Don M. Huber, a Purdue Egyetem nyugalmazott talajkutatója és az USA hadseregének nyugalmazott ezredese Nebraskában tartott előadásán a talajtan és a génmódosítás kritikus és vitatott kérdéseiről, valamint a széles körben használt glifozát gyomirtószer talajra, növényekre és végső soron az állatok és emberek egészségére gyakorolt hatásáról beszélt.

A nagyüzemi mezőgazdaság, a géntechnológia és a gyomirtók széleskörű alkalmazásának összetett kérdése a tavalyi év baljós eseményei folytán a figyelem középpontjába került, és aggodalomra ad okot az a statisztikai tény is, miszerint a bolygón élő 7 milliárd emberből több mint 1 milliárd nem jut elegendő élelemhez.
Dr. Huber előadásában kifejtette, hogy a növény növekedésében szerepet játszó számos tényező bármelyikében bekövetkező változás hatással van az összes többire, egyik sem önmagában hat. "Amikor megváltoztatunk egy dolgot – mondta – azzal kapcsolatban minden más is megváltozik az élő rendszerben."

Ezzel eljutott az USA-ban gyomirtóként leggyakrabban alkalmazott glifozáthoz, amely a Roundup® nevű termékek összetevőjeként vált közismertté. A glifozát a növény növekedésében, valamint a betegségek és rovarok elleni védekezésben részt vevő aminosavak szintézisét gátolja, így pusztítja el az egy- és kétszikű növényeket egyaránt. Bizonyos növényeket genetikai módosítás révén ellenállóvá tettek a glifozátnak (pl. Roundup Ready®), ami úgy lehetséges, hogy ezek a rezisztens növények egy olyan gént tartalmaznak, amely a tápanyagok számára egy alternatív, a glifozát által nem gátolt útvonalat biztosít. Ez azonban energiát von el a növénytől, amelyet így az nem a termésre fordít. Noha az RR növények nem pusztulnak el a gyomirtószeres permetezést követően, kutatók megállapították, hogy bizonyos lényeges tényezőket tekintve csökken a teljesítménye minek következtében megváltozik a növény tápanyagegyensúlya. Dr. Huber állítása szerint a glifozát csökkenti az esszenciális tápanyagok elérhetőségét és felvételét, illetve növeli a növényeket megtámadó patogén szervezetek virulenciáját. Összességében, mondta dr. Huber, ezek a tényezők csökkentik a növény életrevalóságát és a hozamot. Fontos megemlíteni, hogy egyre nagyobb problémát (és kiadásokat) jelent az, hogy bizonyos gyomfajok ugyancsak rezisztenssé váltak a glifozáttal szemben.

A glifozátot először a Monsanto kezdte értékesíteni az 1970-es években Roundup® kereskedelmi megnevezés alatt, majd miután szabadalma 2000-ben lejárt, világszerte árulni kezdték különböző kereskedelmi néven és összetétellel. Mivel rendkívül széleskörűen alkalmazzák, világszerte sok millió hektár termőföldre van hatással. Az Egyesült Államokban 2008-ban közel 63 millió hektár termőföldet kezeltek glifozáttal a tenyészidőszak alatt, és ez azóta csak nőtt; évente 2.300-3.600 t glifozátot használnak gyepterületeken és udvarokban, valamint további 38.000-41.000 tonnát a mezőgazdaságban.

Dr. Huber előadásán drámai bejelentést tett egy újonnan felfedezett patogén szervezettel kapcsolatban. A patogén szervezet dr. Huber szerint a környezet számára nem ismeretlen, azonban új a tudomány számára. Állítja, hogy a patogén szervezet mennyisége a glifozáttal kezelt talajban egyértelműen nő, ezt felveszik a növények, később takarmányként az állatokba jut, majd az elfogyasztott növényekkel és hússal az emberbe kerül. Ez a patogén szervezet rendkívül kicsi, csak elektronmikroszkóppal, 38 000-szeres nagyításban látható. A patogén szervezetet még nem írták le és nem nevezték el, bár a kutatómunkát már csaknem befejezték, mondta dr. Huber.

Ami dr. Huberre, a glifozátra és a génmódosított növényekre irányította a figyelmet az év elején, az a lucernával kapcsolatos függőben lévő USDA (az USA mezőgazdasági minisztériuma) döntés volt. Az USDA-t megkérték, hogy hagyja jóvá a géntechnikailag módosított lucerna vetőmag szabad használatát, melynek következtében minden évben több mint 8 millió hektár termőföldet permeteznének további közel 10 500 t mérgező gyomirtószerrel. Ráadásul, mivel a lucernát méhek porozzák, melyek több kilométeres körzetben mozognak az egyes termőterületek között, a génmódosított növény minden bizonnyal szennyezné a természetes, vagy ökológiai termesztésben lévő lucerna fajtákat.

Dr. Huber levelet írt Tom Vilsack részére az USDA-hoz, melyben kérte a döntés elhalasztását és hogy biztosítsanak forrásokat további kutatásaihoz. A levélben dr. Huber kérdéseket tett fel a glifozát biztonságosságával kapcsolatban, továbbá figyelmeztetett az alkalmazásával egyértelműen összefüggő új patogén szervezetre is, amely úgy tűnik, jelentős hatást gyakorol a növények, állatok és valószínűleg az ember egészségére is. Kijelentette, hogy laboratóriumi vizsgálatok megerősítették e patogén szervezet jelenlétét sertésekben, szarvasmarhákban és egyéb, génmódosított növényekkel takarmányozott állatfajokban, illetve meddőséget és vetélést tapasztaltak. Vilsack félretette dr. Huber levelét és január 27-én engedélyezte a génmódosított lucerna korlátlan kereskedelmi célú termesztését. Közvetlenül ezután a Center for Food Safety (élelmiszer-biztonsági hivatal) és az Earthjustice (az USA egy környezetvédelmi szervezete) beperelte az USDA-t, miszerint törvénytelenül hagyta jóvá a génmódosított lucerna termesztését. Dr. Huber figyelmeztető levelét nem nyilvánosnak szánták, azonban kiszivárgott és az interneten terjedt. A kutató néhány napon belül a tudományos élet és a nagy nyilvánosság élénk érdeklődésének középpontjába került. A tudományos élet szereplői mélységesen felháborodtak amiatt, hogy a megszokottól eltérően Huber elsőként nem velük osztotta meg ismereteit az új patogén szervezetről. A kutató ellen óriási ellentámadás indult. Az aggályait tartalmazó és a döntés elhalasztását a kutatás befejezéséig kérő üzenetét számos testület és egyetem kedvezőtlenül fogadta, és a dollármilliárdos GM-növény üzletben érdekelt felek közül többen is eretnekségnek tartották. Számos kutató szerint Huber adatai és feltevései nem állnák meg helyüket egy szakértői vizsgálatban valamint állításait túlzónak minősítik. A Roundup® és a Roundup Ready® vetőmagok gyártója, a Monsanto szerint több egyetem és a Monsanto által végzett vizsgálatok nem támasztják alá Huber állításait.

A glifozát és az erre rezisztens GM növények széleskörű használata következtében nőtt az esszenciális mikroelemek és bizonyos makroelemek hiánya. Ez Huber szerint növeli a növények, állatok és az emberek betegségekre való fogékonyságát. Előadásában vagy 40 olyan betegséget sorolt fel, melyek előfordulása növekedést mutatott azokban a gazdaságokban, ahol glifozátot használtak. Huber szerint azon betegségek listája, melyeket feltételezése szerint a glifozát és az új patogén szervezet okozhat, egyre nő, ahogy a termelők és a patológusok is felismerik az ok-okozati összefüggéseket:

A máj, pajzsmirigy, vese, here és a bőr rákos megbetegedéseinek száma nőtt.
Összességében nőtt az allergia előfordulásának mértéke, és az USA-ban az elmúlt 3 év során 50%-kal emelkedett a szójával kapcsolatos allergia előfordulása.
Az Alzheimer kór előfordulása 9000%-kal nőtt az elmúlt 30 évben, és a szakemberek szerint várhatóan óriási mértékben emelkedik tovább.
A Parkinson kór előfordulása ugyancsak nőtt, kutatók szerint ennek részben okozói lehetnek a kémiai növényvédőszerek.
Ha az elmúlt években ezek az aggasztó jelenségek egyre gyakrabban fordulnak elő a növények, állatok és az emberek esetében is, mi változott, mi lehet az oka? A legszembetűnőbb változás a kutató szerint az, hogy a glifozátot és a génmódosított növényeket széles körben alkalmazzák világszerte. Huber szerint a glifozáttal kezelt GM növényekkel takarmányozott gazdasági állatok esetében (sertések, lovak, baromfi) súlyos mértékben tapasztaltak terméketlenséget, vetélést, halvaszületést. A glifozáttal kezelt földeken termesztett génmódosított takarmányok irritálhatják az állatok gyomrát, ezért számos gazdaságban szódabikarbónát adnak naponta az állatoknak, hogy enyhítsék a problémát. Huber néhány felvételt mutatott, melyeken egyértelműen látszott a génmódosított takarmánnyal etetett állatok gyomrának és beleinek súlyos gyulladása.

