2015. január 3., szombat

Előretolt NATO-bázissá fejlődik Pápa

Benkő Tibor: A Honvédség alakulatait nem bemondás alapján osztályozzák, hanem az ellenőrök szigorú követelményei szerint

Úgy tűnik, ma Magyarországon két témához mindenki ért, az egyik a foci, a másik pedig a hadsereg – mondta lapunknak Benkő Tibor vezérezredes. A Honvéd Vezérkar főnöke aláhúzta, soha sehol nem mondta, hogy „házon belül” minden a legnagyobb rendben van. Utalt a közelmúltban megjelent cikkekre, amelyek bizonyíthatóan félinformációk, rosszul értelmezett hírek, adatok nyomán kerültek föl az internetre, s keltettek zavart a közvéleményben.

Benkő Tibor 20150103„A kormány még augusztusban döntést hozott Pápa húszmilliárdos fejlesztési csomagjáról” (Fotó: Csudai Sándor)

– Valóban csak tizenöt működőképes harckocsink van?

– Aki effélét terjeszt, nem tudja, mit beszél.

– Akkor mennyi van?

– Akadnak kérdések, amelyekre nem lehet szabatos választ adni. A hadseregek működésének velejárója a titoktartás, ezt el kell fogadni. Ám hogy a kérdést se hagyjam megválaszolatlanul, közelítsünk más irányból. A NATO rendszeresen vizsgálja a Magyar Honvédség felajánlott alakulatai- nak felkészültségét, hadrafoghatóságát. Vagyis nem a mi bemondásunk alapján osztályozzák alkalmazhatóságukat, hanem ideutaznak, és szigorúan elszámoltatják őket. Teljes ésszel élő ember elhiheti azt a sületlenséget, hogy fegyveres erőink tucatnyi, bizonyítottan harcképesnek besorolt egysége az előírt technikai eszközök – mondjuk – harmadával bír, s erre szövetségeseink szúrós szemű ellenőrei azt mondják, ez így maga a mennyország, a tökély?

– Legyen akkor mondjuk negyvenöt T–72-es…

– Mielőtt azt mondaná, hogy az sem sok – ami egyébként igaz –, hozzátenném, ma más a világ, mint 1990 előtt. Nem tömegekben, hanem speciálisan képzett, de nem túl nagy alakulatok együttműködésében kell gondolkodnunk.

– Az erőt az átlagember szemében mégis a tankhadosztály képviseli.

– Persze, ez igaz, különösen bizonyos korosztálynál, főleg akik még a Magyar Néphadseregben töltötték katonai szolgálatukat.

– Nem vitatkozni akarok, de akkor faltól falig állt a technika.

– Jól mondja, sokszor csak állt. Viszont nézzük reálisan. A páncélozott szállító harcjárművekkel (PSZH) vagy a hatvanas évek csőrös ZIL-jeivel (ZIL–157) valóban végigporoszkáltunk volna az Alpok bizonyos részein? De igaza van, hiszen a most negyvenéves eszközökből mégiscsak több volt, és ráadásul fiatalabbak is voltak.

– Magyarán nem kell annyi eszköz, mint régen?

– Annyi nem, de korszerűbb, modernebb és hatékonyabb az igen. Egy kérdés a kétkedők felé, Oroszország gépesített lövész-, tüzér- és tankhad- osztályok bevetésével csatolta magához a Krímet? Ugye nem. Egy külső szemlélő, elnézve a sok, honvédséggel foglalkozó cikket, blogot, eszmefuttatást, könnyedén úgy hiheti, nálunk a honvédelemhez mindenki ért.

– Ne feledkezzünk el a politikáról sem.

– Ezt ön említi, én inkább a focit sorolnám ide. Nem kívánnék senkit megbántani, de a kesergő, múltba révedő megnyilvánulásoknak, a hajdanit dicsőítő és a mait leszóló párhuzamoknak kicsi a realitásuk. Kíváncsi lennék azoknak a „szakértőknek” a szakértelmére, akik bátran mondják és írják, hogy a Magyar Honvédségnek csupán négy-ötezer harcoló katonája van. Először is, még ha az alkalmazott terminológia szerint nem is harcolónak nevezzük őket, de ne bántsuk meg azokat, akik a sikeres harc megvívásához szintén nélkülözhetetlenek. A különleges műveleti erők katonáit, a felderítőt, a tábori, a páncéltörő és légvédelmi tüzéreket, az elektronikai hadviselést folytatókat, a műszaki és vegyi védelmi feladatokat ellátókat, a légi harcot és a légi támogatást végrehajtókat és kiszolgálókat, a híradós katonákat, és nem utolsósorban a harctevékenységhez nélkülözhetetlen anyagi és technikai feltételeket megteremtő katonáinkat. Elnézést a többiektől, akiket nem említettem. Másodsorban a békében szolgálatot teljesítők létszámát ne keverjük a különleges jogrend esetén alkalmazottak létszámával. Ugyanis a hadkötelezettséget – szerencsére – továbbra sem szüntette meg törvény, csupán a sorkatonai szolgálatot. Vagyis a mozgósítást követően a „szakértők” egy része szintén erősítené a hazájukat védő harcoló katonák létszámát. Legalábbis bízom benne, hogy nem lennének dezertőrök.

– Azt is a szemükre hányják, önök folyton csak a szép arcukat mutatják a társadalomnak.

– Soha sehol nem mondtam, hogy „házon belül” minden a legnagyobb rendben van – éppen ellenkezőleg. Gondok igenis akadnak, ám azok megoldásán folyamatosan dolgozunk.

– Például a ruházati kérdésen?

– Azon is, meg még sok minden máson.

– Értsük ezt úgy, hogy lesz mire elköltenie a ruhapénzt a honvédnek?

– Nem az az elsődleges cél, hogy el tudja költeni, hanem az, hogy korszerű és hasznos dolgokra tudja elkölteni.

– Tehát lesz mire költenie a honvédnek a ruhapénzt?

– Igyekszünk, hogy a következő évben már legyen.

– Ezt már sok vezérkari főnök állította ön előtt is.

– Két éve, 2012-ben, az új Nemzeti katonai stratégia kidolgozásával egy időben, lefektettük a Magyar Honvédség tízesztendős fejlesztési tervét, amely teljes mértékben összhangban van az ország fegyveres védelmének tervével. E dokumentumban – figyelembe véve a Magyar Honvédség költségvetési prognózisára vonatkozó kormányhatározatot – szabatosan kitűztük, hogy mikor mit, hogyan és legfőképpen miből egészítünk ki, építünk újjá. A katona egyéni harcászati felszerelése – az úgynevezett Lövész 2020 – egy komplex program. Ennek keretében 2015-től tervezzük, hogy hét fő területen fejlesztést indítunk el, s ezek magába foglalják a kor követelményeihez illeszkedő harci ruházatot, modernizált egyéni fegyverzetet, egyéni ABV védelmi felszerelést, műszaki eszközöket, egyéni egészségügyi felszerelést, kommunikációs eszközöket, valamint élelmezési felszerelést és anyagokat.

– Az URH után a rövidhullámú rádiókból is veszünk újakat?

– Botorság lenne tagadni, a felderítő és híradó képességek kiemelt szerepet játszanak korunk konfliktusaiban. A tízéves időszak alatt fejlettebb eszközökkel látjuk el a haderőt, növeljük a harcászati hírszerző képességet, s a tábori vezetési és irányítási rendszer kialakítása is folyamatban van. Utóbbi a harci feladatok végrehajtásakor a korábbinál biztonságosabb és korszerűbb kapcsolattartást eredményez.

– És a távcsövek, éjjellátók?

– Ha úgy vesszük, a sort a végtelenségig lehetne folytatni, a lőszertől a sapkán át a lánctalp csapszegén keresztül egészen a bakancsfűzőig. Képtelenség elégszer elmondani, a hadsereg nem olyan jószág, amit ha egyszer felfejlesztettünk egy szintre, utána el lehet felejteni tíz-húsz évre. A haza megbízható védelme érdekében folyamatos változásra, korszerűsítésre, modernizálásra van szüksége, s ez bizony pénzbe kerül. Ám hogy a kérdést sem kerüljem meg, zajlik a kor színvonalának megfelelő, korszerű optikai, elektronoptikai és felderítő eszközök biztosítása.

– Újabban sokat beszélnek a pápai bázis fejlesztéséről. Mit terveznek ott konkrétan?

– A pápai katonai repülőtér kapacitásának további emelése szinte parancsoló szükséglet. A szeptemberi walesi NATO-csúcson vállalt magyar fejlesztéssel Pápa többek között képessé válik más típusú repülőgépek fogadására, és akár egy előretolt NATO-bázisként is funkcionálhat.

– Jut erre pénz?

– A kormány tavaly augusztus 27-én döntést hozott Pápa mintegy húsz­milliárd forintos fejlesztési csomagjának finanszírozásáról.

– Lesz magyar katonai repülő, ami leszállhat majd a hosszabbított betonon?

– Mire gondol?

– Helikopterekre és szállítógé-pekre.

– A haderő forgó- és merevszárnyú légi szállító képességének növelése aktuális probléma…

– Nem inkább akut?

– Aktuális. A jelenlegi helikopterflotta az eszközök életkorából és a nemzetközi, azaz orosz relációból származó logisztikai nehézségek miatt csak jelentős korlátozásokkal látja el feladatkörét. A megújulást célzó követelményrendszer szerint olyan berendezésekre lesz szükségünk, amelyek megfelelnek a 21. század kihívásainak, és a gazdaságosan üzemeltethető kritériumok mellett a katasztrófavédelem és más nemzetgazdasági feladatok kiszolgálására is kiterjednek.

– Mi lesz az AN–26-os „Ancsák-kal”?

– Az előbbiekhez hasonló képességfejlesztést tervez a honvédség a légi szállító flotta területén is. Itt ugyancsak költséghatékonyan kell kielégíteni a Magyar Honvédség jelentősebb távolságokra történő személy- és teherszállítási feladatait, valamint gondolnunk kell a humanitárius és katasztrófavédelmi feladatokra egyaránt, sőt a beszerzendő eszközök feladatrendszerébe tartozik a határainkon túl bajba jutott magyar állampolgárok megsegítése is.

– A sok terv nem győzi le a va­lóságot?

– Én lennék a legboldogabb, ha egyszerre mindent le lehetne váltani – ám ezt a luxust a nálunk gazdagabb államok sem engedhetik meg maguknak. Lépésről lépésre tudunk előre haladni, ahogy a haza gazdasági ereje engedi. Például az elmúlt években a szűkös költségvetés ellenére olyan különleges műveleti képességeket tudtunk és tudunk létrehozni, amelyre igenis büszkék lehetünk. Igényt tart rá a NATO és a visegrádi országok szervezete egyaránt. Ugyanakkor, ami konkrétan itt, a „nyilvánosság hasábjain” is nevesíthető, hogy a meglévő légvédelmi rakétarendszer modernizálása a stratégiai tervben szereplő időpontnál korábban, már 2013-ban elindult. S mindez együtt, tűnjön a kívülálló szemében bármilyen csekély dolognak is, a valóságban óriási lépés a haza biztonságának növelésében.

MH

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése