Chemtrail újratöltve

Azt mondják benne hogy Teller Ede ötletének köszönhetjük a vegyi csíkokat, ő vetette fel az ötletet hogy mi lenne ha a repülőgépek üzemanyagába kevernének dolgokat....

Megtaláltam ezt a dokumentumot.... Szóval már két szuper találmányt köszönhetünk Ede bácsinak :)
http://dge.stanfo...6_1997.pdf

Putyin nagymester nyugati csapdája

A Novorosszija Hírügynökség elemzése

A cikket, amelyet honlapunk szerkesztősége ajánl az olvasók figyelmébe, a szakújságírók e-mailen küldözgetik egymásnak: "Olvastad? Nem? Mondj véleményt te is! Szerintem, szuper!" A rengeteg tovább-posztolás okán utóbb nagyon nehéz lett megállapítani, hogy ki az eredeti szerző. De ez egy túlságosan is jó írás! Ezért is volt az, hogy a keresés addig folytatódott, amíg az eredményre nem vezetett: a szerző - DMITRIJ KALINYICSENKO.

Nyugaton Putyint hagyományosan azért szokták kárhoztatni, hogy a KGB-nél szolgált. Ezért ez egy kíméletlen, erkölcstelen, stb. ember. Putyint mindenfélével meg szokás vádolni. Ám soha, senki sem vádolta Putyint azzal, hogy nincs esze.

Bármivel is vádolják azonban ezt az embert, az csak megvilágítja a gyors, analitikus gondolkodásra való, illetve azt a képességét, hogy egy szempillantás alatt képes legyen meghozni világos, megfontolt politikai és gazdasági természetű döntéseket.
A nyugati sajtó nemritkán egy olyan nagymesterhez hasonlítja Putyin eme képességeit, aki képes nyilvánosan is villámpartiban szimultánt játszani, egyszerre több sakktáblán. Ha megfigyeljük azokat a legutóbbi fejleményeket, amelyek az amerikai és a nyugati gazdasági életben mentek végbe, akkor elmondhatjuk: Putyin személyisége eme szegmensének értékelésekor a nyugati sajtónak abszolút igaza van.
Dacára a Fox News és a CNN stílusában előadott számtalan győzelmi jelentésnek, a Nyugat gazdasága, élén az amerikaival, mostanra Putyin csapdájába esett. És hogy miként lehetne szabadulni ebből a csapdából, azt Nyugaton senki sem látja: senki sem találja a kiutat. És minél inkább igyekszik a Nyugat kivergődni ebből a csapdából, helyzete annál inkább egyre reménytelenebbé válik.
De hát miben is áll a lényege annak a kétségkívül tragikus helyzetnek, amiben a Nyugat, az USA találta magát? És miért hallgat, hallgatnak erről, mint valami főbenjáró hadititokról, az egész nyugati sajtó, a vezető nyugati közgazdászok? Nos, hát, tegyünk egy kísérletet arra, hogy az éppen most végbemenő gazdasági események lényegére rájöjjünk - méghozzá úgy, hogy ennek során lehetőleg minél jobban elvonatkoztatjuk önmagunkat a morál, az erkölcsiség, a geopolitika tárgyalásának legapróbb összefüggéseitől is.

Nos, hát, miután a Nyugat, élén az Egyesült Államokkal tudatára ébredt ukrajnai kudarcának, azt a célt tűzték ki maguknak, hogy - az orosz költségvetés bevételi forrásai szempontjából is fontos exportbevételeinek, az orosz valuta- és aranytartalékok alapvető forrásának, a kőolaj, és következésképpen a földgáz árának a leszorításával - megsemmisítsék az orosz gazdaságot. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Nyugat által elszenvedett ukrajnai kudarc valójában nem elsősorban katonai és politikai természetű. A kudarc valódi oka, hogy Putyin igazából nem volt hajlandó a Nyugat ukrajnai projektjét az orosz költségvetés terhére finanszírozni. Miáltal a Nyugatnak ez a projektje eleve életképtelenségre ítéltetett, a közvetlen jövőben és távlatilag is.
Legutóbb, még Reagan idején, a Nyugatnak a kőolajárak csökkentésére irányuló taktikája még sikeres volt, és a Szovjetunió felbomlásához vezetett. Ám a történelem nem ismétli önmagát. Ez alkalommal minden másképpen sül el a Nyugat számára. Az, amivel Putyin a Nyugatnak válaszolt, egyszerre emlékeztet a sakkra is, és a dzsúdóra is. Ez utóbbiban az ellenfélnek a támadásra felhasznált erejét ő, saját maga ellen fordítják - miközben a védekező fél csupán minimálisan vesztegeti saját erejét, eszközeit. Putyin tényleges politikája a külvilág számára nem nyilvános. Ezért Putyin tényleges politikája nem a hatást, hanem a hatékonyságot tűzi ki célul.
Csak nagyon kevesen vannak azok, akik értik, hogy Putyin e pillanatban voltaképpen mit is művel. És gyakorlatilag nincs olyan, aki tisztában lenne azzal, hogy a továbbiakban mit is fog csinálni.

Bármennyire is furcsának tűnjék is ez most, Putyin - és csakis természetes aranyért - orosz kőolajat és földgázt ad el.
Putyin, persze, ezt nem kürtöli világgá, mint valami tolakodó reklámot. És, természetesen - közbülső fizetési eszközként - továbbra is elfogadja a dollárt. Ám az olaj és a gáz eladásából befolyó dollárokat azonmód átváltja természetes aranyra!
Ahhoz, hogy ezt megértsük, elegendő megtekintetni, hogy Oroszország arany- és valutatartalékában milyen ütemben nő az arany mennyisége - illetve ezt összevetni azzal, hogy ugyanabban az időszakban milyen mennyiségben nőttek az olaj és gáz eladásából származó orosz valutabevételek. (A felső grafikon a sanghaji tőzsdén be-, illetve visszaváltott arany mennyisége látható, míg az alsó grafikon a hetenkénti visszaváltásokat mutatja, - mindkettő tonnákban, illetve 2009 és 2014 között.)
 

Mi több, az év harmadik negyedében Oroszország természetes arany vásárlásai példátlanul magas, rekord szinteket értek el. Ez év harmadik negyedében Oroszország, hihetetlen mennyiségben vásárolt aranyat, összesen 55 tonnát. Ez több mint amit - a hivatalos adatok szerint - a világ összes többi országának központi bankjai, együttvéve, vásároltak! (A 6. ábra mutatja, hogy melyik ország mennyi aranyat vásárolt: a név szerint felsoroltakon kívül az összes többi központi bank - egyenként kevesebb, mint egy tonnával - együttvéve 3 tonna aranyat vett.)
 

Összességében véve, a világ összes országának központi bankjai 2014 harmadik negyedében 93 tonna drágafémet vásároltak. Összességében ez volt egy huzamban a 15. olyan negyedév, amikor központi bankok tisztán aranyat vásároltak. A világ központi bankjai által összesen megvásárolt 93 tonna aranyból Oroszország részesedése, a maga 55 tonnájával, egészen elképesztő.
Nem is olyan régen brit tudósok ugyanarra a bizonyos következtetésre jutottak, ami pár éve az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának szakvéleményében vált ismertté. Mégpedig: Európa nem tud meglenni az Oroszország felől érkező energiahordozók nélkül. Ami angolról a világ bármely más nyelvére lefordítva azt jelenti: "A világ nem lesz képes a túlélésre, ha az energiahordozók világméretű egyenlegéből kihagyjuk az Oroszországból érkező kőolaj- és földgázszállítmányokat."
Így az olajdollár hegemóniájára épülő nyugati világ egyszeriben katasztrofális helyzetben találta magát. Amelyben a Nyugat nem tud meglenni az orosz kőolaj és földgáz nélkül - ám Oroszország mostantól csak természetes aranyért cserében lesz hajlandó eladni olaját és földgázát. Putyin mostani játszmájának pikantériája abban rejlik, hogy az a mechanizmus, amelynek keretében Oroszország csak aranyért adja energiahordozóit, immár attól függetlenül működik: kész-e a Nyugat arra, hogy az önmaga által mesterségesen leszállított árú arannyal fizessen az olajért és a gázért, vagy sem.
Oroszország ugyanis - folyamatos dollárbevételekkel rendelkezvén az eladott kőolaj és földgáz után - bármikor vásárolhat e dollárokért aranyat. Méghozzá a mostani, pont a Nyugat által minden, szabályos és szabálytalan módon leszorított árakon.
Azaz olyan aranyárakon, amelyeket az FRS és az ESF a töredékére szorított le, szemben az olajdollárnak a piaci manipulációk révén mesterségesen felfújt vásárlóértékével. Egy érdekes tény: az Egyesült Államokban mára a törvény erejével bír az, hogy az amerikai kormány egy különleges részlege, az ESF (Exchange Stabilization Fund) - a dollár árfolyamának stabilizálása céljából - lenyomja az arany árát.
A pénzügyi világban axiómának számít az a tétel, hogy az arany: az antidollár.

- 1971-ben Richard Nixon amerikai elnök becsukta az "aranyablakot": megszüntette a dollár szabad átválthatóságát az aranyra - noha azt az Egyesült Államok korábban, 1944-ben, Bretton Woodsban ezt garantálta.
- 2014-ben Vlagyimir Putyin orosz elnök kinyitotta ezt az "aranyablakot" - fittyet hányva arra, hogy mit gondolnak és mondanak erről Washingtonban.
Pedig a Nyugat éppen most áldoz óriási erőket és eszközöket arra, hogy lenyomja az arany és az olaj árát. Hogy ilyenformán, egyrészt, a dollár javára torzítsa el a mostani gazdasági realitásokat. Másrészt pedig megsemmisítse annak az Oroszországnak a gazdaságát, amely nem hajlandó a Nyugat engedelmes vazallusának a szerepére.
A helyzet most, momentán, az, hogy az olyan csereeszközök, mint az arany és a kőolaj, a dollárhoz képest aránylag gyengévé és alulértékeltté váltak. Ami a Nyugat kolosszális gazdasági erőfeszítéseinek a következménye.
Putyin pedig, mindeközben, a Nyugat erőfeszítéseivel mesterségesen erőssé tett dollárokért adja el az orosz energiahordozókat. Melyekért azonmód aranyat vásárol fel - mely éppen a Nyugat igyekezetének következtében, most mesterségesen leértékelt.

Putyin játszmájában van még egy érdekes momentum: az orosz urán. Melynek köszönhetően ég ma az Egyesült Államok minden hatodik villanykörtéje. Mely uránt Oroszország ma szintén dollárért ad el az Egyesült Államoknak.
Ily módon a Nyugat azzal a dollárral fizet Oroszországnak a kőolajért, a földgázért és az uránért, mely dollár vásárlóértéke, magának a Nyugatnak az igyekezete következtében, mesterségesen magas, a kőolajhoz és a földgázhoz viszonyítva. Ám Putyin csak arra használja ezeket a dollárokat, hogy értük kivonja Nyugatról annak természetes aranyát, amelynek dollárban kifejezett árát éppen a Nyugat szorította le mesterségesen.
Putyinnak ez az igazán ragyogó gazdasági kombinációja olyan helyzetbe hozza a Nyugatot, az USA-val az élen, mint azé a kígyóé, amely dühödten és eltökélten harapdálja saját farkát.
A Nyugat számára felállított gazdasági aranycsapda elgondolása, valószínűleg, eredetileg nem Putyintól származott. Az elgondolás alighanem inkább Putyin gazdaságpolitikai tanácsadójáé, Glazjev akadémikusé. Különben miként lenne az lehetséges, hogy Glazjev állami hivatalnok - akinek feltételezhetően nincs köze az üzlethez -, sok más orosz üzletemberrel együtt, Washington személy szerint felvétette a nyugati szankciós listákra? A közgazdász akadémikus Glazjev elgondolását Putyin ragyogóan megvalósította - miután előzőleg bebiztosította a maga számára kínai kollégája, Hszi Csin-pin teljes támogatását.
 

Ezzel összefüggésben különösen érdekes lehet az Orosz Központi Bank első elnökhelyettesének, Kszenyija Judajevának a novemberi nyilatkozata. Aki azt hangsúlyozta, hogy a Központi Bank, szükség esetén, az import kifizetésére bedobhatja aranytartalékait. Nyilvánvaló, hogy a nyugati világ által elfogadott szankciók idején, ez a nyilatkozat a BRICS országainak, mindenekelőtt pedig Kínának szólt. Az, hogy Oroszország az árukért kész nyugati arannyal fizetni - mint kiderült - Kínának nagyon is jól jött. Hogy miért - erről szól az egyik korábbi írás.

Kína nemrégiben bejelentette, hogy nem növeli tovább dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait (AVT). Ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai-kínai kereskedelmi kapcsolatokban az előbbi deficitje állandóan növekszik (a jelenlegi egyensúly immár 5 az 1-hez, Kína javára), akkor ez a nyilatkozat, pénzügyi nyelvről lefordítva azt jelenti: "Kína a továbbiakban áruiért nem fogad el dollárt". A világsajtó jobbnak látta nem észrevenni a legújabb kor pénzügyi történelmének ezt a kolosszális eseményét. És itt a kérdés még csak nem is az, hogy Kína, szó szerint, nem lesz hajlandó dollárért adni áruit. Kína természetesen ez után is el fogja fogadni a dollárt - ám csupán mint az áruiért járó közbülső fizetőeszközt. Ám Kína, miután megkapta a dollárt, nyomban meg is fog tőle szabadulni, és arany- és valutatartalékainak struktúrájában a dollárt valami mással fogja fölváltani. Különben nem lenne semmi értelme annak, amit a kínai pénzügyi hatóságok bejelentettek: "A továbbiakban Kí na nem fogja tovább növelni dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait". Vagyis Kína a különböző országokkal folytatott kereskedelméből befolyó dollárjaiért többé nem fog amerikai állami kincstárjegyeket (treasuries) vásárolni. Ahogy azt korábban állandóan tette.

Vagyis Kína a jövőben valami másra fogja cserélni azokat a dollárokat, amelyek a továbbiakban nem csupán az Egyesült Államokkal, de általában bármely más országgal való kereskedelméből befolynak - hogy "ne növelje tovább dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait". És itt jön a legérdekesebb kérdés: mi lesz az, amivel Kína fel fogja váltani a kereskedelemből befolyó dollárjait? Milyen valutára - illetve milyen csereeszközre? A mostani kínai pénzügyi politika elemzése arra enged következtetni, hogy - a kereskedelemből befolyó dollárjait, vagy legalábbis azok jelentős részét - Kína szép csendben aranyra fogja átváltani, ahogy azt már, de facto, teszi is.

Ebből a szempontból az orosz-kínai kapcsolatok pasziánsz kártyajátéka nagyon szerencsésen alakul mind Moszkva, mind pedig Peking számára. Oroszország közvetlenül aranyért, annak folyó árán vásárol árukat Kínától. Kína pedig az aranyért, megint csak annak folyó árán, orosz energiahordozókat vesz. Ebben az orosz-kínai idillben mindennek van helye: a kínai áruknak is, az orosz energiahordozóknak is, és az aranynak, mint kölcsönös elszámolási egységnek is. Ebben az idillben csupán egy kéredzkedő számára nincs hely: a dollárnak. És ebben nincs semmi különös. Minthogy a dollár se nem kínai áru, se pedig nem orosz energiahordozó. A dollár csupán egy közbülső pénzügyi elszámolási eszköz - egy fölösleges közvetítő. Márpedig két önálló üzleti partner együttműködéséből a fölösleges közvetítőket, előbb-utóbb, ki szokták iktatni.

Itt mindjárt külön meg kell jegyezni: a természetes arany világpiaca eltörpül a tényleges olajszállítások világpiacához képest. A természetes arany világpiaca ráadásul még inkább mikroszkopikus, ha összevetjük a kőolaj, a földgáz, az urán - a különböző áruk - tényleges szállításainak világpiacával.

Az arany megnevezésekor a hangsúly azért van a "természetes" szón, mivel természetes (és nem papíron lévő) energiahordozóiért cserében Oroszország aranyat von el a Nyugattól. Mégpedig az energiahordozók kézzel fogható, és nem papíron megvalósuló leszállításáért cserében. Ugyanígy jár el Kína is, amikor - a jelenlegi, mesterségesen, többszörösével leszállított árú, ám valóban létező aranyat - elvonja a Nyugattól. Ellenértékeként annak, hogy kézzel fogható áruit ténylegesen leszállítja.

Nem váltak be a Nyugat azon reményei sem, hogy Oroszország és Kína - az általuk leszállított energiahordozókért, árukért cserében - elfogad majd mindenféle pénzérméket, illetve "papír aranyat". Oroszországot és Kínát ugyanis, végső fizetőeszközként csupán az arany - az pedig csak mint kézzel is tapintható fém - érdekli.

Közbevetőleg: Havonta a papír alapú arany forgalma - csupán, mint az arany határidős szállítására adott kötelezvény (futures) - havonta mintegy 360 milliárd dollárt ér el a piacokon. Ezzel szemben havonta csak mintegy 280 millió dollár értékben valósul meg arany tényleges szállítása. Ami a kereskedések során ezer az egyhez arányt teremt a papír alapú, illetve a természetes arany között.

Amikor Putyin beveti azt a mechanizmust, hogy a piacról ténylegesen kivonja a Nyugat által mesterségesen leértékelt egyik csereeszközt (az aranyat), cserében egy, a Nyugat által mesterségesen felértékelt, másik csereeszközért (a dollárért) - ezzel elindította azt a visszaszámlálást, amellyel véget ér az olajdollárnak a világszerte élvezett hegemóniája. Ezzel Putyin bevitte a Nyugatot abba a zsákutcába, amelyből hiányzik bármiféle pozitív gazdasági perspektíva. Mostantól a Nyugat fordíthat bármekkora erőfeszítéseket, bármekkora eszközöket arra, hogy mesterségesen növelje a dollár vásárlóerejét, csökkentse az olaj árát, és mesterségesen leszorítsa az arany vásárlóerejét. A gondot az fogja okozni a Nyugat számára, hogy a rendelkezésére álló természetes arany készletei végesek. Ezért minél inkább fog törekedni a Nyugat arra, hogy a dollárhoz viszonyítva elértéktelenítse a kőolajat és az aranyat, annál gyorsabb ütemben fognak apadni az egyre olcsóbb aranyból rendelkezésére áll ó, ám távolról sem végtelen tartalékai. E Putyin által mesterien megjátszott gazdasági kombináció során a természetes arany a Nyugat tartalékaiból gyors ütemben áramlik majd át Oroszországba, Kínába, Brazíliába, Kazahsztánba és Indiába - a BRICS országokba. Ha természetes aranyból való készletei továbbra is ilyen ütemben csökkennek majd, a Nyugat által megteremtett, az olajdollárra épülő világrend összeomlása előtt a Nyugat már nem fog tudni tenni semmit Putyin Oroszországával szemben. Azt a helyzetet, amibe Putyin az Egyesült Államok által vezetett Nyugatot hozta, egy sakkjátszmában úgy hívják: a felek egyike időhiányba ("Zeitnot") került.

A nyugati világ még soha nem látott olyan gazdasági eseményeket, jelenségeket, mint amilyenek a szemünk láttára mennek végbe. A Szovjetunió - amikor estek az olajárak - sietve eladta aranyát. Oroszország, ezzel szemben - megint csak az olajár esésének közepette - az aranyat sietve vásárolja. Így Oroszország immár közvetlenül aláásta az olajdolláron alapuló világuralom amerikai modelljét.

Az olajdollárra épülő világmodell arra alapszik, hogy az USA nemzeti valutája domináns szerephez jutott a világ valutáris rendszerében. Ami lehetővé teszi, hogy a Nyugat országai - élükön az Egyesült Államokkal - más országok és népek munkájából, anyagi tartalékaiból éljenek. A dollárnak a világ valutáris rendszerében játszott szerepe abban áll, hogy ez a valuta a kereskedelmi ügyletek lezárulásának, végső fizetőeszköze. Ez azt jelenti, hogy az amerikai dollár, a világ valutáris rendszerében, a felhalmozás olyan végső csereeszköze, melyet nincs értelme más csereeszközökre átváltani. Ám az, amit a BRICS országai - élükön Oroszországgal és Kínával - most csinálnak, az gyakorlatilag megváltoztatja a dollár szerepét és státuszát a világ valutáris rendszerében. Moszkva és Peking együttes akcióinak eredményeként az Egyesült Államok nemzeti valutája, végső csere- és felhalmozási eszközből csak afféle közbülső csereeszközzé változik. Amelynek csupán az a rendeltetése, hogy ezt a közbülső csereeszközt átváltsák egy másik és valóban végleges csereeszközzé: arannyá. Így a dollár gyakorlatilag elveszíti szerepét, mint a csere- és felhalmozás végső eszköze - átadva eme mindkét szerepét egy másik, általánosan elismert, nemzetiségtől és politikától független monetáris eszköznek: az aranynak.

A Nyugatnak hagyományosan két módszere volt arra, hogy elhárítsa az olajdollárra épülő világmodell hegemóniáját, és a Nyugat ebből eredő aránytalanul széleskörű előjogait fenyegető veszélyeket.

Az egyik ilyen eszközt jelentették a színes forradalmak. A másik ilyen eszköz - amit a Nyugat rendszerint akkor vet be, amikor az első eszköz nem válik be -: a katonai agressziók, a bombázások.

Oroszország esetében azonban a Nyugat számára a kettő közül egyik sem alkalmazható: vagy azért, mert lehetetlen, vagy azért, mert elfogadhatatlan.

Mégpedig azért, mert, először is: az orosz lakosság - ellentétben sok más ország lakosságával - semmiképpen sem hajlandó szabadságát, gyermekei jövőjét felcserélni az akár már most rögtön is megkapható nyugati kolbászra. Ez már azokból a nyugati közvélemény-kutatásokból is nyilvánvalóvá válik, amelyekben Putyin népszerűsége rekordmagasságokban található. Például az a személyes barátság, ami Washington favoritját, Navalnijt fűzi McCain szenátorhoz, igen csak nem tett jót sem neki, sem Washingtonnak. Azt követően, hogy erről értesült a sajtóból, az orosz lakosság 98 %-a immár semmi másnak nem tekinti Navalnijt, mint Washington vazallusának, az orosz nemzeti érdekek elárulójának. Ezért azok a nyugati szakértők, akik a valóság talaján állnak, még csak álmodni sem mernek bármiféle színes forradalomról Oroszországban.

Ami a második, a Nyugat számára hagyományos módszert, a közvetlen katonai agressziót illeti: Oroszország se nem Jugoszlávia, se nem Irak, se nem Líbia. Bármilyen Oroszország ellen, orosz területen indítandó, nem nukleáris hadművelet esetén a Nyugatot, élén az Egyesült Államokkal, megsemmisítő vereség várja. És a Pentagon tábornokai - akik ténylegesen az irányítói a NATO erőinek - ezzel nagyon is tisztában vannak. Ugyanígy nincs esélye egy Oroszország elleni nukleáris háborúnak sem, beleértve az un. "megelőző és lefegyverző nukleáris csapás" koncepcióját is. A NATO-nak egyszerűen nem rendelkezik egy olyan csapásmérés technikai lehetőségével, ami által teljesen hatástalanítani lehetne Oroszország nukleáris potenciálját, e potenciál számtalan megnyilvánulásával egyetemben. Ebben az esetben elkerülhetetlen lenne egy tömeges, megtorló válaszcsapás az ellenségre, annak területére. És egy ilyen válaszcsapás kumulált ereje éppen elegendő lenne ahhoz, hogy a túlélők utóbb már irig yeljék a holtakat. Vagyis egy nukleáris tűzpárbaj eleve nem jelenthetne megoldást az olajdollárra épülő világrend érlelődő összeomlásának problémájára. Jobb esetben ez jelentené e világrend történetében a zárófejezetet, az utolsó állomást. Rosszabb esetben ez elvezetne a nukleáris télhez, minden élőlény kipusztulásához - kivéve talán a baktériumoknak azokat a mutánsait, amelyek a sugárzás hatására keletkeznének.

A vezető nyugati gazdasági réteg látja a végbemenő jelenségeket, tisztában is van azok lényegével.

A vezető nyugati közgazdászok, kétség kívül, tisztában vannak azzal, hogy a nyugati világ - beleesve Putyin gazdasági aranycsapdájába - milyen mélységesen tragikus és kilátástalan helyzetbe került. Hiszen a Bretton Woods-i megállapodások létrejötte óta mindenki jól tudja azt az alapvető szabályt: "Akinek több az aranya, az állapítja meg a játékszabályokat". Ám Nyugaton erről mindenki hallgat. Mégpedig azért hallgatnak, mert senki sem tudja, hogyan lehetne most már ebből a helyzetből kikeveredni.

És, éppen ezért, ha valaki elkezdené elmagyarázni a nyugati közvéleménynek a végbemenő gazdasági katasztrófa minden részletét, akkor ez a bizonyos közvélemény az olajdollárra épülő világrend hívei számára legszörnyűbb kérdéseket kezdi majd föltenni. Amelyek így hangzanak majd:

- Meddig lesz képes a Nyugat természetes aranyért olajat venni Oroszországtól?

- És mi lesz az olajdollárral az után, hogy a Nyugatnak elfogy majd a természetes aranya - amivel kifizethetnék az orosz kőolajat, földgázt és uránt, továbbá a kínai árucikkeket?

Ezekre a látszólag egyszerű kérdésekre ma Nyugaton nem tudja a választ senki.

Hát, uraim, ezt hívják sakk-mattnak. A játéknak vége.

Forrás: http://tehnowar.ru

Internet-portálok anyagai alapján az összeállítást készítette: Tatyjana Dobrogyejeva

Novorosszija központi hírügynöksége: Novorus.info

A CIA által konstruált olajtúltermelés Putyin, Khamenei és Maduro leigázást célozta meg

John Brennan hosszú időn át élvezte Szaúd-Arábia bizalmát, tekintettel arra az időszakra, amit CIA főnökként töltött Rijádban a 1990-es években, amikor is jelentős mennyiségű ismeretet és tudást gyűjtött a szaúdi olajműveletekről, amit aztán később sikerült is kamatoztatnia. A WMR úgy értesült, hogy a CIA-s Brennan ügynök a kitermelést ösztönözve meggyőzte a Szaúd-Arábiai Olaj Vállalaton (korábbi nevén: Arab-Amerikai Olajipari Társaság, rövidítve: Aramco) belül a vezetését és a Szaúdi Olaj Minisztériumot, hogy Szaúd-Arábia legrégebbi olajmezőin fracking, azaz rétegrepesztéses műveletekbe kezdjenek. A fracking, vagy rétegrepesztés az olaj vagy gáz kinyerésére szolgáló technológia, amelynek lényege, hogy különböző sókat (hidrogén-klorid, ammónium-perszulfát, kálium-hidroxid) tartalmazó vizet nagy mennyiségben és nagy nyomással juttatnak a földbe.0



A "fracking" műveleteket végrehajtották, ami során 3-6 ezer láb mély kutakba pumpálták nagy mennyiségű folyadékot, amelynek következtében rendkívüli mértékű nyomás lépett fel. A CIA ügynöke tudta, hogy mi fog történni, ha "fracking" műveletekbe kezdenek. A veszélyesen magas víznyomás miatt a szaúdiak kénytelenek folyamatosan addig pumpálni az olajat, amíg a nyomás kiegyenlítődik. Ez a folyamat folytatódik. Ha a szaúdiak leállítják az olaj szivattyúzását, akkor végleg elveszítik a kutaikat a szennyvízzel való szennyezettség miatt. Jelenleg a "pumpálni vagy elveszíteni" vészhelyzet áll fent, és a szaúdiak kénytelen pumpálni. Ennek következtében lehet, hogy akár öt évig is nagyon alacsony szinten maradnak a termelési árak.0

A CIA által inspirált "fracking" műveletek eredményként a szaúdiak figyelmeztetést adtak ki, hogy az olaj-ellátásban telítettség lesz a piacon a következő 5 évben, továbbá nem folytatják egyes külföldi székhelyű cégek mérnökeivel, mint a Schlumberger vállalat mérnökeivel a közös munkát. A piacon lévő olaj-telítettségét a szaúdi olajmezők apadása fogja a későbbiekben követni, hacsak nem nyitnak újabb olajmezőket. Az amerikai és kanadai olajtársaságok számára a lökést eközben a Kanadából az Egyesült Államokba vezető Keystone XL olajcső jelenti, ami ellensúlyozza majd az esetleges olajár emelkedést a következő öt évben.0

A CIA "fracking" művelet a közel-keleti olajmezők közül nem csak Szaúd-Arábia korlátozódik. WMR olajipari forrásokból származó értesülés szerint "fracking" műveletekkel hasonló termelési problémákat okoztak Kuvaitban és Irakban is.0


Az olajárak hirtelen csökkenése súlyos gazdasága károkat eredményezett a CIA célországok, mint Oroszország, Irán és Venezuela számára. Brennan és a vele szövetkező gazdasági hadviselők a szaúdi-túltermelés mellett döntöttek azért, hogy árthassanak mindhárom ország gazdaságának. A CIA az eredményekben nem is csalódott.0A CIA terve az, hogy az orosz kormányt vezető Vlagyimir Putyin, az iráni kormányt vezető Ayatollah Ali Khamenei, valamint a venezuelai vezető Nicolas Maduro országai 5 éven belül össze fognak roppanni, és ezt követően egy nyugat-barát rezsim váltja fel a helyüket. Már a svájci bázisú orosz (zsidó származású) adóelkerülő milliárdos, Mihail Hodorkovszkij célja is Putyin megdöntése volt. CIA útmutatások alapján az amerikai kongresszus és az Obama-kormányzat pedig pusztító gazdasági szankciókat vetett ki Oroszországra, Venezuelára, továbbá a korábbi években Iránra.0


Oroszországnak ártott a legtöbbet a CIA által kidolgozott szaúdi olajtúltermelés. Az orosz rubel értéke 56 százalékot esett az amerikai dollárral szemben, miközben az orosz kamatok 17 százalékra emelkedtek. Oroszország legnagyobb hitelező bankjának, a Sberbank részvényeinek az ára 18 százalékot esett. Bár az orosz gazdasági összeomlás az egész világon érezteti a negatív pénzügyi hatását, hiszen az osztrák és a francia bankok tőzsdei értékei is csökkennek, továbbá csökken a lengyel zloty és a magyar forint értéke a dollárral szemben, mégis az Obama-kormányzat azt mondja, hogy nem lesz lazítás - az egész Ukrajnát is sújtó - Oroszországra kiszabott gazdasági kiszabott szankciók terén. Obamát az sem zavarja, hogy az amerikai tulajdonú orosz kötvényeken alapuló beruházások szörnyű veszélyben vannak.0


A Pacific Investment Management cég (PEBIX) feltörekvő piaci kötvény alapja, amely 800 millió dollárt tart orosz kötvényekben, csaknem 8 százalékot vesztett az értékéből az elmúlt néhány héten.0

Szergej Shvetsov, az Orosz Központi Bank alelnöke pedig azt nyilatkozta: "Ami most történik, az egy rémálom, és egy évvel ezelőtt még nem tudtuk volna elképzelni, hogy ilyesmi bekövetkezhet".0

Eközben Venezuelában az alapvető fogyasztási cikkeket, beleértve az étolajat, a rizst és a kukoricalisztet, egyre nehezebb beszerezni, valamint az amerikai dollár értéke 1700 százalékkal ugrott a venezuelai bolivari fekete piacon. A CIA a jelenlegi a venezuelai kormány megdöntésére és egy antidemokratikus kormány felállítására használja fel ott is a pénzügyi összeomlást.0

Irán ellen már több éve alkalmazzák a nyugati gazdasági büntető szankciókat a nukleáris energiaprogramja miatt, mégis talán ezen ország helyzete a legjobb és talán képesek lesznek átvészelni a vihart. Irán igen impozáns hazai élelmiszer termelő-ellátó rendszert épített ki, valamint saját távközlési rendszere van, saját olajipari infrastruktúrája, amelyek az elmúlt évek szankciói következtében a túlélésüket segítették. Azonban úgy tűnik, hogy Hassan Rouhani iráni elnök nagyon is tisztában van az összeesküvésben betöltött szaúdi szerepről, amely az alacsony olajárat generálja. Rouhani a közelmúltban azt mondta: "A fő ok [az olaj árának csökkenése kapcsán], hogy egyes országok összefogtak és összeesküdtek a régió és az iszlám világ ellen. Irán és a térség lakossága nem fogja elfelejteni ezt az összeesküvést, vagy más szóval: árulást, amit a muszlim világgal szemben követtek el."f

Brennan és a CIA által Szaúd-Arábiában és más közel-keleti országban kiváltott olajipari szabotázsának a világgazdaságra nézve messzemenő hatásai lehetnek. Olajipar bennfentesek attól tartanak, hogy a CIA olyasmit szabadított el, ami pusztító csapást mérhet a teljes globális gazdaságra.
MouqawamahMusic.Net

„Uralkodni kell magamon, hogy ne kezdjek el hirtelen sírni”

Nincs helye a tisztességes jogi eljárásnak, nincsenek polgári szabadságjogok, a járőröző rendőrök tartatják be a törvényeket. Ilyen az élet a szeparatista Kelet-Ukrajnában.

Sem a fagyos időjárás, sem a közelben becsapódó gránátok nem tartják vissza a Donyeck utcáit pásztázó rendőröket. Szinte mindenkit igazoltatnak. Egy bevásárló táskával éppen a környéken sétáló férfi sem kerüli el a figyelmüket. Kigomboltatják a kabátját, de sem a kabát alá, sem a szatyrába nem rejtett semmi veszélyeset, útjára engedik – írja tudósításában a Daily Beast.

“A táskájában valami nehéz és közepes hosszúságú volt. Az a dolgunk, hogy ellenőrizzük a személyazonosságát, és hogy mit visz magával. Ezt mindenki biztonságáért tesszük” – magyarázza Vlagyimír Bersin, a Donyecki Népköztársaság városi rendőrtisztje, miért volt gyanús számukra a bevásárlótáskás férfi. Bersin az ukrán rendőrség tagja volt, még mielőtt Donyeck a szepratisták kezébe került volna. Szerinte a rendőrtiszteknek mostanában nagyon szemfülesnek kell lenni.
Háborúban nincs helye a tisztességes eljárásnak.

Egy múlt havi ENSZ-jelentés arról számolt be, hogy a lázadók által ellenőrzött területeken, a donyecki és a luhanszki régióban “a rend és a törvények teljes megsemmisülésével és az emberi jogok védelmének hiányával kell számolni.” A zsaruk intenzív jelenléte cáfolja a káosz eluralkodásával kapcsolatos állítást, de az emberi jogok védelmével valóban ez a helyzet.

Artem Malakov, a donyecki kommandósok parancsnoka azt vallja, a háborús időszakban nincs helye a tisztességes eljárásnak. Csapata jól felszerelt, irodájuk előtt egy, a hátsó udvarban három páncélozott katonai jármű áll. A tárolásra és pihenésre használt épületben 11 puska sorakozik a falnak támasztva, a bent lévő emberek pedig pingpongoznak vagy a neten szörfölnek.

Malakov azt mondja, bűnözők is találhatók a szeparatisták soraiban, akik olyan pozícióba kerültek, ahonnan másokra is nyomást tudnak gyakorolni, ezért el kell őket távolítani. Nem teljesen világos azonban, hogy milyen módszerekkel tervezi ezt véghez vinni.
Szovjet törvénykezés

A bűnüldöző szervek Donyeckben bárkit megállíthatnak, ha kedvük tartja, akár arra hivatkozva is, hogy az egyént gyanúsnak vélték. “Tegyük fel, ha valaki meglát egy rendőrautót és irányt vált, akkor forralhat valamit. Ez gyanúra ad okot” – magyarázza Malakov.

A jelenlegi kelet-ukrajnai törvényen kívüli bűnüldözés nagyjából a szovjet törvénykezés és a polgárőri igazságszolgáltatás keveréke. Irina Dovgan esete igen jól szemlélteti ezt. A nőt azért vették őrizetbe, mert a szeparatisták olyan fotókat találtak a tabletjén, melyeken ételt és ruhákat adott ukrán harcosoknak. Ezek után arra kényszerítették, hogy ukrán zászlóba csavarva álljon Donyeck külvárosában, egy táblát tartva a kezében, ami azt hirdette, hogy gyerekeket ölt. Az arra haladó gyalogosok felpofozták és leköpték.

Dovgan azt mondta, egyáltalán nem vették figyelembe a jogait, mikor letartóztatták. Mialatt a mosdót használta, még akkor is férfiak figyelték, bár úgy hiszi azért, hogy ne követhessen el öngyilkosságot. Egy magas rangú parancsnok rendelte el végül a szabadon bocsájtását, miután az újságokból értesült róla, hogy bánnak a nővel.

A genfi egyezmény tiltja a civilek ellen irányuló emberi méltóságot sértő tetteket, különösképpen a megalázó és lealacsonyító bánásmódot.
A jogi eljárás látszata

De Dovgan esete csak egy a sok jogellenes fogvatartás közül. Minden őrizetbe vett embert megvertek, akivel idáig Tanja Loksina, a Human Rights Watch kutatója beszélt. Jogi képviselet és bírósági tárgyalás nélkül elítélték őket, és a büntetések között olyan veszélyes munkák is szerepeltek, mint az ellenőrzőpontok védelme. “Ezek az egyének nem vehették igénybe ügyvéd segítségét és nem léphettek a kapcsolatba az igazságszolgáltatási rendszerrel. Semmit sem tehettek” – mondta Loksina.

Egy YouTube-ra feltöltött videón is meg lehet nézni, amint egy luhanski “népbíróságon” a jelenlévők megszavazzák, hogy egy nemi erőszakkal vádolt férfi megkapja a halálbüntetését. Donyeckben legalább a formalizált jogi eljárás látszatát próbálják fenntartani.

A Donyeck Népköztársaság városi rendőrségének feje, Nikolaj Ivanenko szerint a zsaruk betartják a törvényeket – legalábbis a Szovjetunió büntetőtörvénykönyvének cikkelyeit. Azt mondta, tisztjei már nem tartóztatják le az embereket azért, mert nyitott sörösüveget találnak náluk, csupán megkérik őket, hogy az alkoholt hátrahagyva távozzanak. Szerinte új törvények lépnek majd érvénybe, melyek a bűnüldözési hatóságok működését fogják szabályozni.

De amíg a szeparatisták az új büntetőeljárási törvény létrehozásán fáradoznak, addig Loksina elmondása alapján a letartóztatottak arra várnak, hogy mikor, vagy hogy egyáltalán ügyvédhez juthatnak-e majd. A kutató azzal egyetért, hogy szükség van a rendszeres rendőri felügyeletre a régióban, de felmerül a kérdés, hogyan lehetne egyáltalán őrizetbe venni valakit, ha nem tudják számára garantálni a védelemhez és a tisztességes eljáráshoz való jogot.

Irina Dovgan is arra vár, hogy kialakul majd egy olyan rendszer, ami védelmébe veszi az emberi és polgári jogokat. Az őt ért incidens után a donyecki házát feldúlták a felkelők, így a nő Kijevbe menekült. De az elszenvedett érzelmi sérülésekkel a legnehezebb megbirkóznia. “Teljesen más ember lettem” – mesélte, “mindig uralkodni kell magamon, hogy ne kiabáljak az emberekkel, vagy ne kezdjek el hirtelen sírni.”
(Jászberényi Sándor)

Bal-Rad komm: Érdekes egy írás!-az már biztos. “Demokráciára és emberi jogokra” hivatkozni ott, ahol a békés civilek (öregek, gyerekek, nők) élethez való jogát semmibe veszi egy latorhatalom?

Egy “hazafias érzelmű” nőt “…azért vették őrizetbe, mert a szeparatisták olyan fotókat találtak a tabletjén, melyeken ételt és ruhákat adott ukrán…” bérgyilkosoknak! És ő még sopánkodik! Miután pedig elengedik, elrohan Kijevbe!-és ott nyafog.

Donbasszban háború dúl! Felszabadító és függetlenségi háború. Egy megszálló latorhatalom ellen! Egy háborúnak megvannak a maga törvényei. Amelyek a békeidők törvényeitől nagyban eltérnek.

Mindezzel együtt is a Népköztársaságok hatóságai háborús körülmények között is törekednek a helyzeten belül bizonyos törvényes formákat betartani és betartatni. Szovjetunió büntetőtörvénykönyvének cikkelyei alapján. De ugyanakkor két dolgot mindenképpen meg kell említenünk!

Egy: a május 2. – i száznál több halálos áldozatot követelő odesszai orosz és kommunistamészárlás elkövetőinek és kiagyalóinak felderítése érdekében a kijevi junta az égvilágon semmit nem tesz!-pedig a “demokratikus és békebeli” feltételek adottak!

Kettő: a legújabb turcsinovi BTK-módosító javaslat már a kijevi törvényhozás előtt van! A lényege: ha valakit “kommunistáskodáson” kapnak, öt évi börtönnel büntetendő!

MERT MARADÉK-UKRAJNÁBAN IS RENDRE VÁGY A HATALOM!

Mindenki nyugodjon le! Megoldódott a tandíj rejtély! A Pista fizeti!

Az Átlátszó szerint az adatok arra mutatnak, hogy Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak a cége több esetben is olyan pályázatokon nyert százmilliós megrendeléseket, amelyeket az üzlettársa cége készített elő. Tiborcz cége összesen 2,9 milliárd forintnyi közbeszerzést nyert el az idén.

Orbán Ráhel férjének, Tiborcz Istvánnak a tulajdonában álló cég közel 3 milliárd forintnyi közbeszerzést nyert el 2014-ben – írja az Átlátszó. A lap azután kukkantott bele Orbán Viktor vejének cégügyeibe, hogy Orbán Ráhel a napokban közölte, nem a miniszterelnök fizeti a félévente 15 millió forintba kerülő tandíját egy svájci egyetemen, hanem férjével “saját lábukon állnak”.

Az E-Os Innovatív Zrt., későbbi nevén Elios Zrt., amelyben a Közgép Zrt. energetikai cége meghatározó részesedést szerzett, 2010-ben már többszáz milliós árbevétellel rendelkezett, 2011-ben már 3 milliárd felettivel. Az E-Os Innovatív Zrt. bevételeinek túlnyomó része különböző uniós finanszírozású energetikai projektekből, vagyis közbeszerzésekből származott.

2013-ban a cég Elios Innovatív Zrt-re változtatta a nevét és kiszállt belőle a Közgép energetikai cége, a részvényeken fele-fele arányban osztozott a Green Universe Kft. és a Green Investments & Solutions Kft. Ez utóbbi tulajdonosa a pécsi illetőségű Hamar Endre, aki Tiborcz István üzlettársa volt az időközben IBC Projekt Kft-nek átnevezett Hamar & Tiborcz Kft-ben. 2014. április 30-án viszont Tiborcz megvásárolta Hamartól a Green Investments-t, így újra ötven százaléknyi tulajdona lett az Elios Zrt.-ben.

Az Átlátszó rámutat, hogy a közbeszerzési adatokból az látszik, hogy Tiborcz István ismételt tulajdonszerzésével az Elios Innovatív Zrt. 2014-ben összesen 2,9 milliárd forint értékű közbeszerzést nyert el – ezekből 1,9 milliárd forint értékű szerződést Tiborcz István áprilisi, tulajdonosi visszatérése után kötöttek. A pályázati sikerek nagy része, 2,1 milliárd forintnyi szerződés egyetlen kiírásnak köszönhető, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2012 végén kiírt energiatakarékossági célú tenderének (KEOP 5.5.0./A/12-2013), amelyen többek közt önkormányzatok pályázhattak közvilágítás-korszerűsítési projektekkel.

Az Elios Innovatív Zrt. egy másik KEOP-os programban is tudott nyerni. A 100 százalékos támogatásintenzitású programban “Fotovoltaikus rendszerek” kialakítására lehetett pályázni. A megbízást az Elios Zrt. hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásban nyerte el, mivel a beruházás értéke 17 ezer forint híján nem érte el a 150 millió forintos értékhatárt – e fölött már nyílt eljárást kellett volna lefolytatni. Összességében a fenti két programból 2,3 milliárd forint került a miniszterelnök vejének érdekeltségéhez.

Orbán vejének érdekeltsége nem maradhatott ki a stadion-bizniszből sem: Dunaújváros önkormányzatától kapott 92 millió forint értékű megbízást a helyi stadion „színes tv-s közvetítésre alkalmas pályavilágításának megvalósítására, korszerűsítésére”.

A közvilágítással kapcsolatos pályázatokon az ilyenkor szokásos menetrend szerint megbíztak egy céget a műszaki előkészítéssel és az elnyert pályázati keretre a kiírás elkészítésével. Ez a Tiborczék által megnyert pályázatoknál több esetben is Hamar Endre cége, a Sistrade Kft. volt, vagyis a kiírás pontos műszaki tartalmát lényegében Hamar cége határozta meg. Az ő általuk előkészített pályázatokon rendre Tiborcz István cége, az Elios nyert.

Hévíz esetében a pályázat előkészítését Hamar Endre egyik cége, a Sistrade végezte, majd a meghívásos tender megnyerésekor Hamar még formálisan is tulajdonosa volt a Green Investments Kft-n keresztül a nyertes Elios Zrt-nek is, vagyis azon a pályázaton nyert Hamar egyik cége 130 milliót, amelynek előkészítését korábban egy másik cége bonyolította.
(HVG)

Bal-Rad komm: Rossz az! – aki rosszra gondol! És ami lényeges: tisztázódott Ráhel mecénásának a személye is. Megnyugodhatunk: nem a kedves papa fizeti a tandíjat!

MI FIZETJÜK! CSAKHÁT MI ROSSZ TANULÓK VAGYUNK! MI SEMENNYIÉRT NEM TANULUNK! ÉS SEMMIBŐL SEM TANULUNK!

A lengyelekkel váltanák le az oroszokat az ukránok

Új gázvezeték építéséről írt alá megállapodást Ukrajna és Lengyelország. Ukrajna ezzel a vezetékkel szeretné magát függetleníteni az orosz importtól.

Egy új, Lengyelországot Ukrajnával összekötő gázvezeték építésének az előkészítéséről írt alá megállapodást a Gaz-System lengyel gázvezeték-üzemeltető és a Ukrtransgaz ukrán gázforgalmazó.

A gázvezetékkel kapcsolatban a UNIAN ukrán hírügynökség idézte Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnököt, aki azt mondta, hogy a várhatóan már 2016-ban működő vezeték megépítéséhez ukrán részről az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD) kérnek pénzügyi segítséget.

Az új vezetékkel napi 80 millió köbméterre bővülhet Ukrajna gázimportja Lengyelország felől, ami gyakorlatilag teljesen kiválthatja az orosz importot.

Ukrajna évi gázszükséglete 40-45 milliárd köbméter, aminek csaknem a felét korábban Oroszországból szerezte be. A Gazprom júniusban teljesen leállította a gázexportot Ukrajnának. A további szállítások feltételéül azt szabta, hogy a jövőben csak annyi földgázt juttat a szomszédos országnak, amennyit az előre kifizet. December 9-én újraindult az orosz földgázszállítás Ukrajnának, miután Kijev 378 millió dollárt utalt át az orosz cégnek, amely ezért cserébe 1 milliárd köbméter földgázt exportál.

Ukrajna elsőként Lengyelországon keresztül kapott fölgázt az Európai Unióból, de a vezeték szűk kapacitása miatt a mennyiség évi nem több mint 1,5 milliárd köbméter. Az UNIAN megjegyezte, hogy Ukrajna Magyarország felől évi 6 milliárd, Szlovákia felől 10 milliárd köbméter földgázhoz juthat.
(MTI)

Bal-Rad komm: Ebben a buliban is csak az a bökkenő van, ami a már meglévő orosz – ukrán csövekkel is kapcsolatos: fizetni kell a gázért! Donbassz ide – Krím oda – Oroszország szállítana gázt Nyalókakirály Maradék – Ukrajnájának, csakhát a kijevi udvar – sajna – nem tud fizetni! Ezért nincs nekik orosz gáz!
Azt pedig megkérdőjelezzük, hogy a lengyelek majd ingyen fogják pumpálni a gázt Valcmanéknak.

Viszont ez az egyezség is megerősíti: nem jött be a palagáz – buli!

Nagyot fordult a világ reggel óta Donbasszban.

A legfrissebb jelentések szerint Valcman latortüzérsége – magyar idő szerint – délelőtt tíz óra óta szakadatlanul mindenféle tüzérségi eszköz bevetésével lövi a “Veszjelaja Gora” – hegyet, Prisibet, Szlavjanoszerbszket, Valujszkot, Nyizsnyetyeplovot, Kolesznyikovot, Olhovatát és Sztanyica Luhanszkat.

Ez utóbbi településtől nem messze a milicisták aknavetője első lövésre telibe talált egy latorterepjárót. Öt pribék azonnal letette a kanalat.

Gyjebalcsevo és Jenakijevo között rendkívül intenzív tüzérségi tűzpárbaj dúl reggel óta.

Peszkiből délelőtt tíz óra óta lövi a donyecki repteret a latortüzérség.

Ozerjanovka közelében kézifegyverekkel vívnak dél óta a felek.

Luhanszkban a VÁROS KÖZEPÉN ma délelőtt az LNR biztonsági egységei egy épületet megostromoltak, amely a “Jobb Szektor” fészke volt. Az ostromban elesett két milicista, viszont nyolc fenevadat leterítettek. Komoly bázist számoltak fel az akcióban.

Valami kórság terjedhet Nyalókakirály hiénái között. Legújabban Szcsasztye közelében ugrott egymásnak – ma reggel – a tegnap egyik vezérét vesztett “Ajdar” két martalóccsoportja. Egy – a várostól nem messze lévő majorság javain kaphattak össze. A testvérirtásnak hat latorhulla lett az eredménye. Ezeket otthagyták, a rablott zsákmánnyal pedig távoztak az életben maradottak. A helyiek szerint voltak vagy húszan, de mind részeg volt. Most pedig kénytelenek lesznek megvívni a fagyott földdel, ha azt akarják, hogy a helyi kutyák ki ne kezdjék a “fajtársak” hulláit.

Szeverodonyeckben saját kórházat követelnek maguknak a pribékek. Arról panaszkodnak, hogy CSAK TEGNAP NYOLC megszálló egyed pusztult el Kramatorszkba szállítás közben.

Tél Tábornok pedig megnyitotta a II. Donbassz – frontot. Rádióüzeneteikben arról panaszkodtak ma reggel Nyalókakirály latorjai, hogy két egyedük megfagyott az éjszaka thermoöltözék hiányában.

https://balrad.wordpress.com/2014/12/20/harcok-robbantak-ki-donbasszban/