Huber a gazdák számára számos javaslattal állt elő, többek között azzal, hogy a glifozátot a lehető legkisebb dózisban alkalmazzák, továbbá hogy tápanyagutánpótlással állítsák helyre a növények ellenállóképességét. Említette, hogy a piacon több gyomirtószer is elérhető, melyek bár sokszor csak bizonyos gyomfajokra alkalmazhatóak, de sokkal gyorsabban lebomlanak, ellentétben a glifozáttal, amely bár sok gyomfajt elpusztít, de a talajban és a növényekben hosszú időn át megmarad.

– Lassítsunk! – mondta dr. Huber. – Időbe telik, míg a glifozáttal kezelt területek talajélete regenerálódik. A 30 éves károk kiheveréséhez időre van szükség. A glifozát hatásaival kapcsolatban tehát számos komoly kérdés merült fel, melyeket meg kell válaszolnunk, mielőtt folytatjuk e technológia alkalmazását. Meggyőződésem, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezeket a kérdéseket, amennyiben célunk a biztonságos, fenntartható élelmiszertermelés és a bőséges hozamot biztosító növénytermesztés.

Dr. Huber előadása során közzétett egy 117 lektorált szakcikket tartalmazó listát, melyek mind súlyos kérdéseket vetettek fel a glifozát hatásaival kapcsolatban, azonban még mindig jelentős azon tanulmányok száma, melyek szerint a glifozát és a GM növények biztonságosak. A vita még nem dőlt el. Azonban – ahogy Huber is említette – egyre több publikált tanulmány jelenik meg azzal kapcsolatban, hogy a glifozát és a génmódosított növények, melyeket ebben a "vegyszerpácban" termesztenek, károsak az állatállományra.

Az emberek még mindig idegenkednek a génmódosított élelmiszerektől, különösen ha azok jelöletlenek és így nem azonosíthatók. Egy felmérés szerint az amerikaiak 90%-a szerint jelölni kéne a GM élelmiszereket, 91%-uk szerint nem kéne engedélyezni a génmódosított sertések, baromfi és szarvasmarha bekerülését az élelmiszerláncba. A jelöletlen GM élelmiszerek és az ezek előállításához szükséges vegyszerek fő támogatói napjainkban a nagy multinacionális vállalatok és befektetőik.

Dr. Huber mindössze 25 000 dollár támogatást kért, hogy pontosan beazonosítsa és elnevezze az új patogén szervezet, azonban sem a kormány, sem egyetemek, vagy vállalatok nem biztosították számára ezt a viszonylag jelentéktelen összeget. Végül előkerült egy magánszemély, aki rendelkezésre bocsátotta az anyagi forrásokat, ekkor azonban a labor, amely eredetileg vállalta volna a vizsgálatokat, kihátrált. Az ügy kényessé vált. Dr. Huber azonban továbbra is kitart amellett, hogy a patogén szervezet fenotípusát meg kell állapítani és el kell nevezni néhány héten belül.

– Ismét hangsúlyozom, hogy ez nem egy csapás – jelentette ki dr. Huber meglepő módon előadása végén. – A mezőgazdaság a társadalom legkritikusabb része. Az amerikai mezőgazdaság forradalmi változásokon ment keresztül és ez folytatódni fog. Mindazonáltal nem értem, miért kellett elsietni a lucernával kapcsolatos döntést és ezzel lehetőséget teremteni arra, hogy további területeket kezeljenek glifozáttal. Miért kockáztatunk, miért nem várunk, míg megtaláljuk a választ a kérdésekre? A vizsgálatokat el kell végezni. Nagyon sok új adat és tanulmány van a birtokunkban, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül."

Tóth János gyűjtése - Hernád Völgye H.H.K.