Mindenét elvesztheti a szegedi professzor
Harmincöt
 éven át mentette  vesebeteg gyerekek és felnőttek életét. 65 éves kora 
után hirtelen  nyugdíjazták, most pedig kitennék abból az intézményből, 
melyet  évtizedekig vezetett és ahol több tízmilliós fejlesztéseket 
hajtott  végre. A Szegedi Tudományegyetem tavaly még csak a gyermekkorú 
betegeit  vette el, most pont erre hivatkozva beszüntetnék Túri Sándor  
alapítványának a működését is.
 
Bepereli
 a Szegedi Tudományegyetemet a  helyi gyermekklinika korábbi igazgatója –
 tudtuk meg magától az  érintettől, Túri Sándortól. Az ok: a professzor 
alapítványa május 10-től  nem folytathatja a vesebetegek dialízisét az 
egyetem területén.
Véget vetnek 35 év munkájának?
A 
Szeged SZOTE Gyermekművese Állomásért  Alapítvány 1995-ben kezdte meg 
működését a Szegedi Tudományegyetem  (SZTE) falain belül, ahol Túri 
Sándor, az alapítvány elnöke 14 évig  tanszékvezető volt. A professzor 
1980-ban Kelet-Európában elsőként  állított össze kollégáival együtt 
gyermekművesét, és ő végzett először  plazmaferézist is hazánkban 
(vércsere és plazmatisztítás), az elmúlt 30  évben pedig több mint ezer 
ilyen jellegű kezelést végzett.  Tanszékvezetőként az ország legnagyobb 
klinikáját vezette, ambuláns  betegeik száma évi 250 ezer volt. 
Vezetésével, közadakozásból hoztak  létre Szegeden égési osztályt és 
műveseállomást. 1990 óta a Magyar  Tudományos Akadémia doktora.
A 
professzor az atv.hu-nak elmondta,  tavaly októberben kapott egy levelet
 a rektortól, hogy idén májusban az  alapítvány elveszti a jogosultságát
 a dialízisek végzésére, ezért át  kell majd adnia a létesítményt minden
 berendezéssel együtt.
Több tízmilliót költöttek
Túri 
Sándor alapítványa 20 évvel ezelőtt  olyan megállapodást kötött az 
egyetemmel, hogy az alagsorban egy 150  négyzetméteres területet 
használatba kap az alapítvány, cserébe minden  költséget ők állnak, a 
gépekét, a rezsit és a béreket is. A professzor  szerint a modell 
működött is, az alapítvány az OEP-től kapott  támogatásokból és 
adományokból, valamint EU-s forrásokból tartotta el  magát, egészen a 
tavalyi évig.
Ekkor 
ugyanis Túri Sándor – állítása  szerint – kapott egy levelet az egyetem 
akkori gazdasági igazgatójától,  hogy ezentúl bérleti díjat kell 
fizetniük, ami az első hónapban 160 ezer  forint volt, majd felemelték 
600 ezerre. A professzor állítása szerint  ezt az összeget már nem 
tudták kigazdálkodni a költségvetésükből, így  nem fizették ki. Arra is 
hivatkozott, hogy minden berendezést az  alapítványa szerzett be, ők 
újították fel az épületet, amely  fejlesztések több tízmillió forintot 
emésztettek fel az elmúlt években.  Felajánlották, hogy a fejlesztésekre
 költött összegből vonják le a  bérleti díjak felhalmozott összegét, de 
ez nem történt meg.
Befogadták a Diaverumot
Túri 
Sándor úgy tudja, hogy a Diaverum  nevű, külföldi tulajdonosi körrel 
rendelkező cég kapja meg a helyiséget,  amellyel az utóbbi években már 
együttműködtek a klinikán. Az alapítvány  elnöke azt mondta, amikor az 
SZTE kitette egykori helyéről a  Diaverumot, ő ajánlotta fel, hogy 
közösen végezzék a dialízist, ezért  több tízmillió forintot költöttek 
az alapítvány pénzéből fejlesztésekre,  egy újabb épületrészt is 
kialakítottak, hogy a kibővült igényeket el  tudják látni.
Azóta 
váltott műszakban kezelik a  betegeket. Hozzátette: hiába kötöttek 
2011-ben háromoldalú szerződést az  egyetemmel és a Diaverummal, hogy ők
 vállalják a fejlesztéseket, de  azokat a Diaverum ki fogja majd 
fizetni, ezeket az összegeket azóta sem  látták.
Diaverum: minden követelést teljesítettünk
Megkerestük
 a Diaverum Hungary Kft.  ügyvezető igazgatóját is az üggyel 
kapcsolatban. Kulifai Gábor lapunknak  elmondta, hogy a Diaverum és 
jogelődje 1992 óta látja el a betegeket a  Szegedi Tudományegyetem 
területén. „2011-ben egy Európai Uniós  fejlesztés miatt tárgyalt velünk
 az egyetem, hogy egy másik helyen  folytassuk a tevékenységünket. Az 
egyetem, az alapítvány és a Diaverum  között létrejött háromoldalú 
megállapodás eredményeképp jelölték ki  számunkra azt a területet, ahol 
most folyik az ellátás és ahol Túri  professzor alapítványa is 
működött”- magyarázta a történteket Kulifai.
Túri 
Sándor kifizetésekkel kapcsolatos  állításáról az ügyvezető igazgató azt
 mondta, hogy az egyetemmel és a  professzor alapítványával kötött két- 
és háromoldalú szerződésekben  foglaltak szerint „minden jogos 
követelést teljesítettünk”. Kulifai  hozzátette: ha bármilyen 
nézetkülönbség van ezzel kapcsolatban az  alapítvány vezetőjével, állnak
 a tárgyalás elébe, hogy rendezzék azt. A  cégvezető arról is beszámolt,
 hogy 2011 óta folyamatos pénzügyi  kapcsolatban állnak a Túri vezette 
Gyermek Művese Alapítvánnyal és „ez  teljesen jól működött idáig”.
Az egyetem biztosítja a helyszínt
A 
Diaverum ügyvezetője nem tud arról,  hogy nekik kellene átvenni Túri 
professzor betegeit májustól. „Minket  nem tájékoztatott a Szegedi 
Tudományegyetem, hogy a Gyermek Művese  Alapítvány betegeinek ellátását 
át kellene vennünk”- szögezte le Kulifai  Gábor. Hozzátette: „úgy 
tudjuk, hogy az egyetem rendes felmondással  felmondta Túri professzor 
alapítványának ellátási szerződését, így az  SZTE-re száll vissza ez a 
feladat. Velünk nem folyt egyeztetés arról,  hogy minket kérnének meg a 
folytatásra”. Arra a kérdésre, hogy az  egyetem és a professzor közötti 
nézeteltérés hatással van-e a Diaverum  működésére, Kulifai úgy 
válaszolt, hogy az egyetemmel kötött szerződésük  értelmében az 
intézménynek biztosítania kell azt a helyiséget, ahol a  cég a betegek 
ellátását folytatni tudja. Hozzátette: az ő szempontjukból  irreleváns, 
hogy ezt a helyet az SZTE melyik épületében jelölik ki  számukra – 
természetesen az ellátás biztonsági és szakmai feltételek  figyelembe 
vétele mellett, ezzel kapcsolatban folynak egyeztetések a  felek között.
„A szerződés eredeti célja nem valósul meg”
Részletes
 kérdésekkel kerestük meg a  Szegedi Tudományegyetemet is. Az intézmény 
Közkapcsolati Igazgatósága  több napos várakozás után egy közleményt 
juttatott el szerkesztőségünk  számára, melyben közölték, hogy azért 
mondták fel Szeged SZOTE  Gyermekművese Alapítvány Dialízis Központtal 
fennálló szerződésüket,  mert „álláspontunk szerint a szerződés eredeti 
célja, azaz gyermekkorúak  művese kezelésének az Alapítvány keretében 
történő ellátása jelen  időpontra már nem valósul meg, az Alapítvány 
keretében jellemzően  felnőtt korú betegeket látnak el”.
Mint 
írják, „egy, a szerződés  felmondásával kapcsolatban nem álló 
problémakört jelentett, hogy az  Egyetem és az Alapítvány között 
megkötött eredeti szerződésnek  megfelelően az SZTE az SZOTE 
Gyermekművese Állomásért Alapítvánnyal  szemben bérleti díjat nem 
érvényesített. Ez, az időközben megváltozott  jogszabályi környezet 
miatt már tovább nem tartható fenn, a kérdésben az  egyetemnek 
mérlegelési joga nincs. Ezért az ezen típusú, ún.  egészségügyi ellátási
 szerződésekre előírt jogszabályi felülvizsgálat  keretében, a 
vagyonkezelésre vonatkozó jogszabálynak megfelelő díjat  megállapította,
 amit az Alapítvány ellentmondása miatt nem tudott  érvényesíteni”- 
közölték.
