Raphael Bonelli pszichiáter műsorában és könyvbemutatójában azt állítja, hogy a nyugati társadalmak – különösen Európa – egyre inkább elveszítik a valósággal való kapcsolatukat, és „felszínes gondolkodás” uralkodik el. Szerinte a közbeszédet és a médiát belső ellentmondások jellemzik: bizonyos általánosítások tiltottak, mások elfogadottak, miközben a logikai következetesség háttérbe szorul. 
Bonelli a „potemkini falu” metaforával írja le a jelenséget: a valóság helyett látszatok és ideológiai konstrukciók dominálnak, amelyeket sokan kritikátlanul elfogadnak. Ennek oka szerinte az, hogy az emberek nem mennek a felszín mögé, nem vizsgálják meg állítások igazságtartalmát, hanem automatikusan átveszik az ismételt narratívákat. 
A gondolkodást két szintre bontja: „felszínes” (gyors, intuitív, kritikátlan) és „mély” (reflektív, logikai, valósághoz kötött). Utóbbi visszaszorulását több tényezővel magyarázza, köztük a digitális környezet okozta figyelemromlással és az ideológiai befolyással. Állítása szerint a fiatalok koncentrációs képessége csökken, és általános intellektuális hanyatlás figyelhető meg. 
Megoldásként a tudatos, önálló gondolkodás visszaállítását javasolja: az információk kritikus ellenőrzését, a valóság észlelésének elsődlegességét, valamint az értelem, az érzelmek és az értékorientáció („szív”) egyensúlyát. Könyvét gyakorlati útmutatónak szánja arra, hogyan lehet megszabadulni a manipulációtól és visszatérni a realitásalapú gondolkodáshoz.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=djGrCNZUdB4