Igen
sok ismeretet sikerült összegyűjteni az angliai felfedezőről elnevezett
Ley-vonalakról, vagy ahogy a Föld különböző tájain nevezik: istenek
ösvényeiről, sárkány-vonalakról, tündérösvényekről vagy ugarvonalakról. A
nevek sokfélesége egyúttal számos, egymástól messze eső helyszínt
jelöl. Az ősi tudás nyomában Őseink – akik
még sokkal szorosabb kapcsolatban voltak a természettel, mint a ma
rohanó embere – könnyebben felismerték az ilyen helyeket.
Megpróbáltuk a magyarországi fővonalak elrendeződését megtalálni, és
ehhez alapvetően a szent helyek elrendeződése adott kiinduló pontot.
Hazánk ezen pontjai általában búcsújáró helyek, vagy csodálatos
látomások, jelenések, illetve gyógyforrások helyszínei.
(Az összefüggések felismerése után kiderült, hogy a fővonalak a repülő
csészealjak repülésének is kitüntetett irányai, valamint az ufóélmények
és ufóesemények nagy része is ezen vonalak közelében történtek és
történnek.)
A
fővonalak meghúzása után néhány mellékvonal is előbukkant, ekkor
mutatkozott meg az összefüggés a vonalrendszer és az ingókövek, illetve a
kunhalomként (más vidékeken kurgán, mound, stb. néven) ismert dombok
között. Ugyanis kiderült, hogy ezek az olykor tízezer évvel ezelőtt
mesterségesen emelt halmok olyan rendszert alkotnak, ami pontosan
beillik a korábban említett fővonalak rendszerébe. Ráadásul, amikor a
vonalakat meghosszabbítottuk a környező országok felé, azt tapasztaltuk,
hogy azok gyakorlatilag tökéletesen egybeesnek a Daniken és mások
kutatásai alapján feltárt egyenesekkel. A kérdéseket mi is feltettük: Mi
ez? És mi ennek az egésznek az értelme?
Az országos fő- és mellékvonalak a szent helyek alapján.
Már
korábban is használtunk különböző típusú sugárzásmérőket ufóleszállási
nyomok helyszínének, gabonaköröknek de a Hartmann-háló (földsugárzási
háló) vizsgálatára is. Az eredeti (nem hamisítvány) nyomok mindig
fokozott háttérsugárzást mutattak, mely sugárzásnak sem keletkezését,
sem pontos viselkedési módját, sem minden egyes összetevőjét nem
ismerjük pontosan, ám tulajdonságaiban annyira jellegzetes, hogy
egyértelműen megkülönböztethető, és a rendelkezésre álló fizikai
ismeretek alapján ilyen típusú sugárzás sem mesterséges sem természetes
keletkezéséről nem tudunk.
A
sugárzásmérőkkel aránylag pontosan fel tudtuk deríteni azokat a
tartományokat, ahol a műszerek dolgoztak (elektromágneses –
mikrohullámú, infravörös és ultraibolya tartomány -, valamint alfa, béta
és gamma) A Ley-vonalak szélessége olykor a 200 métert (!) is elérte, a
jellemző érték ennek az értéknek tizedrésze körül volt, de egész
keskeny vonalakkal is találkoztunk. A vonalak mentén elektromos
töltésáramlást is kimutattunk, ami jó magyarázat lehet a gyógyforrások
kialakulására. (A töltések folyamatos jelenléte miatt a kőzetek
piezoelektromos tulajdonságai megváltoznak, emellett a felfakadó forrás
ionösszetételében is bekövetkezhetnek változások, emiatt a víz
gyógyvízzé válhat, révén egyes beteg sejtek nem tudják elviselni a
normális vízétől eltérő ionösszetételt.) A síkvidékeken a dombok, a
hegyes vidékeken az ingókövek jelzik a vonalak haladási irányát, egyben
gyakran erősítőkként is működnek. (Nem feltétlen minden domb és minden
ingókő, hiszen azoknak csillagászati, temetkezési és egyéb szerepük is
volt.)
A
Szentes közelében tapasztalt fő-Leyvonalak. Jól látható, hogy egyikük
városunk főutcájával egybeesik, s öt templommal is közvetlenül
érintkezik.
A
mérésekből az derült ki, hogy a Ley-vonalak rendszere szorosan
összefügg a földmágneses térrel, annak mintegy felszíni megjelenése.
Habár a naptevékenység, a földmágneses viselkedések olykor gyorsan
változnak (a vonalak energiatartalma igen széles határok közt ingadozik,
még az időjárás hatására is!), a fővonalak helye hosszútávon megmarad,
miközben egyes kisebb energiájú alhálózatok időlegesen megszűnhetnek,
illetve újra kialakulhatnak. Ha a fővonalak megmaradnak – márpedig így
tesznek – akkor felfoghatók állóhullámokként, és mivel a mellékvonalak
rendszere változik az összenergia mennyiségétől függően, a fővonalak
ráadásul minimál-potenciálfelületet is alkotnak (hasonlóan a
szappanbuborékokat egymástól elválasztó síkokhoz). Tehát kimondható: a
Ley-vonalak nem mások, mint a földmágneses tér földfelszínen tükröződő
alakzatainak minimál-potenciálfelületei.
Az
ország egyik legnagyobb erővonal-csomópontja látható itt, Csobánka
közvetlen közelében, a Pilisben. Közel hasonló jelentőségű csomópont
található Gyulán és Lentiben. Ezek a helyek sok szempontból
kitüntetettek.
Az
egyes nagyobb csomópontokban impulzus-mágnesestér van jelen. Ráadásul
ez a tér asszimetrikus és a felharmonikusok igen nagy frekvencián
oszcillálnak. Ez a fajta tér nemcsak az agyra és a viselkedésre hat
(jelenések, parajelenségek, stb.), hanem magának a térnek a szerkezetére
is. Ilyen helyeken – adott időpontokban – nyílik meg az időkapu, tárul
fel a jövő vagy a múlt. De a térkapu is megnyílhat, vagyis ha valaki
ismeri ezen helyek titkát, a tér egy másik pontján is meg tud jelenni,
esetleg egy párhuzamos világban is. Vagy térben vagy időben lehet
utazni, a kettőben együtt sohasem. A tér és az idő kapcsolatában hasonló
az összefüggés az Einstein által felismert anyag-energia
ekvivalenciához azzal a különbséggel, hogy az idő és a tér
vonatkozásában még helyet kap a dimenziószám, valamint néhány egyéb
érték.
Az idő és térkapuk helyes használatával a természet szinte korlátlan uraivá válhatunk. Kérdés: alkalmasak vagyunk-e már erre?
Andocs,
Badacsonytomaj,
Búcsúszentlászló,
Bodajk, Budakeszi,
Budapest – Gellérthegy,
Csatka,
Csobánka,
Dobogókő,
Dömös,
Egerszalók,
Esztergom,
Fertőszentmiklós,
Gencsapáti,
Gyöngyös,
Hédervár,
Gyula,
Kaposszerdahely,
Kékkő,
Mártaszentimre,
Petőfiszállás,
Röjtökmuzsaj,
Sümeg,
Szigetvár,
Székesfehérvár,
Varsád,
Vác,
Vértessomló,
Visegrád,
Zirc.
A Magyarországon található Szent György-vonalak, ide érdemes ellátogatni:
– Majki remeteség
– Pilisszentkereszttől nyugatra a cisztercita kolostor romja
– Pilisszentiváni Ördög-szikla
– Dömös mellett a Vadálló-kő
– Csodafa kápolna, mely szintén nem messze Dömöstől épült
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése