Vona Gábor, a Jobbik elnöke felszólította a magyar politikai pártokat, hogy hozzanak közös állásfoglalást arra vonatkozóan, hogy Magyarország az Európai Unióval és a NATO-val szemben is saját érdekeit kívánja képviselni, ha a NATO és Oroszország közt a közeljövőben fegyveres konfliktus robbanna ki.
A magyar politikai pártok mindezidáig a hallgatás politikáját folytatták, illetve a - több esetben irreleváns - nyugati állásfoglalásokat ismételték meg a szomszédos országban zajló háborúval és Magyarország esetleges érintettségével kapcsolatban. Ki kell mondani azonban, hogy a NATO tagság ma egy olyan háborúba sodorhatja hazánkat, ami nem a mi háborúnk, és Magyarország a nyugat eszközeként venne részt egy ilyen konfliktusban. Vona Gábor szerint az ukrán konfliktus kapcsán egyre veszélyesebb helyzet kezd kialakulni, amit ma már nem lehet annyival elintézni, hogy Magyarországtól ezer kilométerre zajlanak a harcok, ezért "minket nem érint". Hazánk nemzetközi vállalásai miatt fokozatosan belesodródik ebbe a háborúba, és éppen itt az ideje annak, hogy ezzel a veszéllyel a politikusok elkezdenek számolni.
Hídfő.net.ru | Vona Gábor
"Magyarországnak nem lehet semmilyen indoka arra, hogy egy esetleges NATO- vagy EU és Oroszország között kirobbanó fegyveres konfliktusban részt vállaljon" - mondta a Jobbik elnöke, hozzátéve, hogy „semmiféle nemzetközi szerződés nem írhatja felül a béke és a semlegesség jogos igényét”.
A Jobbik elnöke szorgalmazta, hogy a pártok hozzanak közös nyilatkozatot; amennyiben a NATO és Oroszország közt közvetlen konfrontáció alakul ki, Magyarország a béke és semlegesség oldalára áll, tehát a magyar katonák nem fognak részt venni az idegen földön zajló harccselekményekben. Vona kiemelte, hogy egy ilyen konfliktusnak a kárpátaljai magyarságot is áldozatává válhatna.
A magyar politikusok részéről mindezidáig példátlan felelőtlenség mutatkozott a NATO-tagsággal járó kötelezettségekkel kapcsolatban. Úgy tűnik, a politikusok egyfajta "letudott probléma" hozzáállással kezelik a NATO tagsággal járó szerepvállalásokat. Az atantista pártokat csak abból a szempontból foglalkoztatja Magyarország érintettsége a NATO egy esetleges háborújában, hogy az saját gazdasági és politikai pozícióikat lehetőleg ne érintse. Elfogadnak bizonyos kötelezettségvállalásokat, cserébe azért, hogy a NATO részéről ne érje bírálat a magyar politikát, - de ugyanakkor azzal nem foglalkoznak, hogy mindennek milyen következménye lehet Magyarországra és a magyarságra vonatkozóan.
Orosz katonai szakértők szerint a NATO-nak mindössze két évre van szüksége ahhoz, hogy elvégezze az Oroszország elleni offenzíva megkezdéséhez szükséges átcsoportosításokat. Vona ennek kapcsán említette azokat az aggasztó jeleket, melyekben hazánk is érintett. Jövő évtől magyar vadászgépek részt vesznek a Baltikum légterének védelmében, emiatt egy esetleges Oroszországgal kialakuló konfrontáció esetén hazánk kényszerűségből részt venne a katonai konfliktusban, a nyugati tömb oldalán. Említette emellett, hogy Hende Csaba honvédelmi miniszter honvédelmi törvény módosítására tett javaslata alapján feltételezhető, hogy a háttérben előkészületek zajlanak a háború esetén szükségessé váló törvények beiktatására.
A Jobbik elnöke emiatt felhívást intézett a pártokhoz, hogy deklarálják Magyarország semlegességét, és még a háború kezdete előtt közöljük nyugati "szövetségeseinkkel", hogy nem veszünk részt a NATO háborújában.
Ez egy olyan tabu, amit valóban szükségessé vált áttörni, és aktív közéleti vitát kell kezdeni arról, hogyan érintené Magyarországot egy ilyen háború, mert úgy tűnik, a politikusok egyszerűen nincsenek tisztában a realitásokkal, vagy a szavazókat tudatosan félretájékoztatják, hogy fenntarthassák a béke illúzióját. Hazánk NATO-csatlakozása idején az atlantista pártok azzal győzték meg a választókat, hogy a NATO-tagság védelmet jelent Magyarországnak. A NATO-csatlakozásról kiírt referendumon 50%-nál alacsonyabb volt a részvételi arány, így nem mondható, hogy a demokratikus többség megszavazta volna a tagságot. Ugyanakkor az biztosan kijelenthető, hogy egy offenzív, gyarmatosító jellegű háborúhoz a magyar nép nem adta jóváhagyását, még a NATO-tagság elfogadásával sem. Mielőtt a politikusok felelőtlen döntéseket hoznának egy esetleges háborúban részvételről, jobban tennék, ha a választókat újra megkérdeznék arról, kell-e nekik a NATO-tagság. Magyarországnak ugyanis egyértelműen nem lenne stabil hátországa nem csak egy Oroszország elleni háborúhoz, de semmilyen, a térségünkben zajló háborúhoz sem. A háború kockázata a polgárháború kockázatát is magában rejti, mert ha valami, az még ma is elementáris mozgósító erővel bír, hogy a magyar lakosság nem fog támogatni semmilyen háborút, a kiugrást és semlegességet viszont annál inkább.

http://www.hidfo.net.ru/2014/12/04/vona-magyarorszagot-haboruba-sodorhatja-nato-tagsag