Az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet legújabb jelentése alapján a 2014-es évben történt kivégzések számát tekintve ismét az ázsiai és csendes-óceáni régió áll vezető helyen. A tanulmány arra is rávilágít, hogy a térségben nemhogy csökkenne a halálos ítéletek száma, de egyenesen növekedő tendencia figyelhető meg.
2014-ben bizonyítottan számos ázsiai országban került sor halálbüntetésre. Vietnámban főként gazdasági bűncselekmények miatt ítéltek el több embert, míg decemberben, a peshvari iskola ellen elkövetett tálib támadás után Pakisztán felfüggesztette a 6 éves halálbüntetés ellen bevezetett moratóriumát, és a terrorizmussal összefüggő esetekben újra törvénybe foglalták a halálbüntetés jogszerűségét. Afganisztánban, Malajziában, Japánban és Kínában is folytatódtak a kivégzések. A tavalyi év pozitívumaként jelenik meg, hogy márciusban a japán bíróság elrendelte Hakamada Iwao ügyének újratárgyalását, mely eredményeképpen a még 1968-ban elítélt rabot szabadon bocsájtották. A világon eddig ez volt a leghosszabb idő, melyet valaki a halálos ítélete végrehajtására várva töltött. Kínában a kivégzések számáról szóló pontos adat továbbra is államtitoknak minősül, azonban a nyilvánosságra hozott információk alapján elmondható, hogy nemcsak a régióban, hanem világviszonylatban is vezető helyen áll a világ második legnagyobb gazdasága. A kivégzések száma meghaladja az összes országban együttesen kiróttakét. A kínai szabályok értelmében a halálos ítéleteket magában foglaló ügyeket minden esetben be kell nyújtani a Legfelsőbb Bíróságnak jóváhagyásra (kivéve, ha a szankciót maga a Legfelsőbb Bíróság szabta ki).


(Kínai nőt kísérnek az ítélet végrehajtásához)


A Legfelsőbb Bíróság, ha szükségesnek tartja, ugyan felhatalmazhatja a felsőfokú bíróságokat (tartományok, autonóm régiók, közvetlenül a központi kormányzás alá tartozó nagyvárosok bíróságait), hogy gyakorolhassák a halálos ítélet jóváhagyásához szükséges jogot emberölés, erőszak elkövetése, rablás, robbantás, vagy más közbiztonságot komolyan veszélyeztető tett, vagy társadalmi rend megzavarása esetén, de azt általában maga teszi. Ugyan a szabályozás arról szól, hogy halálbüntetéssel sújtani a vádlottat csak a legkegyetlenebb tettek esetében megengedett, az elmúlt évek statisztikái azt mutatják, hogy ennél sokkal több esetben kerülhetett sor az ítélet végrehajtására. Az illetékesek válaszul azzal érvelnek, hogy egy növekvő gazdaságban, ahol a pénzügyi, politikai, infrastrukturális fejlődés rohamos léptekben halad, nem megengedhető a gyengébb bánásmód, mindenki érdekelt a törvények szigorú betartásában. A halálbüntetés egy hatásos eszköz az elrettentésre, ezáltal a közbiztonság szintjének az emelésére. Ha a büntetés nem érdemel azonnali hatályt, akkor lehetőség van a kivégzés két évre történő felfüggesztésére, mely idő alatt újabb bizonyítékok kerülhetnek elő, valamint őszinte megbánás esetén életfogytiglan tartó, vagy határozott idejű tizenöt évtől húsz évig tartó szabadságvesztésre módosítható az ítélet. Az, hogy bármely államnak, azok Legfelsőbb Bíróságának, joga van-e – akár hivatalos eljárás keretében – halálos ítélet meghozatalához, napjaink egyik legvitatottabb problémái közé tartozik a nyugat szerint, és számos újabb kérdést vet fel. Milyen bűncselekmények esetén folyamodhatnak a hatóságok a megtorlás eme formájához, ki ítélkezhet a bűnös felett, ki döntheti el, hogy joga van-e az élethez, milyen mérték szabja meg a még tolerálható kivégzések számát, ha egyáltalán szó eshet tolerálható mértékről. A világ számos országában már törvényileg nem megengedett a halálbüntetés, mint szankció, alkalmazása teljességgel kizárt, és emberi jogokat sért. Az olyan szervezetek, mint az Amnesty International azért lobbizik, hogy a még engedélyező országok is eltöröljék eme büntetési formát, mely alkalmazása után végül gyakran kiderül az ítélet helytelensége. Joko Widodo indonéz elnök szerint minden országnak szuverén joga eldönteni, hogy él-e a halálos ítélet lehetőségével, vagy nem. Januárban, Jakartában hat drogkereskedőt végeztek ki (a kegyelmi kérvények elutasítása után), akik közül öten külfödi állampolgárok voltak (brazil, nigériai, holland, vietnámi, malawi). A döntés meghozatalát éles vita övezte, Hollandia és Brazília az ítélet végrehajtása utána hazahívta nagyköveteit tanácskozásra. Az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője Federica Mogherini felszólította Jakartát, hogy vegye fontolóra a moratórium kihirdetését a halálos ítéletek végrehajtása ellen. A szigetország elnöke nem kegyelmez a kábítószer-kereskedelem bűntettjével vádoltak esetében. Mind Ausztrália, Brazília, valamint Franciaország – amelyek elítéltjei szintén kivégzésre várnak – azért lobbizik, hogy állampolgárai kegyelmet kapjanak. Tony Abbott ausztrál miniszterelnök arra kérte Indonéziát, hogy hálából a 2004-es pusztító szökőár után nyújtott nagylelkű segítségért, ne végezze ki az érintetteket.


(Joko Widodo, indonéz elnök)


Ahogyan ezen országok büntetőjoga a kínaihoz hasonlóan kimondja: mindazon külföldi állampolgárok, akik nem élveznek diplomáciai mentességet, és az 55 halállal büntetendő cselekmények elkövetőivé válnak, a felettük történő ítélkezés módja a kínai állampolgárokéval megegyező, a halálbüntetés alól nem kivételek. Ha ilyen eset merül fel, az érintett országoknak arra van lehetősége, hogy a kegyelem megadásában nyomást gyakoroljanak a kormányokra. Ahogy azt láthatjuk, Indonézia esetében elég kevés eséllyel.


Hírfigyelő Szolgálat