Több mint egy éve leállt a termelés az EVM Háztartás-vegyipari és Kozmetikai Zrt.-nél, de a dolgozókat nem küldték el: állásidőt rendeltek el. Ám az ilyenkor járó fizetést nem folyósítják, és ha valaki ki akarna lépni, hogy más munkahelyet keressen, hiába próbálkozik, nem kap választ. Elbocsátó papírok híján viszont nem lehet sehol elhelyezkedni.
evm
Egyetlen fillért sem kapnak tavaly január óta az EVM Háztartás-vegyipari és Kozmetikai Zrt. dolgozói. A vállalkozás azóta nem is működik. Ám a munkavállalók nemrég levelet kaptak az EVM jogi képviselőjétől, amelyben arról tájékoztatták őket: „a 2013. december 5. napján elrendelt, majd 2014. december 31. napjáig meghosszabbított állásidőt a munkáltató működési körében felmerült okra tekintettel 2015. december 31. napjáig meghosszabbítjuk”.
Ezzel önmagában még nem lenne semmi baj, ha az emberek megkapnák a munka törvénykönyvében rögzített járandóságukat, mert az állásidőre az alapbérük járna. De a mintegy nyolcvan dolgozónak egyetlen garast sem fizettek több mint egy éve. A munkavállalók szívesen néznének más állás után, ám nem tehetik, hiszen jogilag munkaviszonyban állnak. Kilépni meg nem tudnak, mert aki ezzel próbálkozott, a vállalattól választ sem kapott a felmondó levélre.
– Segítene az önkormányzat, ha munkanélküli lennék
– mondja könnyeivel küszködve Burony Ferencné, aki tíz éve veszítette el a férjét, és egyedül neveli a gyermekét. Nem jár azonban neki semmi – például álláskeresési járadék, jövedelempótló támogatás, szociális segély –, hiszen papíron van állása. Hiába kötött hitelbiztosítást is: nem munkanélküli, így a biztosító a törlesztő részleteket sem fizeti helyette. Hogy akkor miből él? A 37 ezer forint árvasági ellátásból és a családi pótlékból, ami összesen ötvenezer forint.
Meg a nyugdíjas hozzátartozói segítik, például Bécsben élő rokona, aki másfél milliós tartozást fizetett ki helyette. Munkát hiába keres: 140 helyre küldte el az önéletrajzát, ötven felett járó vegyianyag-gyártót viszont nem keres senki. A fiatalabbakkal szemben attól sem bizonyult versenyképesebbnek, hogy targoncavezetői jogosítvánnyal is rendelkezik. Buronyné különben WC-s néninek sem vált be, mert túl öreg, és nincs érettségije. Egészségügyi gyakorlat híján nem kellett kórházi takarítónak sem. Ám ha felvennék is, legfeljebb másodállást tölthetne be, hiszen formálisan van munkahelye. Marad az alkalmi takarítás.
Több mint negyven esztendőt húzott le az EVM-nél Fodor Ferenc, akinek ez volt élete első munkahelye. Az 59 éves férfit – aki hét évig gyártás-előkészítőként, 34 esztendőn át műszaki ellenőrként dolgozott – most a nyugdíjas felesége és két gyermeke tartja el. De legalább rajta segítenek. Ám az a család, amelynek az összes aktív tagja a cégnél dolgozott, végképp kilátástalan helyzetbe került.
Amúgy Fodor is próbálkozott az álláskereséssel, de
„kinek kell egy majdnem hatvanéves, mindenféle nyavalyával küszködő melós?”
– kérdezte. Felvették ugyan valahová, de néhány hónap után kitették. Ráadásul a munkaadók vissza is élnek az emberek kiszolgáltatott helyzetével – tette hozzá –, hiszen semmiféle papírjuk nincs arról, hol és mit csináltak korábban.
Az egyik kollégájuknak a tűzifára valót is össze kellett dobni, amikor kiderült, hogy napok óta fűtetlen lakásban él – mesélte Fodor. Buronyné pedig élelmiszercsomagot kapott, szóval próbálnak segíteni egymáson. Azzal azonban nem tudnak mit kezdeni, hogy az állásidő nem minősül munkaviszonyban töltött időnek. A nulla forint jövedelem pedig rosszul jön majd, amikor kiszámítják a nyugdíjat. Ez mindenkinek életbe vágó kérdés, mert a bizonytalanságban tartott emberek többsége jóval túl van az ötvenen.
Mindent megtett a dolgozók érdekében a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) – állítja Székely Tamás elnök. Nem lehetnek azonban illúzióik, mert a vállalkozásból – amelynek az utóbbi pár évben több tulajdonosa is volt – mindent kiloptak: 2013 végén felfuttatták a termelést, s a több milliárdnyi értéket képviselő késztermékeket piacra dobták, a maradék alapanyag nagy részét pedig elvitték valahová. Utána bezárták a boltot, így a beszállítók is hoppon maradtak, mert a vállalkozás milliárdos adósságot hagyott maga után. Emiatt ketten végrehajtási eljárást kezdeményeztek.
De az aprópénzért is lehajoltak: 2013 utolsó hónapjaiban az EVM a fizetésből levont adót, járulékot, szakszervezeti tagdíjat, de még a bírósági végzés alapján letiltott tartásdíjat is lenyúlta. Ezért a VDSZ sikkasztás miatt feljelentést tett. A rendőrség az ügyet átpasszolta az adóhatóságnak, ahonnan azt visszatették a XVII. kerületi kapitányságra. Ott Székelyt egyszer tanúként kihallgatták, azóta nem tudja, történt-e az ügyben valami.
A szakszervezet más hatóságoknál is próbálkozott, de sokra nem jutott. Végső megoldás gyanánt tavaly júniusban felszámolási eljárást kezdeményeztek a céggel szemben, ami megrekedt, mert az EVM vezérigazgatója Los Angelesben adott meghatalmazást a vállalkozás képviseletére egy ügyvédi irodának, de az a hazai szabályok szerint érvénytelen. Sokra különben ezzel sem mennének, mert alig maradt lefoglalható vagyon.
Cégbírósági forrásaink szerint más megoldást kellene választani: ha bejelentik, hogy a vállalkozás utolérhetetlen, elrendelhetik a kényszertörlést. Ebben az esetben a dolgozók is beterjeszthetik a céggel szembeni igényüket. Ilyenkor bérgarancia-biztost rendelnek ki, aki kimondhatja, hogy a munkavállalók foglalkoztatása megszűnt, és ők ismét elhelyezkedhetnek. De az összes követelésükhöz nem juthatnak hozzá, mert a bérgarancia-alapból legfeljebb a bruttó havi átlagkereset ötszörösét lehet kifizetni. A semminél ez is sokkal több.
Székely elmondta: ezt a lehetőséget is mérlegelték, de az EVM-nek van képviselője, s a dolgozók tőle kapták az állásidő meghosszabbítására vonatkozó levelet is. Ő egyébként a szakszervezetnek csak azt a tájékoztatást adta, hogy utolérhetetlen megbízója utasításait hajtja végre. Ha viszont a felszámolási eljárásban végre kiderülne, hogy valóban nincs a hazai szabályok szerint meghatalmazott jogi képviselő, jöhet a kényszertörlés, és a dolgozók végre papírt kaphatnak arról, hogy nem állnak munkaviszonyban.
Fodor Ferenc elkeseredetten összegez: „Aljasság, amit az emberekkel művelnek!”
(NOL)