Elhallgatja az adatokat a KSH?

Aki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által közölt adatokat rendszeresen böngészi, – főként a gazdaság szereplői, a többi statisztikus, a kutatók, az oktatók vagy az újságírók – az utóbbi 3-4 évben azt tapasztalják, hogy az adatközlés módja megváltozott. Hamisításról talán nem beszélhetünk, elhallgatásról és a jelenlegi kormányzat igényeit kiszolgáló kommentárokról annál inkább. Lapunk három egykori KSH-elnököt kérdezett meg arról, hogy miképpen látják a jelenlegi helyzetet.

A hazai statisztikai adatközlés jelenlegi állapotát hűen tükrözi Szentes Tamás akadémikus egyik tanulmánya, amelyben arról ír, hogy “a statisztikai adatok kiválogatása nem mindig szolgálja a valóság megismerését. Egyfelől azonban az adatoknak a valóságot leplező ügyes összeválogatása, vagy éppen elhallgatása, sőt meghamisítása az elmúlt évtized hazai politikai gyakorlatában már nemcsak a választások előtt volt jellemző, hanem szinte mindennapossá vált, sőt részben a médiában is, másfelől a valóságot pontatlanul vagy tévesen ábrázoló statisztikai mutatószámok alkalmazása a tudományban ma is igencsak gyakori.”

Az Orbán-kormány főként arra használja fel a KSH adatait, hogy bebizonyítsa: Magyarország gazdasági fejlődésének üteme az uniós országokét meghaladja, és a legtöbb mutató tekintetében jobbak vagyunk, mint régiós társaink. Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Ecostat jelentései ezt a megállapítást nemigen igazolják. Azt azonban igen, hogy a 2008-ban elkezdődött gazdasági világválság óta hazánk leszakadása a környező országokétól felgyorsult, ennek nyomát azonban csak az fedezheti fel a KSH gyorsjelentéseiben, aki a statisztikai nyelvezetben és adatkezelésben az átlagosnál nagyobb jártassággal bír.

A statisztikai adatok legfontosabb felhasználói a kormányzati szervek, a gazdaság legnagyobb szereplői, de mellettük természetesen kíváncsi a főbb számokra az érdeklődő lakosság is. Emellett a KSH-nak adatszolgáltatási kötelezettsége is van, az Európai Unió statisztikai szervezete, az Eurostat, és más nemzetközi szervezetek várják a magyar adatokat.

A létminimum-számítási adatok elhagyása is a kormányzati célokat segíti

Normál körülmények között a statisztikai adatszolgáltatás nem kerül a figyelem középpontjába. Azt a Sir Winston Churcillnek tulajdonított idézetet azonban szinte mindenki ismeri, hogy „Én csak abban a statisztikában hiszek, amit magam hamisítottam.” Az általunk megkérdezett volt KSH-elnökök, Katona Tamás, Mellár Tamás és Belyó Pál – Szentes Tamás fent idézett gondolatával ellentétben – az egykori brit kormányfő nézetét nem osztják, mert úgy vélik, hogy a tudatos hamisítás az egész statisztikai rendszerünket megbontaná, ezért véleményük szerint ilyesmiről a KSH esetében aligha beszélhetünk. Már csak azért sem, mert a tudatos hamisítás az egész statisztikai rendszer működését kérdőjelezné meg, ezt a veszélyt azonban egy piacgazdaságot folytató, a világ felé nyitott ország aligha engedhet meg magának. Ugyanakkor csalhatatlan jelei vannak annak, hogy feltehetően kormányzati nyomásra fellelhetők bizonyos anomáliák a KSH jelenlegi működésében – vélik egybehangzóan az egykori elnökök.

Elsőként a mindig közérdeklődésre számon tartó kiskereskedelmi áruforgalmat említette meg Katona Tamás. A mindenkori kormányok számára – a növekvő jólét bizonyítékául – mindig jól kezelhető, ha bizonyítani tudják, hogy a lakosság egyre többet költ. Reálisan ismerte fel a kormányzat, hogy a kereskedők egy tekintélyes része áfát csal, ezzel megcsapolja az adóbevételeket. Azt azonban nem mutatják ki a statisztikák, hogy mekkora részt képeznek a lakosság többletköltéséből származó bevételek, és mekkora köszönhető az on-line pénztárgépek adóhatósági bekötése révén megvalósuló kifehéredésnek. Vagyis jelenleg nem mutatható ki a jelentős áldozatok révén kiépített on-line pénztárgépek tényleges haszna. Katona Tamásnak azonban nincs kétsége afelől, hogy egy-három éven belül helyre áll az úgymond rend, vagyis az adócsaló kereskedők megtalálják majd a módját annak, hogy miképpen ne tegyenek eleget kötelezettségeiknek.

Jellemző példaként említette Katona Tamás azt is, hogy miképpen szűkül folyamatosan a KSH tájékoztatási tevékenysége, amelynek egyértelmű célja, hogy a kedvezőtlen adatok egy része ne, vagy ne kellő terjedelemben lásson napvilágot. Korábban az ipar teljesítményéről 20-22 oldalon adott számot a statisztikai hivatal. Ez az utóbbi időben, feltűnő módon egy-másfél oldalra szűkült. Az így kiadott gyorsjelentések egyik sajátosságává vált, hogy folyamatosan módosítanak a szövegezésen, ami felhasználó számára kezelhetetlenné teszi a kommentárt. Az a szövegrész sérül leginkább, amely a közölt adatok megmagyarázására szolgál. Megfigyelhető, hogy a gyorsjelentések mindig pozitív hangvételűek, és gyakran csak a kommentár vége felé lehet olvasni arról, hogy sokszor mégsem annyira szép a menyasszony. Katona Tamás él a gyanúperrel, hogy a “rózsaszínűre festett” statisztikai kommentárokat nem a hivatal szakértői, hanem kormányzati emberek írják.

A tájékoztatás lehetősége is beszűkült – tette hozzá Katona Tamás. A korábbi időszakban minden gyorsjelentés végén mindig ott szerepelt a nyilatkozatképes hivatali szakértő neve és vonalas telefonszáma, amely az utóbbi időben furcsamód eltűnt. Így az érdeklődőnek nincs módja arra, hogy a közölt adatokról bővebb tájékoztatást kérjenek, vagy hozzászóljanak ahhoz. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a KSH munkatársai és a szakmai érdeklődők csak a tájékoztatási főosztályon kommunikálhatnak a hivatallal, vagyis a korábbi nyitottságot felváltotta a “szűrő” alkalmazása. Mondhatni, egy sorba kerültek a sajtó munkatársaival.

Ez év tavaszán a HVG-ben vita bontakozott ki a GDP-számítás módjáról. Mellár Tamás akkor élesen bírálta a KSH által követett módszertant, amelynek az lett a következménye, hogy a hivatal elnöke értesítette: átszervezték a legnevesebb szakmai folyóiratuk, a Statisztikai Szemle szerkesztőbizottságát, amelyben már nem tartottak igényt a volt elnök, jelenlegi pécsi egyetemi tanár tagságára. Mellár Tamás “bűne” ugyanis az volt, hogy nyíltan kétségbe vonta a nagyszerűnek mondott makrogazdasági számokat, vagyis az „unortodox” gazdaságpolitika sikereit, amelyben egyébként a közgazdászok egy része is hinni kezdett. A tavaly kétségtelenül meglódult gazdaság, és az idei még mindig jónak mondható gazdasági adatok sem fedhetik el azt a kétségtelen tényt, hogy 2010 és 2013 között összességében csak 2,7 százalékkal bővült a magyar GDP – említette meg Mellár Tamás. Azaz éves szinten alig haladta meg a fél százalékot, és érdemes beszámítani azt a tényt is, hogy ebben az időszakban az Európai Unió nettó támogatása összességében a GDP-nk 15-18 százalékát tette ki. Elmaradt az a kormány által várt úgynevezett multiplikátor hatás is. Ez a hatalmas többletkereslet mindössze 6 százalékos növekedést tudott generálni (beszámítva a 2014-es várható 3,2 százalékos növekedést is). Vagyis a sokat emlegetett és várt többszöröző hatás egyáltalán nem érvényesült.

A KSH-nál Mellár Tamásnak a GDP-számítással kapcsolatos véleménye “verte ki a biztosítékot.” Ez a mutató létfontosságú az államadósság mérésénél – mondta a volt elnök. Mint ismeretes, 2010-ben kiemelt célként szerepelt az Orbán-kormány politikájában az államadósság csökkentése. Az igazi sikerek elmaradtak, az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 2014 harmadik negyedévében ugyanúgy 83 százalék, mint volt 2010 ugyanezen negyedévében, és csak a 2014. december 31. fordulónapon sikerült néhány tized százalékponttal az egy évvel korábbi adósság alá menni, néhány napra, átmenetileg. Ha ehhez hozzávesszük, hogy közben a magánnyugdíjvagyont is elköltötték, akkor elmozdulásról aligha beszélhetünk. Ezt a helyzetet azonban a statisztikai adatok nem megfelelően tükrözik. A kormányzatnak az az érdeke, hogy minél magasabb GDP-t tudjon felmutatni. Később azután korrigálnak a GDP-n, ezzel egyidejűleg természetesen az arányos államadósság is módosul, erről azonban csak szűk körben értesül a közvélemény. Arról azonban annál inkább, ami a foglalkoztatási adatok publikálása terén történik – mondta Mellár Tamás, és ez is szoros összefüggésben van a GDP-vel. Ha a foglalkoztatási statisztikai adatokat szemügyre vesszük, akkor azonnal kitűnik, hogy a külföldön dolgozó legalább 100 ezer embert és a mintegy 300 ezer közmunkást is beszámítják ide. Ha tőlük eltekintünk, akkor foglalkoztatásbővülésről egyáltalán nem beszélhetünk.

Azonban még ennél is feltűnőbb, hogy a közfoglalkoztatás mintegy 250-300 milliárd forintba kerül, ami hozzávetőleg a GDP egy százaléka, termelésnövekményt a közfoglalkoztatottak munkája által nem lehet elérni, ám a statisztikákban a rájuk fordított költség, mint a GDP többlete jelenik meg, Ez a módszer a politika számára kedvező mutatókat eredményez ugyan, de hosszú távon fenntarthatatlan – mondta a volt elnök. Ha az elmúlt években volt valamilyen szerkezeti átalakulás Magyarországon, az éppen a gyenge hatékonyságú, alacsony termelékenységű szektorokat bővítette. A hosszú távú fejlődés szempontjából ez nem igazán biztató.

Szót ejtett Mellár Tamás arról is, hogy a KSH bejelentette: a jövőben a létminimumról szóló adatok közlésétől eltekint. Az kétségtelen tény, hogy időnként a különböző számításokat korszerűsíteni kell, ez vonatkozik a létminimumra is. Azonban egy rendkívül fontos adat közlését egyik napról a másikra megszüntetni nem szerencsés. Célszerű lett volna a KSH ilyetén szándékáról a szakmai közvéleményt előzetesen tájékoztatni, majd egy új módszertan szerint összeállított létminimum számítást egy darabig együtt futtatni a régivel, a korábbi időszakokkal való jobb összehasonlíthatóság végett. Ere nem csak a hazai elvárások miatt lett volna szükség, hanem az ENSZ és az Eurostat igényeire való tekintettel is. Általánosságban elmondható – összegezte véleményét Mellár Tamás -, hogy a KSH adatsorait úgy állítja össze, hogy az mindig a kedvezőbb felé hajlik, ami a realitást torzítja.

A szakmaisággal sincs minden rendben – ez már Belyó Pál véleménye. Az egykori elnök emlékeztetett arra, hogy a létszámleépítések a KSH-nál kiváló szakembereket is érintettek. A szakma, például a Magyar Statisztikai Társaság véleményére pedig egyre kevésbé kíváncsiak a Keleti Károly utcai KSH központban. Az pedig végképp árulkodó, hogy évente megrendezett Statisztikai Világnap ünnepségére egyetlen korábbi elnököt sem meghívni.

Nem könnyű a feketegazdaságot mérni

A rejtett gazdaság felmérése jelenti a statisztikusok számára az egyik legnagyobb fejtörést. A termelési oldalon szereplőknek ugyanis az az érdeke, hogy aktivitásukat eltitkolják. Így az az érdekes eset áll elő, hogy különbség van a termelési oldal és felhasználási oldal között, mégpedig esetenként jelentős. Nyilvánvaló, hogy a különbség a feketegazdaságban rejlik. A gondot még csak fokozza, hogy mind a két oldalon előfordulnak a GDP-nél számítási hibák. Arra is van példa, olvasható a Statisztikai Szemle egyik cikkében, hogy a termelési oldal GDP-je meghaladja a felhasználási oldalét, amiből arra a következtetésre lehetne jutni, hogy nincs is feketegazdaság. Ezért is fejtette ki Belyó Pál több cikkében is azt a véleményét, hogy közvetlen megkérdezéssel érdemes a felméréseket elvégezni. Azonban ennek a módszernek is vannak hátulütői, mégpedig az, hogy a kérdező személye gyakran befolyásolja a válaszadót. Ezért azt ajánlják, hogy a kikérdezést többször végezzék el. Az országok többsége egyébként alkalmaz egy olyan korrekciós tényezőt, amely a feketegazdaság termelését méri fel. Hasonlóképpen szokták megbecsülni a feketegazdaságban foglalkoztatottak számát is.
(nepszava)