Armageddon nyomában: A Nyugat évtizedes propagandával készült az ukrán háborúra

2015. február 12., csütörtök

A Nyugat évtizedes propagandával készült az ukrán háborúra

A nyugati sajtó hírei alapján azt gondolhatnánk, az ukrán konfliktus valóban nemrég kezdődött; az események a 2014-es kijevi EuroMajdannal, vagy épp az orosz felkelésekkel indultak meg. A tényleges, látható eseménysorozat valóban akkor kezdődött - csakhogy vannak arra utaló jelek, miszerint Nyugaton hosszas tervezőmunka, és egy teljes, az ukrán háborúra szánt generáció szocializálása előzte meg az ukrán konfliktus tényleges kirobbantását.

Néhány száz évvel ezelőtt, ha érezhetően háború készült, vagy tisztában volt vele az ország, hogy lassan, de biztosan hódító hatalom közeledik, a nép ajkán elkezdődtek a mesegyártások. Amiben a gaz török vagy tatár volt a fő ellenség. Később labanc, vagy maga Napóleon. Ezek a mesék szájról szájra jártak, és készítették fel az embereket a harcra, a hősiességre, a háború nehézségeire. A könyvek és nyomtatás megjelenésével velük együtt megjelentek a háborúkra felkészítő írott propagandaanyagok is. A vélt ellenség népét lealacsonyító írások, könyvek, hangulatkeltések. Ha visszatekintünk az időben, az egyik talán legjellemzőbb a második világháborút megelőző propagandaháború, amely majd 6 évig tartott. A háborús uszítás tehát harceszköz, ami alkalmazkodik a kor színvonalához, és még egy lényeges jellemzője van, igyekszik azokat a személyeket megcélozni, amelyek potenciális résztvevői lehetnek a háborúnak. Iparmágnásokat éppúgy, mint a hadra fogható ifjúságot.

Vitathatatlan, hogy a mai korban ez a mozi és a televízió lenne. Ez igaz volt a hetvenes, vagy nyolcvanas évek háborúira. Mára azonban a televíziót felváltotta a számítógép. Iszonyatos mennyiségű emberhez jut el, és mivel az ember vizuális lény, rendkívül fogékony a látványra, főleg ha az interaktív. Részese az ott történő eseményeknek. Ha ezt összerakjuk, és tudjuk azt, hogy a hadra fogható réteget kell megfogni, akkor megkapjuk a világ legkézenfekvőbb propagandaeszközét, a számítógépes játékokat.

Sorolhatnánk pár játékot, amely alapvetően arra készült az elmúlt tíz évben, hogy a Kelet és Nyugat közti háború kérdését élezze ki. Akár a Battlefield, vagy a COD – MW1-2-3 mind lényegében arról szól, hogyan küzd meg az Egyesült Államok a feltörekvő keleti hatalmakkal, legfőképpen az oroszokkal. Azonban vagy egy játék (Arma2), amely eredetileg egy katonai tréning programnak készült, és átalakított változata lett maga a civil játék. Ebben a játékban a résztvevők egy volt szovjet tagköztársaságban harcolnak az oroszok ellen. A volt tagköztársaságban forradalom tör ki, és a nyugati katonák rendfenntartónak érkeznek. Ezt a lépést az oroszok provokációnak fogják fel maguk ellen, és megjelennek az orosz szabadcsapatok - a játékban milícia néven - majd végül az orosz hadsereg is beavatkozik. A játéknak további érdekességei vannak. A térkép felszíne szinte megszólalásig hasonlít ahhoz a területhez, ahol a háború most zajlik. Egy-egy betű arrébb helyezésével, vagy kicserélésével azonnal megkapjuk Gorlovka, Mikolajvka, Zelenopol, vagy Gorki neveket, amely utóbbi például egy orosz-ukrán határon fekvő település.

Sztarüj Szabar - Krím félsziget. Gorka (Gorki) - létező település Ukrajnában, az orosz határ közelében.

Ha megtekintjük a térképet, vagy belenézünk a játékéba, egyértelműen – valamilyen véletlen okán – éppen olyan környezetet fogunk kapni, mint amilyen a mostani donyecki háborús övezetben található. Lapos, néhol kissé dombos, de jellegzetesen alföld szerű táj, bokrokkal, facsoportokkal övezve. Még maga a fák – lombos és fenyves – összetétele is kísértetiesen hasonlít az eredeti vidékre.

A játékot kár tovább elemezni, sokkal hatásosabb, ha valaki rákeres a képekre az interneten, kezdheti a csodálkozást, főleg ha látott már képeket bőven a donbasszi háborúról. A lényeg azonban az, hogy ezt a játékot immár 5 éve lehet játszani. De ez a második rész, az elsővel már 8 éve játszhatnak. Vagyis kik használták legtöbbet? Az a korosztály, akik most éppen 20-26 évesek, és örömmel állnak be az Ajdar vagy éppen a Donbassz zsoldoscsapatokba Lengyelországból, Csehországból. Aki a játékkal játszott (és itt nem holmi egyszerű játékról beszélünk, ez valóban kiképzési célokra készült) már alapvető „helyismerettel” rendelkezik. Ismeri az épületeket, középületeket, az általános terepadottságokat, ismeri a keleti és főleg az Ukrajnában használt fegyverek sajátosságait, megismerte a rádiózási szokásokat, a kisebb csoportos taktikákat, vagyis egy átfogó alapképzésen már átesett.