A nyilvánosságtól szigorúan elzárkózva ezen a hétvégén tartotta meg az
IMF és a Világbank a tavaszi ülését Washingtonban. Meglepő, hogy a
tanácskozásról alig kerültek ki lényegi részletek a nyilvánosság elé.
Még az olyan nagy pénzügyi média, mint a Financial Times vagy a Wall
Street Journal is úgy tudósítanak, mintha a washingtoni pénzelit pusztán
Görögországról tanácskozott volna.
Ez nem véletlen. Az ülés igazán fontos dokumentuma a Globális Pénzügyi
Stabilitás Jelentés, amely a globális pénzügyi rendszer alkimistáinak
bukásáról szóló kijózanító bizonyítvány. Az eddigi erőfeszítésekről tett
jelentés, hogy megakadályozzák az összeomlást, a lehető legrosszabb
bizonyítványt állítja ki magáról.
A jelentés megállapítja: a globális pénzügyi rendszerben lévő kockázatok
2014. októbere óta erősödtek és a pénzügyi rendszer olyan részeibe
fészkelték be magukat, ahol egyre nehezebben ismerhetők fel és
nehezebben lehet azokat leküzdeni. A fejlett gazdaságok egyrészt még
inkább függenek a mindenkori jegybank politikától és egyidejűleg a
globális alacsony-kamat politikájának nem kívánt mellékhatásainak
szorításába kerültek . Az alacsony olajár, az erős dollárral együtt,
mindenekelőtt a feltörekvő országokat helyezte nyomás alá. Ezért az
pénzügyi rendszereiket ellenállóbbá kell tenni, javasolja az IMF, hogy
leküzdjék a saját sebezhetőségüket.
A Görögország-válságra való szinte mániákusnak tűnő összpontosítás azt
mutatja, hogy a pénzügyi rendszer globális hálózata annyira összetetté
vált, hogy egy görög összeomlás az összes hivatalos állítás ellenére
nagyon is veszélyezteti a globális pénzügyi rendszert. Ugyanez
vonatkozik az Oroszország-válságra is. José Vinals, az IMF gazdasági
igazgatója, és a jelentés egyik vezető szerzője, blogjában kifejezetten
megemlíti az Oroszországban és Ukrajnában meglévő geopolitikai
feszültségeket, valamint azokat is, amelyek a Közel-Keleten, Afrika
részein és Görögországban is jelen vannak.
Különösen fenyegetőnek tűnik az eurózóna helyzete. Az IMF megállapítja,
hogy az eurózóna bankjai egy 900 milliárd eurónyi rossz-hitelen
(nem-teljesítő hitelek, NPL) ücsörögnek. Ezzel szemben az a 250 milliárd
EUR, amelyet a nemzetközi hitelezők adtak Görögországnak, és amely, ha
Görögország csődbe megy, elveszne, kezelhetetlen méretűnek látszik.
Az IMF számításai azt mutatják, hogy ezeknek a rossz-hiteleknek nagy
része az olasz és a spanyol, valamint az ír, ciprusi és görög bankoknál
van. Az Európai Központi Bank az európai bankfelügyelet átvételével és a
saját tőkére vonatkozó új előírásokkal bizonyos sikereket elért.
Azonban ezek az intézkedések semmiképpen sem elegendőek ahhoz, hogy a
rossz-hitelek problémája megoldódjon. Ezért az IMF azt tanácsolja, hogy a
bankok aktívan foglalkozzanak ezekkel a rossz-hitelekkel. Ugyanakkor az
IMF azt is javasolja, hatékonyabb jogi és intézményi keretfeltételeket
hozzanak létre, hogy ezek a rossz-hitelek eltűnjenek a világból.
Hogy ezek hogyan festenének, Vinals az osztrák "der Standard" lapnak
adott interjújában vázolja. Ott az IMF embere támogatja az osztrák
kormány kemény kiállását a Hypo Alpe Adria botránybank hitelezőivel
szemben. Ez a helyzet meglepő, ha számos nemzetközi befektető, de
leginkább sok német állami bank érintett az adósság moratóriumban.
Milliárdos veszteségeket kénytelenek realizálni. Hogy az IMF ezt a
folyamatot támogatja, azt mutatja, hogy a nemzetközi pénzügyi elit az
adósságprobléma megoldhatatlansága tekintetében a "Mentse magát, aki
tudja"-módba kapcsolt át. Egy olyasfajta végjátékkal állunk szemben,
amelyben most mindenki a másikra próbálja rákenni a vétséget, másrészt
az összes résztvevő arra törekszik, hogy ne neki kelljen a felelőtlen
adósságcsinálásért fizetnie.
Ebben az összefüggésben Barack Obama elnök Görögországra vonatkozó
megjegyzésének is jelentősége van: Obama azt ajánlotta a görögöknek,
hogy keményebben próbálják meg behajtani az adókat. Az IMF pedig arra
hívja fel a figyelmet, hogy az adósságválság megoldása a magasabb adók
lennének, mert valószínűleg ez az egyetlen kipróbált eszköz. Csak néhány
hónappal ezelőtt javasolta azt az IMF, hogy minden vagyonra vessenek ki
nagyjából 10 százalékos kényszerilletéket, hogy előrehaladjanak az
adósság leépítésében.
Ausztrália már követi ezt a javaslatot, és elsőként vezet be adót a
bankbetétekre. Ausztria , amely a bankcsőddel nyomás alá került, egy
törvényt készít elő, amellyel átrendezi a betétbiztosítást. Az állam már
nem vállal garanciát a banki ügyfelek betétjeiért. A bankoknak egyedül
kell felelniük a megtakarításokért. Franciaország úgy döntött, hogy
drasztikusan korlátozza a készpénzhasználatot, hogy megakadályozza a
bankbetétek büntető kamatok elől való menekülését.
