Holt államok

A terrorszervezetek működésének eredményeként világszerte állam-nélküli övezetek jönnek létre, ahol a törvény és rend fenntartása bizonytalanná válik. Ez az állam-nélküli övezet a no-go zónák megjelenésével és az ukrán válsággal bekúszott Európába. Az államalapítás ünnepét új kontextusba helyezi a globális biztonsági helyzet. A romló biztonsági környezetben az állam felértékelődik, önmagában vett értékké válik. Az állam meggyengítését hirdető ideológiák egy platformra sodródnak a terrorizmussal, az állam és biztonság ellenségévé válnak.

2011; Tunézia, Egyiptom, Líbia, Jemen, Szíria, Bahrain. 2013; Ukrajna. A konfliktusok közös vonása, hogy a kiváltó okokat és a konfliktus lefolyását a világ eltérő régióiban eltérő módon szabad magyarázni. Népfelkelés, polgárháború, demokráciáért kiáltó jogos forradalom? Kormánydöntés külföldről finanszírozott civil hálózattal és fizetett zsoldosokkal? Ami ezekből a konfliktusokból látható, hogy az államiság törékennyé vált. Diktatúrákat, demokratikus berendezkedésű országokat hasonló hatékonysággal törnek meg az állam ellen fegyveres harcot folytató, állandó mozgásban lévő csoportok.

Politikai hovatartozástól függetlenül mindenki mást gondol ezekről a csoportokról. Valaki szerint terroristák – mások szerint lázadók, felkelők. Ami politikai hovatartozástól függetlenül mindenki számára látható, hogy tevékenységük eredményeként az állam elveszíti az ellenőrzést bizonyos területek felett. Ezeken a területeken az állami erőszakszerveknek átmenetileg vagy állandó jelleggel nincs fennhatósága, az államellenes csoport saját törvényeit kezdi rákényszeríteni a helyi lakosságra. Az államellenes szervezetek működését az állami erőszakmonopólium megbomlása kíséri. Tevékenységük eredményeként állam-nélküli övezetek jönnek létre, ahol a korábban ismert törvény és jog érvényét veszti.

Ilyen állam-nélküli övezetek figyelhetőek meg éveken keresztül a háborúba sodródott Szíriában; akár minden hónapra találhatunk egy újabb térképet, ami bemutatja, milyen területeket tart ellenőrzés alatt egy-egy fegyveres csoport, és melyiket az állam. Ahol az állami ellenőrzés megszűnik, ott az államellenes csoport társadalomformáló ereje kezd érvényesülni. A Daes által ellenőrzött területeken érvényben lévő saría jogrend egy ilyen példa; lényege, hogy ezekben a régiókban az állami erőszakmonopólium többé nem tudja kikényszeríteni az ország törvényeinek betartását.

Fekete-Afrika problémáját importáltuk Európába

Ugyanilyen állam-nélküli övezetek figyelhetőek meg a fekete-afrikai országokban, ahol akár demokratikus választások mellékes jelenléte mellett is bármikor megtörténhet egy fegyveres csoport általi puccskísérlet, elhúzódó gerillaharc, vagy akár gyors lefolyású fegyveres kormányváltás. Állam-nélküli övezet jött létre a forradalom utáni Líbiában is, ahol sok évvel a kormány elmozdítása után évekig nem volt egyértelmű, kivel kell tárgyalni, ha valaki a kormánnyal akar tárgyalni – de ha tárgyalunk is valakivel, nem látható előre, hogy ez az erő képes-e érvényesíteni saját országában a megállapodás ráeső részét. Ennek oka szintén az állami erőszakmonopólium hiánya, az államiság megbomlása.

Az úgynevezett Arab Tavasz lefolyása óta az észak-afrikai országokban a lényegi frontvonal már nem a különböző politikai szándékú csoportok közt húzódik, hanem az államiság és az állam-nélküliség közt. Bizonyos országok sikerrel jártak és az Arab Tavasz lefolyása után stabilizálták az állam fennhatóságát (pl. Egyiptom), más országok elbuktak, az államiságot máig nem sikerült maradéktalanul helyreállítani (pl. Líbia).

Ami a mai biztonságpolitikai környezetben legnagyobb fenyegetést jelenti, az nem egy ellenséges szándékú hatalom befolyási kísérlete, vagy akár a tényleges gyarmatosítás. Egy olyan helyzetben, amiben – akár egy idegen – állami szereplő kontrollhelyzetben van, érvényesül az erőszakmonopólium elve, garantált a rend és jog bizonyos szintű (az idegen hatalom érdekeinek megfelelően módosított) fenntartása.

A mai biztonságpolitikai környezetben legmeghatározóbb fenyegetés nagyságrendileg nem összehasonlítható a gyarmati sorsra jutás veszélyével. A terrorszervezetek tevékenységének eredményeként nem jön létre új államiság, de a korábbi államiság megszűnik, ha a hatóságok nem mutatnak kellően határozott fellépést. Ennek szemléletes példája Líbia, ahol az államellenes fegyveres csoportok elmozdították a regnáló hatalmat, de újra stabilizálni nem tudták az országot. Az egymás ellen elhúzódó fegyveres harcot folytató szervezetek forgatagában az ENSZ külső beavatkozással próbál egy újabb kormányzó erőt megszilárdítani.

A mai biztonsági környezetben legmeghatározóbb fenyegetés az állam-nélküliség terjedése. Korábban ez a jelenség egy afrikai probléma volt, ami Európát nem érintette. Az Arab Tavasszal azonban ez az állam-nélküli régió Fekete-Afrikából felkúszott az észak-afrikai országokba, majd az ukrán válsággal és tömeges bevándorlás által tovább hizlalt no-go zónákkal tovább kúszott Európába. Ma az állam-nélküliség mint fenyegetés már nagyon is európai probléma. Ennek felismerését egyelőre politikai törésvonalak akadályozzák, de politika-mentes állami szereplők már tisztában vannak ezzel a problémával.

Ukrajnában a 2013-14-es forradalom után működésben maradtak a forradalom során megerősödött fegyveres csoportok. Ezek a csoportok ma jelentősen más erőt képviselek, mint a forradalom előtt. Önhatalmúan gazdasági blokádot hirdetnek és valósítanak meg, a regnáló hatalom akarata ellenére, a regnáló hatalomra nézve az utólagos legitimálás kényszerével. Funkcióját tekintve nem lényeges, hogy ezek a csoportok milyen ideológiát képviselnek. Ami lényeges, hogy látszódnak az állami erőszakmonopólium megbomlásának jelei, és ez nem egy kontextus nélkül értelmezendő probléma, mert az ukrán erőszakmonopólium meggyengülése azt jelenti, hogy az állam-nélküli övezet elkezdett bekúszni Európába.

Nyugat-Európában szintén látszódnak az államiság megbomlásának jelei. Ezekben az országokban etnikumtól, történelmi hagyatéktól, aktuális gazdasági erőtől és politikai helyzettől függően másként nyilvánul meg az államiság megbomlása, mint egy afrikai vagy egy közel-keleti országban. Nyugat-Európában az államiság megbomlásának jelei a no-go zónák jelenléte, valami a hatósági személyek no-go zónákkal kapcsolatos attitűdjének megváltozása. Az államiság megbomlásának jele, hogy a hatóságok másként reagálnak egy no-go zónában történt törvényszegésre, mint egy nem no-go zónában történt bűncselekményre.

A no-go zónák jelenléte nem jelenti, hogy az ország egészében megbomlana az államiság. Ehelyett a hatósági személyek attitűdje megváltozik, melynek eredményeként az állam öntudatlanul elengedi az erőszak-monopóliumot bizonyos, méretüket tekintve nem jelentős területeken. Megéri-e a hatósági fellépés egy 3-4 utcányi területen, ahol kivétel nélkül semelyik lakos nem mutat – európai értelemben vett – jogkövető magatartást, és egy ember letartóztatása csak újabb húsz bűncselekmény elkövetését vonja magával?

(Addig büntetlen előéletű emberek csoportosan rátámadnak a hatósági személyekre, akik a közösség egy tagját megpróbálják letartóztatni. Az alábbi felvétel Olaszországban készült.)

A hatósági személyek elkezdenek másként tekinteni a no-go zónában elkövetett “apróbb” bűncselekményekre, pl. lopás, rablás, könnyű testi sértés, mert egyértelmű, hogy ha bemennek elfogni az elkövetőt, ennek eredményeként újabb 10-20 bűncselekmény (hivatalos személy elleni erőszak) történhet, és radikalizálhatnak korábban még nem rendőrellenes személyeket. A no-go zónák hatósági személyek szemszögéből szubjektív módon elkezdenek más megítélés alá esni, mint az ország többi része – ami az állami erőszakmonopólium megbomlásának jele.

Ami egyelőre nem látható, hogy mi történik, ha a no-go zónák nem néhány utcából állnak, hanem ez a jelenség továbbterjeszkedik egy egész városra. Ilyenre egyelőre nem volt példa nyugat-európai országban, de a no-go zónák, párhuzamos társadalmak megjelenése a tömeges bevándorlással megkérdőjelezhetetlenné vált. Az állam-nélküliség megjelenése valós fenyegetés, és ebben a környezetben az államiság újraértékelődik. Az állam megléte, a stabilitás önmagában vett értékké válik, amit minden szükséges eszközzel fenn kell tartani, mert a saját szemünkkel láthatjuk, mi történik ott, ahol megbomlik az államiság.

Állam-nélküliség és politika

Az állam-nélküliség Európában megjelenésével a politikai paletta egésze átrendeződik. Ameddig Európában európai habitusú, európai értelemben vett jogkövető emberek éltek, addig komolyabb veszély nélkül lehetett közéleti vitát folytatni arról, hogy erősebb, vagy gyengébb legyen-e az állam. Voltak olyan vélemények, miszerint erős állam kell, autoriter vezetővel. Más vélemények szerint gyenge állam kell, az egyénre a lehető legkevesebb állami kényszer nehezedjen. Az afrikai típusú állam-nélküliség fenyegetése nélkül ezek pusztán ideológiai viták voltak, melyek kapcsán a legsúlyosabb nemzetbiztonsági fenyegetés az volt, hogy – ellenállás hiányában – egy állam helyett egy másik állam fog gazdasági-politikai fennhatóságot gyakorolni.

Ez a helyzet alapjaiban megváltozik azzal a jelenséggel, hogy az állam-nélküliség elkezdett bekúszni Európába. A Közel-Keletről és Afrikából millió számra Európába érkező személyek jelentős hányada európai értelemben nem jogkövető. Egy tartózkodási engedély megadásával nem törlődik el az ember gyermekkora, múltja, kultúrája, a régi viselkedéskörnyezetből adódó összes reakciója. Az európai jogkövető magatartásnak már a lehetősége sem merül fel, amikor egy afrikai személy anélkül élhet egy európai nagyvárosban, hogy megtanulná az adott ország nyelvét, és mindeközben továbbra is a saját népe közt – Európába hozott afrikai környezetben – szocializálódhat. Ilyen feltételek mellett nem lehet többé társadalmi vitát folytatni arról, hogy az állam gyakorolhat-e nagyobb kényszert az egyénre – mert a kevesebb állami kényszer előfeltétele egy homogén jelleggel jogkövető társadalom volt.

Azok a személyek, csoportok, melyek ebben a megváltozott biztonsági környezetben a gyengébb állam eszméjét hirdetik, vagy rendkívül alacsony értelmi képességűek, vagy ellenséges szándékúak. Mindkét esetben célszerű gondoskodni arról, hogy a lehető legkevesebb befolyást gyakorolják a közéleti viták alakulására. A nem-beavatkozó állam, az állam nélküli egyén lehetősége megsemmisült abban a pillanatban, ahogy valaki döntést hozott több millió nem jogkövető személy Európába beengedéséről.

Az állam-nélküliség mint fenyegetés Európában megjelenése a liberalizmus eltűnésének előfutára. Az erős állam felértékelődik, az európai jogrend alapjaiban megváltozik. Kevesebb hangsúly helyeződik az emberi jogokra, felértékelődik a stabilitás és biztonság. Az állam önmagában vett értékké válik, és aki az állam gyengítését hirdeti, egy platformon áll a terroristákkal. A terroristák az államellenes erő katonai szárnya, de a liberálisok jelentik a terrorizmus politikai, civil szárnyát. A fenti kontextus mentén lényegi különbség nincs a kettő közt.

Erre emlékezünk augusztus 20-án: a magyar állam évezredes örökségére, ami a mai biztonsági környezetben elsődleges értékké válik. Mi nem leszünk holt állam. Ennek az új és egyetlen társadalmi lövészároknak két oldala van, és aki az élet oldalán áll, társadalmi helyzettől, vagyoni helyzettől, politikai hovatartozástól függetlenül kezdeményező erővé kell váljon.

http://www.hidfo.ru/2017/08/holt-allamok/

Hivatalos: az EU-ban már nem rendkívüli esemény a terrortámadás

2015. november 13. Párizs - holtak a Bataclan koncerttermében.

Az Európai Unió Tanácsának nincsenek arra vonatkozó tervei, hogy rendkívüli találkozót hirdessen az EU igazságügyi és belügyminiszterei számára a Barcelonában történt terrortámadással kapcsolatban.

Az Európai Unió Tanácsának nincsenek arra vonatkozó tervei, hogy rendkívüli találkozót hirdessen az EU igazságügyi és belügyminiszterei számára a Barcelonában történt terrortámadással kapcsolatban – derült ki a Szputnyik hírügynökség beszámolójából.

A lapnak nyilatkozó forrás szerint az Igazságügyi és Belügyi Tanácsot csak akkor hívják össze, ha erről az elnökséget jelenleg betöltő Észtország döntést hoz, az utóbbi napok során Spanyolországban, Németországban és Finnországban történt terrortámadások miatt pedig ezen a gyakorlaton nem változtatnak.

Úgy tűnik, az Európai Unióban olyannyira szokványossá váltak a terrortámadások, hogy az uniós hivatalok munkatervét már annak hatására sem módosítják, ha egymás után több tagállamban gyilkolnak civileket a közel-keleti és afrikai terroristák.

Shadiq Khan, London pakisztáni származású polgármestere hónapokkal ezelőtt kijelentette; a globális nagyvárosok mindennapi életének részét képezi, hogy néha akár terrortámadások is történhetnek.

Manuel Walls volt francia miniszterelnök pedig egy 84 halálos áldozatot követelő merénylet után nyíltan beszélt arról, hogy időnként újabb terrortámadások fognak történni, és mivel a hatóságok ezt nem tudják megakadályozni, “meg kell tanulnunk együtt élni vele.”

http://www.hidfo.ru/2017/08/hivatalos-az-eu-ban-mar-nem-rendkivuli-esemeny-a-terrortamadas/

A tanulásra is hatással lehet a túl sok éjszakai TV-zés

Mit tegyünk, ha a gyerek napi nyolc órán át néz valamilyen képernyőt, és mindezt éjszakába nyúló TV-zéssel koronázza meg? Az úgynevezett “éjjeli baglyok” látása a digitális korszakban már egész kiskorban romlani kezd – szakértők szerint ez a tanulásra is drámai hatást gyakorolhat.

A szülők többsége nincs tisztában azzal, hogy a digitális technológia milyen káros hatást gyakorol a gyermekek szemére – derült ki egy az Alberta Association of Optometrists által végzett felmérésből. A megkérdezés során kiderült, hogy a szülők nem biztatják szünet tartására, a szem pihentetésre a gyermeket, a gyerekek pedig gyakran nem is tudják, hogy az általuk már egészen kiskortól tapasztalt homályos látás nem normális dolog.

A kutatás során kiderült, hogy a szülők 59%-a nincs tisztában a túl sok képernyőnézés káros hatásaival, emiatt nem várja el gyermekétől, hogy rendszeres időközönként szünetet tartson, ezáltal csökkentve a digitális eszköz szemre gyakorolt hatását. A szakértők szerint már 2 órányi képernyőnézés után romlani kezd a látás minősége, a tizenévesek többsége azonban napi 8 órán át néz valamilyen képernyőt, amihez még hozzáadódik a még károsabb éjszakai TV-nézés.

Az eredmény pedig láthatóvá válik a vizsgaeredményeken. A kutatásban résztvevő szakértők szerint az enyhén homályos látással járó kellemetlen érzés önkéntelenül is hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermekek kevesebb időt fordítsanak tanulásra. A hosszú távú hatások ráadásul egyelőre nem ismertek, mert ez egy egészen új jelenség: a mai fiatal generáció az első, aminek egyáltalán lehetősége van arra, hogy egész nap valamilyen képernyőt tartson a kezében. A rövid távú hatás azonban már látszik a kutatási eredményekből; a gyermekeknek már egészen kiskorban elromlik a szeme. Később nem emlékeznek arra, hogy valaha is jobb lett volna a látásuk, ezért nincsenek tisztában azzal, hogy a látásuk elromlott.

Csökkenteni a fényerőt

“A gyermekek gyakran nem is tudják, hogy amit éreznek, az nem helyénvaló, vagy nem normális, emiatt nem is panaszkodnak. Egyszerűen azt gondolják, hogy a homályos látás a normális” – írták. “Vagy esetleg azt mondják: amikor olvasok, homályos, emiatt többé nincs kedvem ehhez a tevékenységhez.”

A szakértő szerint ráadásul a ma egyre elterjedtebb hiperaktivitás gyakran hibás diagnózis, és a probléma valódi oka, hogy a gyermeket nem tudja lekötni az olvasás vagy más fizikailag passzív tevékenység, mert a szemének ez kellemetlen érzetet okoz.
A szakértők abban egyetértenek, hogy elsősorban a szülők felelőssége megtanítani a gyermeknek a szem romlásának elkerüléséhez szükséges preventív módszereket.

Többnyire olyan egyszerű gyakorlatok ezek, mint a rendszeres szünet tartása, valamint, hogy a sok képernyőnézés közepette minden húsz percben legalább fél percet nézzenek a távolba. Ne tartsák a képernyőt túl közel a szemükhöz – különösen ne hosszú időre -, növeljék a betűméretet, ahol lehetséges, és lehetőség szerint csökkentsék a legalacsonyabbra a képernyő fényerejét.

Napi 8 órát töltenek a képernyő előtt

A kutatás szerint a tizenévesek átlagosan 8 órát töltenek valamilyen digitális képernyő nézésével. A jelenlegi trend szerint ráadásul már az iskolakezdő korú gyermekek is több mint négy órán át néznek képernyőt, ez a szám növekszik tizenévesek esetében közel 8 órára. (2014-ben ez még alig haladta meg a hat órát.)

Az American Academy of Pediatrics kutatása hasonló eredményre jutott: ők szintén közel nyolc órás képernyőnézésről számoltak be, emellett arra hívták fel a figyelmet, hogy azok esetében, akik gyakran nézik a TV-t éjszakába nyúlóan, a kóros elhízás is nagyobb valószínűséggel jelenik meg. A kutatásból ráadásul kiderült, hogy az éjszakai TV-nézés hatást gyakorol az alvásra és a testalkat alakulására.

“Ha van egy TV a gyermek hálószobájában, ez a rendszeres mozgástól függetlenül is hatással lehet a testsúly alakulására. Az éjszakai TV-zésből adódó kevesebb alvás fokozza a ghrelin szintjét, azét a hormonét, ami jelzi, hogy éhes vagy. Emellett csökken a leptin szint – ez a hormon viszont azért felelős, hogy jelezze, ha tele vagy. Egy kialvatlan ember kalóriabevitele napi háromszázzal is megnőhet, és nagyobb igénye van a nassolásra, mint egy kipihent embernek.”

Az Academy of Pediatrics értékelése szerint a szülőknek ma fokozott felelőssége van az ilyen veszélyek elhárításában, de a gyerek utasítgatása önmagában nem segít – elsősorban a közös sporttevékenység érhet el érdemi javulást, de eközben is érdemes gondoskodni arról, hogy telefon ne legyen a közelben, és ne zavarja meg az együtt töltött időt.

http://www.hidfo.ru/2017/08/a-tanulasra-is-hatassal-lehet-a-tul-sok-ejszakai-tv-zes/

Külföldi pénz nélkül nincs külföldről pénzelt tüntetés

A "Milla" nevű mozgalom tüntetése a szabad sajtóért.

Balliberális törpepártok és külföldről finanszírozott NGO-k tüntetést szerveznek augusztus 20-ra Budapesten. A tüntetés legitimitását egyelőre senki nem vizsgálta érdemben, pedig korábbi tapasztalatok alapján ezek a megmozdulások külföldi anyagi támogatással valósulnak meg.

A sajtószabadság állítólagos korlátozására hivatkozva szerveznek tüntetést Budapesten balliberális törpepártok és külföldről finanszírozott civil szervezetek. Juhász Péter, az Együtt Párt elnöke egy általa közölt videofelvételen Karácsony Gergellyel, a Párbeszéd nevű párt vezetőjével jelentette be, hogy augusztus 20-án Budapesten, a Szabad sajtó úton szerveznek megmozdulást, melyhez a civil szervezetek és ellenzéki pártok támogatását kérik.

A Facebookon “Függetlenség Napja” néven meghirdetett rendezvény célja “a sajtószabadságért, a jogállamért és a demokráciáért való tüntetés”.

A tüntetés legitimitása erősen kérdéses: nem tudható, hogy a megmozdulásra rengeteg magyar állampolgár adományaiból működő civil szervezetek mozgósítanak-e, vagy ezt a megmozdulást is kizárólag külföldi pénzekből foglalkoztatott főállású aktivisták Facebook-oldalain hirdetik. Utóbbi esetben a tüntetés legitimitása megkérdőjelezhető, hiszen idegen országban élő külföldi állampolgárok költenek pénzt arra, hogy magyar embereket mozgósítsanak egy bizonyos cél érdekében.

Az Együtt elnöke eképpen foglalta össze a tüntetés lényegét: „Magyarországon a sajtó szabadsága, a sajtó függetlensége és a civil szervezetek függetlensége veszélyben van, hagyja őket békén Orbán Viktor!”

Korábban számos hasonló megmozdulást szerveztek már balliberális törpepártok, de a résztvevők számát mindig az határozta meg, hogy a külföldről finanszírozott hálózat – aktivisták, sajtó, Facebook-oldalak – is támogatni kezdték-e az adott megmozdulást. Ennek megfelelően több alkalommal is előfordult, hogy alig néhány fő jelent meg a “népharagként” bemutatott “tömegdemonstráción”.

http://www.hidfo.ru/2017/08/kulfoldi-penz-nelkul-nincs-kulfoldrol-penzelt-tuntetes/

Tizenkét fős terrorsejt gyilkolt Spanyolországban

A Spanyolországban történt terrortámadás elkövetői egy tizenkét fős terrorsejt tagjai voltak – derült ki az El Pais napilap beszámolójából.

Csütörtökön Barcelonában terroristák egy teherautóval hajtottak a tömegbe, ezzel 13 ember halálát okozva. A támadás során több mint százan megsérültek. A rendőrség azóta terrortámadássá nyilvánította a történteket, a merényletért a Daes terrorszervezet vállalta a felelősséget.

Órákkal a merénylet után egy újabb gépjárművel elkövetett támadás történt Barcelonától délre egy tengerparti településen. Hat civil és egy rendőr megsérült, többen súlyos sérülésekkel kerültek kórházba.

A lap szerint a terrorsejt öt tagját megölték a rendőrök, később három tagot letartóztattak. Négy személy egyelőre szökésben van, de személyazonosságuk ismert a hatóságok előtt.

http://www.hidfo.ru/2017/08/tizenket-fos-terrorsejt-gyilkolt-spanyolorszagban/

“Legyen világosság”

Látványos ideológiai torzuláson esett át a HVG az elmúlt néhány év során. A liberális lap vezető publicistája évekkel ezelőtt még arról beszélt, hogy a muszlim migránsok fenyegetést jelentenek Európára. Később odáig deformálódtak a nézeteik, hogy mélyen hallgatnak egy zsidó származású személy meggyilkolásáról, ha az elkövető egy afrikai muszlim migráns.

A saját maguk által “függetlennek” nevezett HVG elég látványos ideológiai torzuláson esett át az évek során, de az is lehet, hogy nem mernek a lovak közé csapni, ezért a ló diktálja a tempót. Vezető publicistájuk évekkel ezelőtt egy blogbejegyzésben még azt fejtegette, hogy az iszlám jóval erőszakosabb más vallásoknál, és megalapozott az a kijelentés, miszerint “a különbség fejlődésbeli, két-háromszáz év”.

“Mára a keresztény hívek túlnyomó többsége elfogadta, hogy nem lesz mindenki hívő, sőt mindig akadnak, akik köpködnek a keresztre. Nem szép tőlük, de joguk van hozzá. Hát talán emiatt is mondta Fortuyn, hogy a különbség fejlődésbeli. Két-háromszáz év. Nincs itt semmi rasszizmus” – írta a szerző, az iszlám vallásra vonatkozóan.

Tóta W. Árpád akkor még azt fejtegette, hogy az iszlám fundamentalizmus leölendő állatnak tartja a homoszexuálisokat, brutálisan korlátozza a nők jogait, és összességében ez a világnézet összeférhetetlen a liberális demokráciával. Azt írta; hiába állítják sokan, hogy a muszlimok többsége nem támogatja az erőszakot, ha eközben a “csendes többség” nem szólal fel a vallásra hivatkozva folytatott erőszak ellen.

“Van az iszlámnak békés arca, nyilván. Csak hát elfedi a csador. De tessék előállni bátran: jelezni, hogy a csendes többség mi vagyunk, egyáltalán nem tartjuk leölendő állatoknak a melegeket, azt választ a nő magának, akit akar, és roppantul örvendünk a liberális demokráciának, ahol mindenki úgy él, ahogy szeretne. Hiszen ezért élhetünk itt mi is. Nem is akarunk semmiféle vallási törvénykezést. Ha látszana a radikális vadbarmok mellett a toleráns, a vallását a liberális demokráciával harmóniában megélő és gyakorló muszlim közösség, ha integrálnák a vallásukba az emberi jogok Európában elvárt szintjét, akkor nem volna itten semmi baj” – írta, ezzel kijelentve, hogy ilyen, a liberális demokráciával harmóniában élő muszlim közösség Európában nem létezik.

A HVG pedig alkalmazta ezt az újságírót, aki a muszlim migránsok általi erőszakos térítéstől tart, és meggyőződéssel vallja, hogy általában az iszlám fundamentalizmus nem összeegyeztethető az “emberi jogokkal”. Kérdés, hogy ezt a meggyőződést minek hatására kellett feladni, ha a lap állítólag “független”.

Később, az évek során odáig torzult a lap “szellemisége”, hogy ma már a migránsok felmagasztalása mindenek felett áll; akár antiszemita indíttatásból elkövetett gyilkosságot is elhallgatnak, csak ne kelljen azt kijelenteni, hogy afrikai muszlim migránsok erőszakos bűncselekményt követnek el Nyugat-Európában.

A HVG – sok másik liberális lappal együtt – mélyen hallgatott arról, hogy Párizsban egy Maliból menedékkérőként érkezett muszlim személy betört zsidó szomszédjához, majd megverte, megkínozta a hatvanas éveiben járó asszonyt, végül kidobta a harmadik emeletről. A franciaországi zsidó közösségek spontán tüntetést tartottak Dr. Darah Halimi otthona előtt a gyilkosság után, majd hónapokon át intenzív közéleti vita zajlott a történtekről. Az ügyet általános felháborodás övezte, a franciaországi zsidó vezetők és Izrael vezető lapjai egyaránt azt hangoztatták, hogy Franciaország többé nem biztonságos a zsidók számára, mert a hatóságok nem hajlandóak elismerni a gyilkosság antiszemita indíttatását.

Az eset válaszút elé állította azokat a kelet-európai és magyarországi újságokat is, melyek egyébként azt hangoztatják, hogy ők szívükön viselik a zsidó közösség sorsát, emellett küzdenek az antiszemitizmus ellen. Amikor a muszlim migránsok elkezdték irtani a zsidókat Nyugat-Európában (mert mi másnak nevezzük azt, ha egy év alatt több száz embert ölnek meg a származása miatt), ezek az újságok – köztük a HVG – mélyen hallgattak, még magáról az elhúzódó közéleti botrányba torkolló esetről sem számoltak be.

Tehát a liberális demokrácia védelme, az “antiszemitizmus elleni harc” képviselete végül odáig torzult, hogy igazából senki nem veszi komolyan. Ma már szó nélkül hagynak származási és vallási alapon elkövetett gyilkosságokat, ha a szponzorok által felmagasztalt, az új európai lakos prototípusát jelentő afrikai migráns az elkövető.

Nem kifogás, hogy ez egy franciaországi eset és emiatt nem foglalkoznak vele, hiszen mindeközben címlapot érdemelnek a “fehér felsőbbrendűséget” hirdető csoportok agresszív cselekményei, akár az Egyesült Államokból is. Vajon feltették már maguknak ezt a kérdést, hogy miért nem szabad antiszemitizmust kiáltani, amikor afrikai muszlim migránsok zsidókat gyilkolnak Párizsban? Lehet, soha nem teszik fel maguknak ezt a kérdést, mert maguk is tudják a választ, de azt morális szempontból igen kellemetlen lenne kimondani. Elvégre alkalmazottként azért fizetik őket, hogy hallgatásukkal szolidaritást vállaljanak napjaink leghírhedtebb zsidógyilkosságának elkövetőjével.

http://www.hidfo.ru/2017/08/legyen-vilagossag/

Ukrajna is támogatta az észak-koreai nukleáris fegyverkezést

Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes szerdán azt mondta, lehetséges, hogy az ukrán rakétatechnológia részleteit kiszivárogtatták Észak-Koreának, vagy Kijev közvetlenül Észak-Koreának adta el az alkatrészeket.

Hétfőn a New York Times publikált egy cikket, ami felveti annak lehetőségét, hogy az észak-koreai rezsim módosított szovjet rakétatechnológiát használt a legújabb tesztek során. A cikk által hivatkozott tanulmány szerint az Észak-Koreában használt rakétamotorokat ukrán vagy orosz állami cég gyárthatta, de valószínűbb, hogy a rakétatesztek során használt alkatrész Ukrajnából származik, és illegális úton jutottak hozzá.

Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes a Rosszija24-nek nyilatkozva azt mondta, a történtek az ukrán fél részéről információszivárgásra vezethetőek vissza, de az is elképzelhető, hogy Kijev közvetlenül Észak-Koreának adta el a rakétamotort.

A Juzsmas és az ukrán űrügynökség egyaránt tagadta, hogy érintettek lennének Észak-Korea rakétakísérleteiben vagy védelmi programjaiban. Az ukrán nemzetbiztonsági és védelmi bizottság elnöke, Olekszandr Turcsinov szintén tagadta, hogy fegyvert vagy egyéb katonai technológiát adtak volna el Észak-Koreának.

Észak-Korea az utóbbi hónapok során számos rakétatesztet hajtott végre, melyek az ázsiai ország ellen újabb szankciókat vontak maguk után. Amennyiben bebizonyosodik, hogy Ukrajna támogatta az észak-koreai rezsim nukleáris fegyverkezési programját, Ukrajna is szankciók alá esne.

http://www.hidfo.ru/2017/08/ukrajna-is-tamogatta-az-eszak-koreai-nuklearis-fegyverkezest/