Mi, magyarok imádjuk a sikert. Igaz, nem minden sikert, de a világraszólót, az aranyfényűt, a luxuslimuzinnal érkezőt, az nagyon. Imádjuk Orbánt és Gyurcsányt meg a többi polgárháborús uszító milliárdost, mert imádjuk az erőt, a pénzt és a hatalmat. Imádjuk az állami kitüntetéseket, a Kossuth-díjakat, a nagy- és a kiskereszteket. Imádjuk a nemzet sportolóit, színészeit és egyéb hőseit. Hiába adósodunk el évszázadokra, számukra mindig akad havi félmilliónk, ha már a sportolók, művészek és tudósok tömegeit méltányosan megfizetni nem tudjuk.
Ők a mi hőseink. A nemzetnek nincsenek kőművesei, orvosai, tanítói vagy ápolói, és nincs is rájuk szüksége, hisz a teljesítmény csak akkor ér valamit, ha azt színpadon vagy arénában adják elő, egyébként a sógorság-komaság rendszere működik. Így aztán a nemzetnek polgárai sincsenek. Csak oligarchái és jobbágyai.
Szántai Attila egy soha nem volt világ, a polgári Magyarország hőse. Vállalkozott, dolgozott, négy gyereket nevelt, és amikor a maffia védelmi pénzt követelt tőle, ő kiállt magáért. Nemet mondott, a rendőrséghez fordult, önvédelmi fegyvert váltott ki. Bár ne tette volna! A rendőrség nem pusztán cserben hagyta a rendes működés szerint, hanem – mint kiderült – maga is a fosztogatók, a védelmi pénzt követelő bűnözők szövetségese lett. A férfit és családját a Fekete Sereg nevű banda tagjai addig fenyegették, zsarolták, provokálták és bántalmazták, míg az önvédelemből lelőtt egy embert, egy másikat pedig megsebesített.
Ezt követően Szántai Attilát a teljes jogállam cserben hagyta. Ügyészség, bíróság, elsőfok, másodfok. Börtönbe került, épp azok közé a bűnözők közé, akiknek a társát megölte. Iszonyú kínokat, megaláztatást és gyötrelmet szenvedett el méltatlan rabságának hét éve során. Emberi roncsként, megtört egészséggel, önmaga árnyékaként szabadult.
Ez az eset százmillió forintjába került a magyar államnak. Annyi pénzbe, amennyiből Szijjártó Péter még egy rendes családi házat se tudna venni. Szántai Attilával nem fognak együtt fotózkodni a politikusok, nem lesz meglepetésvendég az esti showműsorban, nem lesz ő a nemzetnek senkije, hiszen éppen az ő tragédiája mutatja, hogy mennyire erkölcstelen, romlott és képmutató az egész minket körülvevő magyar állam a celebjeivel, a hatóságaival és verőembereivel karöltve.
Legszívesebben messzire szöknék abból az országól, ahol az állam és a nyilvánosság számára ennyit ér egy aljas és értelmetlen módon tönkretett élet. Magyarországon a diplomahamisítók a hősök és a Szántai Attilák az áldozatok. Egy tönkretett élet és család akciósan százmillió forint. Mocskos, szemét rendszer ez.
(mandiner)