Európai Bizottság hidfo.ru
Bizalmatlansági szavazás Hollandiában, brit kilépési referendum, terjedő euroszkepticizmus – az Európai Unió széthullásának veszélyére figyelmeztet az Európai Parlament elnöke. A tagállamok egy része központosítani akar, mások inkább függetlenednének.
Martin Schulz a Frankfurter Allgemeine Zeitung német lapnak adott nyilatkozatában elismerte, hogy az emberek elveszítették bizalmukat a nemzeti és az európai hivatalokban egyaránt; emiatt fennáll az Európai Unió széthullásának veszélye – részben az erősödő euroszkeptikus pártok miatt. “Ha a britek kilépnek az EU-ból, egyre több követelés lesz újabb kilépési referendumokra. Európában csúszós úton járunk, alig akad olyan kormány, ami tényleg meg tudná nyerni az embereket.”
Schulz kijelentése azt mutatja, az európai vezetők valóban megértették, hogy a Hollandiában tartott referendum egy bizalmatlansági szavazás volt az Európai Unió ellen. A referendum során a választók 61%-a leszavazta az ukrán társulási egyezményt, ezáltal az Európai Unió további bővítésére mondott nemet.
Időközben David Cameron brit miniszterelnök az Európai Uniós tagság megtartása mellett kampányol, de saját pártjában is megosztottság övezi ezt a kérdést, valamint az EU-ban valamennyi euroszkeptikus mozgalom várakozva tekint a június 23.-i brit kilépési referendumra.
Az Európai Unió egyben tartása az utóbbi egy év során különösen nagy erőfeszítést igényelt, mert a migrációs válság összeadódott az eurozónában jelentkező problémákkal, a megoldások tekintetében pedig a tagállamok minden esetben megosztottságot mutattak. A migrációs válság teljes káoszhoz vezetett, előidézte a schengeni övezet széthullását, miközben a tagállamok vezetése szembefordult a Törökországgal kötött egyezménnyel, melynek részeként az EU egy külső hatalom kezébe helyezte az Európába irányuló bevándorlás ellenőrzését.
Angela Merkel német kancellár intézkedései szintén káoszhoz vezettek, főként, hogy 2015-ben Németország határai nem csak ellenőrizetlenül nyitva álltak minden bevándorló előtt, de a kancellár “emberséges” megnyilvánulásainak köszönhetően a második világháború óta látható legnagyobb népvándorlás kezdődött Európába(n). Ennek hatására számos tagállam – Magyarország, Macedónia, Szlovénia, Ausztria, Bulgária – határellenőrzést vezetett be egyes határszakaszokon.
A 160 ezer migráns Görögországtól és Olaszországtól való átvétele és a tagállamok közti elosztása szintén a tagállamok ellenállását váltotta ki, hiszen a schengeni övezet külső határai nincsenek lezárva, Görögország és Olaszország máig beengedi és/vagy partra hordja a migránsokat, ezáltal a kvótarendszeren keresztül az Európai Bizottság néhány év alatt akár több százezer migránst is letelepíthetne minden tagállamban. Ebből az egyezményből mindössze ezer migráns áttelepítése sikerült, de Csehország ennek kapcsán is jelezte, hogy a gyakorlatban nem működik az intézkedés, mert az átvett “menekültek” Csehországból is menekülni próbáltak; áthelyezésükkor a német határon kellett újra elfogni őket.
Az Európai Unió migrációs egyezményeit eközben nem csak a tagállamok kritizálják, hanem számos nem-kormányzati szerv, nemzetközi emberi jogi csoportok – humanitárius jelszavak mentén – szintén ellenzik a mesterséges lakosságmozgatást.
Az eurozónában konfliktus keletkezett az Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió közt is, mert az IMF fenntarthatatlannak tartja Görögország hitelinfúzión való életben tartását, de Brüsszel ezt tartaná szükségesnek, hogy a függő helyzet által ellehetetlenüljön a tagállam kilépése. Görögországban az adórendszer lett alapjaiban átformálva, megvonják a szociális juttatásokat, és nem csak a migrációs válság, de a nyugdíjrendszer átalakítása miatt is mindennaposak a tüntetések.
Az egyre szaporodó válsághelyzetek közepette Franciaország is egyre erőteljesebb nyomást gyakorol azirányba, hogy létrejöjjön egy új európai parlament, amelyben már csak az eurozóna tagállamok vennének részt, melyek közös politikával próbálnák megtartani az eurót mint “egyetlen európai fizetőeszközt”. Ez az úgynevezett “kétsebességes Európa” elgondolás valójában az Európai Egyesült Államok irányába tett lépés, hiszen az új parlamentben résztvevő tagállamok további állami jogköreikről mondanának le, vagyis újabb lépést tennének egy központosított “európai állam” irányába. Az euró fenntartását azonban szintén számos tagállam kritizálja; a britek már elérték, hogy mentesüljenek az euró mint “egyetlen európai fizetőeszköz” bevezetésének kötelezettsége alól, de az utóbbi évtizedben csatlakozó tagállamok egy része szintén elutasítja az euró használatát; vagy, mert már bevezették és emiatt romlott az életszínvonal, vagy amiért más országok példájából tanulva inkább elkerülnék a bevezetését.

http://www.hidfo.ru/2016/04/martin-schulz-elismerte-hogy-senki-nem-bizik-az-europai-unioban/