezért fokozatokban rendelte vissza a csapatokat a mai fehérorosz-lengyel határra. A lengyelek egy megkerülő támadással 1920 október 12.-én elfoglalták Minszket, azonban erőforrásaik annyira kimerültek, hogy nem vállalkoztak egy orosz télbe nyúló háború folytatására. Október 18.-án tűzszünet jött létre a felek között, majd 1921 március 18.-án Rigában békeszerződést kötöttek, melyben a lengyelek a saját tárgyalódelegációjukon belüli törésvonalak miatt érdekeiket nem tudták érvényre juttatni. Végül csak elenyésző töredékrészét kapták meg a háború előtt, annak elkerülése érdekében Moszkva által felajánlott területeknek.

Ezek a történelmi tények.

A lengyel-szovjet háborúnak azonban van egy másik oldala is, amiről minden nyugati történész szeret mélységesen hallgatni.

Az 1919-1920-as háborúban - az eddig feldolgozott adatok szerint - a fogságba esett mintegy 215 000 orosz katonából 160 000 került különböző hadifogoly táborokba. A többi katonát a lengyelek a fogságba esés helyszínén lemészárolták. A legkedveltebb módszer a legéppuskázás volt. A hadifogoly, vagy koncentrációs táborokba került katonák sem néztek sokkal jobb sors elé. Történészeti kutatások során feltárt dokumentumok támasztják alá, hogy a Pulawy, Strzalkowo, Tuchola és Dabie területein fekvő haláltáborokban a lengyel lovasság az orosz foglyokon gyakorolt. Ezeket a gyakorlatokat szó szerint kell érteni, mert a források olyan ”edzésekről” számolnak be mint pl. hogyan kell egyetlen szablyacsapással levágni egy embert. Rendszeresek voltak a szögesdróttal való megkorbácsolások, vagy az agyonverés. A foglyokról a megérkezés után leszedték az összes ruházatot, és akinek nem volt alsóneműje, az akár hónapokig is meztelenül maradt.

Az ebből a korszakból származó dokumentumok, melyek az akkori szovjet kormány hivatalos diplomáciai tiltakozásait is tartalmazzák az orosz hadifoglyokkal való embertelen bánásmóddal szemben, valamint szemtanúk beszámolói, nemzetközi szervezetek, katonai missziók leiratai, és egykorú lengyel újságcikkek, bőven alátámasztják ezeket a tényeket. Az 1919-es lengyel újságcikkek, és az azokat követő lengyelországi és külföldi tiltakozások miatt az akkori lengyel parlament kénytelen volt vizsgálatot elrendelni az ügyben, különben az antant hatalmak megvontak volna minden támogatást. A vizsgálóbizottságot 1920-ban, az oroszok elleni lengyel támadás előtt feloszlatták. A vizsgálat eredményeként hivatalosan annyit közöltek, hogy a „bizottság megállapítása szerint a hadifogoly táborokban az egészségügyi-higéniai körülmények elviselhetetlenek, a foglyok éheznek, és a katonai igazgatás felelős a kiugróan magas vérhas miatti halálozási arányért a foglyok körében. Mindemellett a lengyel belügyminiszer 1920 június 21.-én kelt. rendelete megtiltotta a megkorbácsolást és a szükségesen túli fizikai erőszak alkalmazását a foglyokkal szemben. A fogolyszállító vasúti útvonalak gyűjtőállomásain azonban a halálozási arány meredeken emelkedett, ezért a belügyminiszter 1920 december 8.-án nemzetközi nyomásra újabb vizsgálatot rendelt el, melynek eredményei arra késztették a lengyel katonai igazgatást, hogy csapataikat arra bátorítsák: ne ejtsenek foglyokat.

Akik életben maradtak - orosz katonák az 1921-es szabaduláskor

Ezek a tények az akkori kor legembertelenebb táborrendszerét tárják elénk. Mivel ebben a háborúban Lengyelország volt a támadó és kegyetlenebbik fél, és mert az emberiségre vonatkozó mechanikus törvények szerint kegyetlenségre kegyetlenség a válasz, nincs semmi meglepő abban, ahogy a Sztálin vezette Szovjetunió a legközelebbi alkalommal törlesztette ezt a számlát.

A jelenlegi lengyel kormány az odaküldött zsoldosokkal és nehéztüzérséggel nyakig benne van az orosz-ukrán határ mentén az oroszajkú lakosság elleni népirtássá elfajuló harci cselekményekben. A mostani lengyel döntés hátterében azonban az 1920-as támadással ellentétben, nem a lengyel nacionalizmus, vagy bolsevikellenesség az indíték, hanem a radikális atlantista érdekek gátlástalan kiszolgálása. Ebből a szemszögből nézve az 1920-as varsói csata, és az oroszellenes lengyel vezetés atlantista elemekkel kiegészített felvonulásának dicsőítése a mostani geopolitikai helyzetben nagyon nagy hiba. A politikában a hibákért pedig előbb vagy utóbb, de mindig fizetni kell.

Gergely deák

Részletes, történelmi hitelességű illusztrációkkal, képregényalbumként jelenik meg Erich Maria Remarque német író első világháborúról szóló remekműve, a Nyugaton a helyzet változatlan.

Az 1928-ban kiadott könyvet több mint ötven nyelvre fordították le, az utókor a huszadik század egyik legfontosabb háborúellenes remekműveként tartja számon. Most Peter Eickmeyer grafikus értelmezésében 70 nagyméretű és több mint 100 kisebb rajz eleveníti fel a regényt. A képek egy sötét, komor világot ábrázolnak fekete, hamuszürke és földszínű árnyalatokkal.

Remarque háborús sérültként már 1917/18-ban elkezdte írni könyvét egy kórházban, később azonban felhagyott vele, és csak 1927-ben vette elő újra a kéziratot, hogy befejezze művét - idézte fel Thomas Schneider, az íróról elnevezett osnabrücki békeközpont vezetője. Mint mondta, a regény nem önéletrajzi alapú, jóllehet első megjelenésekor ezt sugallták. Remarque akkoriban újságíró volt, ennek megfelelően számos forrást felhasznált a könyv megírásához.

Peter Eickmeyer is hasonló alapossággal dolgozott: képeinél történelmi hitelességre törekedett. Feleségével, Gaby von Borstellel külön utánajárt például annak, mikor váltotta fel a heggyel díszített porosz sisakot a hathatósabb védelmet nyújtó acélsisak. Grafikáin tudatosan utal híres háborús filmek motívumaira és képzőművészeti alkotásokra, például Pablo Picasso Guernicájára is.

A grafikus szerint csak véletlen egybeesés, hogy éppen az első világháború kitörésének 100. évfordulóján jelenik meg könyve. Mint mondta, már régóta akart készíteni egy képregényalbumot, Remarque művével pedig 2009 óta foglalkozik, részben lokálpatriótai indíttatásból, hiszen a világhírű író is Osnabrückből származott. A kötet a bielefeldi Splitter Kiadónál jelenik meg.

A képregényalbum a képregények egy típusa. Eredeti angol elnevezése, a graphic novel (rajzolt regény) arra utal, hogy az általa feldolgozott történet jóval hosszabb és összetettebb mint a más, füzetek formájában megjelenő képregényeké.

Várhegyi Kálmán gyűjtése

Napirendre kerülhet-e az erdélyi magyarság elszakadása Romániától?

A skótok szeptemberben szavaznak arról, hogy el kívánnak-e szakadni Nagy-Britanniától. Ez lesz az első függetlenségi referendum az EU-ban, ám számos más európai térségben is vannak erős függetlenségi mozgalmak, így sokan árgus szemekkel figyelik a skóciai szavazás eredményét.

A skóciai szavazás precedensértékű lehet Európa más nemzetei számára is.

Összeállítást készített a BBC azokról a történelmi térségekről, amelyek lakosságának legalább egy része örülne, ha lakóhelye elszakadna jelenlegi államától. A felsorolás első helyén a spanyolországi Katalónia szerepel, amelyet olyan nyugat-európai régiók követnek, amelyek függetlenségi törekvései többé-kevésbé ismertek.

Az Európai Unió keleti fele nem képviselteti magát markánsan a listán. Ebből a térségből egyetlen társadalmi csoport került fel a nyolcadik helyre: a Romániában élő magyarság, illetve a magyarok, „akik úgy gondolják, hogy Románia bizonyos nyugat részei őket illetik”. A függetlenné válással kapcsolatos esélylatolgatás tanulságos lehet.

Katalónia

Katalán tüntetők.

A mindenkori katalán regionális vezetés hosszú ideje viaskodik az egymást követő madridi kormányokkal a tartomány autonómiájának bővítése érdekében. Igényeik alapja az, hogy a katalánok nagy része szerint nyelvüket, kultúrájukat, identitásukat nem képviseli megfelelően a spanyol állam. A függetlenségi törekvések támogatottsága az elmúlt években, a spanyol gazdaság válsága nyomán erősödött fel.

Egyre többen gondolják úgy, hogy a központi kormány Katalónia túladóztatásából finanszírozza a szegényebb spanyol tartományokat. Eközben a hagyományosan baloldali függetlenségi törekvéseket jobb-közép politikai erők is felkarolták.

Figyelmeztető vétó

A katalán kormány november 9-re akar függetlenségi népszavazást kiírni, amit Madrid az alkotmányba ütközőnek, s ezért illegálisnak tart. A közvélemény-kutatások szerint a lakosság fele-fele arányban megosztott a kérdésben.

A skóciai referendum eredménye, mármint hogy az igenek vagy a nemek győznek-e, nem érdekli a katalánokat. Követendő mintának tartják azonban azt, ahogy a skót függetlenségi szavazást kiírták és demokratikus keretek között lebonyolítják.

Elemzők szerint kérdés, hogy a katalán regionális kormány csak taktikai eszközként akarja-e felhasználni a népszavazást a központi kormánnyal vívott harcában vagy kész végigvinni az ügyet, amelynek nyomán Madrid szankciókkal sújtaná a katalán helyi hatalmat. Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök jelezte, hogy ha Skócia független állammá válik, s mint ilyen kéri felvételét az EU-ba, akkor kormánya meg fogja vétózni ezt. Politológusok szerint ezzel a katalán szeparatistáknak akarja jelezni, mit kockáztatnak.

Baszkföld

Baszkföld függetlenségéért tüntetnek ezek a fiatalok.

Spanyolország baszk tartománya, akárcsak Katalónia, jelentős autonómiát élvez a hetvenes évektől kezdve. Önálló parlamentje, rendőrsége van, beleszól az oktatásba és saját adókat vet ki. A baszk függetlenség mellett szintén az önálló identitás és nyelv szól, továbbá egyes nacionalisták szerint Baszkföld egy része Franciaországban található.

A függetlenségi törekvésekre árnyékot vet az 50 évvel ezelőtt létrejött ETA terrorista szervezet több évtizedes tevékenysége. Az ETA ugyan 2011-ben a harc beszüntetését ígérte, ám Madrid azóta is követeli, hogy fegyverezze le tagjait. A baszk parlament 15 éve kéri, hogy írjanak ki referendumot a függetlenségről, amit a spanyol kormány és parlament elutasít.

A válást pártolók egyelőre figyelik, mire jutnak katalán és skót elvbarátaik. Egy helyi újságíró elmondása szerint sűrűn kérik arra a politikusok, hogy írjon a skóciai függetlenségi törekvésekről.

Flandria

A hollandul beszélő, Belgium északi részén élő flamandok, és a francia ajkú, déli vallonok válása korábban kevésbé volt éles kérdés, mint manapság. Maguk a flamand vezetők is csak arról beszéltek, hogy csak megreformálni akarják a belga államot, azaz nem akarják felszámolni azt. A függetlenség támogatottsága stabilan 10 százalék volt.

Az Új Flamand Szövetség nevű politikai párt, amely a kormányzati pozícióik ötödét birtokolja, célul tűzte ki a Flandria elszakadását. Ugyanakkor helyi politológusok felhívják a figyelmet arra, hogy főként a gazdasági és a szociális kérdésekre koncentrálnak, a függetlenség ügye csak a párt alkotmányában szerepel.

Emellett ez a politikai erő erősen egy emberre, karizmatikus vezetőjére épül. A belgák nem sokat törődnek az őszi skót népszavazással, bár a flamandok talán kicsit jobban odafigyelnek rá, mint a vallonok.

Padánia

Olaszország számos viszonylag gazdag és nagy népességű tartományát szeretik Padániaként emlegetni azok, akik leszakítanák ezt a részt az országról. A legfontosabb érvük az, hogy az idetartozó adófizetők nem kapják vissza a központi költségvetéstől azt, amit befizetnek, mivel adójukból a szegény déli országrészt támogatják. Emiatt szerintük az állam kizsákmányolja Olaszország északi részét.

A függetlenségi mozgalom az Északi Liga nevű, élesen bevándorlóellenes pártban találta meg politikai képviselőjét. Ez a párt, amely 1996-ban és 2008-ban érte el legnagyobb támogatottságát, szorgalmazza a befizetők nagyobb beleszólását az adók elosztásába.

Amikor azonban része volt a kormánykoalíciónak, semmit sem tudott elérni céljaiból. Emiatt a választók büntetik – a 2013-as parlamenti választáson csak a szavazatok 4 százalékát szerezte meg. Az Északi Liga legjobb napjaiban, a kilencvenes években hivatkozott a skót példára, ám az olaszok mostanában magasról tesznek Skóciára.

Veneto

Az észak-olasz Veneto tartomány – amelynek fővárosa Velence – önálló függetlenségi mozgalommal rendelkezik. Ennek tagjai ugyanazt kifogásolják, mint a többi északi tartomány hozzájuk hasonlóan gondolkodó lakója. A mozgalomnak lendületet adott az Északi Liga térvesztése.

Idén márciusban magukat „venéciaiaknak” nevező polgárok – akikhez csatlakozott a regionális kormány feje, Luca Zala is – Veneto Függetlensége néven szervezetet hoztak létre, amely kvázi népszavazást indított a függetlenségről. Az interneten, telefonon és az utcákon felállított, rögtönzött „szavazóhelyiségekben” lehetett voksolni. Az akció végén közölték, hogy 2,5 millió szavazat érkezett, amelyek 89 százaléka „igen” volt.

Helyi politológusok szerint meglepő, hogy a római kormány nem minősítette illegálisnak a voksolást, mivel az ellenkezik az olasz alkotmánnyal. Úgy tűnik, a Veneto-pártiaknak meg kell erősödniük ahhoz, hogy a fővárosban is komolyan vegyék őket.

Bretagne, Korzika

A két francia tartomány önállóságtudata erős, de jelenleg nem rendelkeznek számottevő függetlenségi mozgalommal. Az északnyugat-franciaországi Bretagne önálló nyelvvel, kultúrával, konyhával és zászlóval büszkélkedhet. A régió része Európa kelta szegélyének, a keltával és a walesivel rokon nyelvének használata éveken át tartó hanyatlás után az elmúlt években divatos lett. A politikai nacionalizmus gyenge, a helyi kulturális sajátosságok hangsúlyozását azonban támogatja a lakosság.

Franciaország szuverenitását Bretagne éledezésén túl a 330 ezer lakosú Korzika elszakadási törekvései veszélyeztethetik. A Földközi-tengeri sziget lakóinak életét a hetvenes évek közepétől évtizedeken át keserítette meg a politikai erőszak, amelynek részei voltak a szeparatista csoportok robbantgatásai is. Egy 2003-as népszavazáson, amelyet a párizsi kormány szervezett, hajszál híján elbukott az a kezdeményezés, hogy Korzika nagyobb hatalmi jogosítványokat kapjon.

Magyarok Romániában

Széles körben elterjedt felfogás a magyarok között, hogy Románia bizonyos nyugati részei őket illetik – tér rá a BBC összefoglalója a lehetséges európai függetlenségi törekvések felsorolásának utolsó elemére. A szocialista rendszer idején Romániában korlátozták a magyar nyelv használatát, 1989-ben egy magyar lelkipásztor tiltakozásait támogató mozgalom vezetett el a sztálinista rendszer bukásához. A romániai magyarok helyzete ugyan sokkal jobb lett ezt követően, ám Erdély Romániához kerülése az első világháború után továbbra is „nemzeti tragédia” a magyarok tudatában. Ebben a felfogásban osztoznak a jobb- és baloldaliak, illetve a liberálisok is, de az elmúlt tíz évben a jobboldali és szélsőjobboldali pártok átpolitizálták és kihasználják a nemzettudatnak ezt a részét – mondta a BBC-nek a zsidó Erin Marie Saltman, az extremizmusellenes Quillam Foundation Magyarországgal foglalkozó kutatója.

Beütne a skót igen

Bármerre jár valaki Magyarországon, mindenütt találkozhat a történelmi, Nagy-Magyarországot ábrázoló matricákkal, képekkel és térképekkel – tette hozzá. Tavaly több ezer magyar követelt autonómiát a Romániában élő magyaroknak. A jobb-közép budapesti kormány támogatja ezt a törekvést, míg Bukarest ellenzi, mert attól tart, hogy teljesítése a román állam széteséséhez vezethet.

Saltman szerint sem Magyarországon és sem Romániában nincsenek sokan, akik különösebben tudatában lennének a skót függetlenségi népszavazásnak, akik követnék az azzal kapcsolatos fejleményeket. Ez azonban egy csapásra gyökeresen megváltozhat.

Bíró Dalma összeállítása

Kegyelemdöfés - Súlyos csapás éri a borsodi és szabolcsi falvakat

Jelentős feszültségeket okoz a magyar mezőgazdaságban a tervezett támogatás-elvonás - jelentette ki a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) elnöke kedden Budapesten sajtótájékoztatón. Horváth Gábor, a szervezet főtitkára szerint az intézkedés kegyelemdöféssel ér fel az elmaradott északi megyék falvai számára. Nagy Tamás hozzátette: a területalapú támogatás  150 ezer euró feletti - elvonása főként azokat a gazdaságokat lehetetleníti el, amelyek végigcsinálták a rendszerváltás utáni nehéz éveket, stabilizálódtak és még most is gazdálkodnak. Emellett munkát adnak a településükön és a környéken élőknek a legális fehér gazdaságban, valamint a földbérleti díjakból jövedelmet biztosítanak a kárpótlási folyamatban érintett több 10 ezer embernek.

Emlékeztetett: a szóban forgó gazdaságoknak a bevételei nem ellensúlyozzák a tervezett elvonásokat. A rendelet alkotói és az érintettek között koncepcionális különbség van a magyar mezőgazdaság további fejlődési irányát tekintve - mondta.

A tájékoztatón az 1200 hektár felett gazdálkodókat érintő forráselvonás hatásairól Rácz László, a Prügyi Mezőgazdasági Zrt. elnök-igazgatója többek között azt mondta: az általa képviselt cégnek, amely 2326 hektáron gazdálkodik és ezt a területet 2627 embertől bérli, évente 120 millió forint veszteséget okoz a földalapú támogatási forrás tervezett elvonása.

Pataki László, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mezőgazdasági Érdekvédelmi Szövetség elnöke az elvonás munkanélküliséget növelő hatásait emelte ki. Jelezte, hogy az encsi térségben - ahol az ő gazdasága működik - átlagosan 30 százalékos a munkanélküliség, de van olyan település is a megyében, ahol ez 100 százalékos.

Nagy Tamás annak a véleményének adott hangot, hogy a mostani tervezett intézkedés nem az oligarchákat érinti, hanem azokat a gazdálkodókat, amelyek a vidék eltartó képességéhez jelentősen hozzájárulnak.

Horváth Gábor, a MOSZ főtitkára a Magyar Nemzetnek arról beszélt, hogy az intézkedés kegyelemdöféssel ér fel az elmaradott északi megyék falvai számára. A főtitkár a lapnak elmondta: ezeken a területeken az átlagnál rosszabb földeken kénytelenek gazdálkodni a termelők. Nagy részük jelentős állatállományt tart fenn, és csak a növény- és állattenyésztés együttes biztosításával képesek szolid jövedelem mellett működtetni gazdaságukat. Kiemelte, ezekben a falvakban szinte kizárólag ők az egyedüli legális foglalkoztatók, ezek a vállalkozások adják a működési területükön lévő falvak adóbevételének nem ritkán száz százalékát. A pénzmegvonás Borsod-Abaúj-Zemplén, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében különösen súlyos problémákat okozhat – mutatott rá a MOSZ főtitkára. Miután a földek bérleti szerződése tíz-húsz évre szól, előreláthatóan a dolgozóktól kell megválniuk. Ez a fenntartott állatállomány csökkentésével is járhat. Mindez jelentős foglalkoztatási gondokat okozhat azokban a régiókban, ahol egyébként is nagyon sok az álláskereső - tette hozzá.

Hírfigyelő Szolgálat

"Vegyetek tüzelőt, szenet, halmozzatok fel élelmiszert" - közeleg a tél, és Ukrajna nincs felkészülve

A nyugati országok által szervezett fegyveres puccsal hatalomra juttatott kijevi kormány megszavazta, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok részére értékesítik az ország gázvezeték-hálózatát. A törvényjavaslat sokadszori próbálkozásra ment át, valahogy sikerült megvenniük - vagy megfélemlíteniük - még néhány képviselőt és a szükséges szavazatoknál kettővel többen szavaztak az ország gáz-infrastruktúrájának kiárusítására. A beiktatott törvény engedélyezi, hogy az európai és amerikai vállalatok részesedést szerezzenek az energiaszektorban.

Nyikolaj Rudovszkij független képviselő a törvény megszavaztatását követően elkeseredett üzenetet fogalmazott meg az ukrán nép felé. A képviselő kifejtette, hogy az új törvény olyan helyzetet teremt, hogy a konfliktus elmérgesedése miatt a közelgő fűtési szezonban az ország egésze fűtés nélkül maradhat. Rudovszkij emlékeztetett, hogy Ukrajna jelenleg semmilyen gáztartalékkal nem rendelkezik, és a nyugati érdekeltségek 49%-os részesedés-szerzése ilyen rövid idő alatt csak annyira lesz elég, hogy Ukrajna orosz gázhoz ne juthasson, viszont az ország gázellátását nem tudják megoldani már a fűtési szezon előtt.

A képviselő felszólította az ukrán lakosságot, hogy aki csak teheti, halmozzon fel tüzelőfát és/vagy szenet a teljes fűtési szezonra, mert a gáztranzit-rendszer "reformjának" megkezdése azt jelenti, hogy minden remény elszállt a téli fűtés állami gázellátással megoldására. "A képviselők tényleg nem értik, hogy egy egész telet kell átvészelnünk fűtés nélkül?" Rudovszkij ugyanakkor azt is elmondta, hogy a képviselők valószínűleg nem saját jószántukból szavazták meg a törvényt.

A törvényjavaslatot Arszenij Jacenjuk terjesztette be, és elsőre ellenezte a képviselők többsége, annyira, hogy nem is voltak hajlandók napirendre tűzni a megtárgyalását. Július 24-én egyszer már leszavazták a törvényt, majd Jacenjuk bejelentette lemondását. Azt követően Jacenjuk visszalépését az országgyűlés nem fogadta el, és az általa előterjesztett törvényt is megszavazták, ami enyhén szólva is gyanús fordulat, mivel az éles váltást semmilyen vita nem előzte meg.

Rudovszkij azt is elmondta, hogy a törvény megtárgyalásakor rengeteg képviselő fel akart szólalni a javaslat ellen, de az ő mikrofonjaikat Turcsinov elnémította. Maga Rudovszkij is felszólalt volna, annyit sikerült mondania, hogy "mostanra egy köbméter gázt sem kapunk Oroszországból, ez a törvény kiárusítja a szállítási rendszert az amerikaiaknak" - majd ezen a ponton Turcsinov elnémította a mikrofont.

A nyugati fegyveres puccs eredményeként hatalomba tett Turcsinov azzal vádolta meg a képviselőt, hogy az orosz érdekekért lobbizik. Pedig egy szomszédos országból energiához jutni jobban garantálja egy ország stabilitását, mint a világ túlsó felén lévő idegen nagyhatalomtól, ami a szomszédos ország elleni fegyveres konfliktus ütközőzónájaként használná Ukrajnát.

Rudovszkij felszólította az ukrán népet, hogy írjanak petíciókat a kormány számára, szólítsák fel a kormányt a törvény visszavonására, - utólag ne mondhassák, hogy a nép nem ellenezte ezt a döntést.

Miközben a kijevi kormány már bejelentette, hogy télen nem lesz fűtés és a gáz spórolása miatt egyre több városban kapcsolják el a melegvizet, Kijevben tömegesen kezdték el az emberek meghirdetni otthonaikat. Az eladó lakások száma megsokszorozódott, rengetegen költöznek vidékre és elkezdtek felértékelődni azok az ingatlanok, melyek elhagyatott falvakban találhatók és fafűtésen felül háztáji élelmiszertermeléshez elég területtel rendelkeznek. A városi lakosság még a tél beállta előtt tömegesen költözik vidékre, mert úgy tűnik, az illegitim kormány kudarcot vallott és tömeges fagyhalál vár azokra, akik a városokban várják, hogy a kormány majd megoldja a problémákat.

http://www.hidfo.net/2014/08/15/vegyetek-tuzelot-szenet-halmozzatok-fel-elelmiszert-kozeleg-tel-es-ukrajna-nincs

Szabotálni akarták az orosz segélyszállítmányt

Az előző cikkünkben említett 280 kamionból álló orosz segélyszállítmányt szabotálni akarta az Ukrán Nemzeti Gárda. A szabotőrköket elfogták a Luganszki Milícia katonái. A milícia jelentése szerint a szabotőr csapatnál három gránátvetőt, hét aknát és egyéb fegyvereket találtak. A kihallgatás folyamán a szabotőrök elmondták, hogy az ő csapatuknak Komissarovka faluba vezető úton kellett volna robbantaniuk és tüzet nyitniuk a segélyszállítmányra. Az elfogottak szerint összesen hét szabotőr csoportot indítottak, ebből azóta a milícia már hármat elfogott.

Moszkva reagált a történtekre, szerintük "...megdöbbentő, hogy vannak olyanok, akik még segélyszállítmányokat is megtámadnának. Ezeknek az embereknek vállaniuk kell majd a felelősséget a későbbiekben." Moszkva reméli, hogy az ENSZ kiemelt figyelemmel kíséri a küldetést. A konvoj jelenleg az ukrán határon vesztegel, Kijev az ellenőrzésekre hivatkozva nem akarja továbbengedni őket.

http://www.hidfo.net/2014/08/15/szabotalni-akartak-az-orosz-segelyszallitmanyt

Sztyepanovkánál ismételten olyan katasztrofális buktába rohant bele Nyalókakirály latorhordája, hogy azt tanitani fogják.

Már harmadszor esett meg a briganti horda vezérkarával, hogy szinte ugyanabba a katlanba bemeneteltek! Józan ésszel fel nem fogható, hogy a Szaur-Mogil által uralt, és a milicia által körülvett területre két katasztrófa után miért vezényeltek oda harmadszor is – mindegy hogy milyen erőt!

A latorcsoport felszámolása után CSAK ROMMÁ LŐTT HARCKOCSIBÓL negyvenet számoltak össze a milicisták!

CSAK TANKBÓL NEGYVENET!

Önmagában a tűzcsapás mindössze ÖT PERCIG (!) tartott!

Több mint négyszáz lator hagyta ott a fogát!

Persze ez Valcmant és udvartartását nem hatotta meg. Ők újra feltöltik a darálót!

Meg nem erősitett hirek szerint a már kinyikkant, vagy vélhetőleg hamarosan a párájukat kilehelő bérgyilkosoktól a mobiltelefonjaikat összegyűjtik a “bajtársak”, és leadják.
Egy egész stáb foglalkozik a megnyugtató SMS-ek küldözgetésével!

https://balrad.wordpress.com/2014/08/15/20179/

Felszerelkezik a milicia!

A “Bazler” Csoport ma délelőtt rajtaütött Verhnyjja Krinyka mellett – Donyecktől nem messze – a valcmanisták egyik mit sem sejtő banditacsapatán.

A latrok, látva tucatnyi cimbora gyors kimúlását, megadták magukat. De nem ez volt a fő fogás!

A milicisták “csorgó nyállal” vetették magukat a megkaparintott technikára. Elrekvioráltak ugyanis Valcman zsoldosaitól egy 240mm-es nehéz, önjáró löveget, ami a katonai zsargonban “Tulipán” névre van keresztelve.

De zsákmányuk lett nyolc darab D-80-as löveg, három darab “Uragan” sorozatvető, és hihetetlen mennyiségű munició ezekhez a szerszámokhoz.

A lefegyverzett banditákat útnak inditották – néhány nagyobb lator kivételével – a szerzeményekkel meg bevonultak a bázisukra, és lelkesen tanulgatják a kezelésüket. Néhány nap múlva ezek a szerszámok már Nyalókakirály zsiványbandáit fogják kalapálni!

Az alábbi videon pedig a Donyecket ért egyik belövés eredményit nézhetik végi az erősebb idegzetűek.

https://balrad.wordpress.com/2014/08/15/felszerelkezik-a-milicia/