Gad Saad az „öngyilkos empátia” fogalmához kapcsolódóan bevezeti a civilizációs szeppuku kifejezést. A japán szamurájok rituális öngyilkosságát (seppuku) használja analógiaként: a szégyen miatt elkövetett öncsonkítás, mellyel az egyén vezekel és visszanyeri becsületét. Saad szerint a Nyugat kollektíven szenved ettől a jelenségtől. Az értelmiségi elit meggyőzte a társadalmakat, hogy a nyugati civilizáció egyedülállóan gonosz: transzfób, iszlamofób, nőgyűlölő, ellopott földön áll, és alapvetően démoni. Míg minden más kultúra „szép”, a Nyugat irreparábilisan bűnös. 
A „szuicidálisan empatikus” nyugati ember ezt az eredendő bűnt úgy vezekli, hogy önkéntes civilizációs öngyilkosságot követ el: támogatja a korlátlan nyitott határokat, bűntudatot érez a fosszilis energia miatt, és minden más kultúrát vagy vallást feltétel nélkül elfogad, anélkül, hogy ítélkezne. Ez az irányíthatatlan, rosszul célzott empátia a legfőbb erény lett a nyugati társadalmakban. 
Saad szerint Kanada, az USA és Ausztrália is ezen az úton halad, és ha nem történik gyors korrekció, a Nyugat végzetesen aláássa saját fennmaradását. A jelenség lényege a morális pózolás és az önromboló jóérzés, amely a civilizáció széthullásához vezet.

https://www.youtube.com/watch?v=XqFEW_sP15E