Az alapítvány építette, az egyetem kezelheti
Az 
egyetem elismeri, hogy a SZOTE  Gyermekművese Állomásért Alapítvány az 
SZTE Klinikai Központ területén  beruházást valósított meg. Azonban 
leszögezik, hogy az így létrejött  épületrész „a beruházás megkezdésekor
 adott tulajdonosi hozzájárulással  összhangban a Magyar Állam 
tulajdonát képezi és a Szegedi  Tudományegyetem vagyonkezelésében áll”. A
 berendezési tárgyakat illetően  közölték: „az ingatlan átadás-átvételét
 – az ingatlanon túlmenően –  kizárólag azon tárgyi eszközök képezik, 
melyek az SZTE, vagy jogelődje  leltárában szerepelnek, az Alapítvány 
saját tulajdonú eszközeit nem  érintik”. A Közkapcsolati Igazgatóság 
hozzáteszi: miután az egyetem és  az alapítvány között jogvita áll fenn,
 ezért annak lezárásáig nem  kívánnak további nyilatkozatot tenni.
Elvették a gyerekeket, elveszik az épületet is?
Túri 
Sándor lapunknak azt mondta, hogy  az elmúlt időszakban többször is 
kezdeményezett találkozókat az egyetem  élére kinevezett kancellárral, 
azonban állítása szerint ezeket több  alkalommal is lemondták az utolsó 
pillanatokban.
Az 
egyetem azon állítására, hogy azért  veszik el a kapacitást az 
alapítványtól, mert már nem gyermekeket kezel,  Túri Sándor úgy reagált,
 hogy gyerekkorú betegeiket már tavaly ősszel  elvették és az I. számú 
Belgyógyászati Klinikának „adták át őket”. Ennek  a döntésnek a 
professzor vitatja a szakmaiságát, ugyanis szerinte  nagyon nem mindegy,
 hogy egy felnőttekre szakosodott orvos kezel-e egy  veseproblémával 
küzdő gyermeket, vagy egy olyan szakember, aki erre  specializálódott. 
Mint mondta, megkeresték felnőtteket kezelő orvosok,  hogy ők nem 
kívánják a gyermekeket kezelni, mert az más irányú  képzettséget 
igényel. A professzor hozzátette: a gyermekdialízist és a  
plazmaferézist is ő vezette be először Magyarországon és az ezzel  
foglalkozó szakemberek döntő többségét is ő képezte ki az elmúlt  
évtizedekben. Elmondta, arra számított, hogy 70 éves koráig dolgozhat a 
 dialízises betegekkel, de egyik napról a másikra nyugdíjazták. Azt  
állítja, mindez azután történt, hogy utódjának szóvá tette, hogy „az a  
kezelés, amit a gyerekeken végeznek, halálos is lehet”. Túri Sándor  
hozzátette: az a 18 betege, akiket most kezel, aláírta, hogy csak nála  
szeretnék folytatni a kezeléseket.
2-3 évet szeretett volna még
Az 
egykori tanszékvezető arról is  beszélt, hogy megegyezés híján jogi útra
 terelték az ügyet az egyetemmel  kapcsolatban, egy találkozó már volt 
is az intézmény képviselőivel,  akiknek felvetették, hogy nem kérnék 
vissza a fejlesztések több  tízmilliós összegét, csak azt, hogy Túri 
Sándor hadd dolgozhasson még  2-3 évet, hogy ez idő alatt kineveljen 
valakit maga helyett, aki az  általa elkezdett munkát továbbviszi majd. 
„Erre áldoztam a fél életemet  és most el akarják venni”- magyarázta. A 
szakember hozzátette: a  tárgyalás másnapján kapott egy levelet, melyben
 közlik, hogy kérését nem  támogatják. A professzor elmondta, bár nem a 
pénz érdekli, van egy „B”  tervük is, eszerint az egyetemtől 
visszakövetelik az épületre és a  gépekre költött több tízmillió 
forintot. Az okokat firtató kérdésre úgy  válaszolt: „nekem az 
alapítvány vezetőjeként el kell tudnom számolni a  pénzekkel. Ha esetleg
 kapunk egy vizsgálatot és megkérdezik, hogy hol  van ez a több 
tízmillió forint, mit mondok?” A professzor hozzátette: az  utóbbi 
időben források híján saját nyugdíjából fizette a gépek  karbantartását.
 (atv)
 
 
 
 
          
      
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése