Hiába fizettem vissza milliókat az elmúlt években, még az elszámolás és a forintosítás után is nagyobb lesz a tartozásom, mint amekkora hitelösszeget annak idején felvettem – hallani egyre több devizahitelestől. Bár tényleg sokakat érhet kellemetlen meglepetés, nem feltétlenül van így: két példán szemléltetjük a helyzetet.
Az első példában szereplő adós frankban adósodott el 2007 februárjában. 5 millió forintot vett fel, és összes eddigi törlesztőrészletként 3,7 millió forintot fizetett ki eddig. A frankerősödés hatására azonban a tartozása januárra felkúszott 7,6 millió forintra. Ne feledjük: ha nem történtek volna árfolyamváltozások, akkor sem 5 – 3,7 = 1,3 millió forint lenne az adós tartozása, hanem magasabb, hiszen az (időközben megemelkedett) kamatokat is fizetni kell: a törlesztőrészletnek csak egy (igaz, egyre emelkedő) része csökkentette magát a tőketartozást.
Az elszámolásoknak köszönhetően a példában szereplő frankhiteles tartozása a januári 7,6 millió forintról 5,6 millió forintra csökken, ami a januári frankerősödés előtti, decemberi helyzethez képest 16%-os tartozáscsökkenést jelent. Nem jelent azonban csökkenést az eredetileg felvett hitelösszeghez képest, hiszen mint fent láttuk, 5 millió forintos hitelösszeget vett fel az adós. Bár a forintosítás nem a mostani piaci, hanem 256,5 forintos frankárfolyamon történik, ez messze nem bizonyult elégséges árfolyamkedvezménynek ahhoz, hogy az adós csökkenést érezzen az eredetileg felvett hitelösszeghez képest.
Elölről kezdhetik a devizahitelesek: hiába volt 8 évnyi törlesztés?
Más a helyzet, ha például egy euróhitelest nézünk, hiszen bár nála magasabb volt a kamat, jóval kisebb volt az árfolyamemelkedés, így a forintban számolt tartozás sem nőtt meg olyan drasztikusan. A második példánkban szereplő adós szintén 2007 februárjában vett fel 5 millió forintot, csak euróban. Ahogy a lenti ábrán is látható, a törlesztések ellenére neki sem igazán csökkent az elmúlt hét évben a forintban számolt tartozása, de legalább nem is növekedett meg annyira, mint frankhiteles társáé.
Ugyanakkor az euróhiteles hasonló kamatemelést szenvedett el, mint a frankhiteles, így azzal számoltunk az egyszerűség kedvéért, hogy a decemberi állapothoz képest ő is 16%-os visszatérítést kap az elszámolások során. Ennek köszönhetően az ügyfél jelenlegi 4,9 millió forintos tartozása az elszámolásokat követően 4,0 millió forintra fog csökkenni. Figyelembe véve, hogy ez az ügyfél (a frankénál magasabb kamatok miatt) már 4,3 millió forintnyi törlesztőrészletet fizetett be, ez sem tűnik jelentős előrehaladásnak, de legalább 1 millió forinttal alacsonyabb lesz a tartozás, mint amennyit eredetileg felvett a példában szereplő euróhiteles.
Elölről kezdhetik a devizahitelesek: hiába volt 8 évnyi törlesztés?
(portfolio)
Bal-Rad komm: “Hitelesügyben” fiskális szemléletű, JÓ MEGOLDÁS-NINCS! A hitelesválság alapvető oka GAZDASÁGI TERMÉSZETŰ!
MAGYAR tulajdonú, értékteremtő GAZDASÁG NÉLKÜL a magyar valuta spekulációknak volt-van kitéve.
Most a “forintosítással megoldódott” az örvény további kiterjedése, ám a munkahelyek bizonytalansága, a mélybe taszított munkabérek az adósokat továbbra is fokozott veszélyeknek teszik ki!
Ugyanakkor KONKRÉT ÉS KITERJEDT PROBLÉMAMEGOLDÁS még mindíg nincs a legnagyobb bajba jutottak-a bedőlt hitelesek megmentése érdekében. Nem is beszélve a végrehajtások és árverezések alatt álló ügyekről!
Összességében véve a forintosítási “bulival” a bankok nem jártak rosszul, a hiteleiket eddig fizetni tudók ismét a startvonalra kerültek, viszont a hiteltulajdonos gazdagjaink akár egy esztendő alatt ki fogják tudni fizetni tartozásaikat!
Hát akkor kik jártak jól?
HÁT- NEM A KISEMBEREK!