A svájci frank jegybanki alapkamata az irányadó, ha a bank és az ügyfél elszámol egymással egy devizahitel-szerződés kapcsán – ezt olvasta ki a Népszabadság a Kúria egy friss állásfoglalásából. Léhmann György úgy reagál erre: ebből is látszik, hogy minősített csalás áldozatai a devizaadósok.
Nem jó hír azoknak az autóhiteleseknek, akiknek ugye nem forintosítják a devizahitelét és perlik a bankjukat: a Népszabadság szerint hiába bizonyosodik be, hogy jogtalanul jártak el az adóssal szemben, amikor nem bank, hanem autókereskedő írta alá a szerződést, vagy amikor elmaradt a kockázatfeltáró nyilatkozat aláíratása az ügyféllel.
Amennyiben egy ilyen perben – írja a lap a Kúriára hivatkozva – a bíróság semmissé nyilvánítja a szerződést, a banknak és adósnak el kell számolni egymással, vagyis egy összegben vissza kell fizetni a felvett összeget és annak a kamatait is. És itt jön a képbe a svájci jegybanki alapkamat: a kamatszámításnál ez a irányadó.
– Nem csak az elszámoláskor, folyamatosan a svájci jegybanki alapkamathoz kellett volna igazítani a lakás- és autóhitelek törlesztőrészletét; minősített csalás, hogy nem így történt – vélekedik Léhmann György. – „Ha emelkedik a külföldi deviza kamatszintje, akkor emelkedik a fizetendő havi törlesztőrészlet is” – írták a bankok az adósoknak szóló tájékoztatásban. Még azt is megadták: egy százalékpontos frank-kamatváltozás 9 százalékos törlesztőrészlet-változást jelent. A minősített csalók azonban szándékosan megfeledkeztek arról: 2009-ben az addigi 2,2 százalékos frank-alapkamat 0,2-re süllyedt, és ez csak tovább folyatódott. Ezért is mondom a forintosításra utalva, hogy tisztességes elszámolás nem lehetséges, csak azt követően, ha az eredeti devizaszerződés minden ilyen tisztességtelen pontját kiiktatják, elrendezik.
A siófoki ügyvéd ezért azt javasolja az adósoknak, akik „fecniket fognak kapni elszámolás gyanánt a bankjuktól”: válaszolják azt, hogy amíg a szerződésben keverednek az  érvénytelen és érvényes szerződési feltételek, vagyis a bank az érvénytelen szerződési feltételekből továbbra is törvénytelen hasznot kíván húzni, addig az elszámolást nem fogadják el. S hivatkozzanak arra is: az Európai Bíróság és a Kúria állásfoglalása alapján azt, hogy az árfolyamváltozást melyik félnek kell viselnie és milyen mértékben, csak a kockázatfeltáró nyilatkozatból, annak vizsgálatából lehet megállapítani. Vagyis ne higgyenek kormányfőnek, miniszternek – így Léhmann –, mert nem igaz, hogy az árfolyamkockázat minden terhe az adósé.
(sonline)