Az a gondolat, hogy a megtakarításokra és a vagyonokra kivetett adó,
vagy a kényszeradó megoldaná az adósságproblémát, tovább szivárog a
pénzügyi rendszeren belül. Csak néhány héttel ezelőtt írta le azt
McKinsey vállalkozói tanácsadó, sok országban a pénzügyminiszter
hagyományosan jelentős tanácsadója, hogy a vagyonokra kivetett
kényszeradó az adósságválság megoldásának csodaszere.
Az IMF jelentés lefegyverző nyíltsággal állapítja meg azt, hogy az
eddigi globális pénznyomtatásnak nincsen bármilyen hatása is a pénzügyi
piacokra. Ez kitűnik a cikk elején lévő videó-interjúból is, melyet az
IMF saját magával folytatott. Ebben Vinals megerősíti azt, hogy a
nemzetközi pénzpiacokon likviditási problémák uralkodnak. Ez a
kijelentés még azt a kérdés-feltevőt is meglepi, aki magától az IMF-től
érkezett. De arra a kérdésre, hogy hova mentek a billiós összegű pénzek,
amelyeket az elmúlt években a központi bankok a piacra nyomtak ki,
Vinals nem tudott pozitív választ adni. Egy paradoxonról beszél, mi
szerint a magas likviditás jó időkben jó, rossz időkben azonban rossz.
Más szóval: ha a dolog valóban komolyra fordul, akkor a központi bankok
összes kétségbeesett intézkedése hatástalan.
És még valami: a pénznyomtatásnak van még egy további, rendkívül
veszélyes mellékhatása. Az IMF megjegyzi, hogy az alacsony kamatok
komoly veszélyt jelentenek a biztosítási ágazatra Európában. Az
életbiztosítók Európában 4,4 billió eurónyi portfólióval rendelkeznek,
amelyet súlyosan veszélyeztetnek az alacsony kamatok. Az IMF
hangsúlyozza, hogy ez a probléma nem egy elszigetelt jelenség a
biztosítási ágazatban. Az életbiztosítások nehézségei az IMF szerint a
teljes pénzügyi rendszer térhálósodása miatt más területet is
megfertőzhetnek. Az IMF szerint ez a bizonyíték arra, hogy a pénzügyi
rendszer kockázatai a bankoktól más intézményekhez vándoroltak. És
azokat ott nem kezelték, éppen ellenkezőleg.
Az IMF számításainál és előrejelzéseinél mindig szükséges az óvatosság.
Csak nemrég vált ismertté, hogy az IMF a Görögországra vonatkozó kiadott
növekedési előrejelzéseit három nappal rá ismét korrigálta. Úgy tűnik,
ez a korrekció a felelőse annak a pókernek, amelyet jelenleg a Trojka és
Athén játszik. Egy dolog világos, hogy Görögországot nem lehet
megmenteni. Ugyanakkor az is világos, hogy az eurózóna nem hagyja, hogy
Görögország elbukjon. Schäuble német pénzügyminiszter néhány nappal
ezelőtt mutatta be a parlamentben azt a tervet, mi szerint Görögország
ugyan csődbe megy, azonban bennmarad az eurózónában. Ezt az ötletet a
londoni City hangja, a Financial Times is magáévá tette, és azt az
álláspontot képviseli, hogy legjobb lenne, ha Görögország bejelentené az
IMF-fel és az Európai Központi Bankkal szembeni fizetésképtelenségét.
Ez viszont azt jelentené, hogy a veszteségeket az európai adófizetőknek
kell majd viselniük.
Az az elképzelés, hogy az európai kormányfőknek valóban a választóik elé
kellene lépniük, és be kellene vallaniuk azt, hogy a közös valuta
politikai projektjével felépítették azt a rendszert, amely az ahhoz
tartozó fiskális felépítmény nélkül 250 milliárd euró veszteséget
termelt, számukra életidegen. Az euró-mentők megpróbálják kitolni a
játékot, amíg csak lehetséges.
Látván az Ausztriában, Ausztráliában és Franciaországban példaként
végrehajtott intézkedéseket, abból indulhatunk ki, hogy az
elkövetkezendő hónapokban és években az adófizetők, a megtakarítók és a
banki ügyfelek, átfogóan, bár valószínűleg csak fokozatosan - a
kasszához kéretnek járulni. Egyedül ők azok, akik a felhalmozott
adósságokat visszafizetik. Hogy ezeket az adósságokat nem maguk, hanem
felelőtlen kormányaik csinálták, kifogásként nem igazán segít az
embereken.
Az államnak az erőszak- és pénzmonopólium birtokában minden lehetősége
megvan arra, hogy végrehajtsa a pénzügyi elnyomás mindenféle fajtáját.
Az IMF-jelentés viszonylag lágy szavakkal tanácsolja azt az államnak,
hogy a globális pénzügyi stabilitás érdekében mindezt gyorsan és
határozottan tegye meg. A megtakarítók és betéttulajdonosok számára
elérkezett az idő, hogy elgondolkodjanak azon, mihez kezdjenek a nehezen
megkeresett pénzükkel. Értelmesen kell cselekedniük. Előbb vagy utóbb
az összes menekülési utat elvágják. Az összeomlást a rendszer magában
hordozze. És ahogy mindig az történt a történelemben: a politikai
kudarcok következményeiért soha nem azok felelnek, akik a katasztrófáért
felelősek.
(
deutsche-wirtschafts-nachrichten.de -
Facebook)