A migránsválság leple alatt…

Pár napja robbant a hír, hogy a botrányos földbérleti pályáztatás (alias földmutyi) és a nemzeti parkok földjeinek ugyancsak mutyizásba torkolló szétosztása után ezúttal négyszázezer hektár állami földtől kíván megszabadulni az állam a következő választásig. Orbánék a magyarországi szántók tíz százalékától fosztanák meg a magyar államot - csak az a kérdés, kiknek a javára. A feltételek mindenesetre már most gyanúsak.

Úgy látszik, hogy Orbán legalábbis szólamokban - a Simicskával vívott háborúja óta - a kisbirtokok növelése mellett van. Nem ártana valóban a kisgazdákra is odafigyelni, hiszen 2007 óta ugyanaz az érdekkör viszi el a legtöbb támogatást. Ezek pedig: Csányi Sándor, a Simicska–Nyerges-duó, valamint Leisztinger Tamás érdekeltségei. Valamint már két Balatonnyi terület a földesuraké.

Közben a kisbirtokok állatorvosi lovának, Kishantosnak immár papírja van arról, hogy a Földművelésügyi Minisztérium hazudott, s így tudták kivéreztetni a 22 éves biogazdaságot.

Kishantos: egy biogazdaság kivéreztetése - papírja van arról a kormánynak, hogy hazudott

A kishantosi biogazdaság és népfőiskola 22 éve bérelte Fejér megyében azokat a földeket, amelyeket tavaly az NFA (Nemzeti Földalapkezelő Szervezet) a botrányos állami földosztások keretében más bérlőknek juttatott. A biogazdaság hiába pályázott állam földbérlet keretében a 452 hektáros területre, ahol 20 éve vegyszermentesen termelnek, így bio minősítést kiérdemelve a terményeikre. A döntően szubjektív szempontok alapján kialakított pályázati rendszerben egyetlenegy hektár földet sem nyertek.

A helyi gazdák helyett a nyertes többek között a 9000 hektár területen gazdálkodó Zászlós Tibor érdekeltsége (az Agrárkamara botrányos körülmények között megválasztott alelnöke, aki egyébként a Fideszhez közel álló mezőgazdasági lobbi egyik feje) a Mezőfalvai Mezőgazdasági és Szolgáltató Zrt.

A biogazdaság nem adta fel a harcot, jogi úton próbálta megtámadni az NFA döntését, illetve közben lezárult egy birtokvédelmi per is. A tárgyalás az ügyben tavaly április 25-én volt, tehát mindössze pár napot kellett volna várniuk az új bérlőknek.

Mégsem ez történt, az NFA ugyanis tavaly április 11-én levélben felkérte (!!!) az új bérlőt, hogy kezdje meg a föld hasznosítását, illetve szintén az NFA bérelte fel azt a biztonsági céget, amely nem engedte be a tiltakozó aktivistákat a területre, ahol a Mezőfalvai Zrt. traktorokkal kitárcsázta az elvetett növényeket, ezzel 139 millió forintos kárt okozva a kishantosi biogazdaságnak.

Az állami szervek ráadásul nem csupán szakmaiatlanul, de rosszindulatúan is bántak a mintagazdasággal. A Vidékfejlesztési Minisztérium több félrevezető állítást tett, többek között a gazdaság elmaradt díjfizetési kötelezettségéről és a beígért fejlesztések elmaradásáról. Ezekről a bíróság is kimondta: az állítások valótlanok és alkalmasak voltak a jó hírnév megsértésére. A Minisztériumnak tehát immár papírja van arról, hogy hazudott, ezzel pedig tönkretette a kishantosi biogazdaságot.

Leszámolás a nagybirtokkal, vagy óriási blöff?

Ahogy azt már sokszor megírtuk, a földmutyi képlete egyszerű (akit az elejétől érdekel a sztori, itt és itt megtalálja az ügy előzményeit). A magánvagyon gyarapításának legegyszerűbb módja a közösség (nemzet) által  generációk alatt felhalmozott vagyon megszerzése. Az állam kezelésében álló termőföld pont ilyen jószág, amely - különösen 2014-től az uniós agrártámogatási pénzek  kiteljesedésével - a hazai nagytőkések, a földművelést iparszerűen végző érdekeltségek figyelmének középpontjába került. Ahol pedig érdek van, ott érdekérvényesítés is van.

Jó üzlet a föld?
Mi az hogy, nagyon is! A föld után ugyanis – szintén az EU-s csatlakozás következtében – tekintélyes EU-s agrártámogatási források járnak. Ma minden hektár megművelt terület után 69 ezer forintot lehet kapni évente, direkt támogatásként. Ezen túl különböző fejlesztési támogatások címén, illetve gazdálkodási rendszerekhez kötődően plusz források igényelhetőek.
Mindent egybevéve tehát körülbelül 100 ezer forintra jön ki egy hektárra a támogatás teljes összege, miközben a bérleti díj egy átlagos aranykorona értékű területen hektáronként huszonötezer forint. A különbség 75 ezer, száz hektárnál 7,5 millió. Ebben pedig még nincs benne a termelésből származó nyereség. Éppen ezért nemcsak a külföldi tőke kezdett heves érdeklődésbe (lásd: zsebszerződések) a magyar föld iránt, hanem azok a hazai nagytőkés érdekeltségek is, amelyek kormányközeliségük révén már 2001-ben belekóstoltak a földhaszonbérlet gyönyöreibe.

2007 óta, az uniós források mezőgazdaságban való megjelenése óta ugyanaz az érdekkör viszi el a legtöbb támogatást. Ezek pedig: Csányi Sándor, a Simicska–Nyerges-duó, valamint Leisztinger Tamás érdekeltségei. Miután Orbán elengedte legnagyobb oligarchájának, Simicska Lajosnak a kezét (most már úgy emlékezve, hogy pont a magyar mezőgazdaságról alkotott különvéleménye miatt), ezután többek közt sorra jelentek meg a Magyar Nemzetben a nagybirtokokat féltő újságcikkek is, nem véletlenül.

„A mezőgazdaság nyolcvan százalékának kisgazda alapokon kell állnia. A nagybirtokrendszer és a kisgazdavilág konfliktusáról van szó” – mondta Orbán Viktor az Echo Televízióban a Bayer Zsoltnak adott interjúban idén májusban.

Lehet valami abban, ahogy Orbán a nagybirtokosok megregulázása után a kisbirtokról beszél. Mi is többször írtunk arról, hogy a kisbirtokrendszer egy olyan egyedülálló európai modell, amely nem csupán primer szektorként tekint a mezőgazdaságra, hanem mint a vidéki munkahelyteremtés és a lakosság vidéken való megtartásának egy formájára. A helyben megkötött, EU-s forrásokból élő kisgazdaságok ugyanis óriási segítséget jelenthetnek abban a korban, amikor a vidéki falvak elnéptelenednek a munkahelyek hiánya miatt. AZ EU tehát a vidékfejlesztés támogatásakor valójában a vidéki arculat megtartását és általánosságban a vidék elnéptelenedésének megakadályozását igyekszik elősegíteni. A támogatások a gazdaságilag erős, maguktól életképes nagy gazdaságokhoz kerülve viszont nem sok hasznot hajtanak a köz számára, annál többet a nagygazdáknak.

A vidéki életminőség javításának és a kisbirtokrendszernek persze ára van. Nem véletlenül költi az EU költségvetésének még mindig csaknem felét a mezőgazdaság támogatására. Ez a családi, kisvállalkozói termelési struktúra ugyanis támogatások nélkül nem fenntartható, a drága termelési költség miatt nem piacképes. Ezért egy gazdaságban szükség van a piacképes nagy gazdaságokra is, csak ezek szimbiózisával lehet életképes, fenntartható, ugyanakkor hatékony mezőgazdasági politikát folytatni.

Újabb állami földosztás - kik lesznek a nyertesek?

Pár napja robbant a hír, hogy a botrányos földbérleti pályáztatás (alias földmutyi) és a nemzeti parkok földjeinek ugyancsak mutyizásba torkolló szétosztása után ezúttal négyszázezer hektár állami földtől kíván megszabadulni az állam a következő választásig. Ebből több százezer milliárd forint bevételre számít a kormány, azonban az eladott földek immár örökre kikerülnének az állam fennhatósága alól. Kontextusba téve ez a szám egyébként óriási, a magyarországi szántók tíz százalékát adná ki a kormány az állam kezéből.

A privatizációnak azonban van pár érdekes részlete: egyrészt a kormány egy kormányhatározattal döntene a kérdésről, így még a saját frakciójuknak sem kellene megszavazni a javaslatot. Másrészt a közlés szerint a földeket a magyar gazdák kezébe akarnak juttatni. Azonban ennek több ponton ellentmond a tervezet: a jelenlegi rendszerben ugyanis a jelenlegi bérlőknek elővásárlási joguk van az általuk bérelt földre, valamint a kormány licittel bocsátaná áruba a földterületeket, ami nyilvánvalóan a vagyonos nagytőkéseknek kedvezne. Sokak szerint a kormány a gyors bevételhez jutás mellett azért döntene a földek eladásáról, mert így nem kellene ellenőrizni a korábban állattartáshoz kötött bérbeadási feltételeket, amelyeket sok nyertes nem tart be.

A kérdés már csak az, van-e bármi okunk feltételezni, hogy ezúttal majd transzparens módon, kevésbé egyértelműen a gazdasági hátországgal kívánják-e elvitetni a földeket? Az eddigiek alapján bizony esélyes, hogy marad a földmutyi jól bejáratott gépezete, ezzel még jobban helyzetbe hozva a kormányközeli földesurakat.

(tenytar)

Bal-Rad komm: “…A magánvagyon gyarapításának legegyszerűbb módja a közösség (nemzet) által generációk alatt felhalmozott vagyon megszerzése. Az állam kezelésében álló termőföld pont ilyen jószág…”

-Nos! Ezt a jószágot hajtja most a döbrögista horda a saját karámjába! Roppant ügyesen kihasználva a migránsáradat keltette zűrzavart! Jószerével a kutya sem foglalkozott ezzel a hatalmas mértékű lopással, hiszen mindenki csak “migránsozott”!

Van viszont két rossz hírünk az “új földesuraknak”! Az egyik: a földnek az a tulajdonsága, hogy el nem vihető egyik helyről a másikra!-továbbra is megmarad! Úgyhogy a most ajándékba kapott “babaruha” visszajár!

A másik rossz hír: a földet roppantul kedvelő és vágyó szerzőknek végtelenül jó kilátások lesznek. Szibéria határtalan sztyeppéin és erdeiben! Bár ennek a kilátásnak vélhetőleg kevésbé fognak örülni. Pedig sok helyen csodálatos lesz számukra a kilátás! Életük végéig gyönyörködhetnek benne!

Hogy az életük vége az mikor…?

Az a medvéken, farkasokon, meg tigriseken múlik! Mondják, hogy Szibériában van belőlük szép számmal! Jah! Meg nagy hidegek!