Nehéz ezt szépen megfogalmazni, de tagadni még rosszabb: a kárpátaljai magyarok évtizedekig másodrendűek voltak a határon túliak sorában.
Lehet lélekszámra, lobbierőre vagy valami véletlenre hivatkozni, de tény, a többi elszakított terület magyarsága jobbat és többet kapott az anyaországtól. Úgy, hogy Kárpátalja gazdasági helyzete mindig is rosszabb volt a többi magyarlakta területnél. De nemcsak pénzből, politikai elismerésből is kevesebb jutott arrafelé. A magyarországi politikusok – tisztesség a nem túl sok kivételnek – nem szerettek Munkács vagy Beregszász felé járni. Így volt ez a korábbi rendszerben is, ahol egyedül Grósz Károly ment el a Szovjetunió „tartományába”, de igazából kevesellték a kárpátaljai lehetőségeket 1990 után is. Erdély, Felvidék, Vajdaság, pláne Szlovénia és Horvátország az „dőzs” volt sokaknak.
Kérem, engedjenek meg egy személyes emléket: amikor Schmitt Pál magyar államfő pár éve Kárpátaljára látogatott, azt a budapesti média nem csekély része egyszerű propaganda turnénak nevezte. Pedig, aki ott volt az elnök mellett, láthatta, mit jelent egy ilyen gesztus a helybelieknek. Templomban, iskolában, egyszerű utcán. Pátoszosnak tűnhet újmagyar-sorozaton nevelkedve, de akkor tényleg idős emberek könnyeztek, hogy a magyar elnök ott van. Schmitt látogatása Magyarország szolidaritását, az együvé tartozást szimbolizálta. Úgy érezték, hogy az anyaország végre újra törődik velük.
Orbán Viktor tegnap Beregszászon, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanévnyitóján elmondta: Ukrajna tekintetében a kárpátaljai magyarok biztonsága a legfontosabb Budapest számára. „Mi, magyarok ugyanis hisszük, hogy a nemzet különböző országokba szakított és vándorolt tagjai egyetlen test részeit képezik. Ha az egyik tag szenved, akkor vele együtt érez valamennyi, és azon dolgozik, hogy számára minél előbb gyógyulást szerezzen” – fogalmazott. „Én úgy látom, hogy a kárpátaljai magyarság mai élete egy néma népszavazás a béke mellett, ezért minden olyan intézkedést és kezdeményezést üdvözlünk, amely a kárpátaljai magyarság érdekeit szolgálja, és minden olyan szankciót ellenzünk, ami az önök életét még nehezebbé tenné” – jelentette ki.
A délkelet-ukrajnai valós és propagandaháború fényében, amikor a tengerentúlról mindenki Kijev támogatására biztat, ez nem kis lépés.
Félreértés ne essék, senki sem vitatja Moszkva „segítő” szerepét az ukrán válságban. Orosz „tanácsadóból” talán több is van a térségben, mint amerikaiból. A budapesti libbal pártok vezetői valamilyen értelmetlen nyugati életformát mentő harcban való részvételre biztatnak. Biztos, hogy volt és van probléma az ukrajnai demokrácia környékén, de biztos, hogy ez a mi problémánk? A globalizált internacionalizmus vonatkozik mindenkire Timbuktutól Koreáig, de a határon túli magyarokra nem?
Mert az a keserű igazság, hogy az új kijevi hatalom átverte a magyarokat. Ma még nem tudni, hogy mennyire. Az elnökválasztások előtt Petro Porosenko ígért fát is, fűt is, valódi nyelvhasználatot, kisebbségi jogokat. Aztán valahogy nem sikerült. Sőt, a Kárpátaljáról az ország lakossági arányaihoz képest messze magasabb számban érkezett behívó egy háborúba, amiben a kárpátaljai érdek versenyezik a már említett Timbuktuéval.
A helyi magyarok első számú pártja ennek ellenére újra az államfő mellé állt a hét végén. Brenzovics László elnök nem tagadta, hogy nehéz döntés a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetsége számára a Porosenko-féle párttal való együttműködés, ám tekintettel a jelenlegi rendkívül súlyos ukrajnai helyzetre, és arra, hogy „a kárpátaljai magyarság az elmúlt közel száz évben nem alakítója, hanem elszenvedője volt sorsának”, ezt meg kellett lépni. Most Ukrajnában sorsdöntő idők járnak, ezért fontos, hogy a kárpátaljai magyarságnak legyen ráhatása saját helyzetének alakulására, ami legnagyobb mértékben a parlamenti képviselet révén érvényesíthető – mondta Brenzovics.
Újabb kompromisszum ez, hatékonysága kiderül. Azonban így vagy úgy, a magyar emberek érdeke Ukrajnában ma másképpen nehezen megvalósítható. Ez vonatkozik a beregszászi s a szegedi magyarra egyaránt. Ugyanis egyfelől Ukrajnán belül kell valós nemzeti önrendelkezési jogokat kiharcolni, békésen. Másfelől az anyaországnak nem érdeke, hogy egyik vagy másik fél mellé álljon Ukrajnában, és főleg nem haszna, hogy munkát jelentő gazdasági kapcsolatokat veszélyeztessen. S természetesen ott van a gáz kérdése is. Ne szépítsük, az unió nagyjai egyedül saját ellátásukban érdekeltek. Nem véletlen, hogy a számtalan Oroszország elleni szankciókból a gázipar valahogy mindig kimarad. Nem titok az sem, hogy Párizstól Berlinig köttetnek különalkuk. Nemcsak energetikában, hanem minden másban is. Persze Brüsszelben csinovnyikok lelkesen buzdítanak a szankcióháború folytatására, az uniós országok összetartására, amely van, akire vonatkozik, és van, akire nem. Kimaradjon a háborúból egy ágazat, kimaradjon valamelyik cég vagy vállalatcsoport? Franciaország például hosszan kínlódott azon, hogy Moszkva megkapja-e a két helikopterhordozó anyahajót. Egyszer úgy tűnt nem küldik el őket, aztán mégis, de nem időre, legutóbb felfüggesztették az egészet. Önök szerint ez lesz a végső döntés, Párizs semmibe vesz egy eurómilliárdos üzletet? Pillanatnyilag kevés a háború a világon, ahol el lehet passzolni ezeket a cirkálókat. S az amúgy is népszerűtlen Francois Hollande elnök éppen ezt a pillanatot választja, hogy belekössön a fegyvergyártókba?
Magyarország ezután ne egyeztessen Oroszországgal? Ez nem nemzeti érdek, hanem ostobaság.
Orbán Viktor mostani kárpátaljai látogatása egyértelmű üzenet volt mindenkinek: Magyarország megvédi a sajátjait.
(MH)
Bal-Rad komm: “…A délkelet-ukrajnai valós és propagandaháború fényében, amikor a tengerentúlról mindenki Kijev támogatására biztat, ez nem kis lépés…”
-Magunk is úgy véljük, hogy a Kárpátalja magyarsága védelme a mindenkori magyarországi kormányok kötelessége! Ezzel együtt pedig a KÁRPÁTUKRAJNA AUTONÓMIÁJA MELETTI kiállás! Ruszinostol, ukránostól, románostól, magyarostól, oroszostól, szlovákostól! Még akkor is, ha mindez nem tetszik a Gazdának! Amely Gazda már erősen ügyeskedik a a rakoncátlan “öleb” lecserélésén. Olyan “kutyusra”, amely nem akar belemarni a Gazdába!
A döbrögista hatalom hintapolitikájának egyszer s mindenkorra véget kell vetni. Egyelőre nem tudni, hogy Brenzovics Lászlóval mire jutott Döbrögink?!
Ám az immáron világossá vált, hogy tovább lavírozgatni a NATO – Eu – latorszövetség – Nyalókairály és az Oroszország – háromszögben nem lehetséges.
A jelenlegi magyar adminisztrációnak döntenie kell! Nyilvánvaló, hogy a Bal – Rad az orosz “kikötőt” javasolja a nyugati szelek által megtépázott bárkácskának!
Minden más választás azonnali elsüllyedés!