Sokan próbálkoznak újabb és újabb ügyvédekkel

Félmillió forintot fizetett ki egy devizaadós az ügyvédjének, aki a most áprilisban érkezett bíróság végzés után annyit tudott javasolni: álljon el a pertől. Másik esetben a 120 ezer forintot zsebre vágó ügyvéd „elfelejtett” elmenni a tárgyalásra, a 80 ezret átvevő jogász pedig ezt követően egyszerűen eltűnt. Most mindannyian (sok más társukhoz hasonlóan) újabb ügyvédet keresnek.

Az elszámolást követően újraindulhatnak a devizahiteles perek, de a jogszabályokkal a kört eléggé bezárták. Azóta pedig újabb jeges zuhanyként értékelhető összefoglaló vélemény született a Kúrián. Ebben a semmisség lehetséges jogkövetkezményeit elemezték. Egyelőre úgy néz ki, hogy perek ugyan lehetnek, de kimenetelük csak valóban érdemi jogászi munkát befektetve lehet kedvező. Az ügyvédek pedig ebben eddig nem igazán jeleskedtek, sok volt a futószalagon, hangzatos szlogeneket felhasználva indított eljárás. A „selejt bosszúja” pedig mostanában bukkan fel egyre többször. Úgy érzékeljük azonban, hogy hiába égették meg magukat sokan, továbbra is bíznak a csodában.
Több olvasónk is panaszolta, hogy míg megbízásakor az általa választott ügyvéd arról beszélt, „tuti nyerő” a per, mostanában csak a vállát vonogatja, vagy teljesen elérhetetlen. Az egyik esetben a „100 százalékos pernyertesség” ígéretére első körben 80 ezer forintot fizetett az adós, a per viszont el sem indult (a jogász egyszerűen eltűnt). Segítséget kért abban, hogy legalább pénze egy részét visszaszerezze. A jogász által aláíratott szerződés szövegezése azonban ezt teljesen reménytelenné tette (gyakorlatilag az volt benne, hogy az ügyvéd semmiért semmilyen felelősséget nem vállal). Az ügyvédi kamaránál érdeklődésünkre azt mondták: akkor lehetne reklamálni, ha a jogász írásba adta volna, hogy garanciát vállal a per megnyerésére. (Megjegyezzük, a 80 ezerről sem tudott az adós bizonylatot bemutatni.)
Egy szegedi adós két évvel ezelőtt fordult ismerősei tanácsára ügyvédhez. Ez a jogász is azt közölte, hogy máris érezze megnyertnek a pert. Az eljárás sem kerül sokba, mert az adós a jövedelmére hivatkozva biztosan megkapja az illeték- és költségmentességet. Az ügyvéd pedig „mindössze” 120 ezer forintot és 10 százalékos sikerdíjat számít fel. (Ő még valóban visszafogott volt, az akkoriban hozzánk érkezett információk szerint az ügyvédek általában 150-260 ezer forintot kértek el, esetenként a fizetendő összeget a havi törlesztéshez szabva.) A bíztatás hatására a devizahiteles összeszedte a pénzt, ahogy írta, kicsit gyanússá az vált, hogy az összeg átadása után 38 100 forintról kapott számát. A bíróság a tárgyalást 2014 tavaszának végére tűzte ki. Az igazi meglepetés akkor érkezett.
Van, ahol most is kígyóznak a sorok
A megbízott jogi képviselő ugyanis nem jelent meg, ráadásul az adós a bírótól tudta meg, hogy nem kapta meg az illeték- és költségmentességet, így ha veszít, 600 ezer forintot kell kifizetnie perköltségként. A devizahiteles ezt követően persze rohant az ügyvédi irodába, ahol érdeklődésére azt válaszolták, hogy „elfelejtettek” elmenni a tárgyalásra. Az illetékkedvezménnyel kapcsolatban pedig nem tartották fontosnak, hogy az adós értesítsék az új fejleményről. Sőt, még ők háborogtak azon, hogy időközben felemelték a bírósági illetéket.
Ez az adós is megkereste az ügyvédi kamarát. Állítólag magával az elnökkel beszélt, aki közölte: hagyja veszni a pénzét, mert a Kúria döntése alapján már ő maga is végig tudja vinni a saját ügyét. Azóta is újabb ügyvédet keres; továbbra is azt szeretné elérni, hogy a kölcsönt a felvételkori árfolyamon számolják el.
Egy másik esetben az ügyvéd elment a tárgyalás(ok)ra – összesen félmillió forintot legombolva az adósról. Első fokon meg is nyerte a pert. A bank azonban fellebbezett, az ügy visszakerült első fokra, és – állítja a hiteles – bizonyítási eljárást arról folytattak le, hogy ő mire költötte el a szabad felhasználású hitelt. A bizonyítás után – ahová a szomszédok, a gyerekei és az édesanyja voltak tanúként beidézve –a bíró tavaly júliusban felfüggesztette az ügyet. Az idén áprilisban jött egy végzés a bíróságról, ami után az ügyvéd azt javasolta, hogy az adós álljon el a pertől. Ő is újabb jogászt keres.
Több olvasónktól is arról értesültünk, hogy Léhmann György siófoki ügyvédnél „kígyózó sorokat” talált. Léhmann biztosan nem a ragadozó ügyvédek közé tartozik, ő alapvetően csak a költségeket kéri el az adósoktól. Tartani lehet azonban attól, hogy esetenként ez is felesleges kiadás lehet. A jogi lehetőségek ugyanis roppant mód beszűkültek, Léhmann pedig a bankokkal folytatott tárgyalásra (amelyeken azért sokszor igen jó eredményeket el lehet érni) nem hajlandó. Azt vallja, hogy „amennyiben az Országgyűlésben valamiféle hatalmi téboly, vagy más miatt a törvényalkotás során szembe mennek az íratlan jog rendelkezéseivel, akkor csak érvénytelen törvényeket hozhatnak létre még akkor is, ha látszólag ezek alakilag érvényesek”. Mi azonban attól tartunk, hogy a hatályos törvényeket akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha azok nem tetszenek.
(azenpenzem)
Bal-Rad komm: Mindaddig, amíg VAGY A “MAGYAR” PARLAMENT, VAGY A NÉPHARAG KI NEM KÉNYSZERÍTI A POLITIKAI MEGOLDÁST, addig csak a jogászok fognak kaszálni a hiteleseken! Akik pedig kölcsönöket szereznek szinte bármi áron, csakhogy egy ügyvéd tovább hitegesse őket! Mert az azt mondja-azt ígéri, amit a hiteles hallani akar! (Ismerős valahonnan?!)
A MAGYAR pedig hisz! Mert azt mondják-azt igérik neki, amit hallani akar!
DE A MAGYAR EBBE SZOKOTT BELE AZ UTÓBBI 25 ÉVBEN!
(Csak éppen semmit nem tanult belőle!)