Mostanság, amikor sok magyar embert kergetnek bele az öngyilkosságba, úgy gondolom erről beszélni kell…
Ez azért
elég sok kérdést felvett, többek között a hit kérdéskörét is. Vannak
emberek, akik az italba és drogba menekülnek az élet megpróbáltatásai
elől, de tulajdonképpen az is az öngyilkosság egy lassúbb formája.
Szégyen,
de az a helyzet, hogy akkor most mindenki végezhetne magával, –
mondjuk ennek örülnének az ellenségeink, – a sátáni erők a legjobban.
Én
azért, – bármit fog hozni még a sors, – nem fogom nekik megadni ezt az
örömet. Inkább, akkor egy kamikaze akción törném a fejemet és hogy
minél több ellenséget vigyek magammal a Túlvilágra…
De igen, előbb nemzetté kéne válni, akkor ez nem lenne probléma.
Az egyik
csoportban, egy kommentelővel ezt a témakört akartam tisztázni, de
személyeskedésbe ment át a dolog utána meg két fickó is rám szállt,
akik kapásból személyeskedéssel indítottak, no akkor nekem is elszállt
az agyam és érdekes csak az én anyázásomat vette mindenki észre… Nem
baj kiléptem a csoportokból… majd megeszik egymást, majd elrohadnak,
mert nem lehet ezt sem így csinálni….
Ja, ha
valaki meg kimegy külföldre, – ezt eddig kifelejtettem, – mondjuk az
nem öngyilkosság, hanem inkább önzés, de továbbra is a problémák elől
való menekülésnek tekinthető. Én itt szeretném jól érezni magam
a saját hazámban, no de ehhez tenni kell nekünk is, – változni kell,
tanulni, az őseink útját járni megújulva. – Szeretet, tanulás és
tanítás…
Egy hit, egy cél, egy akarat, – akkor újra miénk lesz a haza.
Tasnádi Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése