Egyáltalán
nem támasztják alá a gazdaságban zajló események azt a fajta orbáni
hurrá-optimizmust, amely a kormány propagandáját jellemzi. A felszínes
szemlélő - és valljuk be; sokan még felszínes ismeretek mellett mernek
vállalkozni - úgy gondolná, hogy dübörög a gazdaság, kilábaltunk
mindenféle válságból, mindjárt itt a Kánaán. Ezzel szemben a 2014-es év
az első félévi mutatók alapján rendkívül kedvezőtlen a kormány számára.
Keleti nyitás
Bajok vannak Orbán keleti nyitásával. Egy évvel ezelőtt semmi egyéb
nem folyt még jóformán a csapból sem, mint a keleti nyitás, az orosz
exportpiac, olcsó gáz, majd jött a paksi egyezmény. A legfinomabb
becslések szerint csak a kormány moszkvai vásári részvételei, épületei,
reklámjai elvittek öt milliárd forintot. Ezen kívül mennyit a különböző
tárgyalások, utazgatások, rendezvények, hazai struktúraépítés (orosz
intézet, tanfolyamok, képzési intézmények). Még egyszer annyi, vagy
több. Azonban az ukrán események miatt Brüsszel behúzta a kéziféket a
keleti kapcsolatoknak. Orbán vagy visszahátrál, vagy jönnek a
bosszúlépések, túlzottdeficit-eljárás, pályázati pénzek befagyasztása,
adózások felülvizsgálata. Az EU karjai közül, ahova Orbánék
belerángatták az országot annak idején, kilépni nem tudnak, a póráz
néha hosszabb, néha rövidebb, de nem került le Orbán nyakáról. A sajtó
egyre jobban hallgat a keleti nyitásról. De merre lehet menni?
Értékpapírok
A magyar állam teli torokból kiabálta a világba, nem veszünk fel
hiteleket, tűnjön innen az IMF, robog az adósságcsökkentés. Amit ebből
sikerült elérni, az az, hogy az euró egyre gyakrabban csúszott 300
forint fölé, jelenleg rekordszinten áll a forint gyengesége. Hiába
figyelmeztettek az EU biztosai és a különböző intézmények, hogy az adók
emelése csak pillanatnyilag jó, hosszú távon sokkal több bajt okoz,
Orbánnak csak a pillanatnyi siker kellett a propaganda számára. Semmi
egyébben nem bíztak, mint abban, hogy a Wall Street-i atlantista társak
megértik Orbánt és mindenben támogatják. Szinte számolatlanul nyomták
ki az állampapírokat. Ez nem kölcsön - hangoztatták, de mindenki tudja,
hogy az. Csak a neve más. Milliárdok befolytak, eltűntek, mindent
feltettek egy lapra a keleti nyitásra, gondolván, hogy majd az hozza a
export milliárdokat. Eközben a belföldi mérlegben abban bíztak, hogy az
értékpapírok hosszú távú biztosítékot adnak. A Franklin Templeton egy
pillanat alatt dobta vissza a magyar államkötvényeket, mikor úgy
érezték, Orbán átlépett egy határt, amelyen túl már csattanni fog az
ostor és rövidülni a póráz. A forint ingadozva lépett újra 300 forint
fölé, majd folyamatos gyengüléssel tart ott ahol ma, rekordszintű
gyengélkedésben.
Vállalkozások
Sokan hitték el a kormány több milliárdba kerülő kommunikációs
lufiját, miszerint a növekedés küszöbén állunk, és kivártak,
fenntartották a vállalkozásokat. Aztán tavaly év végén kellemetlen és
eldugott, sokadrangú hírként szerepelt; rekord mennyiségű vállalkozás
szűnt meg. Ma pedig? Még rosszabb a helyzet, mert a fél év alatt
megközelítően annyi vállalkozás dobta be a törölközőt, mint tavaly év
végéig. A kormány újabb rekordot döntött meg, immáron a vállalkozások
megszűnésében. Arra is kíváncsiak lennénk, mindenféle mellébeszélés
nélkül, hogy mennyi a magyar GNP. Mert ugye azt halljuk, hogy a magyar
GDP milyen jó, hogy mennyire előre vagyunk a világon, csakhogy a GDP
számításába beletartozik minden, az AUDI-tól a Tescoig. A GNP azt
mutatja meg, mennyi a nemzeti össztermék (vagyis külföldi cégek
nélkül), és ebbe nem számít bele egyetlen külföldi gyártó, vegyes cég
vagy multi. Valószínűleg ezt az adatot nem véletlenül nem mutogatják a
nyilvánosságnak. A vállalkozások nem véletlenül szűnnek meg ilyen
iramban. A külföldi tulajdonú cégek kiviszik a hasznot. Amit itt
költenek el, azt is külföldi cégekkel építtetik, javíttatják,
vásárolják. A magyar vállalkozásokban pedig körbe forog a pénz, egyre
kisebb mennyiség, egyre kisebb mértékben.
Tisztában kell lenni azzal, hogy a munkavállalók jelentős része,
több mint 50 százaléka a mikrovállalkozásokban dolgozik (dolgozna). A
kormány erősen igyekszik a véka alá rejteni ezeket az adatokat, de ez a
helyzeten nem változtat. A kormány még mindig nem tud szakítani a régi
beidegződéssel, nem adni akar, hanem elvenni. Adni is csak úgy, hogy ha
ad, akkor duplán vegyen el. A kisvállalkozások megmentésére kitalálta a
kormány a növekedési hitelprogramot. A meghirdetett 2.5 százalék kamat
nagyon kecsegtető. Ennek ellenére a hitelprogram egy csőd. Senki nem
veszi fel, és pontosan azért nem, mert ennek a hitelnek a lényege, hogy
kicsikarja a kisvállalkozó maradék forintjait is. Hol a hátulütő? Ott,
hogy a kisvállalkozónak - aki még örül, hogy életben marad valahogy -
be kell vallani egy jóval magasabb bevételi összeget mint a minimálbér,
vagy amennyit a könyvelő segítségével ki tud hozni, mert különben miből
is fizetné a hitelt? Onnantól kezdve azonban a bevallott magasabb
összeg után kell adóznia, sőt, fizetheti a részleteket is. Duplán
elveszti, amit kapott. De ehhez természetesen újabb százmilliós reklám
hadjáratok, kiadványok, plakátok.
Export - import
Végül egy igencsak figyelemre méltó, szintén nem a kormány
örömhíradóiban leadott, eldugott hír. Radikálisan lecsökken
Magyarország kivitele, és egy éve folyamatosan emelkedik a behozatal. A
tendencia annyira gyors - havi 2-3 százalékos - hogy egy éven belül a
kivitel kevesebb lehet a behozatalnál. Valamennyi tendencia közül ez a
leginkább vészjósló. Mielőtt örömmámorban törne ki valaki, hogy a
növekvő behozatal növekvő vásárlóerőt jelent, - nem erről van szó,
hanem arról, hogy jelentősen növekszik a kínai behozatal, és csökken a
hazai előállítás. Magyarul, amit itthon nem lehet előállítani csak
drágán, azt megrendeljük kintről olcsón. Másrészről csökken az
előállított és kivihető magyarországi termékek száma, szűkül a piac, és
mivel a legnagyobb export partnerünk az EU, láthatóan messze sem lábalt
ki a gazdasági válságból az EU sem, a vásárlóerő csökken. Összességében
véve a magyar állami bevételek csökkennek, és még egy fontos adat,
jelentősen megcsappant a magyar pénzügyi tartalék.
A magyar gazdaságnak két dologra lett volna szüksége. Drasztikus
adócsökkentésre, hogy növekedjen a versenyképessége, és stabil keleti
piacra. A kormány mind a kettőt elszórakozta. Amikor még lehetett volna
adót csökkenteni, akkor nem a hazai vállalkozásoknak érdekeit nézték,
hanem az EU-nak megfelelni akarást, - amikor pedig ki kellett volna
keményen állni a keleti piac mellett, ideológiai és liberális kötődés
miatt Orbán hátrálni kezdett. Vagy mert befenyítették, vagy mert
alapból is megrögzött liberális. Így marad a csökkenő tendencia, és a
növekvő külföldre áramlás. A kormány a mai napig milliárdokat költ
különböző tanácsadó cégekre, amelyek megmondják, hogyan lehet
beadagolni az új adókat, a csökkenő tendenciákat úgy, hogy azt higgye
mindenki, milyen jó a helyzet. De meddig lehet az egyre rosszabb,
bizonyos szempontból már kritikus dolgokat eltakarni? Egyre kevésbé
sikerül.
Kemény Gábor
Együtt sarcolja a népet Orbán és az Európai Bizottság
380
ezer eurót kér vissza Magyarországtól az Európai Bizottság, - a
vidékfejlesztési támogatások miatt követelnek pénzügyi korrekciót,
mivel jogosultsággal nem rendelkező kedvezményezettek - a Fidesz
holdudvarához tartózó személyek, ismeretségi alapon - részesültek a
támogatásból.
Az Európai Bizottság évente több száz szúrópróbaszerű ellenőrzést
tart a tagállamokban, hogy megállapítsa, a szabályokkal összhangban
zajlik-e az agrártámogatások kifizetése. Mivel a kifizetések
lebonyolításáért a tagállamok a felelősek, az Európai Unió pedig csak
utóellenőrzést tart, semmi akadálya annak, hogy az épp kormányon lévő
párt kedvezményezettjei kapják a támogatásokat.
Az Európai Bizottság utólag ellenőrzi a támogatások rendeltetésszerű
felhasználását. Józan paraszti ésszel megmondható, hogy a pénzeket nem
a kedvezményezettektől fogják behajtani. A Fidesz holdudvarához tartozó
személyek lenyúlják az uniós pénzeket, majd erre hivatkozva az Európai
Bizottság visszaigényli a pénzt, amit a kormány az állami
költségvetésből fizet vissza. A magyar lakosság által fizetett adóból,
kétszeres benzinárból.
Olyan döntést várunk az Európai Bizottságtól, ami a jogosulatlanul
támogatásokhoz jutott személyeken hajtja be a pénzeket, nem az állami
költségvetésből. Ha nem fizetik vissza, jöhetnek a szankciók! Európa
amúgy is remekel szankciók terén, ezt már számos esetben bizonyították
Washington kedvéért. Vagyis technikailag semmi akadálya, hogy a
Fidesz-tagok ismerőseinek befagyasszák a vagyonát nem-fizetés esetén.
http://www.hidfo.net/2014/07/10/egyutt-sarcolja-nepet-orban-es-az-europai-bizottsag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése