Hazajönni vagy maradni?
Mit jelent magyar diáknak lenni Londonban?
Hogy lehet oda kikerülni és ott helytállni?
Mennyi pénz kell hozzá?
Londonban tanuló magyar diákok meséltek
felvételiről, ami nincs, elköltözésről, nehézségekről, egy az
itthonitól sok mindenben különböző oktatási szemléletről és saját
kilátásaikról.
Londonban ma már több száz magyar fiatal
tanul. Számuk növekedésével párhuzamosan, az elődök által kitaposott
úton, egyre könnyebb bekerülni egy-egy jó egyetemre – legalábbis ma már
könnyű információkat szerezni a lehetőségekről, nehézségekről. Minden
brit felsőoktatási intézménynek van például magyar hallgatói
szervezete, amely szívesen ad tájékoztatást a leendő társaknak. Négy
különböző londoni egyetem magyar diákjával, a helyi magyar hallgatói
szervezetek vezetőivel beszélgettünk, mielőtt visszautaztak volna a
következő szemeszterre.
Azért persze pénz nélkül nehéz elkezdeni
a londoni tanulmányokat, súlyos fontokba kerül ugyanis a megélhetés. A
lakhatás (első évfolyamon általában a kollégium, később inkább a több
diák által bérelt lakás a jellemző), a közlekedés, az étel-ital
(mindenki saját magára főz, ez a legolcsóbb) és az egyéb költségek. Sok
helyen – éttermekben, kávézókban, boltokban – van viszont
diákkedvezmény.
Több egyetem rászorultsági alapon 3-3,5
ezer font vissza nem térítendő támogatást ad a megélhetés segítésére.
Akad olyan is, aki a különböző ösztöndíjakból például több mint 11 ezer
fontot(!) szed össze egy tanévben.
Felvételi vizsga általában nincs. Van
viszont vaskos – az általunk megkérdezett hallgatók egyetemein évente 9
ezer fontra (mintegy 3 millió forintra) rúgó – tandíj. Ez azonban nem
lehet akadály, mert minden uniós állampolgár jelentkezhet angol
diákhitelre. Ez nem egészen ugyanazt jelenti, mint az – állítólag az
angol rendszerről is másolt – magyar. Az angol állam által
meghitelezett tandíjat ugyanis csak akkor kell elkezdeni törleszteni, ha
a volt diák a munkaerő-piaci karrierjében elér egy bizonyos szintet
(körülbelül 24 ezer fontos fizetést, de ez szakmafüggő). És akkor is
csak a 24 ezer font fölötti sáv kilenc százalékát kell törlesztenie.
Ráadásul 20 év után elévül a hitel. Erre aspirálni persze igazi magyar
mentalitást tükröz...
A diákközösség kifejezetten jó
Londonban. „Van egy 50-60 fős magyar diáktársaság. Rendszeresen
összejárunk, valamelyikünknél kéthetente házibulit tartunk. Vannak új
barátok, jönnek külföldiek is. De van egy jó erős magyar mag. Nagy
biztonságot ad, hogy van, akit fel tudunk hívni a saját anyanyelvünkön,
ha bármi problémánk akad" - mondja egy kint tanuló diáklány.
A nem diák londoni magyar közösségekkel
viszont nem nagyon van kapcsolatuk. Úgy látják, „szigetekként” élnek
kint a magyarok, van számos ilyen Facebook-csoport, de valódi kapcsolat
nincs köztük. „Esetleg egy-egy Quimby vagy Kiscsillag-koncert és
hasonló nagy események hoznak össze több száz magyart egy helyre.”
Pedig sok honfitársunk van kint. „Ha elmegyünk egy kávézóba, étterembe,
McDonald's-ba, vigyázni kell, mit mondunk, mert mindenütt vannak
magyarok.”
A nagy kérdés az, hogyan képzelik a jövőt a kint tanuló magyar egyetemisták. Hazajönnek egyszer, vagy örökre kint maradnak?
Ez mindannyiuknak már most nagyon is
valós dilemma - mondja egy másik magyar fiú. Ő a következő 5-10 évét
inkább külföldön képzeli el. „Nem vagyok ellene, hogy hazajöjjek, de
kint több a lehetőség.”
Egy másik, mint mondja, ha
hazajön is, csak olyan helyre megy el dogozni, „ahonnan, ha bármilyen –
családi, munkahelyi, gazdasági, politikai – okból úgy döntök, könnyen
tovább tudok állni”. A lány nagyon örülne, ha olyan
lehetőségek várnák, amik miatt megérné hazajönnie. „Ráférne az
országra, hogy a külföldön tanult diákok hazajöjjenek, és behozzák azt a
nyitott szemléletet, amit kint megtanultak. Ehhez persze tömegesen
kellene hazajönni.”
Egy harmadik fiatalember is
bekapcsolódik, neki már kész tervei vannak. „Nem azon gondolkodom, hogy
Budapest vagy London, hanem hogy mit akarok csinálni. A testvéremmel
egy művészeti vállalkozást szeretnék beindítani. Lehet, hogy kint
egyszerűbb ezt megcsinálni, de nem zárom ki, hogy Budapestre tesszük a
székhelyünk.”
Összegzés;
Az aggasztó méreteket öltött kivándorlási hullámot mindenesetre nagyon szomorúan látják. Emlékeztetnek,
hogy Bulgáriában a 90-es években az értelmiség legjava ment ki
Nyugatra, és azóta sem tért haza. Nem maradt senki, aki az országot
tisztességesen tudta volna irányítani. És egyelőre nem lát most
Magyarországon olyan politikai-gazdasági trendeket, amik egy ehhez
hasonló forgatókönyv ellen hatnának.
„El kéne hitetni az emberekkel, hogy ha hazajönnek, akkor van perspektíva.
Sokan jönnének haza, ha látnák, hogy van miért.
Ez az, ami hiányzik. Itt egyelőre bezárulnak a lehetőségek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése