Colleen Bell, az Egyesült Államok budapesti nagykövete csütörtökön ellátogatott Szegedre, ahol sajtóinformációk szerint a rendőrség kiterjedt razziával akadályozta meg a bevándorlók hosszas ott-tartózkodását. Ugyanakkor, a nagykövet látogatása már nem feltétlen a baloldalnak, sokkal inkább a nyilvánosságnak szól.
Az amerikai nagykövet látogatása egy nappal azt követően történt, hogy Szegeden a rendőrök közel 800, a városba már eljutott illegális bevándorlót tartóztattak föl. Bell láthatóan kerülte annak látszatát, hogy a bevándorlás-kérdés miatt látogatott volna a Magyarországra érkező bevándorlók egyik első állomásához. Elődjének sikertelen ámokfutását követően az új amerikai nagykövet kerüli a magyar közéleti kérdésekben részvétel látszatát is, így a déli határon épülő fal előkészületeinek megtekintése sem szerepelt  a hivatalos napirendben. Eközben olyan információkhoz lehet hozzájutni, melyek alátámasztanák, hogy az amerikai nagykövet a bevándorlás-kérdésbe akar beavatkozni. Felkereste ugyanis a térség “baloldali” és “liberális értelmiségi” vezetőit, mert a liberális baloldal máig nem tud mit kezdeni a déli határon kialakult helyzettel, annak tematizálását a jobboldal folytatja. Hiába ismételgeti az ellenzék, hogy “nem ez a megoldás”, mindeddig egyetlen értelmes alternatívát nem tudtak felmutatni. Hiába folytat százmilliókból fenntartott sajtóorgánumokon propagandát a “liberális értelmiség”, mégse sikerül rávenniük a választókat arra, hogy a tolerancia és szolidaritás hiányáról, embertelenségről és emberi jogokról beszéljenek. A Századvég kutatása szerint a magyarok 77%-a támogatja a déli határra a fal megépítését, és radikálisabb fellépést vár a kormánytól. Tehát minden jel arra utal, hogy a választók hozzáállása bizonyos kérdésekben dollármilliók befektetése esetén sem változik meg, így a balliberális ellenzék nem csak anyagiakban, de a know-how terén is külső segítségre szorul. Mindez azonban csak a felszín: az a tény, hogy a választók hozzáállása nem változtatható meg, Washington számára legalább annyira felhasználható, mint a liberális baloldal.
Az amerikai nagykövet csütörtöki látogatása során Botka László szocialista polgármesterrel találkozott, a közlemények szerint ebben szerepelt a “nemzetközi kapcsolatok erősítése” is. Pártként lehet inkább azt kellene fontolóra venniük, hogy a magyar választókkal fennálló kapcsolatokat erősítsék, de láthatóan még szabadesésben lévő ellenzéki pártként sincsenek terveik erre vonatkozóan. Bell találkozott a megyei kormánymegbízottal is, de a találkozó nem volt nyilvános. Az amerikai nagykövet minden bizonnyal tévképzetek és előítéletek sokaságát táplálja a bevándorlók elleni fellépéssel kapcsolatban, mert az Egyesült Államok déli határain egy sokszor ekkora kerítést, sokszor ennyi fegyveressel őriztetnek, és a Mexikóból érkező határsértőket gyakran ott helyben lelövik. A nagykövet emiatt csak megelégedéssel tekinthet (kellene tekintsen) az “emberi jogok magyarországi helyzetére”, még a déli határon is.
Ugyanakkor, a nagykövet Szegdere érkezése már sokkal inkább szolgálja valamiféle látszat fenntartását, mint valós érdekképviseletet vagy “tájékozódást”. Az ilyen utak elősegítik egy olyan látszat fenntartását, miszerint az Egyesült Államok kizárólag baloldali pártokra tekint szövetségesként. Ugyanakkor, az új amerikai nagykövet kinevezése után egy olyan belpolitikai helyzettel találta szembe magát, ahol az Egyesült Államok hagyományos “szövetségeseivel” nem sok mindent tud elérni az amerikai érdek képviseletében. A baloldali és liberális politikai erők közmegítélése alkalmatlanná teszi őket arra, hogy az Egyesült Államok mint szövetségesként, vagy akár hasznos eszközként tekintsen rájuk. Egy 5%-os párttal nem lehet eredményeket elérni Magyarországon, így a nagykövet is más alternatíva után kell nézzen. Kinevezésekor előrevetítettük, hogy az új amerikai nagykövet feladata elsősorban a jobboldal Washington felé fordítása lehet. Mivel Colleen Bell a bevándorlás kérdése kapcsán ismét azzal kell szembesüljön, hogy az akörül zajló közéleti vitát a jobboldal tematizálja, továbbra sem változott meg az a helyzet, hogy Magyarországon hosszú távon akkor tud érvényesülni az amerikai érdek, ha valamilyen módon a Jobbikkal “megállapodnak”.
Magyarországon az amerikai érdekképviselet egyik kulcseleme a Jobbik Washington felé fordítása, mert az Egyesült Államok kizárólag egy ilyen háttérmanőverrel tudja elérni, hogy az amerikai érdek érvényesítése hosszú távon se ütközzön ellenállásba. Washington érdeke, hogy a Jobbik egy olyan párttá formálódjon, ami 2020 után a nemzeti érdek sérelmére hivatkozva hátráltatja az eurázsiai integrációt. Mivel az amerikaiaknak a közhangulat miatt nincs lehetősége arra, hogy nyíltan Amerika-barát bábkormányt tartsanak működésben Magyarországon, kénytelenek egy mérsékelt eurázsiai vonal kialakulásával megállapodásra jutni, és lehetőségeik szerint azt saját geopolitikai érdekeik képviseletére felhasználni. Az amerikai érdekérvényesítés egyik célja Magyarországon, hogy a jobboldali váltópárt egy olyan politikai erővé váljon, ami egyfajta nemzeti liberalizmust képvisel, és felhasználható az eurázsiai régió nagyhatalommá válásának hátráltatására.
A közeljövőben várhatóan – a tagállamok választóinak nyomására – megváltozik az Európai Unió külpolitikája, és megkezdődnek a tárgyalások az Európai Unió és Eurázsiai gazdasági Unió egyesítéséről. A tárgyalássorozat eredményeként egy olyan eurázsiai nagyhatalom jöhet létre, ami a mai orosz törvények mintájára alakítja a közéletet, vagyis a tagállamok kormányai a többségi társadalom érdekét a kisebbségek érdeke fölé helyezik. Egy ilyen helyzetben várhatóan marginalizálódik az euro-atlanti integrációt erőltető radikális atlantizmus, és a váltópártok várhatóan két új geopolitikai irány, a mérsékelt eurázsiai és radikális eurázsiai vonal mentén rendeződnek majd, szemben a jelenlegi mérsékelt atlantista / radikális atlantista felállással. Az átmenet után Washingtonnak égető szüksége lesz majd a mostani nemzeti radikális pártokra, mert azokat a nemzeti érdekre hivatkozva lehet felhasználni egy rivális nagyhatalom kialakulásának hátráltatására, – vagyis olyan módon, hogy az a lakosság támogatását élvezze. A Jobbik liberális nacionalista irányba fordítása így az Egyesült Államok hosszú távú érdekévé vált, és ebben a helyzetben a liberalizmus visszatér egy korábbi, történelmi formájához, ahol annak lényege még nem az egyéni érdek képviselete, hanem a nagyobb integrációs egység (birodalom) felbomlasztása volt.
Így tévesek azok a megállapítások, miszerint a Jobbik Washington felé fordítása már egy most látható jelenség, és az a magyarság számára lesz kifejezetten káros. Egy ilyen átalakulás csakis a Jobbik kormányra jutása után válhat láthatóvá, azt követően, hogy megkezdődnek a tárgyalások a két unió egyesítéséről, mikor is Washington elkezdi a népek érdekére hivatkozva hátráltatni egy rivális nagyhatalom kialakulását. Ebben a helyzetben majd emlékeznünk kell arra, hogy az integráció vagy nem-integráció már a XXI. század első éveiben sem volt kérdés; Washington ellentmondást nem tűrő módon beintegrált volna minden országot egy olyan unióba, ami saját befolyási övezetéhez tartozik, és még most is vannak erre látható törekvések (Demokratikus Koalíció, Európai Egyesült Államok).
Ha Colleen Bell a baloldali pártokkal próbál valamiféle megállapodásra jutni, az már csak a figyelem elterelését szolgálja. Magyarországon radikális atlantista párt – demokratikus módon – soha nem fog már hatalomra jutni, így idővel az amerikai érdek képviselete szempontjából is sokadrangúvá válnak, – nem úgy a nacionalista vonal, ami a többségi lakosság támogatását élvezi, vagyis elsődleges érdekképviseleti tényezővé válhat az Egyesült Államok számára.

http://hidfo.ru/2015/06/colleen-bell-megnezte-nalunk-is-lelovik-e-a-bevandorlokat/