Magyarországon történt valami?

Hagyjuk már, azt a mantrát, hogy itt mindenki csak 2006-tól lop, csal, korrumpál, hazudik, dörgölődzik. Ez a ” rendszerváltásnak” titulált (ami nagyjából úgy határozható meg, hogy) 8 féle pártocskára vált szét a hatalom nevében kifosztók tábora, a demokráciát, mint mindent megoldó mantrát maguk előtt tolva és harsogva, hazudott az újdonsült hatalombitorlók serege a nép és a “demokrácia” nevében.

A nemzet kifosztása már 1988 óta folyik nagyüzemi módszerekkel és tempóban. Semmi nem változott csak a jelszavak és a zászló színe. Mennyiben érinti ez a törvény az elmúlt 27 év harácsoló tolvajait? Semennyire. A maguk által kreált törvényeikkel (elévülés) megvédik a lopott vagyont. Továbbra is garantálják maguknak a büntethetetlenségüket, az elszámoltathatóságuk kizárását, a “ne féljetek” semmit nem veszünk vissza a lopott vagyonokból elvet. Ugyan úgy ülnek a lopott vagyonon mert a politikai haszonlesők nem merik elszámoltatni őket. Miért? Csak nem nekik is jutott a morzsákból? Az emberektől, az államtól ellopott 100 és ezer milliárdokból a politikai, állami vezetőknek is oda dobtak, kikényszerítetek maguknak egy pár 10 milliárdot.

Mert mennyijük, mijük is volt ezeknek a figuráknak mondjuk 1989-ben a vastag arcbőrükön, a motolla ként járó könyökükön, a húsos fazékba görcsösen kapaszkodó korrupt kezükön, hatalom vágyó lelkükön és a kitaposott cipőjükön kívül?

Bizony, ami az igazolt jövedelmük felett van az mind lopott, csalással, korrupcióval szerzett vagyon. Ezért nem is fog soha ez a 90 óta regnáló (közel sem) úri társaság elszámoltatást forszírozni, mert még kiderülne, hogy a király meztelen. (fb)

Az ország „java” csendben retteg

Országunk értelmiségének jelentős része tartás nélkül vegetál, maradék erkölcse elszállt, szinte bármelyik kényszer közmunkás büszkébben róhatja útját kopott gereblyéjével a vállán.

Én ugyan nem sajnálom azt az intézményvezetőt, aki mindent megtett oda-vissza-oda-vissza a kormányzók regnálása érdekében, feledve azt, hogy ő a közpénzéből a köz, s nem egy párt szolgálatára van felbérelve. Éppen most retteg. Hogy mi lesz a pártjával, mi lesz vele…

Én ugyan egy könnycseppet sem morzsolok el azért az óvodavezetőért, aki sokszorosan részeltette altesti örömökben az oktatásért felelős alpolgármestert, hogy beosztott óvónőből intézményvezető lehessen. Retteg a kis odaadó is.

Szívem meg nem szakad az építkezési cég tulajdonosa láttán, aki most hirtelenjében ellenzéki politikusok telefonszámait kutatja a regiszterében, bár még momentán a kormánypártiaknak szolgáltatja be a kötelező százalékot. Ám készül a jövőre – úgy hiszi.

Visszafogott mosollyal hallgatom az egyetemi oktatót, aki saját múltját elemezve indokolja meg eddigi kollaboránsságából kinőtt mai passzív ellenállását, ám halkan beszél a kocsmában, nehogy meghallja valaki, hogy ő tulajdonképpen ellenáll.

Kedvencem az általános iskolai tanár, ránézésre férfi, aki azzal húzza ki magát ebből az egész gyalázatos katyvaszból, hogy ő nem néz a tévében híradót, tehát nem tud semmiről semmit.

És van az a pénz, amiért építészek széttúrnak egy történelmi városrészt, ügyészek az igazságba vetett hitet, orvosigazgatók a gyógyítás reményének még a látszatát is.
Nem sajnálom őket. Már most megvan a büntetésük. A rettegés.

Magyarország szerteszéjjel van. Értelmiségének jelentős része tartás nélkül vegetál, maradék erkölcse elszállt, szinte bármelyik kényszer közmunkás büszkébben róhatja útját kopott gereblyéjével a vállán.

Magyarország egy szar ország lett! És mindaddig az is lesz, amíg közpénzből kioktatott java áttelepül külhonba vagy kussolva helyezkedik, amíg remegő térdű értelmisége még saját gyerekeinek sem tud példát mutatni tisztességből, amíg maguktól is menekülő pedagógusai sorban állnak a jegypénztárnál A szürke ötven árnyalatáért.

Egy széthullott, amortizálódott, meglopott, megkeseredett, butaságban tartott országnak kellene már végre nemet mondania, hogy aztán igent mondhasson.

De nem tud. Csendben retteg.
(Porcsin Zsolt)