A Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről rendelkező 1991. évi LXIV. törvény 24. Cikk szerint a gyermeket megilleti a lehető legjobb egészségi állapothoz való jog. Ugyanezen jogszabályhely 3. pontja szerint a részes államok megtesznek minden alkalmas, hatékony intézkedést annak érdekében, hogy megszüntessék a gyermekek egészségére káros hagyományos szokásokat.

Ezen a linken olvashatjátok el az Orvosi Hetilap 1869. évi kiadását, ennek a 30. száma a Mellékletében “védhimlőoltási ügy” kezeléséről írnak. Mi volt ez az “ügy”? A beoltott csecsemők meghaltak, megrokkantak, terjesztették a betegséget, felnőttek is elkapták tőlük, az oltottak közt megbetegedések és járványok voltak, szemben azzal, hogy az oltatlanokat nem érték ilyen dolgok.

Az akkori oltáshívők szerint mi volt ennek az oka? Ezt írják:

Fentebbiek szerint a védhimlő oltásnak igazsághűn elő sorolt kedvezőtlen következményei egyedül ez ügynek nem eléggé óvatos és hűtlen kezeléséből erednek, mire kiváltólag két körülmény szolgáltat okot és alkalmat: ezeknek egyike az oltó orvosok felette silány díjazása, másika pedig minden megbízható tényleges ellenőrzés hiánya.

Ezeket a forrásokat, a Gyermekjogi Egyezményt és a 155 éves Orvosi Hetilapot ma használtuk, részlet egy ma készített keresetlevélből:

[1] Az oltóorvosok, az oltási ügyekben eljáró hatóságok és sok esetben még a bíróságok már 1869-ben kialakították azt, a gyermekek egészségére ártalmas hagyományos szokást, hogy úgy kezelik az oltásokat, mintha azok csak cukorkák lennének. A közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi törvénycikk 97. §-a szerint az oltó-orvos a – külön díjazottak kivételével – jó sikerrel beoltott egyének után az államkincstártól díjat kapott.

[2] És mintha a hatályos Eütv. 58. § (10) bekezdését is kivágták volna, holott eszerint az oltások halált, súlyos egészségkárosodást és megrokkanást is okozhatnak, ez egy olyan axióma, ami benne van a törvényben. Megismételjük: az Eütv. 58. § (10) bekezdése szerint az oltások halált, súlyos egészségkárosodást és megrokkanást okozhatnak.

[3]   Ha kontraindikáció van, az magában foglalja azt, hogy várhatóan sérülést okoz a készítmény, az oltóanyag, de ez – látva a hatóságok gyakorlatát, áttekintve a kötelező oltásokkal kapcsolatos bírósági döntéseket – senkit nem érdekel, minden áron oltani kell, kerül, amibe kerül, áldozza fel a szülő a gyermekét az oltások totemoszlopán. Ez már hagyomány, káros szokás.

[4]   Senki emberfia nem felel az oltáskárosodásokért, a sérült gyermekekért, a tönkrement életekért, ebben a hatósági eljárásban is van egy csomó ügyintéző, mindenféle orvosok, meg szakértői intézet került bevonásra, és nyilatkozgatnak. Ebből a sok emberből ki lenne a felelős, ha a tárgyként kezelt felperest, mint egy kutyát, erőszakkal beoltják és az egészsége megromlik, ha oltáskárosodása lesz? Felelnének az ügyintézők, a tárgybani határozatot hozók valamelyike ezért?

[5]   Vagy ha ezt a keresetet a bíróság elutasítja, akkor a bírák felelnek azért, hogy a felperes oltáskárosodott lesz?

[6]   Dehogy, mindenki, aki részt vesz ebben, nyugodtan aludna, a szülők meg szenvedjenek a sérült gyerekkel, a felperes meghalhat, allergiás lehet, autoimmun beteg lehet akár, a felperesen meg a szülein kívül mindenki azzal nyugtatgatná magát – ha egyáltalán érdekel valakit ebben a folyamatban a felperes egészsége –, hogy áh, biztosan nem attól van.

[7]   Az, hogy kialakult ez a gyermekek egészségére ártalmas káros hagyomány abból is látható, hogy Európában Ausztriában, Cipruson, Hollandiában, Dániában, Észtországban, Görögországban, Finnországban, Norvégiában, Izlandon, Írországban, Lichtensteinben, Litvániában, Luxemburgban, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban, Svájcban, az Egyesült Királyságban és Svédországban egyetlen kötelező oltás sincsen. Ehhez képest a felperesnek úgy, hogy rendelkezik a betegségek elleni immunitással, az MMR esetén konkrétan a gyártó által adott alkalmazási leirat szerint kontraindikált nála az oltás, azon kell küzdenie a bíróság előtt az oltóorvosokkal és a hatóságokkal, hogy ne oltsák be egy teljesen indokolatlan, és az egyik esetében a gyártó által is kontraindikált oltással. Egy vesszőfutáson kell átmennie, elvárják tőle, hogy tegye kockára az életét és egészségét a szent nyájimmunitás érdekében, miközben immunis a betegségekre.

[8] Az is a gyermekek egészségére káros hagyományos szokás kialakulását támasztja alá, hogy az alperesek magatartása miatt a felperest azzal fenyegeti a „családvédelem rendszere”, hogy teljesen jogellenesen elveszik a szüleitől és akár a bicskeihez hasonló, pedofilok vezette „otthonba”, vagy a békésihez hasonló, szintén akár pedofil nevelőszülőkhöz, vagy soproni szadista nevelők kezei közé adják, a szüleit is óriási bírságokkal fenyegetik, mindezt a közegészségügy nevében. Ez nevetséges lenne, ha nem lenne halálosan komoly. Kiemeljük, hogy érdekes módon azokban az európai országokban, ahol nem kötelezőek az oltások, nem halt ki a lakosság kanyaróban, mumpszban, rubeolában, diftériában, pertussziszban és tetanuszban, nem omlott össze az egészségügy, hanem mind az egészségügy, mind az emberek – köztük a gyermekek – sokkal jobb egészségi állapotban vannak, mint Magyarországon. Amennyiben kívánja a T. bíróság, ezt dokumentumokkal és statisztikákkal bizonyítjuk.

[9]   Tehát a kötelező oltásokkal kapcsolatos, minden szakmaiságot nélkülöző orvosi, hatósági és bírósági gyakorlat immár egy, a Gyermekjogi Egyezmény 24. Cikke 3. pontja szerinti, a gyermekek egészségére káros hagyományos szokássá vált ebben az országban, amiről már az Orvosi Hetilap 1869. évi 30. számában is olvashatunk. (F2 melléklet)

Mint látható, legalább 155 éve nem változott semmi itt kérem szépen, a török hódoltsághoz közelít az az idő, mióta az oltástálibok vallása eluralkodott ebben az országban.

Innen szép nyerni. A törököket is sikerült kizavarni 160 év után.


Angelika Mihalik https://substack.com/@angelikamihalik

https://orvosokatisztanlatasert.hu/a-kotelezo-oltasok-rendszere-magyarorszagon-egy-a-gyermekek-egeszsegere-karos-hagyomanyos-szokassa-valt/