Márciusban mutattuk be az 55 éves zákányszéki vállalkozó kálváriáját. István – a valódi nevét két kisgyereke miatt nem vállalja – lehúzott 40 évet az építőiparban. 1984-ben saját vállalkozást indított, másod- és harmadállást is vállalt. Tizenkét éve billent meg a cége körbetartozás miatt. Hogy az embereit kifizesse, jelzálogot vett fel a házára, amit azóta is törleszt. 2008-ban lehúzta a rolót. Dolgozott utána is, de senki nem jelentette be.
A felszámolásba belebetegedett, tavaly vastagbéldaganattal műtötték. A szakértői bizottság 80 százalékos egészségkárosodást állapított meg nála, 2015 júliusáig nem dolgozhat. Mivel az elmúlt 5 év alatt nem volt meg 1095 napra (vagyis 3 évre) a társadalombiztosítási jogviszonya, ezért a rehabilitációs hivatal elutasította. Nem jár neki rokkantsági ellátás. István elkeseredésében úgy fogalmazott: „Építettem az országot, most egy huncut vasat sem kapok.”
A megyei kormányhivataltól akkor azt a választ kaptuk, hogy olvasónk nyitott kapukat dönget. A jogszabály tavaly megváltozott, ez alapján újra kérelmezheti a rokkantsági ellátást. E szerint ha 5 év alatt nincs meg a 3 év társadalombiztosítási jogviszonya, akkor sincs semmi baj, mert elég az utolsó 10 évben 2555 napot (7 évet), illetve 15 évben 3650 napot (10 évet) felmutatni.
– Ahogy elolvastam a cikket, újból bementem a rehabilitációs szakigazgatási szervhez. Az ügyfélszolgálaton nem tudtak felvilágosítást adni, van-e esélyem. Azt mondták, át kell kérniük az adataimat a nyugdíjbiztosítótól. Öt hónapba telt az adatkérés, mert augusztusban kaptam meg az újabb elutasítást. Hiába döngettem tehát nyitott kapukat, egy huncut vasat sem kapok – tárja szét a karját István. A férfinak 600 biztosított napja hiányzik a boldoguláshoz, mert az utóbbi 15 évben 3650 helyett mindössze 3050 napra volt bejelentve.
Most az ápolónőként dolgozó felesége tartja el a négytagú családot a fizetéséből és a családi pótlékból. És ez így marad 10 évig, amíg a férj nyugdíjba nem mehet. Havi 130 ezer forintot kapnak, amiből vonják a 80 ezres hitelrészletet. Ezenfelül István nyugdíjas édesanyja tud valamennyit segíteni. A tartalékaikat – földeket, gépkocsikat, munkagépeket – már eladták. A férfi nagyon elkeseredett. Nem érti, ha 34 évig becsülettel építette az országot, miért a családjának kell őt eltartania az állami gondoskodás helyett. Mégis felderül az arca, amikor gyerekei fényképét mutatja, azt mondja, miattuk nem adja fel.
(Dombai Tünde)