Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
A német Keresztényszociális Unió
ultimátumot adott Angela Merkelnek; kivonulnak a kormánykoalícióból,
ha a kancellár nem hajlandó felső keretet megszabni az évente
befogadott migránsok számára vonatkozóan.
A bajor párt vezetője, Horst Seehofer a DPA hírügynökségnek nyilatkozva egyértelműen kijelentette; a felső korlát megszabása előfeltétele annak, hogy a következő évben is része maradjanak a kormánykoalíciónak.
Seehofer kétszázezer főben határozta meg azt a számot, amennyi
migránst évente át lehet engedni a német határon, és azt mondta, ha ezt
Angela Merkel nem fogadja el, jövőre a CSU már nem lesz része a
kormánykoalíciónak.
Seehofer egyúttal megerősítette, hogy
amennyiben Merkel nem fogadja el ezt a feltételt, a CSU jövőre
függetlenül, ellenzéki pártként fog indulni a választásokon.
A bajor párt vezetője egyértelművé
tette, hogy semmilyen kompromisszumot nem fogadnak el ebben a
tekintetben, és ez a felső korlát azt a szerepet töltené be, hogy csak
azokat engedjék be az országba, akik segítségre szorulnak és a háború
elől menekülnek.
Szíria elnöke, Bassár el Aszad a
Russia Today hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta, hogy a nyugati
országok minden egyes Szíriába küldött segélyszállítmányt
terrorszervezetnek küldtek.
Decemberben az Európai Unió külügyi és
biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini kijelentette, hogy
uniós tagállamok nagy mennyiségű humanitárius szállítmányt juttattak
Szíriába. Az ország elnöke, Bassár el Aszad azonban a Russia Todaynek
adott interjú során beszámolt a tényekről; ezeket a humanitárius
szállítmányokat a nyugati országok kifejezetten a terrorszervezetekhez
juttatják el, a szíriai emberek sorsa pedig nem érdekli őket.
Aszad azt mondta, a nyugati országok
egyetlen alkalommal sem segítettek a szíriaiaknak olyan helyzetben,
amikor a terrorszervezetek ostrom alá vettek egy várost – emiatt ma is
vannak olyan városok, melyeket külföldi fegyveresek ostrom alatt
tartanak. Ezek a csoportok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a
szíriaiaknak küldött étel, víz, a humanitárius szállítmányok ne
jussanak el az emberekhez.
A szíriai államfő elmondása szerint az
európai vezetők egy konstans hazugságot ismételgetnek, hogy az emberek
azt gondolják róluk, ők segítő szándékkal tevékenykednek a háború által
sújtott országokban – de Aszad szerint ezeket a hazugságokat „ma már
senki nem hiszi el”.
Szíriában 2011-ben kezdődött hibrid háborús
kormánydöntési kísérlet, melynek során a nyugati országok egy
Oroszországgal jó kapcsolatokat ápoló, ám demokratikusan választott
kormányt próbáltak megdönteni. Az országba beszivárgó külföldi zsoldosok
évek óta fegyveres harcot folytatnak az államhatalom ellen. A nyugati
országok ezeket a csoportokat „mérsékelt ellenzéknek” nevezik, a
külföldi fegyveresek által vívott háborút pedig Szíria belső
konfliktusaként próbálják bemutatni. http://www.hidfo.ru/2016/12/minden-nyugati-segelyszallitmanyt-a-terroristaknak-kuldtek/
Az orosz különleges műveleti erők, a Specnaz harcosai Szíriában
Számos katonai szakértő, beleértve a külföldieket is, azon a véleményen vannak, hogy a szíriai kormánycsapatok és szövetségeseinek katonai sikerei Aleppóban jórészt annak köszönhetők, hogy az orosz különleges haderő, a Specnaz egységei is bekapcsolódtak a harcokba.
Először is a szakértők úgy vélik, hogy a szíriai és az orosz légierő rendkívül pontos légitámadásai nem valósulhattak volna meg ilyen hatékonysággal, – az ellenséges vonalak mögött tevékenykedő felderítők és légi megfigyelők aprólékos munkája nélkül. A szíriai hadsereg (minden harci tapasztalata ellenére), nem képes az ilyen jellegű részletes felderítési, légimegfigyelői és célmeghatározói munkára, – erre csakis az orosz különleges erők egységei képesek. Így tudták megvalósítani a szinte sebészeti pontosságú légitámadásokat, melyek a dzsihádistáknak rendkívül nagy károkat okoztak.
Másodszor pedig; Aleppo keleti felének ostroma alatt nemhiába volt tele a közösségi média a terroristák panaszkodásaival, hogy ismeretlen fegyveresek megölték a terrorista csoportok hírhedt vezetőit, a legkülönfélébb módokon;
Például mesterlövészek lőtték ki többüket, – messzehordó, nagy kaliberű, éjszakai infra távcsővel felszerelt mesterlövész puskával, – míg más bandita parancsnokok a ‘precíziós, irányított lövedékek’ hajszálpontos találataiban vesztették életüket, miközben mobiltelefonáltak, vagy műholdas távközlési eszközöket használtak.
Az Orosz Specnaz tevékenysége ezekben az esetekben is nyilvánvalóan felismehető, hiszen más egységek nem lennének képesek az ilyenfajta úgynevezett ‘technikai semlegesítésre.’
Sőt, már a hivatalos források is, például az Orosz Védelmi Minisztérium, ha vonakodva bár, de megerősítette, hogy vannak Orosz Specnaz alakulatok Szíriában, akik aktívan megosztják a tapasztalataikat szíriai kollégáikkal. A legtapasztaltabb tisztek dolgoznak a Szíriai Arab Köztársaság különleges egységeinek parancsnokai mellett.
A. Dvornikov vezérezredes, az egyik Szíriában szolgáló orosz különleges egység parancsnoka egy interjúban kijelentette; “Az Orosz Különleges Műveleti Erők egységei működnek Szíria területén. Feladatuk; hogy a pontos orosz légicsapások elvégzéséhez célmeghatározást végezzenek a támadó gépeink számára, mélyen az ellenséges vonalak mögött, – valamint egyéb, más speciális feladatokat teljesítsenek.”
Az orosz Specnaz katonai tanácsadói Aleppóban, december elején
Az orosz különleges műveleti erők, a Specnaz harcosai Szíriában
Az orosz különleges műveleti erők, a Specnaz harcosai Szíriában
Az alábbi videó felvételein pedig, a precíziós orosz és a szíriai légicsapások láthatók Aleppóban, ahol rakéták pontosan elérik a kijelölt célokat; a fegyveres dzsihádista csoportokat és járműveiket, – elkerülvén azt, hogy jelentős károkat okozzanak a városi infrastruktúrában.
Ezen pedig láthatjuk: Így harcol a Specnaz Aleppóban
Csak a rend kedvéért, – a ruszofóbiás közmédia figyelmébe: Ki és mit bombáz Szíriában? (Nem mi írtuk, s nem is az oroszok).
Február 17./Blikk.hu: “Halálos légitámadás! Civileket bombázott Amerika Szíriában”
“Saddádi – A támadások célpontja az Iszlám Állam (IÁ) logisztikai központjának számító észak-szíriai Saddádi település volt.
A nemzetközi koalíció légitámadásaiban 15 civil vesztette életét, huszan pedig megsebesültek. Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) szerint az áldozatok száma még tovább nőhet…”
Július 29./444.hu: “28 civilt bombáztak le ‘véletlenül’ Szíriában”
“Legalább negyven ember, köztük 28 civil vesztette életét az amerikaiak vezette szövetségesek egyik szíriai légicsapásában, jelentette az Emberi Jogok Szíriai Központja (OSDH) nevű, londoni központú civil szervezet…
Az OSDH jelentése szerint a szövetséges gépek az ISIS állásait bombázták Aleppó tartományban, az ISIS egyik fellegvárának számító Manbídzstól húsz kilométerre. A legalább negyven halott közül 13-at még nem azonosítottak, így nem tudni, hogy ők fegyveresek vagy civilek voltak. A légicsapásban hét gyerek is életét vesztette… (Via MTI)”
Szeptember 18./Index.hu: “Mélyponton az amerikai-orosz viszony a téves szíriai bombázás után”
“Miután az amerikai légierő elismerte, hogy szombaton tévedésből Aszad katonáit bombázták le az Iszlám Állam egységei helyett, fagypont-közelbe jutottak az egyébként is rossz kapcsolatok az Egyesült Államok és Oroszország között. A lehető legrosszabbkor: most nagyon kétséges lett a tűzszünet és a közös katonai fellépés jövője.
Legalább 62 szíriai katona halt meg az amerikai légicsapásban Deir al-Zournál szombaton, amikor az amerikaiak az Aszad kormányzata iránt hűséges állami hadsereg alakulatait vette célba az Iszlám Állam helyett. A tragikus tévedést az Egyesült Államok már hivatalosan is elismerte, és azt hangsúlyozzák, hogy a bombázást azonnal beszüntették, amikor az oroszok közölték velük, hogy rossz célpontot választottak…
A támadásnak az első jelentésekben foglaltaknál több áldozata is lehet: a Syrian Observatory for Human Rights nevű civil szervezet szerint minimum 90 szír katona halt meg az elhibázott amerikai akcióban.”
***
Szabad Riport: Tehát a sok brutális nyugati “tévedés” ismeretében talán jobban érthető, miért is fontos a hajszálpontos célmeghatározást végző Specnaz féle felderítők jelenléte a szíriai frontokon. – Amely pontos felderítés a jelek szerint, kizárólag csak az oroszoknál működik.
Legfrissebb: december 14-15.
Aleppo szabad! A szíriai hivatalos jelentések azt írják, hogy a város felszabadítása majdnem teljesen megtörtént, s Assad elnök gratulált a győzteseknek. – Bár a győzelem még nem teljes. A város keleti felében még néhány elszigetelt ellenállási gócot fel kell számolnia a szíriai kormánycsapatoknak és a velük szövetséges erőknek.
Ez pedig azért rendkívül nehéz, mert a dzsihádisták változatlanul élő pajzsként használják a város civil lakosságát. Valamint az evakuált civilek között megbújva igyekeznek elmenekülni.
Hogy
ezt a lázadást aztán leverik-e vagy sem, az egy másik történet.
Ausztriában egyelőre sikerült késleltetni. Olaszországban nem tudták
leverni, Amerikában nem tudták leverni. Jövőre választások lesznek
Németországban, Hollandiában, Franciaországban. Sok minden történhet.
Interjú.
„A Politico szerint a jövő év Soros éve lesz.
Nem
az övé lesz, hanem róla fog szólni; a kettő nem ugyanaz. Mert mi a
logikus válasz a kialakult helyzetre? Minden országban azon lesznek,
hogy Sorost kiszorítsák. Ezt már most lehet érzékelni Európában.
Felderítik, honnan jöttek a pénzek, milyen titkosszolgálati
összefüggések vannak, milyen NGO-k milyen érdekeket képviselnek. A
következő év Soros és az általa szimbolizált erők kiszorításáról fog
szólni. Ilyen értelemben tehát a Politico jóslata indokolt. (...)
Nem arról van szó, mintha mindenhol egy lázadás törne ki ezzel a status quóval szemben?
De
igen. Meggyőződésem, hogy 2017 a lázadás éve lesz. Hogy ezt a lázadást
aztán leverik-e vagy sem, az egy másik történet. Ausztriában egyelőre
sikerült késleltetni. Olaszországban nem tudták leverni, Amerikában nem
tudták leverni. Jövőre választások lesznek Németországban,
Hollandiában, Franciaországban. Sok minden történhet. Az alapkérdéseket
tekintve két lázadás történik egyszerre. Van egyfelől egy lázadás a
középosztály részéről. Ennek világgazdasági gyökere van. Amerikában
szerintem a középosztály lázadását láttuk, ezért vesztett a Clinton
klán. A Brexit is erről szólt. És a legfrissebb elemzések azt mutatják,
hogy valami hasonló megy végbe Franciaországban is: a magukra
hagyottak, a kiszolgáltatottak keresik a kiutat, és ez a
magárahagyatottság válik politikai szavazattá. És van egy nemzeti
típusú lázadás is. Az Európai Egyesült Államok hívei most éppen
lopakodva csorbítják az egyes nemzetek szuverenitását a menekültügy
kérdésében. Hatáskör-átcsoportosításokat hajtanak végre a nemzetek
rovására. A nemzetek ez ellen lázadnak. Ez egy valóságos
szuverenitásküzdelem. S mindezt körbefonja a politikai korrektség, az
elszigetelés, a megbélyegzés elleni szellemi lázadás. Ez a lázadás
2016-ban elkezdődött, jövőre még inkább kiteljesedik, ezért mondom,
hogy 2017 a lázadás éve lesz.
Hogy lehet lázadni kormányról? Nincs itt ellentmondás?
Nem
a kormány lázad, hanem az emberek, és mi azt képviseljük, amit az
emberek akarnak. Ez a mi politikai genomunk. Szabadságharcos nép
vagyunk. Erejével visszaélő, elnyomásra jelentkező hatalmasság van épp
elég. Itt vannak a nagy konszernek, amelyek extraprofitot akarnak, és ez
nem esik egybe a magyar emberek érdekeivel. Itt vannak az európai
intézmények, amelyek hatásköröket akarnak elvonni. Itt vannak ezek a
szabadkereskedelmi szerződések, amelyek összességében akár lehetnének
jók is nekünk, de részleteikben mégis rosszak. Minket nem zavar az
elitellenes hangulat, sőt! Természetes, hogy szembemenjünk bármilyen
nagyokossal. És ha nem csontosodunk bele a kormányzás karosszékeibe,
akkor meg fogjuk találni a közös hangot az emberekkel.
A sok győzelem és hatalom nem szállt a Fidesz fejébe?
A
Fidesz egy nagy néppárt, több tízezer fejet számlál. Nem látok bele
mindegyikbe. A siker olyan, mint a szesz; kinek jobban megárt, kinek
kevésbé. Nem mond igazat, aki tagadja. De ezt minden politikusnak
kezelnie kell, különben ugyanúgy jár, mint az alkohollal. Jön a durva
kijózanodás, másnaposság, fejfájás, és kint találhatja a cókmókját az
ajtó előtt.
Van korrupció?
A
rosszra való hajlam egyidős az emberrel, így a korrupció is. Ahogy
minden bűn ellen, a korrupció ellen is küzdünk. Ez sohasem kerül le a
napirendről. Igyekszik az ember olyan munkatársakat választani, akikben
megbízik, akikről feltételezi, hogy nem engednek a kísértésnek. A
korrupciót bizonyítani nehéz, korrupcióval vádolni annál könnyebb. Azt
bizonyítani, hogy a vád hamis, nem történt korrupció, gyakorlatilag
lehetetlen. Bizonyítékok híján vádolni bárkit is rágalmazás, ami
ugyanolyan bűn, mint a korrupció. Magyarországon negyven év diktatúra
volt, a ravaszkodás, a kiskapukeresés, a trükközés, a pult alatti
ügyeskedés az élet részévé vált. A másik csúnya öröksége annak a
korszaknak az irigység, mint alapállás. Az a mentalitás, hogyha valaki
sikeres, az csak gyanús lehet. Ez a hozzáállás csak lefelé vihet
mindenkit, és lefelé viszi az egész országot. Egymás sikerének örülni
kell, az visz felfelé visz. (...)
Mi lesz az országgal tíz év múlva?
Erősebbek
leszünk és gazdagabbak. Nem kell ezt túlbonyolítani. Rajtunk múlik.
Rajtunk, magyarokon, senki máson. Először is azon, hogy mire tartjuk
magunkat. Hiszünk-e Magyarországban és a magyarságunk erejében?
Hiszünk-e egymásban? Örülünk egymás sikereinek, vagy inkább irigykedünk,
és egymás ellen áskálódunk? Ha hiszünk Magyarországban, a magyar
emberekben, egymásban, akkor szép jövő előtt állunk. Egy összetartó,
erős nemzet kell, amelyik kiáll magáért, nem hagyja magát, nem
hunyászkodik meg senki előtt, és végigmegy az úton, amin elindultunk.
Sok múlik azon is, hogy mit adunk át a következő nemzedékeknek. Egy
ország mindig olyanná lesz, amilyenné a gyerekeinket neveljük. Ha jó
példát mutatunk nekik, ha őket is arra neveljük, hogy ne a könnyebb utat
keressék, hanem a saját utat akkor is, amikor nehezebbnek tűnik, akkor
az ország újra naggyá lehet. Mit üzen Amerika? Tegyük naggyá újra
Magyarországot!”
Miután
az Európai Unió éveken át üres ígéretekkel hitegette Moldovát, az
ország inkább kelet felé fordul; az újonnan beiktatott elnök, Igor
Dodon szorosabb kapcsolatokat akar kiépíteni Moszkvával, hogy gyors
ütemben javítsa az életkörülményeket Európa legszegényebb országában.
November 14-én a szocialisták vezetője,
Igor Dodon nyerte Moldovában az elnökválasztást, a szavazatok 52%-ának
megszerzésével. Szimbolikus lépés, hogy elnökként Dodon első látogatása
Moszkvába vezet; azt mutatja, hogy az EU ígéreteit Moldovában ma már
nem veszik komolyan, és az európai integrációra is inkább inzultusként
tekintenek.
Dodon megválasztását követően a Hufvudstadsbladet finn napilapnapnak igen élesen nyilatkozott:
„az
EU vereséget szenvedett ebben a régióban. Csak amiatt ámítottak minket
az uniós forrásokkal, mert nem akarták, hogy az oroszok jelen legyenek a
térségben. A pénzek nagy részét azonban ellopták.”
Moldova 2014-ben társulási egyezményt
írt alá az Európai Unióval, és akkor még a lakosság relatív többsége
támogatta ezt. A mérleg nyelve ma már más irányba billen: Dodon szerint
az Oroszországgal ápolt kapcsolatok helyreállítása szükséges ahhoz,
hogy elkerüljék a gazdasági összeomlást. Az államfő szerint Moldova
pénzügyileg jobb helyzetben lenne, ha az EU helyett az Eurázsiai
Gazdasági Unióhoz csatlakozna, ami egy Moszkva vezetésével létrehozott
vámunió.
Dodon most azt fontolgatja, hogy
felmondja az Európai Unióval kötött társulási egyezményt, amint a
parlamentben is elenyészik az EU-barát többség. Az országgyűlésben ma
még az atlantista politikusok vannak többségben, de a
közvélemény-kutatások szerint csak a lakosság 30%-a támogatja az
Európai Unióhoz közeledést – ez egy igen látványos visszaesés,
tekintve, hogy évekkel ezelőtt az ország mintegy 70%-a még EU-párti
volt.
Dodon szerint az EU egyértelművé tette,
hogy Moldova még 10-15 évig nem válhat az Európai Unió tagállamává. A
gazdasági problémákat azonban addig is kezelni kell; és – elmondása
szerint – a Brexit miatt ma az is kérdéses, hogy 10-15 év múlva lesz-e
még Európai Unió, vagy, hogy akkor épp milyen formában fog működni és
fogad-e még új tagállamokat.
Francois Hollande és Angela
Merkel nemsokára újra javasolni fogja, hogy az Európai Unió vezetői
hosszabbítsák meg az Oroszország elleni szankciókat. A gazdasági
korlátozásokról nem demokratikus úton döntenek, hanem a német vezető
ajánlását kell elfogadja minden európai ország.
Az európai vezetők 2014-ben hoztak gazdasági szankciókat Oroszország ellen, miután nyugatbarát hibrid háborús kormánydöntés
történt Ukrajnában. Az orosz többségi lakosságú területek nem ismerték
el az erőszakos úton hatalomra jutott nyugatbarát kormányt, ehelyett
népszavazást tartottak az elszakadásról és saját országgyűlési
választásokat írtak ki. A történtek után az Európai Unió azzal vádolta
Moszkvát, hogy beavatkozik az ukrán válságba. Erre hivatkozva különböző
gazdasági korlátozásokat hoztak, melyek célja az lett volna, hogy
rákényszerítse Oroszországot a nyugat-európai országok és az USA
politikai követeléseinek teljesítésére. A későbbiekben ezeket a
gazdasági korlátozásokat számos alkalommal meghosszabbították, minden
alkalommal érdemi vita nélkül.
Francois Hollande francia elnök és
Angela Merkel német kancellár nemsokára újra javasolni fogja a
szankciók meghosszabbítását, melyekről időközben kiderült, hogy
jelentős gazdasági károkat okoztak az európai országoknak. Miközben az
európai országok komolyan vették a Moszkva ellen hozott gazdasági
korlátozások betartását, az amerikai cégek átvették európai
vetélytársaik helyét az orosz piacon.
Az utóbbi hónapok során azon országok
vezető politikusai, melyek a szankciók közvetlen elszenvedői voltak,
egy új álláspontot kezdtek képviselni, mely szerint a szankciókat nem
szabad automatikusan meghosszabbítani, ehelyett érdemi vitát kellene
folytatni azok hatásáról – továbbá vizsgálni kellene, hogy
kifejtették-e az elvárt hatást, és milyen következményekkel jártak az
európai országok gazdaságára nézve.
Az Európai Unió Tanácsa és az
Európai Parlament politikai megállapodást kötött a grúz állampolgárok
vízumkötelességének eltörléséről.
2014 június 27-én a brüsszeli és grúz
vezetők aláírták az Európai Unió és Grúzia közti társulási egyezményt,
ami július 1-én hatályba lépett. A vízummentesség megadását március
9-én az Európai Bizottság kezdeményezte, miután az ország megfelelt az
ezzel szemben támasztott követelményeknek. Július 7-én az Európai
Parlament külügyi bizottsága szintén javasolta a vízummentesség
megadását Ukrajna, Grúzia és Koszovó számára. A folyamatot később
hátráltatták az Európai Parlament és a Tanács közt a vízummentesség
eltörlésének folyamatáról folytatott tárgyalások.
A beiktatást az Európai Parlament is
megszavazza azt megelőzően, hogy az Európai Unió Tanácsa elfogadná.
December 9-én a Ria Novosztyi hírügynökség arról számolt be, hogy a
vízummentesség megadásáról december 15-én fog szavazni az Európai
Parlament.