Az öngyilkosságról: Ellenségeink örülnének, ha mindenki végezne magával…

Mostanság, amikor sok magyar embert kergetnek bele az öngyilkosságba, úgy gondolom erről beszélni kell…

Ez azért elég sok kérdést felvett, többek között a hit kérdéskörét is. Vannak emberek, akik az italba és drogba menekülnek az élet megpróbáltatásai elől, de tulajdonképpen az is az öngyilkosság egy lassúbb formája.

Szégyen, de az a helyzet, hogy akkor most mindenki végezhetne magával, – mondjuk ennek örülnének az ellenségeink, – a sátáni erők a legjobban.

Én azért, – bármit fog hozni még a sors, – nem fogom nekik megadni ezt az örömet. Inkább, akkor egy kamikaze akción törném a fejemet és hogy minél több ellenséget vigyek magammal a Túlvilágra…

De igen, előbb nemzetté kéne válni, akkor ez nem lenne probléma.

Az egyik csoportban, egy kommentelővel ezt a témakört akartam tisztázni, de személyeskedésbe ment át a dolog utána meg két fickó is rám szállt, akik kapásból személyeskedéssel indítottak, no akkor nekem is elszállt az agyam és érdekes csak az én anyázásomat vette mindenki észre… Nem baj kiléptem a csoportokból… majd megeszik egymást, majd elrohadnak, mert nem lehet ezt sem így csinálni….

Ja, ha valaki meg kimegy külföldre, – ezt eddig kifelejtettem, – mondjuk az nem öngyilkosság, hanem inkább önzés, de továbbra is a problémák elől való menekülésnek tekinthető. Én itt szeretném jól érezni magam a saját hazámban, no de ehhez tenni kell nekünk is, – változni kell, tanulni, az őseink útját járni megújulva. – Szeretet, tanulás és tanítás…

Egy hit, egy cél, egy akarat, – akkor újra miénk lesz a haza.

Tasnádi Tamás