A Napi.hu írja; “Az Európai Bizottság jóváhagyta a magyarországi operatív programot, így hazánk 93,8 millió euróhoz jut a 2014–2020-as időszakban, mellyel a leginkább rászorulóknak biztosítanak természetbeni segítséget. Az uniós pénzösszeget 16,6 millió eurós hazai forrás egészíti ki – derül ki az Európai Bizottság közleményéből.
A segítségnyújtási alap Magyarországon szegény családokban nevelkedő gyermekeket, hajléktalanokat, valamint olyan fogyatékossággal élőket és időseket támogat, akik alacsony jövedelemmel rendelkeznek. A rendelkezésre álló finanszírozás segítségével élelmiszercsomagokat juttatnak el a rászorulóknak, és meleg ételt osztanak. A rászoruló gyermekek családjainak az élelmiszeren felül alapvető létfenntartási cikkeket is juttatnak. A rendelkezésre álló támogatás több mint felét erre a célcsoportra fordítják.
Az alap támogatása révén folytatott tevékenységek között a hajléktalanok társadalmi befogadását célzó kísérőintézkedések is szerepelnek. A többi célcsoportot illetően az effajta intézkedéseket az Európai Szociális Alap és a nemzeti programok keretében valósítják meg.
A 2014 januárjában létrehozott, a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap célja elsősorban, hogy kiutat jelentsen a szegénység és nélkülözés csapdájából; nem pénzügyi, hanem természetbeni segítséget biztosítva az EU leginkább rászoruló polgárai számára. 2014 és 2020 között az alap reálértéken 3,8 milliárd euróval gazdálkodik…”

SzRTI: Hát volt is miből, mivel csak Magyarországról például 2004 és 2008 között, – nettó 30 milliárd euró jövedelmet utaltak át az Unió nyugati  tagállamaiba, – miközben  ennek csak az egyhatoda érkezett hozzánk vissza, uniós támogatás gyanánt. A kiszipolyozott  összeg nem csökkent a következő években sem, épp ellenkezőleg, miközben az ország teljesítőképessége, jövedelmi szintje folyamatosan romlott.
A fenti cím annyiban kiegészítésre szorul: hogy az Unió nem a magyar népből teljes egészében kisajtolt pénzt, – hanem annak csak egy töredékét adja vissza, – a szegényeknek odavetett alamizsnaként.
És manapság egyre rosszabb a helyzet.
Előző anyagunkban, melyet Drábik János jegyzett, – a többek között a következőket írtuk:
…”a nemzeti össztermék 30%-ka áramlik az EU-15-ök országaiba, miközben az Európai Unióból beérkező támogatások a bruttó nemzeti össztermék 1%-kát teszik ki…” (a nemzeti össztermék az a bizonyos GDP nevű humbug – a szerk.)
Vagyis hazánk jövedelmének lefölözéséből (Nota bene: az ország fosztogatásából), – mindössze 1/30-ad részt utalnának vissza támogatás gyanánt. (azt is feltételekhez kötve, bár e feltételek némelyike azért lehetővé teszi, hogy még e visszaáramoltatott  pénzt is le lehessen nyúlni – a szerk)
…”a legtöbb pénzt, – a külföldre eladott belföldi monopóliumok útján viszik ki az országból. Ez 3000 milliárd forintot tesz ki évente…”
És ezek után Marianne Thyssen, a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért, valamint a munkavállalói készségekért és mobilitásért felelős uniós biztosnak, – van képe álszent módon az alábbi szavakkal örömét kifejezni:
…”hogy Magyarország legkiszolgáltatottabb lakossága jut támogatáshoz…” (a jól csengőnek hangzó 93,8 millió euró arányosan évi 15,6 millió eurót jelent csupán ez csepp a tengerben!  Az meg hogy ki a legkiszolgáltatottabb? … inkább hagyjuk is – a szerk.)
Az uniós biztos asszony különösen nagyra értékeli, hogy: “az uniós támogatási program kiemelt figyelmet fordít a hátrányos helyzetű családban nevelkedő gyermekekre, megakadályozva, hogy a szegénységi csapda generációról generációra szálljon.”
És nem szakadt fejére a mennyezet. – Hiszen ő is éppen olyan jól tudja, hogy ma hazánkban a mérhetetlen szegénység, legnagyobb részt az uniós csatlakozásunknak, s az abból fakadó mérhetetlen kizsákmányolásnak köszönhető.
Végül egy apró megjegyzés; De mit is jelenet valójában ma Magyarországon az (ön)kormányzatok és más liberális szervezetek által nyújtott “támogatás”?
Éves szinten a rászorultak kapnak 2-3 kg lisztet, cukrot, 1 csomag tejport, 2×10 kg burgonyát, 5 kg almát, esetleg 1/2 kg kakaót. A támogatások túlnyomó többsége azonban közadakozásból származik!
A rászoruló magyar családok, hajlékhoz, munkahelyhez és normális megélhetést biztosító fizetéshez juttatásáról, – szó nem esik sehol, – nemhogy a fűtésének, világításának, vagy vízfogyasztásának, – netán az iskoláztatási költségeink szükség szerinti, vagy részbeni átvállalásáról esne szó bárhol!
Holott mindenki, még a mohó Unió is tudja, hogy az évi egy-két élelmiszercsomag, esetleg pár mázsa tüzelő, vagy néhány ruha takaró, – még az ideiglenes túléléshez is kevés!
Arra pedig egyenesen szégyen utalni, hogy pl. a parlagfű-mentesítésre szánt és más felpántlikázott pénzeket, járulékokat, végül milyen rettentően “magasztos” célra használták fel a kormányok az elmúlt évtizedekben.
Szabad Riport